Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-18 / 90. szám
1986. április 17., csütörtök Somogyi Néplap 5 r Harmincöt éves a Magyar Állami Népi Együttes A Kisbojtártól a Vallomásokig 1950. április 3-án mutatkozott be a márciusban.megalakult Állami Népi Együttes a neves Mojszejev együttessel. Nem sokkal később Rábai Miklós elkészítette a Kisbojtár című azóta klasz- szikus darabnak számító táncjátékát. A Kisbojtár címszerepét Katona György táncolta akkor; ma közel a nyugdíjkorhatárhoz az együttes igazgatóhelyettese. Miközben beszélgetünk a színpadon Kaposváron a La- tinca Sándor Művelődési Központban Tímár Sándor Állami- és Erkel-díjas koreográfus próbált a fiatal táncosokkal később ő is bekapcsolódott beszélgetésünkbe. Az Állami Népi Együttes harmincötödik születésnapját országos turnén ünnepli. Két alapító tag serénykedik még az együttesben, a csellista Szabó József és a színpadmester Várady Gyula. A táncosok átlagéletkora nem éri el a huszonöt évet. Katona György így kezdte az együttes történetét, mely saját életének története is. — Tizenhat évig táncoltam az Állami Népi Együttesben, Rábai Miklós vezetésével. Az együttes műsorát úgy építette föl, hogy betartotta a különböző lépcsőfokokat. Az egyszerű táncokkal kezdtük és eljutottunk a különféle balladákig. így többek között elkészítette a Latincáról szóló táncjátékot is, és a háromfelvonásos Kisbojtárt. Szerette a táncszínházát. Azt tartotta, hogy a magyar tánchagyományokat korszerűen, európai színvonalon és érthetően kell színpadra vinnünk. Halála után Tímár Sándor vette át az együttes irányítását, természetesen az ő sajátos elképzeléseit követjük most. — Az Állami Népi Együttes korábban nagyobb létszámú volt. — Énekkarunkat különválasztották tavaly óta a Filharmónia Magyar Állami Énekkara néven működik. Tánckarunk negyvenöt tagú zenekarunkban húsz muzsikus játszik. Az Állami Népi Együttes öt műsora közül Kaposváron a Vallomások a Néptáncról címűt láttuk. Tímár Sándor 1980-iban vette át az együttes művészeti irányítását, hogy folytassa és megújítsa a hagyományokat. — Rábai Miklós nem valósíthatta meg minden elképzelését, tervét, ránk vár életművének kiteljesítése és az is, hogy továbblépjünk. Az amatőr tánccsoportok, a táncházak nagy lendületet adtak a folklór reneszánsza kialakulásának. Üjra kell alkotnunk táncainkat — ez a mi feladatunk. — Sokat jár külföldre tanítani. Többször- dolgozott Japánban, magyar táncokat tanított. — Négyszer jártam Japánban ahol nagyon érdeklődnek a magyar folklór és tánc iránt. — Milyen egy magyar tánc Japánban? — Természetesen magyar. Sokszor jobban megcsinálják, mint mi, mert alaposabbak, kitartóbbak. De hozzá kell tennem: a táncoknak talán a fele egyforma az egész világon. A tánc belső törvényei internacionálisak. A viselet, a viselkedés, a dallamszerkezet járul hozzá, hogy kidomborodjék a nemzeti jelleg. Nem fog feltűnni önnek például, hogy az együttesünkben egy amerikai kislány is táncol. Amerikában született, nálunk dolgozik. Megtanulta táncainkat, mert ismerte a sajátjukat is és kitűnően énekel. A véletlen úgy hozta, hogy mellettem ült egy német fiatalember, aki lelkesen tapsolt minden tánc után. Csupán tetszett neki, vagy tán ismerte azt a nyelvet, amelyet táncnak nevezünk? Horányi Barna Carl Orff nyomdokában A pécsi Nagy Lajos Gimnázium Orff együttese szinte a szó szoros értelmében a huszadik század- nagy német komponistájának nyomdokain jár. Amikor a hatvanas évek elején kottára volt szükségük, az akkori iskolások levéllel fordultak Európa hót legjelesebb zeneszerzőjéhez. Valamennyi- üktől kaptak segítséget, a legbőkezűbb azonban Carl Orff volt. A mester, aki műveiben a ritmust emelte vissza eredeti rangjára, elküldött nekik egy sorozatot a jellegzetes Orff ütőhangszerekből. Mindezt lvasivka Matyás, az együttes vezetője mesélte el kedd délután a Kilián művelődési 'központban ösz- szegyűlt közönségnek. A koncertet további ismertető anyag teilte értékesebbé. A látogatók megismerkedhettek a hangszerekkel, a harangjátékokkal1, metallofo- noikkal, xilofonokkal, a törpe üst dob bal és a zsebben elférő, miniatűr címtányér- ral. A harminctagú zenekar tagjai' most cserélődtek, mert az előző társulat tavaly leérettségizett. A jelenlegi tagság még csak szeptember óta zenél. A hangiszerek kezelése köny- nyen megtanulható, nem kell hozzájuk zenei képzettség, csupán jó ritmus- érzék és ügyesség. A „kezdőkön” azonban nem mutatkoztak a gyakorlati anság nyomai. Az iskola leánykórusával együtt színvonalas, hangulatos . műsorban mutatták be azt a távol-keleties hangzású, egyszerű melódliókna épülő, erősen ritmikus zenéit. Rövid darabokat válogattak ki a Schul werk című gyűjteményiből — európai dalokat Carl Orff és Guni-ld Keet- man feldolgozásában. Halil- hattunik német betlehamest és romantikus balladát, vidám francia népdalt és csengő-bongó harangjátékot, tréfás norvég kecske- hívogatót. A különleges ütőhangszerek mellett élményt nyújtottak a szép furulya- és oboaszólók, valamint a nagy létszámú lány- kar tiszta éneklése is. Nem hivatásos koncertre készültek föl a pécsiek. Rádiós és televíziós fellépéseik és a tavaly májusi grazi siker után most szórakoztató, rövid ízelítőre vállalkoztak. Abból a forradalmian új zenéből, amelyet Orff — Sztravinszkij követőjeként — megalkotott. S bepillantást nyújtottak az általa teremtett, ritmikám épülő zene- oktatási módszerben is, melyet a világ sok országában már három-négy éves kortól alkalmaznak. A szervező a Kilián művelődési központ és a tanítóképző főiskola közművelődési bizottsága volt. A legfőbb dicséret azonban a két végzős népművelés szakkollégistát, Ribarics Editet es Ignácz Istvánt illeti — az ő zárófoglalfcozásuk volt ugyanis a jól megrendezett zenei est. T. K. Mezőgazdasági Múzeum Látogatók és gyarapítók Áz életünkről van szó Tavaly csaknem 350 ezren látogatták a Mezőgazdasági Múzeumot. A kiállítások legtöbbjét annak ellenére megtekinthették az érdeklődők, hogy folyt a Vajdahunyad vár belső rekonstrukciója. A múzeum tíz állandó kiállítása mellé ez év első felében három újabbat nyitnak. A halászat és a gabonatermesztés történetén kívül hamarosan megkezdik az új természetvédelmi kiállítás anyagának berendezését. A tanév vége előtt készítik el a Mezőgazdaságunk diákszemmel című időszaki kiállítást. amelynek gazdag anyaga — grafikák, festmények, kisplasztikák stb. — az iskolaév megkezdése óta érkeztek a pályázatra. Ezt már a tizenhatodik alkalommal hirdették meg. A Mezőgazdasági Múzeumnak jelentős társadalmi hátteret jelent a múzeumbaráti kör. Ennek a fővárosi tagságon kívül vidéken 31 helyi csoport ja van mintegy 36 000 taggal. A résztvevőknek, a mezőgazdasági múlt emlékeit gyűjtő diákoknak, tanároknak, kutatóknak, állami gazdasági és szövetkezeti szakembereknek is köszönhető, hogy ma már olyan önálló mezőgépgyűjtemények vannak szerte az országban, mint a vépi, a kétegyházi, a zirci, a gödöllői, a kiskun- halasi és a békési. Véradónap Kadarkúton A kadarkúti általános iskola egyik folyosóját ezúttal nem kisdiákok hangotskodá- sa, hanem felnőtt, véradásra jelentkező emberek beszélgetése tölti meg. A megyei viéradóáUomás „stábja” — huszonegy dolgozója — már kora reggel kivonult a faluba, az iskola öt tantermét rendezte be véradásra alkalmas színhelynél Kadarkút és a közeli Gyöngyöspuszta 270 lakosa jött el, hagy vért adjon. Nagy Tiborné, a helyi vér- adófeílelős 25 éve szervez haisonló akciókat. — Március közepén vöröskeresztes aktívaülést, koordinációs értekezletet tartottunk, melyen a helyi társadalmi és politikai szervek vezetői is részt vettek. Ezután vöröskeresztes munkatársak járták végig a. falut, 1 istájükra felkerült az ösz- szes donor. A szervezést megnehezíti, hogy településünknek egyetlen ipari üzeme van, a Kaposvári Ruhagyár telepe. A gyöngyös- pusztaiakat a stáb autóbusza szállítja az ideiglenes vér- adóállomásra, illetve haza. Tapasztalataink szerint a munkahelyek támogatják akciónkat, segítik gördülékeny lebonyolítását. Az iskola földszintjén rendezték be a felvételi irodát, a laboratóriumot, itt működik a két műtő és az étkeztető is. — Nyújtott kézzel tessék szorítani — szól az egyik pácienshez Püspök Gyuláné, atoi a laboratóriumban a vérsüllyedést méri. Ebben a helyiségben vizsgálja a jelentkezőket dr. Tóth Ágnes, a megyei véradóállomás osztályvezető főorvosa, valamint munkatársai: Bogdán Györgyné, Papp Józsefné és Nagy Irén. Itt dől el, hogy az önzetlen segíteni akarás párosul-e a teljes egészséggel. A két — úgynevezett — műtőben pontos, összehangolt, csendes munka folyik. Szvath Józsefné éis Fürst Katalin biztos kézzel falálja meg a vénát, s az életet adó folyadék a szív ritmusához igozodiva csordogál a zsákokba, Ezt követően a két „korrolőr”: Csonka Jánosáé és Baksa Lászlóné veszi gondjaiba a tasakokat. Üjra — immár másodszor — ellenőrzik a vércsoportokat, mielőtt a zsákok a ládába kerülnek. Dávid József Kaposváron dolgozik vasutasként, munkája során sok helyen megfordul. — Több véradó akcióba akartak már bevonni — meséli —, ám ha nem súlyos esetről. sürgős segítségről van, szó, csak itthon, a saját falumban jelentkezem. Itt azonban mindig adóik vért, hiszen az életünkről van szó. A kadarkúti Sütő család — házaspár két fiával — évről évre a véradók listáján van. — Mindig csodálkoznak a felvételi irodán, mikor egymás után négy Sütő nevét kell békönyvelni — mosolyog Sütő Jánasné. — Most csak hárman vagyunk itt, az egyik fiam eltörte a lábát. 1977-ben súlyos műtétem volt, az életemet több palack vérnek is köszönhetem. Akkor saját bőrömön éreztem ezeknek az akcióiknak a jelentőségét, ismeretlenül is hálás voltam a donoroknak. Azóta mindig adok, s amiig tehetem, adni is fogok vért. És egy csalódott arc: Simon Sándorné. A szemében csillogó könnycseppet rosz- szul palástolja a szemüveg. — Az egyik karomon súlyos sérülés volt — mutatja a véna fölött húzódó széles heget —, a másik pedig — amint most kiderült — nem alkalmas a vérvételre. A megyei véradóállomás stábja a kadarkúti kiszállásról kilencven liter vérrel térit haza. A sokszor életet mentő bíbor arany számos kaposvári és budapesti betegnek jelent felvirradó holnapot, gyógyulást. T. R
