Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-30 / 100. szám
2 Somogyi Néplap 1986. április 29., kedd j------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Tőkés csúcstalálkozó * Mindenki Japán ellen? lást nyert. így például fél év alatt egyötödével csökkent a dollár értéke, megszűnt valutapiaci túlértékeltsége. A jen erőteljesen izmosodik a dollár rovására. Az egy évvel ezelőtti 250 jen helyett most 175 jen ér egy dollárt. Az idei év első négy hónapjában látványosan esett a kőolaj ára, és a japán gazdaság az alacsony olajár fő nyertese. Ez viszont megsokszorozta az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa panaszait a prosperáló Japánnal szemben. Április közepén a 24 fejlett tőkés országot tömörítő OECD párizsi tanácskozása azzal a felismeréssel zárult, hogy Spanyolország és Portugália csatlakozása a Közös Piachoz tovább fokozta a kereskedelmi háború veszélyét az USA és a Közös Piac között. A hadban álló felek azonban Japánt olyan közös ellenségnek tekintik, amely ellen együtt kell fellépniük. Nakaszone japán kormányfő áprilisi washingtoni látogatásával éppen az évről évre halmozódó japán kereskedelmi többlet miatti elégedetlenséget igyekezett enyhíteni. Olyan egyetértést kívánt kikovácsolni, amely szavatolja: a tokiói csúcs- találkozón nem ültetik a házigazdákat a vádlottak padjára. Nem hajlandó viszont Japán — miként az NSZK sem — vállalni a neki szánt „lokomotív-szerepet”, vagyis azt, hogy az Egyesült Államokkal együtt a világ- gazdaság megélénkítésének motorja legyen. Olyan nemzetközi helyzetben ül össze a mostani hetes csúcstalálkozó, amikor a Rendőrök gyakorlatoznak Tokióban. A japánok semmit nem bíznak a véletlenre Líbia elleni amerikai támadás visszavetette a kelet— nyugati kapcsolatok tavaly elkezdődött javulását. Nem ígér sok jót, hogy az Egyesült Államok makacsul ragaszkodik az űrfegyverkezési program (SDI) megvalósításához, és igyekszik bevonni ebbe szövetségeseit. Az SDI — noha a hivatalos dokumentumban nem beszéltek róla — már tavaly is a csúcstalálkozó napirendjén szerepelt. Azóta a brit és nyugatnémet csatlakozás, valamint a japán cégek Washington által remélt technológiai közreműködése tovább bonyolította a témát. Bonnban a múlt évi csúcs- értekezlet házigazdája Jíohl kancellár határozott erőfeszítéseiket tett a tanácskozás „depolitizálásáért”, vagyis azért, hogy a csúcstalálkozó elsösiorban gazdasági kérdésekkel foglalkozzék. A Nakaszone-kormány részéről hasonló magatartásra lehet számítani. Nemcsak azért, mert a japánok gyakran próbálnak igazodni a nyugatnémet magatartáshoz, módszerekhez, hanem még inkább azért, mert Japán — a gazdasági óriás és politikai-katonai törpe — magától értetődően abba a szférába igyekszik majd terelni a tárgyalásokat, ahol a leginkább otthon érzi magát. Kérdés, hogy bír- nak-e majd az Egyesült Államokkal, amely politikai, gazdasági és katonai ereje bűvöletében egyre felelőtlenebb lépésekre hajlik? Sz. J. A következő dominó? Bájos rendőrlányok marcona detektívekkel karatéz- nek, hogy szükség esetén biztos kézzel intézzék el a rendbontókat. Az egész világsajtót bejárták a tokiói rendőrség félelmetes utcai gyakorlatozását bemutató fényképek. Annáik bizonyítására készültek ezek a fotók, hogy a japánok komolyan veszik a hét vezető tőkés ország csúcstalálkozójának házigazdái teendőit, és semmit nem kívánnak a véletlenre bízni. A korszerű biztonságtechnikai eszközök és a rendőrség különlegesen kiképzett allaikuiliatai nagy valószínűséggel kiszűrnek minden olyan kellemetlen incidenst, amely gátolná a május 4-én Tokióban összeülő csúcstalálkozó normális menetét. Immár tizenkettedik alkalommal ülnek össze az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-3ritannia, az NSZK, Olaszország, Franciaország és Japán állam- és kormányfői. Nem konkrét kérdésekről kell dönteniük, hanem az a cél lebeg előttük, iOgy állásfoglalásukkal megpróbálják kedvező irányba terelni a tőkés világgazdaság menetét. A tavaly májusban Bonnban tartott legutóbbi csúcs- találkozót a részvevők valóságos mosolyparádévá változtatták. A házigazda Kohl tárigyilagosabb hangvételről, „a közös nézetek nagy áramlatáról”, az egymás álláspontja iránti fokozottabb megértésről beszélt. Ez a derűlátó összegezés sem leplezhette el azonban azt, hogy a nagy amerikai költségvetési deficit, a magas dollárárfolyam, valamint a világkereskedelem ösztönzésére a GATT keretében folytatandó új kereskedelmi tárgyalási forduló kérdésében főként az Egyesült Államok és Franciaország között felszínre törtek az ellentétek. A bonni csúcstalálkozó óta néhány akkori panasz orvosBaleset az atomerőműben Szórencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor. A Szovjetunió Minisztertanácsának Moszkváiban hétfő este kiadott közleménye beszámol arról, hogy intézkedéseket foganatosítanak a baleset következményeinek elhárítása érdekében. A sérülteket orvosi ellátásiban részesítik. Konmánytoiziott- ságiot hoztak létre. Csernobil Ukrajna területén található, Kíjevtől északra, a Brnpjaty és az Uzis ösz- szefólyásénáíl. Itt kezdődik a Dnyeperen létrehozott kijevi víztároló. Az eseményről kiadott közlemény elhangzott a szovjet televízió esti híradójában, a Vretmijáíban is. A szerencsétlenség okáról, a reaktor sérülésének jellegéről, az áldozatok számáról és a károk mértékéről nem ismeretesek részletek. Szokatlan, hosszú évek óta példátlan eseményekről érkeznek jelentések Pakisztánból : rendszerellenes tüntetések, a kormány lemondását követelő nagygyűlések, tízezres tömegmegmozdulások szerepelnek a tudósításokban. A meglepő események alapetően két tényezőre vezethetők vissza. Egyrészt — bármennyire is változatlan maradt alapvonásaiban a politikai berendezkedés — a katonai kormányzás megszüntetése óhatatlanul elindított egy „lazulási” folyamatot. Emlékezetes, hogy hatalomra kerülése után nyolc évvel Zlaul Hak elnök január Intői vezette be ismét a polgári irányítást; igaz, egyúttal számos óvintézkedéssel csökkentette a lépés súlyát. Megtartotta például magának a főparancsnoki címet, ő nevezi ki a miniszterelnököt, a kabinet tagjait, a tartományi kormányzókat és a főtiszteket, ráadásul adott esetben bármikor újra a rendkívüli állapot bevezetése mellett dönthet. Mindezzel együtt kétségtelen, hogy a hadsereg visszatérése a kaszárnyákba, valamelyest ol- dottabbá tette a belső viszonyokat — ha sokkal szabadabbá nem is. Hiszen a parlamenti erőviszonyok egyértelműen Ziaul Haknak kedveznek, a pántok működése továbbra is akadályozott, s az alkotmányreform szintén a tábornok-elnök kívánalmai szerint lett kidolgozva. A lassú erjedést a közelmúltban egy másik, méltán vízválasztónak tekinthető fejlemény gyorsította fel: kétéves nyugat-európai tartózkodás után vsszatért hazájába Benazir Bhutto. (Apjának, Zulfikar Ali Bhuttó- nak hatalmát Hak tábornok 1977-ben döntötte meg, majd két évvel később ki is végeztette elődjét.) Az egykori elnök lánya nem csupán családtagként, egy mártír-politikus utódaként szerepel, hanem maga is politikai babérokra pályázik. Célja, hogy az ellenzék legfőbb vezetője, s ezzel Hak közvetlen ve- télytársa legyen, olyan személy, aki egyesíteni tudja a mindeddig meglehetősen szétforgácsoltán fellépő erőket. A jelek szerint erre minden esélye megvan. A Ka- rachiban háziőrizetben töltött öt esztendő, majd a száműzetés ideje, az elnökatya emléke jelentős presztízst biztosít számára. Sok megfigyelő épp ezért teszi fel a kérdést: meddig viselheti el az iszlamatoadi Ismét halálos áldozatokat követelt a rendőrterror Dél-Afri- kában. A képem látható asszony egyik fiáit is megölték, majd lakását átkutatták a hatóságok Izraeli—Jordániái titkos tárgyalások Nem talált Hála a televíziónak, az ember ma már „szabad szemmel” is jól láthatja, ami tőle sokezer kilométerre történik. E szemtanú-státusnak azonban — valljuk meg — ára van. Igencsak gyakran megesik, hogy nem örülünk annak, amit látunk és néha csak „a célfotó” dönti el, mi nagyobb, a kíváncsiságunk, vagy a szomorúságunk. Mindez, sajnos, nemcsak a céltalan-esztelen merényletekre vonatkozik, hanem bizonyos kormányszintű megnyilatkozásokra — megnyilvánulásokra is. Amikor hétfőn megkaptuk a hírt, hogy Madridban tizenkét nyugateurópai ország hadügyminisztere a NATO úgynevezett eurocsoportja keretében áttekinti az új fegyverek listáját, majd megérkezett japán tudósok látványos tiltakozása az országnak az amerikai világűr-fegyverkezésben való részvétele ellen, lehetetlen volt nem gondolni egy minapi televíziós közvetítésre. Ezt a közvetítést a magyar nézők százezrei is látták. Egy amerikai kísérleti telepről elindult egy rakéta, amely öt kilométer magasban (!) a szemünk láttára telibe talált egy mindössze egy méter átmérőjű alimíniumtárgyat. Weinberger hadügyminiszter a katonai műszaki főiskolán mondott beszédében büszkén közölte: újfajta rakétáról van szó, amelynek nincs I (nukleáris) robbanófeje, ez a fegyver pusztán sebességi energiájával pusztít. A tekintélyes Christian Science Monitor című amerikai lapot nem akármilyen leleplezésre inspirálta az új kísérlet: közli nyájas olvasóival, hogy az USA-ban jelenleg kilenc (!) fajta nukleáris fegyver gyártása folyik, és nem egynek közülük már köze lehet az űrfegyverkezéshez. Az amerikai magatartás riasztó következetességének tanúja a világ: rendszeres „nem” a sűrűn érkező moszkvai javaslatokra, és ugyanennek az éremnek a másik oldalaként példátlan intenzitású fegyverkezés. ... Ül a néző a képernyő előtt és látja, amint az új amerikai rakéta telibe találja a távoli célpontot. És valahogy — az elemi önvédelem logikája jegyében — mindennek inkább érzi azt, amit lát, mint telitalálatnak. H. E. Simon Peresz izraeli miniszterelnök televíziós nyilatkozatában azt mondotta, hogy kormánya titkos tárgyalásokat folytat Jordániával egy esetleges közel-keleti rendezés érdekében. A jordán—izraeli kapcsolatfelvételről a múlt héten röppent fel a hír, de Peresz az interjúban nem részletezte, hogy a kontaktus milyen szintű. Az egyik izraeli napilap, a Hadsot szeriint a kormányfő egy hete Párizsban találkozott Husszein jor- dániai uralkodóval. A munkapárti miniszterelnök az interjúban üdvözölte, hogy a jordán király szakított a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezettel. Mint mondotta, először történt meg, hogy „egy arab vezető kijelentette: Jasszer Arafat nem partner”. Husszein februárban mondta fel az egy évvel ezelőtt, a PFSZ-szel egy közös tárgyalási stratégia kialakítása érdekében megkötött egyezséget. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítása Szervezet Végrehajtó Bizottságának Kairóban tartózkodó elnöke, hétfőn megbeszélést folytatott Hoszni Mubarak államelnökkel. A tárgykört hivatalosan nem ismertették. Mubarak és Arafat tárgyalásainak óráiban érkezett Amimanba dr. Ali Lutfi egyiptomi miniszterelnök. Ezt a látogatást már előzőleg bejelentették, és céljául a két ország gazdasági-idegenforgalmi ügyeinek előmozdítását jelölték meg. Jordánia volt az első olyan arab ország az Arab Ligában, amely a Camp David-i különpaktum után megszakította ugyan kapcsolatait Egyiptommal, de később rendezte viszonyát a Nílus menti országgal. Elutazása előtt Lutfi kijelentette: a jordán—PFSZ ellentétek megoldásával foglalkozó államfői üzenetet visz Husszein jordániai királynak. Kairóban ennek részleteit nem ismertették. Mubarak és Arafat tanácskozása után a palesztin vezető azt mondta, hogy a Jordániával fennálló ellentéteknél „többről, a palesztin ügy minden vetületéről” volt szó. Megkérdezték Arafattól azt is, hogy mire vélje Simon Peresz izraeli miniszterelnök televíziós nyilatkozatát. (Peresz azt állította, hogy „csendes diplomáciát” folytat Jordániával.) Arafat válasza: „Tudomásul vettem ezt a fontos tényezőt, s úgy gondolom, hogy az arab csúcsértekezlet, ha összeül, napirendre tűzi ezt az ügyet.” Háfez Asszad szíriai köztársaság! elnök hétfőn a kora délutáni órákban háromnapos hivatalos baráti látogatásra Belgrádba érkezett, ahol vendéglátójával, Radovan Vlajkoviccsal, a JSZSZK Elnökségének elnökével és más jugoszláv politikusokkal a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű témáiról tárgyal. A jugoszláv—szíriai együttműködés az utóbbi években főként gazdasági téren magas szintet ért el. Ziaul Hak tábornok-elnök vezetés az ellene irányuló nyílt támadásokat? A Fülöp- szigetek figyelmeztető példáját, a sűrűn emlegetett ma- nilai párhuzamokat ismerve nem tart-e Ziaul Hak attól, hogy Marcos után ő lehet a következő dominó, amelyik a népi megmozdulások egyre kiterjedtebb viharában előbb-utóbb felborul? S ha így értékeli, milyen ellenintézkedéseket tesz? Az elnök egyelőre fölényes nyilatkozatban utasította el Benazir, s a mögötte felsorakozó csoportok fő követelését: szó sem lehet a választások előbbre hozataláról — mondotta —, azokra csak a „normális időben”, 1989—1990 táján lehet számítani. Dzsunedzso miniszterelnök pedig célzatosan emlékeztetett rá, hogy Bhutto lányának azzal a fői tétellel engedélyezték a hazatérést, Benazir hívei körében ha tevékenységével nem sérti meg az állam törvényeit. Benazir azonban szemlátomást nem zavartatja magát: ismételten állást foglalt ugyan a hatalomváltás békés módszerei mellett, elutasítja tehát az erőszak hirdetését, de azt sem titkolja, hogy mindenképp folytatni kívánja apja „befejezetlenül maradt küldetését”. A békés eszközök hang- súlyozása korántsem véletlen. Benazir tisztában van vele, hogy az erőviszonyok (egyelőre) nem neki kedveznek, s hogy a Hak-rendszer — bármilyen kézenfekvőén adódik a párhuzam — sok szempontból nem azonosítható Manilával. Nyilvánvalóan az sem érdeke, hogy a konfrontáció élezésével visz- szaálljon a katonai irányítás: az ő számára ez ismét a hallgatás korszakát nyitná meg. Másrészt figyelembe kell vennie, hogy az Egyesült Államok Pakisztánt (Irán kiesése, s az afganisztáni események óta különösen) a térség kulcsországának tekinti, így kérdéses, meddig követné passzívan annak szétzilálódását. Benazir robbanás helyett inkább a nyomás fokozatos, „kézben tartott”, de állandó növelésére törekszik. Tudja, Hak és hívei abban reménykednek, hogy az ellenzék belharcai miatt nem tudja majd maga mögé felsorakoztatni a kormányellenes erőket. Bizonytalan persze, menynyire megalapozott a tábornok-elnök taktikája, s nem haladták-e túl időközben az események ezt az értékelést. Ebben az esetben ugyanis könnyen meglehet, hogy Ali Bhutto lánya valóban ugyanazt a szerepet fogja betölteni, amit a Fülöp-szigeteken Ccrazon Aquino asszony vállalt.
