Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-05-01 / 101. szám

2 Somogyi Néplap 1986. április 30., szerda Kádár János Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról.) termékszerkezet korszerűsí­tését, a hatékonyság növe­lését célzó ösztönzés terén jelentős feladat hárul a párt- és tömegszervezetekre. A szabályozó rendszer válto­zását is politikai felvilágosí­tó munka előzte meg. A munkaerő-gondokról, a műszakpótlékról, a vállalati gazdasági munkaközösségek­ről, valamint az adózási problémákról Liszátz Ká­roly termelésirányító tájé­koztatta a vendégeket. Mun­kaerő-gondokkal küszködik a vállalat, feloldását a mű­szakpótlék sem segítette megfelelően, a gépeik mellől hiányoznak a fiatalok. A gond enyhítésére vgmk-ka: szerveztek, ahol a teljesít­ményhez kötött bérezés arányban áll az elvégzett munkával. A felszólaló fel­hívta a figyelmet az adózási rendszer gyengeségeire is: a tapasztalat szerint a bérből és fizetésből élőket terhelik elsősorban az adóval. A három fuszakban dolgo­zó, családos anyák helyzeté­ről Lakatos Lajosné szövőnő kifejtette: a szocialista bri­gádok tagjai megértik azt a kényszerhelyzetet, hogy a létszámhiány miatt rendsze­resen túlórázni kell — jelen­tős részét brigádvállalásban végzik —, de így kevesebb idejük marad a gyerekneve­lésre, a családra. A tervszerű megelőző kar­bantartás problémáiról, a nagy értékű gépek folyama­tos üzemeltetésének feltéte­leiről szólt Fekete Sándor tmk-üzemmérnök. Mint hangsúlyozta: a profilváltás­sal együttjáróan leginkább tőkés importból beszerzett gépek karbantartása külön­leges feladatokat ró a mű­szaki gárdára. Az üzemi ter­melés folyamatossága érde­kében' főként túlórában tud­ják munkájukat elvégezni. Nem megoldott a gépalkatré­szek beszerzése sem: a hazai háttéripartól várják ennek mielőbbi megoldását. A találkozón ezt követően Kádár János kért szót. Elöljáróban köszönetét mondott a fogadtatásért, majd arról szólt, hogy ké­szülünk a munkásosztály ha- gvományos, nagy szolidari­tási ünnepére, amely ha­zánkban mindannyiunk, az egész nép ünnepévé vált. — Az Önök kollektívája jó érzésekkel nézhet az ün­nep elé — folytatta —, hi­szen, ahogy a tájékoztatók­ból, az itteni felszólalások­ból is kitűnt, az öt alka­lommal egymás után elnyert Kiváló vállalati cím, s a ha­todik, amelyre méltán szá­mítanak, bizonyítja munká- , juk sikerét. Ehhez gratulá­lok a vállalat gazdasági és, politikai vezetőinek, az egész kollektívának és minden egyes dolgozónak, mert ezek a sikerek csak közös erőfe­szítéssel jöhettek létre. Mai tetteikben közreját­szik, hogy ennek a gyárnak nagyok és sok évtizedre visz- • szanyúlóak a munkásmozgal­mi hagyományai. A kapita­lista rendszerben is itt min­dig volt támasza a magyar forradalmi munkásmozga­lomnak. Ez a mai napig érezteti a hatását, például abban, hogy a párttagok, vagy a törzsgárda aránya jóval meghaladja az orszá­gos ipari átlagot. Ez és a szo­cialista brigádmozgalom ere­je minden bizonnyal a sike­rek fontos összetevője. Mond­hatjuk úgy is: amit elértek, az mindenekelőtt a cselek­vési egységnek, az üzemben uralkodó jó politikai légkör­nek, rendnek és fegyelemnek köszönhető. Kádár János ezután a vál­lalat munkájának olyan vo­násaira hívta fel a figyel­met, amelyek összefüggenek a népgazdaság egészének kulcsfontosságú feladatai­val. Mint mondotta, ez a gyár a könnyűipari üzemek sorában az elsők között, s igen korán, már a hetvenes években végrehajtotta a vi­lágpiac által igényelt ter­mékváltást. — Helyes volt a hagyo­mányokat a vállalat nevé­ben is megőrizni, kiegészít­ve a műanyagokra utaló új megnevezéssel, de ha körül­nézünk, ma már sem ' jutá­val, sem kenderrel nem dol­goznak a gépsorokon. Olyan termékeket állítanak elő, amelyeket az egész magyar ipartól igénylünk: korszerű, valamennyi piacon verseny- képes cikkéket. Tudom, nem volt könnyű az átállás — másutt sem az —, gyakran a pihenőnapok feláldozását is megkívánta a kollektívá­tól. De kulcskérdés, hogy ebbe az irányba előrelép­jünk. Mint ahogyan az is el­engedhetetlen az előrehala­dáshoz, hogy az emberek ön­tudatára, társadalmi felelős­ségére és az egyéni érdekelt­ségre egyaránt építsünk. Ez volt az 1968-ban bevezetett, új gazdaságirányítási rend­szer, és sok azóta tett lépé­sünk lényege. Ügy tűnik, Önöknél sikerül a társada­lom, az üzemi kollektíva és az egyes ember érdekei kö-- zötti összhangot újra meg újra megteremteni. Erre kell törekedni mind szélesebb körben, a népgazdaság min- ' den területén. A párt főtitkára ezután az elhangzott felszólalások né­hány gondolatára reagált. Évről évre egyre többet és jobban kell dolgozni — is­mételte meg az egyik hoz­zászóló szavait, hozzáfűzve: érvényes ez mindannyiunk­ra, az élet minden területén. A magasabb színvonalú munka mindenkor érvényes követelmény — mondotta. A munkaerőgondokkal kapcsolatos megjegyzésekre utalva a munkásgárda után­pótlását jövőnk egyik nagy kérdésének nevezte. Az egész társadalom ügye ez — hangsúlyozta — és nem in­tézhetjük el csak azzal, hogy elmarasztaljuk a fiatalokat, mert -érdeklődésük gyakran a könnyedebb életforma felé fordul. — Sok összetevője van ennek. Most csak egyet em­lítek: a szülök felelősségét. Az a szemlélet, hogy „kap­jon meg mindent a gyerek, amiben nekünk nem lehe­tett részünk”, oda vezethet, hogy a fiatal életviteléből hiányzik a felelősségérzet. Enélkül pedig nagyon nehéz megbirkózni az önálló élet kezdésének nehézségeivel. A három műszakos mun­karenddel összefüggésben hangsúlyozta: a jövő útja a folyamatos termelés beveze­tése minden olyan munka­helyen, ahol a körülmények ezt lehetővé teszik. Nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy korszerű technológiát hozzunk létre, nagy értékű, termelékeny gépeket üzemel­tessünk, de csak felében- harmadában használjuk ki azokat. Egyetértéssel reagált az adózás korszerűsítését, az igazságosabb adózási rend­szer megteremtését szorgal­mazó véleményre, hozzáfűz­ve, hogy napirenden van a jelenlegi rendszer felülvizs­gálata és a társadalmi szük­ségletekhez igazítása- Ez a kérdés összefügg azzal a tö­rekvésünkkel — folytatta —, hogy az emberek jövedelme egyre inkább megfeleljen a valóságos teljesítményük­nek. S ennek a kívánalom­nak tulajdonképpen a má­sik oldala az, hogy a társa­dalmi ' igazságosság szem­pontjait is szem előtt tart­suk, vagyis akiknek magas a jövedelmük, azok nagyobb értékben járuljanak hozzá közkiadásaink fedezéséhez. A továbbiakban arról szólt Kádár János, hogy napja­inkban a közéletben — a sajtóban, a különböző társa­dalmi és szakmai fórumokon egyaránt — sok szó esik a gondjainkról. — Ez persze nem baj — mondotta —, mert a helyzetünk reális megítéléséhez, a gondok megoldásához tudni és be­szélni kell azokról. De ép­pen a valós helyzetfeltárás érdekében szükséges az is, hogy tudatában legyünk az eredményeinknek. Mert ha ezekről nem esik szó, ha el­feledkezünk róluk, akkor a munkánk, mindennapos küz­delmünk veszítheti értelmét. — Vannak eredményeink, korszakosak a változások, csak gyakran nem vesszük észre azokat. Évtizedek óta beszélünk például — joggal — a lakáshelyzetről, mint a legfeszítőbb társadalmi kér­désről. De eközben szerte az országban új otthonok száz­ezrei épültek fel. Ma Buda­pesten 800 ezernél több az önálló lakások száma; ez nagyjából megfelel az itt élő családok számának. Egy la­kásra átlag 2,4—2,8 lakos jut. A megoszlás persze az igényekkel nem teljesen ará­nyos, de az vitathatatlan, hogy mindez nagy változás bizonyítéka. — Én 1931-ben jártam elő­ször a Kender-Jutában, ak­kor egy kommunista röpgyű- lést szerveztünk itt—foly­tatta a párt főtitkára. — Emlékszem a rosszul öltö­zött, falvakból bejáró mun­kásasszonyokra, sokuk arca 30 évesen már egy-két év­tizeddel többet mutatott a valóságos koruknál. Nézzünk körül ma az országban: egy­re inkább ennek a fordított­ja igaz! Ilyenkor, a május elsejei ünnepen el-elnézege- tem a szüleik oldalán felvo­nuló gyerekeket. Az ö gond­talan vidámságukat látva csak arra gondolhatok: ha semmi másért, de értük ér­demes volt küzdeni. Életkö­rülményeink változásában benne vannak a szocialista rendszer eredményei, értel­met, tartalmat adnak dolgo­zó népünk erőfeszítéseinek. Vívmányaink megbecsülé­sének fontosságáról szólva Kádár János emlékeztetett arra: a szocializmus kezdeti időszakában először az igé­nyeket, a vívmányokat, a jogokat hirdettük meg és csak azután fogtunk hozzá az ehhez szükséges anyagi feltételek megteremtéséhez. S ez a gyakorlat azóta is vissza-visszalér. Bevezettük például az öt­napos munkahetet, és ma már sokan azt is értetlen­kedve fogadják, hogy meg­próbáljuk elkerülni a há­rom- vagy négynapos mun­kaszüneteket. Én azokkal értek egyet, akik látják en­nek a hátrányait, mert a három nap igen nagy kiesést jelent az ország egészének teljesítményét tekintve, és különösen káros, hogy ez gyakorlatilag legalább to­vábbi kétszer fél nap kiesést jelent. A teljesítmény-fedezet szükségessége elsődleges a bérezésben is. Ebben az üzemben is jelentősen növe­kedtek a keresetek, de úgy, hogy megteremtették ennek feltételeit a vállalati munká­ban. Csak ezen az úton le­het járni. Hiszen előrejutni csak úgy tudunk, ha a sza­vakat tettek követik. A ma­gyar nép történelmi útja a szocializmus, ebben az or­szágban munkával, a szocia­lizmus erejével boldogulha­tunk. A párt főtitkára végezetül arról szólt, hogy feladatain­kat bonyolult nemzetközi kö­rülmények közepette kell el­végezni. A külpolitikai kér­déseket érintve rámutatott: a Szovjetunió, a Varsói Szer­ződés legutóbbi békejavasla­tai igazságosak, mindkét fél érdekeinek megfelelnek. A tömegpusztító fegyverektől mentes világ megteremtésére , vonatkozó program, az egyen­lő biztonság koncepciója, a kölcsönös ellenőrzés mellett megvalósuló leszerelés indít­ványa, mind-mind egy béké­sebb világ megteremtésére ad lehetőséget. Biztató vá­lasz azonban a másik oldal­ról még nem érkezett: el­lenkezőleg. újabb feszültsé­get keltő lépésekről érkez­nek hírek. Pedig nincs más út az emberiség előtt, mint a béke, s ezt fel ikell is­mernie mindenkinek, füg­getlenül attól, hogy milyen a világnézete. Két társadal­mi rendszer van, s ha élni akarunk, akkor meg kell ta­nulnunk egymás mellett, bé­kében élni. Bízom abban, hogy ezt minden érdekelt fél megérti, s a józanság kere­kedik felül — mondotta Kádár János, majd további sikereket kívánva búcsúzott el vendéglátóitól. Az atomerőmű-baleset Mint szovjet részről ko­rábban már közölték, a Ki- jevtől 130 kilométerre észak­ra fekvő csernobili atom­erőműben szerencsétlenség történt. A helyszínen kor­mánybizottság dolgozik, amelynek vezetője Borisz Scserbina, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese. Tagjai minisz­tériumok és főhatóságok ve­zetői, kiemelkedő tudósok rs szakértők — jelentette ked­den este a TASZSZ szovjet hírügynökség a Szovjetunió minisztertanácsára hivatkoz­va. Az előzetes felmérések sze­rint a szerencsétlenség az atomerőmű négyes számú energiablokkjának egyik he­lyiségében történt. össze­omlott a rekator épületszer­kezetének egy része, megsé­rült a reaktor és bizonyos mennyiségű radioaktív anyag szivárgQtt ki. Az erőmű to­vábbi három energiablokk­ját leállították. Ezek sértet­lenek és jelenleg tartalék állapotban vannak. A sze­rencsétlenség következtében két ember meghalt. Megtették a legsürgősebb intézkedéseket a szerencsét­lenség következményeinek elhárítása érdekében. Az atomerőmű és közvetlen környéke területén a sugár­zás mértékét stabilizálták, a sérülteket megfelelő orvosi ellátásban részesítik. Az atomerőműhöz tartozó lakó­telepről és közelében fekvő három további lakott telepü­lésről a lakosságot elszállí­tották — jelentette a TASZSZ. A közlemény szerint a csernobili atomerőműnél és az erőmű környékén a ra­dioaktív sugárzás mértékét folyamatosan ellenőrzik. * * * A Magyar Távirati Iroda értesülése szerint az Orszá­gos Meteorológiai Intézet és az Országos Polgári Védelem Meteorológiai Szakszolgálata folyamatosan műszeres lég­köri vizsgálatokat vé­gez. A mérések ha­zánk légrétegeiben a csernobili atomreaktorban keletkezett sérülést követően sem mutatnak változást. Az intézetek szakértőinek meg­állapítása szerint a reaktor sérüléséből adódó következ­mények a későbbiekben sem veszélyeztetik lakosságun­kat és környezetünket. Bangemann Budapesten Dr. Martin Bangemann, a Német Szövetségi Köztársa­ság Szövetségi gazdasági mi­nisztere, a Szabad Demokra­ta Párt elnöke — Veress Pé­ter külkereskedelmi minisz­ter meghívására — hazánk­ba érkezett. A kedd délutáni megbeszé­lésen a két miniszter átte­kintette a magyar—NSZK gazdasági kapcsolatok alaku­lását, kijelölve az együttmű­ködés bővítésének legfonto­sabb területeit. A találko­zónak azért is nagy a je­lentősége, mert az NSZK hazánk legfontosabb tőkés kereskedelmi partnere, a két­oldalú árucsere dinamikusan növekszik, értéke tavaly már meghaladta az 5 milliárd márkát. Űjabb amerikai fenyegetés a Földközi-tengeren Az Enterprise amerikai nukleáris meghajtású repülő­géphordozó hajó és öt kísá- rőhajója tegnap áthaladt .a Szuezi-csatornán, hogy csat­lakozzék a 6. flottának a Földközi-tenger keleti me­dencéjében portyázó egysé­geihez. A kísérőihajók kö­zül az Arkansas és a Trux- ton nevű rakétaromboló ugyancsak nukleáris meghaj­tású. Az ilyen hajók csak akkor használhatják á vízí- utat, ha Egyiptom és a ha­jókat üzemeltető ország erről külön megállapodik, amire — titkos tárgyalások után — sor is került. Mint ismeretes, március­ban a Földközi-tengeren há­rom amerikai repülőgéphor­dozó tartózkodott akkor, amikor a flöttacsoportosíitás a Szidra-öbölben — a Líbia által felségvizeknek nyilvá­nított övezetben — gyakor­latozott, majd pedig, két he­te, az Egyesül t Államok Angliából és a repülőgéphor- dozókről felszálló gépei lé­gicsapást mértek Líbiára. ÁPRILISI GYŐZELEM Tizenegy éve, a nemzetkö­zi munkásosztály legnagyobb ünnepének előestéjén Sai­gon (ma Ho Si Minh város) fölött, az ielnöki palotán már a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának zászlaja lengett. A vietnami nép a legszebb május l-jei ajándéknak ör­vendezhetett: egész üél­Vietnam felszabadult. Évtizedekig tartott a küz­delem a japán, a francia, majd az amerikai elnyomók, a régi és az új gyarmatosí­tók ellen. A győzelemben oroszlánrésze volt annak az összefogásnak, amely Dél- Vietnam hazafias erői és északi testvéreik között meg­valósult, s amelynek során hatékonyan összekapcsolták a katonai, politikai, diplo­máciai erőf eszítéseket. En­nek is köszönhető, hogy a véres küzdelem befejező szakasza nem kívánt fölösle­ges áldozatokat és nem adott módot az imperializ­mus szélsőséges katonai kö­reinek a beavatkozásra. Most, e győzelem évfordu­lóján, ha számvetést aka­runk készíteni, elmondhat­juk: az egységes Vietnam népe a munka frontján is szép sikereket ért el, s re­mélhetőleg mihamarabb már teljes figyelmét és energiá­ját csalc a békés országépí­tésnek szentelheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom