Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-30 / 100. szám

2 Somogyi Néplap 1986. április 29., kedd j------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Tőkés csúcstalálkozó * Mindenki Japán ellen? lást nyert. így például fél év alatt egyötödével csökkent a dollár értéke, megszűnt valutapiaci túlértékeltsége. A jen erőteljesen izmosodik a dollár rovására. Az egy év­vel ezelőtti 250 jen helyett most 175 jen ér egy dol­lárt. Az idei év első négy hónapjában látványosan esett a kőolaj ára, és a japán gazdaság az alacsony olajár fő nyertese. Ez vi­szont megsokszorozta az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa panaszait a pros­peráló Japánnal szemben. Április közepén a 24 fejlett tőkés országot tömörítő OECD párizsi tanácskozása azzal a felismeréssel zárult, hogy Spanyolország és Por­tugália csatlakozása a Közös Piachoz tovább fokozta a kereskedelmi háború veszé­lyét az USA és a Közös Piac között. A hadban álló felek azonban Japánt olyan közös ellenségnek tekintik, amely ellen együtt kell fel­lépniük. Nakaszone japán kor­mányfő áprilisi washingtoni látogatásával éppen az évről évre halmozódó japán keres­kedelmi többlet miatti elé­gedetlenséget igyekezett eny­híteni. Olyan egyetértést kívánt kikovácsolni, amely szavatolja: a tokiói csúcs- találkozón nem ültetik a házigazdákat a vádlottak padjára. Nem hajlandó vi­szont Japán — miként az NSZK sem — vállalni a neki szánt „lokomotív-szerepet”, vagyis azt, hogy az Egyesült Államokkal együtt a világ- gazdaság megélénkítésének motorja legyen. Olyan nemzetközi helyzet­ben ül össze a mostani he­tes csúcstalálkozó, amikor a Rendőrök gyakorlatoznak Tokióban. A japánok sem­mit nem bíznak a véletlenre Líbia elleni amerikai táma­dás visszavetette a kelet— nyugati kapcsolatok tavaly elkezdődött javulását. Nem ígér sok jót, hogy az Egye­sült Államok makacsul ra­gaszkodik az űrfegyverke­zési program (SDI) megvaló­sításához, és igyekszik be­vonni ebbe szövetségeseit. Az SDI — noha a hivatalos dokumentumban nem be­széltek róla — már tavaly is a csúcstalálkozó napirend­jén szerepelt. Azóta a brit és nyugatnémet csatlakozás, valamint a japán cégek Washington által remélt technológiai közreműködése tovább bonyolította a témát. Bonnban a múlt évi csúcs- értekezlet házigazdája Jíohl kancellár határozott erőfe­szítéseiket tett a tanácsko­zás „depolitizálásáért”, vagy­is azért, hogy a csúcstalálko­zó elsösiorban gazdasági kér­désekkel foglalkozzék. A Nakaszone-kormány részé­ről hasonló magatartásra le­het számítani. Nemcsak azért, mert a japánok gyak­ran próbálnak igazodni a nyugatnémet magatartás­hoz, módszerekhez, hanem még inkább azért, mert Ja­pán — a gazdasági óriás és politikai-katonai törpe — magától értetődően abba a szférába igyekszik majd te­relni a tárgyalásokat, ahol a leginkább otthon érzi magát. Kérdés, hogy bír- nak-e majd az Egyesült Ál­lamokkal, amely politikai, gazdasági és katonai ereje bűvöletében egyre felelőtle­nebb lépésekre hajlik? Sz. J. A következő dominó? Bájos rendőrlányok mar­cona detektívekkel karatéz- nek, hogy szükség esetén biztos kézzel intézzék el a rendbontókat. Az egész vi­lágsajtót bejárták a tokiói rendőrség félelmetes utcai gyakorlatozását bemutató fényképek. Annáik bizonyítá­sára készültek ezek a fotók, hogy a japánok komolyan veszik a hét vezető tőkés ország csúcstalálkozójának házigazdái teendőit, és sem­mit nem kívánnak a vélet­lenre bízni. A korszerű biz­tonságtechnikai eszközök és a rendőrség különlegesen ki­képzett allaikuiliatai nagy va­lószínűséggel kiszűrnek min­den olyan kellemetlen inci­denst, amely gátolná a má­jus 4-én Tokióban összeülő csúcstalálkozó normális me­netét. Immár tizenkettedik al­kalommal ülnek össze az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-3ritannia, az NSZK, Olaszország, Franciaország és Japán állam- és kor­mányfői. Nem konkrét kér­désekről kell dönteniük, ha­nem az a cél lebeg előttük, iOgy állásfoglalásukkal meg­próbálják kedvező irányba terelni a tőkés világgazda­ság menetét. A tavaly májusban Bonn­ban tartott legutóbbi csúcs- találkozót a részvevők va­lóságos mosolyparádévá vál­toztatták. A házigazda Kohl tárigyilagosabb hangvételről, „a közös nézetek nagy áram­latáról”, az egymás állás­pontja iránti fokozottabb megértésről beszélt. Ez a derűlátó összegezés sem lep­lezhette el azonban azt, hogy a nagy amerikai költ­ségvetési deficit, a magas dollárárfolyam, valamint a világkereskedelem ösztön­zésére a GATT keretében folytatandó új kereskedelmi tárgyalási forduló kérdésé­ben főként az Egyesült Ál­lamok és Franciaország kö­zött felszínre törtek az el­lentétek. A bonni csúcstalálkozó óta néhány akkori panasz orvos­Baleset az atom­erőműben Szórencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor. A Szovjetunió Minisztertaná­csának Moszkváiban hétfő este kiadott közleménye be­számol arról, hogy intézke­déseket foganatosítanak a baleset következményeinek elhárítása érdekében. A sé­rülteket orvosi ellátásiban részesítik. Konmánytoiziott- ságiot hoztak létre. Csernobil Ukrajna terüle­tén található, Kíjevtől észak­ra, a Brnpjaty és az Uzis ösz- szefólyásénáíl. Itt kezdődik a Dnyeperen létrehozott kijevi víztároló. Az eseményről kiadott köz­lemény elhangzott a szovjet televízió esti híradójában, a Vretmijáíban is. A szerencsét­lenség okáról, a reaktor sé­rülésének jellegéről, az ál­dozatok számáról és a károk mértékéről nem ismeretesek részletek. Szokatlan, hosszú évek óta példátlan eseményekről ér­keznek jelentések Pakisztán­ból : rendszerellenes tünteté­sek, a kormány lemondását követelő nagygyűlések, tíz­ezres tömegmegmozdulások szerepelnek a tudósítások­ban. A meglepő események alapetően két tényezőre ve­zethetők vissza. Egyrészt — bármennyire is változatlan maradt alapvonásaiban a po­litikai berendezkedés — a katonai kormányzás meg­szüntetése óhatatlanul elin­dított egy „lazulási” folya­matot. Emlékezetes, hogy hatalomra kerülése után nyolc évvel Zlaul Hak elnök január Intői vezette be is­mét a polgári irányítást; igaz, egyúttal számos óvin­tézkedéssel csökkentette a lépés súlyát. Megtartotta például magá­nak a főparancsnoki címet, ő nevezi ki a miniszterelnö­köt, a kabinet tagjait, a tar­tományi kormányzókat és a főtiszteket, ráadásul adott esetben bármikor újra a rendkívüli állapot bevezetése mellett dönthet. Mindezzel együtt kétségtelen, hogy a hadsereg visszatérése a ka­szárnyákba, valamelyest ol- dottabbá tette a belső viszo­nyokat — ha sokkal szaba­dabbá nem is. Hiszen a par­lamenti erőviszonyok egyér­telműen Ziaul Haknak ked­veznek, a pántok működése továbbra is akadályozott, s az alkotmányreform szintén a tábornok-elnök kívánalmai szerint lett kidolgozva. A lassú erjedést a közel­múltban egy másik, méltán vízválasztónak tekinthető fejlemény gyorsította fel: kétéves nyugat-európai tar­tózkodás után vsszatért ha­zájába Benazir Bhutto. (Ap­jának, Zulfikar Ali Bhuttó- nak hatalmát Hak tábornok 1977-ben döntötte meg, majd két évvel később ki is vé­geztette elődjét.) Az egykori elnök lánya nem csupán csa­ládtagként, egy mártír-poli­tikus utódaként szerepel, ha­nem maga is politikai ba­bérokra pályázik. Célja, hogy az ellenzék legfőbb vezetője, s ezzel Hak közvetlen ve- télytársa legyen, olyan sze­mély, aki egyesíteni tudja a mindeddig meglehetősen szétforgácsoltán fellépő erő­ket. A jelek szerint erre min­den esélye megvan. A Ka- rachiban háziőrizetben töl­tött öt esztendő, majd a száműzetés ideje, az elnök­atya emléke jelentős presz­tízst biztosít számára. Sok megfigyelő épp ezért teszi fel a kérdést: meddig viselheti el az iszlamatoadi Ismét halálos áldozatokat követelt a rendőrterror Dél-Afri- kában. A képem látható asszony egyik fiáit is megölték, majd lakását átkutatták a hatóságok Izraeli—Jordániái titkos tárgyalások Nem talált Hála a televíziónak, az ember ma már „szabad szemmel” is jól láthatja, ami tőle sokezer kilométerre tör­ténik. E szemtanú-státusnak azonban — valljuk meg — ára van. Igencsak gyakran megesik, hogy nem örülünk annak, amit látunk és néha csak „a célfotó” dönti el, mi nagyobb, a kíváncsisá­gunk, vagy a szomorúsá­gunk. Mindez, sajnos, nemcsak a céltalan-esztelen merényle­tekre vonatkozik, hanem bi­zonyos kormányszintű meg­nyilatkozásokra — megnyil­vánulásokra is. Amikor hét­főn megkaptuk a hírt, hogy Madridban tizenkét nyugat­európai ország hadügymi­nisztere a NATO úgyneve­zett eurocsoportja keretében áttekinti az új fegyverek listáját, majd megérkezett japán tudósok látványos til­takozása az országnak az amerikai világűr-fegyverke­zésben való részvétele ellen, lehetetlen volt nem gondol­ni egy minapi televíziós közvetítésre. Ezt a közvetí­tést a magyar nézők százez­rei is látták. Egy amerikai kísérleti telepről elindult egy rakéta, amely öt kilomé­ter magasban (!) a szemünk láttára telibe talált egy mindössze egy méter átmé­rőjű alimíniumtárgyat. Wein­berger hadügyminiszter a katonai műszaki főiskolán mondott beszédében büszkén közölte: újfajta rakétáról van szó, amelynek nincs I (nukleáris) robbanófeje, ez a fegyver pusztán sebességi energiájával pusztít. A te­kintélyes Christian Science Monitor című amerikai lapot nem akármilyen leleplezésre inspirálta az új kísérlet: közli nyájas olvasóival, hogy az USA-ban jelenleg kilenc (!) fajta nukleáris fegyver gyártása folyik, és nem egy­nek közülük már köze lehet az űrfegyverkezéshez. Az amerikai magatartás riasztó következetességének tanúja a világ: rendszeres „nem” a sűrűn érkező moszkvai ja­vaslatokra, és ugyanennek az éremnek a másik oldalaként példátlan intenzitású fegy­verkezés. ... Ül a néző a képernyő előtt és látja, amint az új amerikai rakéta telibe talál­ja a távoli célpontot. És va­lahogy — az elemi önvéde­lem logikája jegyében — mindennek inkább érzi azt, amit lát, mint telitalálatnak. H. E. Simon Peresz izraeli mi­niszterelnök televíziós nyi­latkozatában azt mondotta, hogy kormánya titkos tár­gyalásokat folytat Jordániá­val egy esetleges közel-kele­ti rendezés érdekében. A jordán—izraeli kapcso­latfelvételről a múlt héten röppent fel a hír, de Peresz az interjúban nem részletez­te, hogy a kontaktus mi­lyen szintű. Az egyik izraeli napilap, a Hadsot szeriint a kormányfő egy hete Párizs­ban találkozott Husszein jor- dániai uralkodóval. A munkapárti miniszterel­nök az interjúban üdvözölte, hogy a jordán király szakí­tott a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezettel. Mint mon­dotta, először történt meg, hogy „egy arab vezető kije­lentette: Jasszer Arafat nem partner”. Husszein február­ban mondta fel az egy év­vel ezelőtt, a PFSZ-szel egy közös tárgyalási stratégia ki­alakítása érdekében megkö­tött egyezséget. Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítása Szervezet Végrehajtó Bizottságának Kairóban tartózkodó elnöke, hétfőn megbeszélést folyta­tott Hoszni Mubarak állam­elnökkel. A tárgykört hiva­talosan nem ismertették. Mubarak és Arafat tárgya­lásainak óráiban érkezett Amimanba dr. Ali Lutfi egyip­tomi miniszterelnök. Ezt a látogatást már előzőleg be­jelentették, és céljául a két ország gazdasági-idegenfor­galmi ügyeinek előmozdítását jelölték meg. Jordánia volt az első olyan arab ország az Arab Ligában, amely a Camp David-i különpaktum után megszakította ugyan kapcsolatait Egyiptommal, de később rendezte viszonyát a Nílus menti országgal. Elutazása előtt Lutfi kije­lentette: a jordán—PFSZ el­lentétek megoldásával foglal­kozó államfői üzenetet visz Husszein jordániai királynak. Kairóban ennek részleteit nem ismertették. Mubarak és Arafat tanács­kozása után a palesztin ve­zető azt mondta, hogy a Jor­dániával fennálló ellentétek­nél „többről, a palesztin ügy minden vetületéről” volt szó. Megkérdezték Arafattól azt is, hogy mire vélje Si­mon Peresz izraeli minisz­terelnök televíziós nyilatko­zatát. (Peresz azt állította, hogy „csendes diplomáciát” folytat Jordániával.) Arafat válasza: „Tudomásul vettem ezt a fontos tényezőt, s úgy gondolom, hogy az arab csúcsértekezlet, ha összeül, napirendre tűzi ezt az ügyet.” Háfez Asszad szíriai köz­társaság! elnök hétfőn a ko­ra délutáni órákban három­napos hivatalos baráti láto­gatásra Belgrádba érkezett, ahol vendéglátójával, Rado­van Vlajkoviccsal, a JSZSZK Elnökségének elnökével és más jugoszláv politikusokkal a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű témáiról tárgyal. A jugoszláv—szíriai együtt­működés az utóbbi években főként gazdasági téren ma­gas szintet ért el. Ziaul Hak tábornok-elnök vezetés az ellene irányuló nyílt támadásokat? A Fülöp- szigetek figyelmeztető példá­ját, a sűrűn emlegetett ma- nilai párhuzamokat ismerve nem tart-e Ziaul Hak attól, hogy Marcos után ő lehet a következő dominó, amelyik a népi megmozdulások egyre kiterjedtebb viharában előbb-utóbb felborul? S ha így értékeli, milyen ellenin­tézkedéseket tesz? Az elnök egyelőre fölé­nyes nyilatkozatban utasítot­ta el Benazir, s a mögötte felsorakozó csoportok fő kö­vetelését: szó sem lehet a választások előbbre hozatalá­ról — mondotta —, azokra csak a „normális időben”, 1989—1990 táján lehet számí­tani. Dzsunedzso miniszterel­nök pedig célzatosan emlé­keztetett rá, hogy Bhutto lányának azzal a fői tétellel engedélyezték a hazatérést, Benazir hívei körében ha tevékenységével nem sérti meg az állam törvényeit. Be­nazir azonban szemlátomást nem zavartatja magát: ismé­telten állást foglalt ugyan a hatalomváltás békés módsze­rei mellett, elutasítja tehát az erőszak hirdetését, de azt sem titkolja, hogy minden­képp folytatni kívánja apja „befejezetlenül maradt kül­detését”. A békés eszközök hang- súlyozása korántsem vélet­len. Benazir tisztában van vele, hogy az erőviszonyok (egyelőre) nem neki kedvez­nek, s hogy a Hak-rendszer — bármilyen kézenfekvőén adódik a párhuzam — sok szempontból nem azonosít­ható Manilával. Nyilvánva­lóan az sem érdeke, hogy a konfrontáció élezésével visz- szaálljon a katonai irányí­tás: az ő számára ez ismét a hallgatás korszakát nyit­ná meg. Másrészt figyelembe kell vennie, hogy az Egye­sült Államok Pakisztánt (Irán kiesése, s az afganisz­táni események óta különö­sen) a térség kulcsországá­nak tekinti, így kérdéses, meddig követné passzívan annak szétzilálódását. Benazir robbanás helyett inkább a nyomás fokozatos, „kézben tartott”, de állandó növelésére törekszik. Tudja, Hak és hívei abban remény­kednek, hogy az ellenzék belharcai miatt nem tudja majd maga mögé felsorakoz­tatni a kormányellenes erő­ket. Bizonytalan persze, meny­nyire megalapozott a tábor­nok-elnök taktikája, s nem haladták-e túl időközben az események ezt az értékelést. Ebben az esetben ugyanis könnyen meglehet, hogy Ali Bhutto lánya valóban ugyan­azt a szerepet fogja betölte­ni, amit a Fülöp-szigeteken Ccrazon Aquino asszony vál­lalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom