Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-15 / 87. szám
Tisztelt Szerkesztőség! 1986. április 4-én reggel érkeztem Budapestről Kaposvárra szüléimhez és testvéremhez látogatóba. Kaposvárra érkezve a vasútállomás előtt egy szabad jelzésű metallzöld, nyugati márkájú Dorottya taxiba szálltunk, hogy nehéz csomagjainkkal kényelmesen és gyorsan hazaérkezzünk. Miután ebbe az elitnek tűnő autóba ültünk, nagy csalódás ért bennünket. Igen erős, állott cigarettabűz és hatalmas kosz közepén találtuk magunkat. Az autóbuszon 4 forintos viteldíj ellenében biztosítani tudják á kultúrált utazási lehetőséget, tiszta és dohánymentes kocsikat. A dohányzást meg lehetne magyarázni, de azt, hogy a kosz és a csikkszag miért érlelődik az autókban ki tudja milyen hosszú ideig, azt nem. A higiéniára is kellene egy kis figyelmet fordítani az utasok érdekében, még ha magántaxiról van is szó! Tisztelettel: Török Gyuláné Budapest VII., Rottenbiller u. 52. Tisztelt Szerkesztőség! Végre hosszú várakozás és ígéret után a Cseri út alatti, körülbelül 100 éves ivóvízvezetéket átépítik az úttest alól a zöldövezet alá. Ezzel kapcsolatban nekünk, a Cseri út lakóinak az volna a kérésünk, hogy a régi vezetéket úgy ahogy van, a vízóraaknában levő csöveket is, hagyják meg. A vízóraaknák nagyon jó talajvízgyűjtők, a bevezető csövek pedig a talajvizet levezetnék. A partrendezés és a sportpálya építése nagyban hozzájárult a talajvíz emelkedéshez. Ezekkel a bekötő csövekkel sokat lehetne segíteni a problémánkon, mert ez az összegyűlt talajvizet le tudná vezetni a -régi csőbe, amely a Kapos folyó hídja alatt elvágva elvezetné a talajvizet. A régi csövek felszedése úgysem volna gazdaságos, ezért, a további használata ilyen formában ésszerű és hasznos lenne, a lakások is egészségesebbek lennének. Tisztelettel: a Cseri út lakói nevében Fekete Károly Kaposvár, Cseri út 39. Somogyi Néplap XLII. évfolyam, 87. szám 1986. április 14., hétfő Befejeződött a művészeti szemle Pénteken és vasárnap a kaposvári amatőr együttesek és szólisták városi bemutatójával a Kilián György Városi Művelődési Központban véget ért Somogybán a művészeti szemle. A körzeti szemlék kiemelkedő műsorából állították össze a műsort. Különösen jeleskedtek a táncegyüttesek: pénteken a mezőgazda- sági főiskola együttesének, a tanítóképző Kaláka csoportja szólistáinak, tegnap pedig a Somogy és a BM Kaposvár Táncegyüttesnek tapsolhattunk. A vasárnap délelőtt meglepetése volt a Kinizsi Élelmiszeripari Szakmunkásképző és Szakközépiskola nyolctagú új kórusának bemutatkozása. A Táncsics A Somogy Táncegyüttes gimnázium diákszínpadából „kiöregedett” diákok is készültek e szemlére, egy jelenetet mutattak be. A Munkácsy gimnázium kórusa, az 512. számú szakmunkásképző Rozmaring citerazeneka- ra és több szólista tavaszt varázsolt szívünkbe ezen a télies áprilisi napon. Kiállítás Nagyatádon Kék kelmék mestere Ismét divatba jött nagymamáink kékfestett kelméje — bizonyítja ezt az a kiállítás is, mely a hét végén Nagyatád, a Gábor Andor Művelődési Központban nyílt meg. A kékfestés a kihaló szakmák közé tartozik, pedig az egyszerű, mintás vászonok iránt évek óta újból nagy a kereslet. Még a legnevesebb divatintézetek is felhasználják tavaszi és nyári modelljeikhez. Mesterember ennek ellenére igen kevés akad. Alighanem azért, mert a kékfestés csöppet sem könnyű foglalatosság, nagy figyelmet és türelmet igényel, de mindenekelőtt dolgos kezeket. A mintázófa elkészítése, ha nem jut hozzá a mester örökségből, heteket vehet igénybe, s generációkat szolgálhat ki. «*■ Sárái János népi iparművésznek nem jutott ilyen örökség. Nem apjától tanulta a mesterséget, hanem Bolyban inasként. Jövőre lesz negyven éve annak, hogy letette a mestervizsgát, s esztendő múltán már ipar- engedéllyel készítette a piacra valót. A kékfestett kelme akkoriban még ugyanúgy hozzá tartozott a vásárhoz, mint a fonott kosár vagy a cserépkorsó. Ma viszont még keresve is igen ritkán találni Szépen mintázott anyagokat, hiszen- hiszen a kilencféle anyagból gyúrt viasz receptjét nem sokan ismerik. A kétszáz éves szakma késői folytatójának nagyatádi bemutatkozása igazi csemegének számít. Nem véletlen, hogy a kiállítás megnyitóján szinte zsúfolásig megtelt a terem, s az eladásra kínált kelmét, térítőkét, kendőket, kötényeket pillanatok alatt elkapkodták. Nyomófák, fényképek próbálják megismertetni a szakma rejtelmeit, s díszes mintájú ruhák, lakástextíliák bizonyítják, hogy a modern öltözködés és lakberendezés békességben megfér a régivel. Amatőrfilm fesztimi Vasárnap befejeződött Hajdúböszörményben, a Sillye Gáibor Művelődéi i Központban az április 11— 13. között megrendezett 33. országos amatőrfilm-feszti- vál. A fesztiválon negyvenkét alkotást vetítettek le. A zsűri a fődíjat nem adta ki. Első díjat kapott Ács Miklós—Rinyu Andrea: Sőn ás Crósz című, Szőke András: Kákukkfészek című filmje. Simó Sándor filmrendező, a zsűri elnöke elmondotta, hogy a 33. amatőrfilm-fesz- tivájo« kiemelkedő művek nem szerepelték, a színvonalat jó közepesnek lehetett minősíteni. Valójában az számított eredménynek, hogy az amatőrfilm-mozga- lomba mind több fiataL kapcsolódott be, ami az utánpótlást és a szemléleti, szakmai megújulást biztosíthatja. Az ünnepélyes eredményhirdetés után gálaműsoron levetítették a díjnyertes filmeket. Premier a vásáron Metalux zsírtalanító berendezés Üj, tőkés importot kiváltó berendezés sorozatgyártását kezdték meg' Csurgón, a Metalux Ipari Szövetkezetnél. Az angol ICI cég licence alapján már a múlt éviben elkészültek az első készülékek, amelyek a híradástechnikai alkatrészek és a nyomtatött áramkörök tisztítására, zsírtalanításá- ra alkalmasak. Eddigi (legnagyobb megrendelőjük a Videoton és a BRG. Az idén negyvanöt-öt- ven darabot készítenek, hiszen termékük még nem ismert a hazai piacon. A premier a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron lesz, ahol ők is kiállítanak, s ahova meghívták valameny- nyi érd ékelt üzem képviselőjét, hogy működés közben ismerkedhessenek meg a készülékkel. Kabaré az Orfeumban A magyar nyelv értelmező szótára szerint elavulóban levő kifejezésünk az orfeum; bízom benne, hogy erre rácáfol a vendéglátás Új hulláma, mely a hagyományokat ébresztgeti. — Mily melegen, zenésen, szinte kábítóan hangzott egykor e szó, ifjú gavallér korunkban — már Krúdy is Így vélekedett. Ám Kaposváron fölitá- Imadt az Orfeum, január 30-án megnyílt a MTESZ- Szélkház alagsorában a zenés presszó, bár, melyet Szántó József vezet. Szombaton éjszaka pedig már egy kabaréimig qr tanúi is lehettünk. Szuhay Balázs, Verebéig István és Szentirmai Ákos szórakoztatta a vendégeket. A törzsvendégeknek fenntartott helyre senki más nem ülhet, a MTESZ-szel •kötött megállapodás értelmében igényes vendégkör színvonalas kiszolgálását keld biztosítania az üzemeltetőnek. Azt kérdeztük Szántó Józseftől: — Mit ígér az Orfeum? — Igyekeztünk úgy kialakítani a szórakozóhelyet, hogy a vendég orfeumban érezhesse magát. Sajnos színpadi lehetőségünk nincs. Szórakoztató programunk kialakításában ezért elsősorban a kabaré meghonosítására gondoltunk. Kapcsolatba léptünk a budapesti Kaleidoszkóp műsorszervező irodával. Közösen gondoskodunk kéthetente a kabaréról, később pedig mindennap lesz revüműsor. Százan töltöttük az estet szombaton a kaposvári Orfeumban, ahol kabarépre- mier volt. A kellemes hangulat új kedvet ébresztett, hogy várjuk a következőt.... H. B. Tavaszi pillanaíképek (Egy nyugdíjas feljegyzéseiből) A nyalókás Kaposvár, Sétálóutca. Az utca árnyék borította oldalán még két szürkés- fekete kupac: a téli emlék. A kupacok alól hosszú, szürke folyam, az olvadó hóié. A cukorkáásátomál megszakad a folyam, felszippantotta a tavaszi napsugár. Megállók, s akaratlanul is felpillantok, bele- hunyongok a felhők mögül előtűnő napba. Már ballagnák tovább, de a cukorkáktól, mézespuszedlitől, műanyag pálcikákon kukorékoló cukorkakasoktól roskadozó asztal túlsó oldalán régi ismerősöm, Sz. A. mosolyog rám. A gyár egykori jolly-jockere, a lelkes fiatalember a pultra borítja könyvét, amelyet a még gyér forgalomban unaloműzőnek lapozgat, feláll, üdvözöl. — Hát így fölvitte az isten a dolgát? — kérdezem. Legyint. — S meg lehet ebből élni? — tamáskodom. — Jobban, mint amabból — bólimt fejével abba az irányba, ahol nemrég még együtt dolgoztunk: gyártattuk a nyalóka alapanyagát, a hófehér cukrot. Boldogság Fiatal, jókötésű katona áll a gyárkapuban. Kimenőruhája vadonatúj, vállán hos(Szú szíjról barna táska lóg. Látszik az ifjú emberen, hogy első útja a laktanyából ide vezetett. Tekintete a távolt fürkészi: valakit vár. Nem is kell sokat várnia; először csak cipősarkak szapora kopogása hállik, majd a tiszta fehérbe öltözött kislány, munkád-vénusz is megjelenik. Ott van már látótávolságban, kipirulva fut, majd lépésre fogja, s ismét nekiered. Elindul feléje a kiskatona, hosszú léptekkel, s a kinyújtott kis fehér szárnyak, a kislány két keze már a katona nyakát öleli, feje a fiú vállán, pihen. Két kézzel fogja a fiú erős karját, s csak egy-egy pillanatra ereszti el egyikkel, amíg az örök nő utánozhatatla- nul szép mozdulatával végigsimít a katonazubbonyon, valahol ott, ahol a komoly fiatalembernek a sebesen zakatoló szíve van. Kerner Tibor Tarka sorok Boldogtalan szerelem A fiatal költő boldogtalanul és reménytelenül szerelmes volt egy bájos ifjú leányba. Megható és érzékeny versekkel ostromolta álmainak földön járó tündérét, szívtéjpőn ecsetelve azt a fájdalmat, mely költői keblét dúlja. Ezeket a verseket az újságban kiadta, és minthogy elég jól fizették, nagyon elégedetten és jól élt, vastag szivarokat szítt, és szépnek látta a világot. Végül a fiatal leány sem tudott ennyi fájdalomnak és szenvedésnek ellenállni, meglágyult, és ő is szeretni kezdte a költőt. — Végem van! — hörögte a költő sápadtan, amikor ez a boldogság lecsapott rá. — Miből fogók ezután megélni? Féltékenység A fiatalember nagyon féltékeny volt az imádott leányra, aki nem vdlt minden kacérság nélkül való,. — Ez a szem sokfelé kacsingatott! — szólt, és kiszúrta a leány szemét. — Kezeddel integethetsz valakinek! — mondta utóbb, és levágta a leány kezét. — Lábadd» 1 jelt ad- haszt valakinek az asztal alatt! — szólt Ismét, féltékenységének újabb rohamában. Es levágja a leány lábát. — Megfeledkeztem arról, hogy még beszélni tudsz! — mondta három nap múlva, és kivágta a leány nyelvét. — Hagy ne mosolyoghass! — szólt, és kiszedte a leány fogait. — így, most valamivel nyugodtalbb vagyok! — mondta, mikor a leány hajéit levágta. És életében először magára merte hagyni a leányt. Mire visszatért, a leány eltűnt, megszökött egy mutatványosbódé tulajdonoséival. ízlés Asszonyok tr éleseinek. Divatról. Ruhákról. Arról, hogy a férfiaknak nines jó ízlésük, nem értenek se szövethez, se kalaphoz, a színek harmóniájáról pedig sejtelmük sincs1. — No, az én férjem kivétel — mondja az egyik asszony. — Olyan finom, olyan megbízható ízlése van, hogy én például mindig az ő tanácsai szerint öltözködöm, valahányszor a szeretőmhöz megyek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Főszerkesztő-h.: dr. Kercza Imre Szerkesztőség: .Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár Pf. 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-5J1, 11-512. Telex: 13-360. Kiadja a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-516. Postacím: Kaposvár, Pf.: 31. 7401 Felelős kiadó: Balajcza János _ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hirlapkézbe- sítő postahivatalnál, a hírlap- kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. 1900., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónepra 43 Ft, negyedévre 129 Ft, félévre 258 Ft. ISSN 0133-0608 Készült a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat üzemében Kaposvár, Május 1. u. 101. Felelős vezető: Mike Ferenc igazgató
