Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-14 / 112. szám

1986. május 14., szerda Somogyi Néplap 3 Ereiéi út rejti testüket Latinca halála ŰJ ADATOK, DOKUMENTUMOK Latinca Sándor születésé­nek százéves jubileumán kü­lönös fájdalommal emlék­szünk nemtelen halálára. E tragikus eseményt az azóta eltelt 67 esztendő ellenére mindmáig homály fedi, sok benne az ellentmondó elem. A legutóbbi kaposvári emlékülés egyik előadója, Andrássy Antal, a megyei levéltár igazgatóhelyettese azonban új, eddig nem vagy csak részben ismert adatokat közölt Latinca haláláról. Tő­le kérdeztük: — Hogyan halt meg hát Latinca Sándor? — A munkásmozgalom so­mogyi mártírjairól már 1919. szeptember 24-én, haláluk után 7 nappal ezt közölte egy Budapesten megjelenő szo­ciáldemokrata röpirat: „A fehér gárdisták kegyetlenke­dése Kaposváron. Bírói íté­let nélkül lövik agyon az embereket. — A múlt héten, szerdáról csütörtökre fordu­ló éjjelen a Kaposváron Ko­vács Antal alezredes pa­rancsnoksága alatt működő fehér gárda tisztjei minden törvényes jogcím nélkül be­hatoltak a kaposvári ügyész­ség fogházába és onnan ki­hurcolták Latinca Sándor volt kormánytanácsi biztost, továbbá Tóth Lajos, Szalma, Lewin Samu és Farkas otta­ni lakosokat, akik a proletár, diktatúra alatt szerepet vál­laltak. Aztán mindannyin- kat a közeli Sántos község­be vitték és az önbíráskodó tisztek, kikerülve minden igazságot szolgáltató bírói el­járást, agyonlőtték a szeren­csétlenéket ...” — Tehát már a gyilkosság után meglehetősen pontos is­meretekkel rendelkeztek a kortársak. Miért akkor a bi­zonytalanság? — Az előzményekből kö­vetkezik. Augusztus végén Fonyódon a terrorista külö­nítményesek fölakasztottak három embert, akik a Ta­nácsköztársaság alatt ilyen vagy olyan szerepet vállal­tak. Az egyik áldozat — Tó- szeghi Freund Albert — alatt kétszer szakadt le a kötél, s harmadszor drótra akasztot­ták a szerencsétlent. Az eset nagy nyilvánosságot kapott, eljutott a hír a budapesti antant misszióhoz, s onnan a nyugat-európai fővárosokba. S Horthy — aki akkor már budapesti bevonulását ké- szítgette elő — megtiltotta különítményeseinek a nyilvá­nos akasztást. — Hol tartózkodott ekkor míg eltemetett férjüknek nyomára nem bukkantak. Az özvegyek ekkor ügyvédet fo­gadtak, s panaszt tettek az antant missziónál. A had­ügyminisztériumból Kapos­várra érkezett az eseménye­ket kivizsgálni Wieland had­bíró százados. A holttesteket azonban nem találták a Szal- máné által megjelölt helyen, sőt a többi áruló jelnek is nyoma veszett. — Hogyan történhetett meg ez? — A kaposvári katonai parancsnok Kovács Antal időközben mindent megtett a nyomók eltüntetéséne. Ki­találtak egy mesét, miszerint Latincáékat Igaion búcsúsok támadták meg, s elhurcolták a környező kukoricásba, s ott végeztek velük. De már Wieland rámutatott e törté­net tarthatatlanságára: a környéken sehol sem volt akkor búcsú. Végül is Hor- thyéknak érdeke volt az ese­mények eltussolása, s innen ered az azóta is tartó ho­mály. Szerencsére a felsza­badulás után olyan dokumen­tumokba tékinthettem bele, amelyek egyértelműen tisz­tázták ezt a bonyolult kér­dést. Az 1945-ben megalakult népbíróságok tárgyalták a Latinca-gyilkosság ügyét is. Ennek egyik kulcsalakja Pánczél Lóránd ezredes, aki 1919-ben Kovács Antal se­gédtisztje volt. A népbíróság előtt tett vallomásából s még inkább a tízéves börtönbün­tetésének letöltése után, 1957-ben elhangzott tényfel­táró nyilatkozata alapján is­merjük mi történt a kapos­vári proletárvezetőkkel. Mi­után a gyilkosság híre kipat­tant, Kovács Antal utasítá­sára Pánczél egy altisztekből álló különítményt állított össze, s ők a nádasdi erdő­ben kihantolták Latincáék holttestét. Ezután az orosz fehérgárdisták kedvenc fo­gásával élve az erdőben ka­nyargó út mélyébe rejtették őket. A kátyús úton minden nyomot egyhamar eltüntet­tek a vasalt kocsikerekek. S azóta többször is művelték az erdőt, kivágták a fákat, újaikat ültettek, s a kocsiutak is másfelé kanyarognak. 1957-ben munkásőrök pró­bálták mártírjaink földi ma­radványait megtalálni. de nem sikerült. Nyomaikat el­födte az erdő, a növényzet, Cs. T. Latinca Sándor? — Már ekkor letartóztat­ták és a fogdában volt több társával együtt. A városba érkezett Prónay és emberei tudták, hogy bírói tárgyalá­son aligha tudnának halálos ítéletet kicsikarni. Ezért a fehér tiszti különítmények — Prónay Horthyval is egyeztetett — Latincáék ti­tokban történő fizikai meg­semmisítése mellett döntöt­tek. — Mi történt azon a szep­tember 16-i éjszakán? — Délután a város kato­nai parancsnoka Kovács An­tal egy szolgálati jegyet ké­szített Latinca Sándor és négy társának kicsempészé­sére a börtönből: — mint ír­ta — „kihallgatás és szembe­sítés végett”. Az államügyész. dr. Révy aláírta a kérést, de az engedélyre még ráfirkan- totta: „a foglyoknak nehogy bántódása történjen . .Es- te 11 órakor lovas kocsira tuszkolták az összekötözött kezű-lábú foglyokat, s ettől kezdve pontos sorsuk nem ismeretes. Későbbi tanúval­lomásokból és egyéb nyo­mókból tudjuk, hogy a ná­dasdi erdőbe — tehát nem Sántosra — vitték őket, s ott a régi katonai lőtéren ki­végezték az agyonrugdalt és -vert szerencsétleneket, majd ugyanitt sebtében közös -ir- ba rakták ötüket. — Miért nem ismerjük az­óta sem a helyet, ami földi maradványaikat rejti? — Mert a szálakat ezután szándékosan összekuszálták. Latincáék meggyilkolásának a híre hamarosan elterjedt Kaposváron, s Szalma István és Tóth Lajos felesége több­ször is .kutatott a helyszínen, „Családlátogatáson“ a tanácstag Pezsgést hoztak az új ta­nácstagok a Kaposvári Vá­rosi Tanács üléseire. Mivel kettős jelöléssel kerültek a testületbe, igyekeznek minél gyorsabban és minél többet megvalósítani abból, amit megígértek a választópolgá­roknak. Így van ezzel Tóth József, az 55. választókerület tanácstagja is, aki a DRW kaposvári üzemigazgatóságán dolgozik mint műszaki veze­tő. — Milyen kapcsolatot si­került kialakítani az Arany .János utca északi oldalán, a Léva közben és környékén élőkkel az egy évvel ezelőtti jelölőgyűlés óta? — Sokat gondolkodom azon, hogy tudnám elérni, hogy mindenkivel találkoz­zak. Ilyen szempontból na­gyon hasznos volt, amikor családról családra jártunk a póttanácstaggal a település- fejlesztési hozzájárulás meg- szavaztatása ügyében. Köz­vetlenül találkozhattam az emberekkel, beszélgettünk, sőt nem egy helyen köze­lebb is kerültünk egymás­hoz. Elgondolkodtató tapasz­talatokat is szereztem. Volt, ahol „a tanácstól jöttünk” kezdetű mondatunk után először be se akartak enged­ni, később azonban még sörrel is megkínáltak. Az ilyen és egyéb jelek is mu­tatják, hogy van mit javítani a tanács és a lakosság kap­csolatán. — Sikerül-e elintézni a ké­réseket, panaszokat? — Amióta megválasztot­tak, az emberek megállítanak az utcán, eljönnek a laká­somra is, ha valamilyen gondjuk van. Amivel hoz­zám fordulnak, azokat a pa­naszokat sikerült elintéz­nem. Két idős asszonynak az egészségügyi osztály eseti pénzsegélyt adott a beadvá­nyom alapján. Odafigyeltem az ellátásra is. Tavaly is többen szóvá tették, hogy a Kalinyin-lakótelepi ABC-ben nem megfelelő a választék. A Kaposker igazgatója kész­ségesen intézkedett, aztán az ABC vezetőhelyettese is, ő szintén tanácstag. Mint gya­korló vásárló látom a válto­zást. Sikerült olyan tévéan­tennát föltetetnem a lakók kérésére a Léva köz 2., 3., 4. számú IKV-épületre, amellyel a külföldi adásokat is foghatják. A mexikói lab- darúgó-világbajnókság előtt ez nagyon fontos. — Ennél súlyosabb ügyek­ben is fordultak már a ta­nácstaghoz? — Természetesen. A Léva köz csendjének, nyugalmá­nak megőrzését már a ta­nácstagi jelölőgyűlésen is kérték. Most, amikor majd megkezdődik az Arany Já­nos utca északi oldalán a bontás a köz bejáratáig, ké­sőbb pedig az emeletes há­zak építése, talán beleszól­hatok mint tanácstag az elő­készítésbe. Örültem, hogy egy interpellációval sikerült elérnem: ne bontsák le a Lé­va utca 9—11. számú régi házakat, amelyekben idős emberek laknak. Jólesett, amikor feljöttek megköszön­ni, hogy utánajártam az ügyüknek. — Mi érdekli legjobban az embereket? — A beszélgetések és az első tanácstagi beszámoló alapján azt tapasztaltam, hogy egyes embereknek még mindig gondot okoz a tájé­koztatás hiánya. Ez vonatko­zik például a kisajátításra és egyebekre. A közgazdasági - és tervbizottságban nagyon hasznos viták vannak, az ő képviseletükben már fel is szólaltam a tanácsülésen. Sok lehetőséget kínál a bi­zottság, hiszen olykor ki is kel! „kényszeríteni” a vál­tozást, aikár a szennyvíz- tisztító minél előbbi üzem­be helyezéséről, akár a város távlati vízellátásáról van szó. Az emberek között jár­va és a tanácstagi beszámo­lón is ugyanazt hallottam: közmű, a szennyvíz fogadása, energia, elsősorban a gáz bevezetése, az utak állapota és a közlekedés javítása. Elemi igény például, hogy a Kisfaludy utcától a töröcs- kei kertekbe akkor buszoz- hassanak el reggelente, ami­mikor a legtöbben szeretné­nek. — Hogyan lehetne még alaposabbá tenni a tanács döntéseit? Telepfelújítás Somogyzsitfán Bizalom az ágazatnak — Hasznot hoz a tej A műszaki fejlődés iránya Több mint kétszáz vas­ipari, műszaki szakember, valamint egészségügyi dolgo­zó részvételével kedden há­romnapos tanácskozás kez­dődött a vasasszakszervezet székházéban a tudományos technikai haladásnak a dol­gozókra gyakorolt hatásáról és az ebből adódó szakszer­vezeti feladatokról. A kon­ferenciát rendező Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dol­gozók Szakszervezete meghí­vására 39 külföldi társszer­vezet képviselői is jelen van­nak a tanácskozáson. Borovszky Ambrus, a va­sasszakszervezet elnöke meg­nyitójában arról szólt, hogy a mostani tanácskozás célja a műszaki fejlődés irányza­tainak előrejelzése. A vitaindító előadásokban többen elmondták, hogy a hetvenes években a világ­piaci tendenciákat néhány kulcsterületen helytelenül ítéltük meg, a változásokhoz lassan alkalmazkodtunk. Az elektronikát, annak szerke­zetformáló szerepét még nem tudtuk integrálni a magyar gazdaságba — hangoztatták az előadók, hozzáfűzve, hogy a fejlődés ellenére nálunk még mindig a hagyományos munkafolyamatok dominál­nak; a kézi munka aránya körülbelül 60 százalékos. Hetvennégyben kezdték építeni, s épp tíz éve, hogy elkészült Somogyzsitfán a so- mogysámsoni Marót Völgye Termelőszövetkezet 450 férő­helyes, tejhasznú szarvas- marhák elhelyezésére alkal­mas szakosított telepe. A be­ruházási költségek viszonylag gyorsan megtérültek: egy li­ter tejen három forint nyere­sége volt a téesznek. A ha­szon az utóbbi években csök­kent ugyan, de még tavaly is meghaladta a literenkénti két forintot. Ahhoz, hogy előbbre lép­jenek, halaszthatatlanná vált a telep rekonstrukciója: az 1984. évi döntést követően tavaly — a barcsi Vörös Csillag téeszben szerzett ta­pasztalatokat hasznosítva — hozzáláttak a tízéves létesít­mény felújításához. Nyolcvanháromban (akkor elnökhelyettes voltam) az is­mert okok miatt — mint például a Balaton közelsége, a környezetszennyezés — föl­számoltuk sertéságazatunkat. S mert az volt a vélemé­nyünk, hogy a gazdaság „nem állhat meg egy lábon”, vagyis nem szűkítheti tevé­kenyégét csak a növényter­mesztésre, a szarvasmarha­telep felújítása mellett dön­töttünk. Most erre költjük minden, fejiesztésre szánt pénzükét. A rekonstrukciót tavaly kezdtük, s elvégeztük a munkák hatvan százalékát. Mélyalmos tartást alkalma­zunk, így elenyésző mennyi­ségű hígtrágya keletkezik: a korábbinak csupán a negye­de, de mire elkészülnek, még ennyi sem, így nem szennyezzük a környezetet... Varga Árpád elnökkel vé­gigjártuk a zsitfai telepet, megnéztük az átalakított fé­rőhelyeket — az épületből robbantással távolították el a beton válaszfalakat és _más elemeket —. a környező gaz­dag legelőt. Közben hallgat­tam az elnök magyarázatát. — A felújítással együtt megváltozik a telepen a tar­tási és takarmányozási tech­nológia. Igaz, nehézségek árán, de megoldottuk a sze­mélyi feltételeket, a szaksze­rű gondozást. Szalmával al- molunk, így az ezerhétszáz szarvasmarha révén annyi szerves trágyára teszünk szert — mert a teheneket, borjakat, növendékeket, hí- zóálliatokat együttvéve ekko­ra az állomány —, hogy az eddigi nyolc-tíz év helyett ötévenként minőségi talaj­gazdagító anyagot kaphat szántóterületünk minden hektárja. A műtrágyaadagot sem csökkentjük, s elérhet­jük, hogy jelentősen javul földjeink termőképessége. Ez pedig nyilvánvalóan megmu­tatkozik majd a növényter­mesztés hozamaiban . . . A gyep máris mutatja a terület tápanyaggazdagságát. A legelő itt döntő fontossá­gú az állomány tömegtakar­mánnyal való ellátásában, s ennek megfelelően gondozzák is. Kiegészítő eleségnek per­sze szántóföldön is termesz­tenek tömegtakarmányt, pél­dául harminc hektáron ro­zsot zöldetetésre, repcét, nap­raforgót. borsót. Százhatvan hektáron terem a fővetésű silókukorica s miután leta­karítják a táblákról a siló­nak szánt növényéket má­sodvetéssel — szintén takar­mánynövényekkel — hasz­nosítják a területet Somogy­sámsonban Somogyzsitfán és Csákányban. A múlt évben cukorrépa­betakarító gépsort vettek. — Most már a répafejet is föl­etethetjük — mondta az el­nök. A kukoricaszár eddig sem ment veszendőbe, takar­mányként és alomként hasz­nosították ... A telep felújításáról sokat várnak a sámsoniak, hiszen ha tavaly a tej literjén két forint ötven fillér nyeresé­gük volt s ez nyolc-tízezer forintot jelentett tehenen­ként, ötszáz tehén esetében az összeg már milliókra rúg, még akkor is, ha a tej egy részét „elviszik” a borjak, a növendékek. Ügy vélik, megéri áldozni az ágazat fejlesztésére. Annak elle­nére. hogy a tavaly kez­dett rekonstrukció hátralevő hárommillió forint értékű munkájához az 50 százalékos támogatásról szóló döntés még a „levegőben lóg". Ha 30 százalék helyett ennyit kapnának, félmillió forintjuk megmaradna, s abból felújít­hatnák hízómarhatelepükel is. Még kevesebb lenne a gondjuk, ha a vízügyi igaz­gatóság is segítene, környe­zetvédelemre való hivatko­zással, hiszen a Marót-patak, amelynek két oldalán a téesz legelői terülnek el, a Zalába torkollik ... Hernesz Ferenc — Egyetértettem a Dél- viép igazgatójának javasla­tával a közgazdasági- és terv­bizottság ülésén, amikor a hosszú távú településfejlesz­tési elképzelések voltak mér­legen: jólenne, ha a testület ülése előtt a Metesz szak- bizottságai szintén megtár­gyalnák az anyagot. S ez másról is elmondható. A szakemberek véleményének ugyanis egyre nagyobb a szerepe. — Együttműködik-e a kör­nyékbeli tanácstagokkal? — Van egy közös akciónk. Az úgynevezett tanácstagi alapunkból a szolgáltatóház­beli orvosi rendelőnek sze­retnénk valamilyen fontos és szükséges műszert venni. Most várjuk a körzeti orvos válaszát és javaslatát ehhez. Lajos Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom