Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-30 / 100. szám

1986. április 29., kedd Somogyi Néplap 5 Az élet mindig színes volt! TV-MÉZÖ FILMJEGYZET A pajzán Balzac esete a kurtizánnal Kevés olyan film érkezik hozzánk, amit annyi sok hír előzött meg, mint Elem Kli­mov Jöjj és lásd! című al­kotását. Kivált izgalommal ültünk a nézőtérre, ha szembesíteni akartuk mind­azt a sok dicsérő jelzőt, amit a film kapcsán leírtak- Hazánkban először tavaly mutatták be a szovjet kul­túra napjai alkalmából, s nem kevesebb sikert aratott mint másutt. Az alkotóról akkor tudtuk meg, hogy 1933-ban született Sztálingrádban; miközben édesapja a város védői kö­zött harcolt, édesanyját a gyerekekkel együtt evakuál­ták,de az ostrom után hama­rosan visszatértek. Tanult szakmája Klimovnak a repü­lőmérnöki, bár már a főis­kolán diákszínpadok állandó főszereplője, rendezője volt. A filmművészeti főiskolán a Hurrá, nyaralunk! című film volt a diplomamunkája. Jöjj és lásd! című munká­jában olyan témához nyúlt, amely hagyományait tekint­ve a legerőteljesebb helyet foglalja el a szovjet művé­szetben. A nagy honvédő há­ború meghatározó élménye annak a korosztálynak is, amelyhez Klimov tartozik. A A művészi eszközöket, etikai tartalmat azonban csak ke­vesen tudták olyan tökéle­tesen ötvözni, mint ő. „így őrzöm a hagyományokat” Farkasfog és katykaringó Félix Ildikóval, a IV. ter­melőszövetkezeti népművé­szeti kiállítás anyagának előzsűrizéslén találkoztam. A buzsáiki termelőszövetkezet könyvelőjének és két mun­katársának — Jancsik Jó- zsefnének és Kisfaludy Vin- oénének — munkáit a bíráló bizottság elismerő pillantá­sai övezték. A rátét«« és vé­A film utótörténetével kapcsolatban nem mellékes az a körülmény, hogy ta­valy elnyerte a moszkvai nemzetközi filmfesztivál nagydíját. A filmet verse­nyen kívüli vetítésre meg­hívták a velencei fesztiválra, s a nyugati kritika is elis­merően szólt róla. Érdemes a vélemények közül néhányat kiemelni. A The Times sze­rint technikailag a film re­mekül meg van oldva és nagyszerű. A film eleje a legjobb, amikor a nácik nincsenek jelen, csak a hát­térben meghúzódó fenyegető erőt képviselik. Más véle­mény szerint a Jöjj és lásd! nagydíja a Szovjetunió szá­mára a győzelem negyvene­dik évfordulójának tökéletes megünneplése a filmművé­szetben. A fesztiválon már több filmszakember arróil beszélt, hogy Klimov filmje az Apo­kalipszis most szovjet váltó-' zatának is fölfogható. A mű­ben a háború mint látvány borzalmas; Klimov nagyon ért ahhoz, hogy a fiimi lát­ványt a végletekig lecsupa­szított párbeszédekkel még balladaibbá tegye- Egy falu kiirtása — témának drá­maibbat kitalálni is alig le­het — egy fiatal fiú szem­szögéből nézve olyan ese­ményévé válik, amely nem­zedékek számára szolgál me­Megkezdődött az ásatási szezon Zalában. A legjelen- toselbb munka az idén is a Kis-Ballatonnál folyik. A leendő második víztározó területién^ a kulcslelőhely­nek tartott Híd végpusztánál vallatják — leletmentés cél­jával — a földeit a régészek. Ez a táj a neoliti'kumtól a középkorig lakott volt, így a feltárások eredményeként nyomon követhető, hogyan váltották egymást itt a kü­lönböző kultúrák, miként alakult a népesség az idők mentőként. A háború szinte minden borzalmát magában hordozza a film — legaláb- bis ez az érzésünk lehet —, ám észre kell vennünk, hogy Klimov milyen mesterien el­kerüli a szentimentalizmus leselkedő csapdáit. Érdekes hallani magának a rendező­nek a véleményét a film stílusáról: „ ... nem követtük az úgynevezett retor stílust. Manapság divatos lett hábo­rús filmekben fekete-fehér vagy barnás színárnyalatok­kal agyoncsapni a háborús jeleneteket. Azt hiszem, ez a könnyebbik megoldás, hi­során. Tavaly e helyem buk­kantak rá arra a Fehérvár­ra vezető hadiútra, amelyet a legrégibb szórványi nyelv­emlékeinket őrző, 1055-ben kelt Tihanyi alapítólévél említ, s amelyen egészen az Adriai tengerig el lehetett jutni. A 4—6 méter széles, kőtörmelékkel felszórt, árok­kal övezett úit déli oldalán előkerültek az első utcás fa­lu, az egykori Szentiván há­zai is. Feltárásuk most foly­tatódik, a fő feladat azonban az idén az ős-, illetve bronz­szen az élet mindig színes volt! A kemény alaphangu­latot éppen a színekkel ér­tük el; ehhez fotó- és film­dokumentumokra támaszkod­tunk, teljes hitelességre tö­rekedtünk a filmvásznon. Petrov díszlettervező és Ro- gyinov operatőr feladata épp az volt, hogy elrejtsék mes­teri tudásukat, szakmai ügyességüket, s ezáltal a hi­telesség érzetét keltsék a né­zőben.'’ Ritka pillanatokat élhetünk át a film nézése során, hi­szen minden jelenet hiteles. kori településmaradványok mentése. Néhányra már rá­találtak; az egyik értékes lelet bronzkori öntőminta. Egy másak jelentős ered­ményékikel kecsegtető zalai ásatás színhelye Kehidakus- tány lesz, ahol a tavaly fel­fedezett, VII. századi, kora- avarkori temetőt kutatják. Dolgoznak a régészek Zala- lövőn is, itt a romai kari Salila város maradványait őrző romként kiképzése ad munkát. Balzacnak szerencséje van a filmmel. Már a század első évtizedében, amikor még gyerekcipőben járt a mozi, feldolgozták történe­teit. A francia filmgyártás után fölfedezték az olasz rendezők is, majd az ame­rikaiak, a németek. 1935- ben szovjet film készült Balzac egyik művéből. Az NDK-filmtörténetből tudjuk, hogy 1952-ben készült el a Goriot apó filmváltozata; Karrier Párizsban címmel láthatta a magyar közönség. No, és ki ne emlékezne a nagyszerű Fernandel alakí­tására a Vörös kocsmában? Magyar vonatkozása is van a Balllzac-művek megfilme­sítésének: 1917-ben forgat­ták nálunk A szamárbőrt. Természetesen, a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága című Balzac-regény sem ke­rülhette el sorsát — Német­országban vitték filmre. Balzac irodalmi ténykedé­sét Anatole France így jel­lemezte: „Egy világ ez”. Igen. S ebbe a világba belefértek a szépséges kurtizánok is, az érzelmek vámszedői. Pénte­ken késő este A szép kurti­zán című NDK-filmet tűzte műsorára a Televízió. A Bal­zac pajzán históriáiból ösz- szeállított történet, sajnos, kissé laposra sikerült. Nem úgy a kurtizán szerepét ját­szó színésznő kiválasztása. De mintha kevésnek bizo­nyult volna a kurtizán min­den bája, hogy a balzaci pajzán történetek bizsergést keltsenek. Irodalomról továbbra is. Vasárnap késő este Odüssze- usz bolyongásai címmel De- vecseri Gáborról emlékezett meg a Televízió. Elfelejtet­tük a költőt? Hiszen olyan mélyen él a pályatársak szí­vében! Ezt aknázta ki a ren­dező, Nagy Katalin. S nem­csak az emlékezet őrzi a köl­tőt, a műfordítót, hanem mű­vei is. Ezekre hívta föl vé- gülis a nézők figyelmét a film. Már nem félek a napfény­től — a felújított francia film a pletykákból élő és egyre gazdagodó bulvársajtó egyik szemfüles riporteréről szól, aki kegyetlenül belemá­szik az emberek magánéle­tébe, hogy leleplezzen és a piti kis újságot fölemelje a gazdag lapok közé. A fehér nő — akinek az édesapja mellesleg fajgyűlölő ameri­kai szenátor — csakazértis- kapcsolata a fekete fiúval egyféle bosszú. De megis­merjük az igazi szerelmet is. A zsurnaliszta szemét ki­nyitja egy őszintébb, iga- zabb világra, s hátat fordít addigi életének. A film nem remekmű, de tisztességesen elkészített alkotás. A Magyar Televízió össze­állításában szombaton kora estétől későbe nyúlóan rock­koncerteket hallgattunk és láttunk. A látvány legalább olyan fontos a rock világá­ban, mint a zene. A ma­gyar blokkban az R-GO re­mekelt szép kiállítású műso­rával és a népszerű Szikora Róbert is kitett magáért. Akinek nincs otthon videó­ja, most kárpótlásul egy gaz­dag roekösszeállítást kapott ajándékba a Televíziótól. So­kan számítanak rá, hogy lesz folytatása. Vasárnap délután bizonyá­ra sokan más teendők miatt nem a tévét nézték. Pedig érdemes volt bekapcsolni a készüléket tizenhét órakor, amikor a Századunk sorozat gyűjteményéből bemutatták a Mengele doktor énekel cí­mű dokumentumfilmet. A faji kutatásokat végző Men­gele doktornak kapóra jöt­tek a német koncentrációs táborok, ahol nyugodtan te­hette azt, amit akart, hiszen áldozatok voltak a kezére bízva. Mengele bujdosásának történetébe avatott be Bo­kor Péter filmje, fölébreszt­ve a nézőben a mindenféle kegyetlenséggel szembeni ellenérzést. A tudományt el­áruló Mengele az emberiség ellen követett el óriási bűnt. Horányi Barna V. I. Bronzkori településmaradványokat mentenek zás hímzések — eredeti bu­zsáiki motívumokkal ékített függönyök, gazdagon kivarrt párnahuzatok, leheletfinom fehér térítők — egyöntetű sikert arattak. — A kéczámunikázás szere- tetét édesanyámtól örököl­tem, a technikáját az általá­nos iskolában tanultam meg. — Számos társadalmi funk­ciója mellett — tagja a ta­nácsnak, a Vöröskeresztnek, a nőbizottságnak — mikor maróid ideje a vászonnal és fonalaikkal foglalkozni? — A téli hónapokban szinte minden este kezem­ben van a tű. Tavasztól azonlban egyre kevesebb időm jut rá a kerti mun­kák miatt. Ezen a függö­nyön például három évet dolgoztam — mutatja a ki­állításra benevezett gyönyö­rű, háromdarabos kézimun­kát. — A motívumokat is ön rajzolja ki? — Buzsákon jelölőasszo­nyok foglalkoznak az elő- rajzolással. Ekkor csak a főbb motívumok kerülnék a vászonra. A farkasfog, a csibeláb, a pók, a katyka- ringós vagy az úgynevezett hajó hímzésmotívumok öl-, tésbeosztása már a mi fel­adatunk. Én a buzsáki hím­zések közül leginkább a vé- zást szeretem, a boszorká­nyost sokkal kevésbé, mert nem tetszik. — Szabadidejében csak hímez, vagy más hobbija is van? — Mivél balkezes vagyok, kötni sohasem tanultam meg, de horgolni tudok és szeretek. A hímzés azonban mindig megnyugtat, pihen­tet, erőt merítek belőle. Én így őrzöm a hagyományokat — búcsúzik mosolyogva. T. R. A Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban Több hónapos zárvatartás után új kiállításokkal nyitotta meg kapuit a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum. A kínai kerámia és a porcelánt, valamint az indiai iparművészet legszebb darabjait mintegy négyszáz tárgy reprezentálja. Képünkön: a:z új-delhi Babamúzeum ajándéka a kiállításon Meggyőzően, élményt adóan Somogyi pedagógusok a békéért A háború veszélye, a fe­szült nemzetközi helyzet nemcsak az egyéneket kész­teti a béke ügye melletti ki­állásra, hanem a rétegeket is. A tudósak, az orvosak nemzetközi békemozgalmai után kialakulóban van a pe­dagógusok a békéért mozga­lom. A tanítói hivatás sok­rétű lehetőséget ad a béke­munkára. Napi feladatuk a jövő nemzedékének történel­mi és politikai tudatformá­lása,. hazafiságra és a béke ügye melletti elkötelezett­ségre nevelése. A .tanárok mozgalma iránt máris élénk az érdeklődés Európa-szerte. Ez derült ki például a kop­penhágai tanácskozáson, ahol az augusztusra tervezett, riemzetközi békére nevelési konferenciát készítették elő. Az országos mozgalomhoz a somogyi pedagógusok is csatlakoznak, létrehozták a pedagógusok a békéért me­gyei csoportját. Vezetőjévé dr. Tóth Lászlót, a pedagó­giai intézet igazgatóhelyet­tesét választották. A pedagógusok eddig is kivették részüket a béke- munkából- A mozgalom cél­ja, hogy a pedagógusokon keresztül a somogyi értelmi­ség más rétegeit is nagyobb számban vonja be. Az ok­tató-nevelő munkában, az úttörő- vagy a KlSZ-progra- mok során, a szülői értekez­leteken és más iskolai ren­dezvényeken, az öntevékeny békeklubok alakításával azt kívánjuk szolgálni, hogy az emberekben élő ösztönös bé­kevágy tudatos és szervezett tevékenységgé váljon. Mun­katervünkben számos feladat van. így például a májusi békehónap keretében Siófo­kon, Lengyeltótiban, Nagy­berkiben, Nágocson, Babó- csán és Kaposváron akarunk békegyűléseket szervezni. A csoport megalakulásakor elhangzott vélemények és ja­vaslatok tenniakarást, igé­nyességet bizonyították. — Elsősorban a kampány­szerűségtől féltem ezt a programot — mondta Mayer György, a kaposvári Latinca kollégium nevelőtanára. — Nem kiemelt rendezvényekre van szükség, hanem arra, hogy a háborúval és a bé­kével kapcsolatos kérdéseket a nevelőmunka szerves ré­szévé tegyük. A gyerekek fél­nek a háborútól, ugyanakkor történelmi és politikai isme­reteik hiányosak. A közép­iskolai tankönyvek lemarad­ták a korszerű történelem­szemlélettől. Magyarország második világháborúban ját­szott szerepét például más­ként ismertetik, mint a Té­vé Századunk sorozata. A gyerekek kérdeznek, akár­csak a világpolitika össze­függéseivel kapcsolatban. Mindezekről meggyőzően és színesen kell valós képet ad­nunk. A kollégiumi estek jó lehetőséget adnak az ilyen témák megvitatására. — A békemunka szorosan összefügg a hazafiságra ne­veléssel — mondta Frank Já­nosné nagyatádi pedagógus. — Tapasztalataim arról győztek meg, hogy sok a pó­tolnivalónk. A nevelés érzel­mi erejét kell növelnünk, hogy valóban büszkék tudja­nak lenni nemzeti értékeink­re. Jól szolgálta ezt a célt nemrégiben a munkásőr szü­lők bevonásával rendezett „munkásőrök a békéért” programsorozat. Ehhez kapcsolódóan mond­ta Tálasné Pandúr Rózsa, a kadarkúti iskola igazgatóhe­lyettese: — Sok a gyűlés és ren­dezvény, ezért egyre nehé- zebb elkerülni a formaliz­must. A békemegmozdulá­sok • csak akkor érhetnek célt, ha nem „iskolaízűek”, ha élményt adnak. A haza­fias nevelésre minden lehe­tőség megvan, ám ennek tar­talmával és módszereivel kapcsolatban sok a bizonyta­lanság. A pedagógusok a békéért mozgalomnak nem lehet íél- ja, hogy átvegye a megyei békebizottság szervezési fel­adatait — mondta Vértes György, a barcsi művelődési ház vezetője. — Ez csak pár­huzamosságokhoz vezetne. Elsősorban azokat a felada­tokat kell megkeresni, ame­lyekkel a pedagógusok saját munkaterületükön tudnak hatni. Nem látványos ren­dezvényekre kell törekedni, hanem a szemlélet- és a tu­datformálás köznapi lehető­ségeinek kihasználására. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom