Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-11 / 59. szám
1986. március 11., kedd Somogyi Néplap 5 A magyar múzeumok 1985-ben Több mint 19 millió látogató A látogatók számának növekedése mellett bővült és gazdagodott múzeumaink közművelődési tevékenysége is — egyebek között ez derül ki a hazai múzeumok elmúlt évi munkájáról készült statisztikai összefoglalóból. Eszerint tavaly mintegy 9 százalékkal nőtt a bemutatott művészi alkotások és tárgyi emlékek élményszerű feldolgozását és megértését segítő tárlatvezetések, 34 százalékkal az ismeretterjesztő előadások hallgatóinak, és 50 százalékkal a múzeumi rendezvényeknek és résztvevőik, nek a száma. A közművelődési tevékenység mellett jelentős tudományos munkát falytattak tavaly a múzeumokban, hiszen a hazai intézményekben őrzött tárgyak száma meghaladja a 10 milliót, s a kisegítő gyűjtemények még 11 millió dokumentumot őriznek: e széles körű kutató, feldolgozó tevékenységet integy 4300- an végzik. A múzeumok kiállításait tavaly több mint 19 millió 360 ezren tekintették meg, 160 ezerrel többen, mint 1984- ben. Bár ez a szám múzeumonként, megyénként és az egyes időszakokban változó — tavaly például elsősorban a Szépművészeti Múzeum új.rla megnyílt részlegei vonzottak sok látogatót — a múzeumlátogatók száma mintegy tíz éve emelkedő tendenciát mutat. Az első he. lyan immár hagyományosan a szentendrei Kovács Margit kerámiagyűjtemény áll, ezt követi a Dobó István Vármúzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum. 1985-ben a látogatók 77,9 százaléka a vidéki múzeumokat — legtöbben Pest, Heves és Veszprém megye gyűjteményeit — kereste fel. Érdekesség, hogy a Veszprém megyei múzeumok tavaly több mint 110 ezerre növelték látogatóik számát, nagyrészt egy új intézménynek, a veszprémi Római Katolikus Egyházmegyei Gyűjteménynek köszönhetően. Jelentősen gyarapodott a Baranya megyei múzeumok közönsége is; itt elsősorban három új létesítmény — az Amerigo Tot Múzeum, az Endre Nemes Múzeum és a Várostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum — kiállításai voltak népszerűek. Tavaly 36 új múzeum nyitotta meg kapuit, ebből 26 már az év nagy részében fogadhatta a közönséget. Ezeket az új gyűjteményeket csaknem 360 ezren keresték fel: közülük legtöbben a már említett pécsi Amerigo Tot Múzeumot, a veszprémi Egyházmegyei Gyűjteményt, továbbá a Szombathelyi Képtárat és a budapesti Repülés- történeti és Űrhajózási Kiállítást. Iskolatörténeti kiállítással ünnepelnek 75 éves a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola Régi osztálytermek hangulata — Hegyei pedagógiai díj az intézménynek Hetvenöt éves a kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazda- ségi Szakközépiskola. A forradalmi ifjúsági napok keretében évek óta rendezik meg az iskolában a Noszlopy- napokat. A mostani programsorozat alatt az évfordulóról is megemlékeznek. Az ünnepség nyitóeseménye az iskolatörténeti kiállítás megnyitása volt. Anyagát a múzeum munkatársainak segítségével az iskola honismereti és fotószakkörének tagjai gyűjtötték össze. Külön tabló és tárló őrzi az iskola nevezetes tanárának, dr. Merényi Oszkárnak az emlékét. A rendszerezett, értékes anyagot az 1981-ben el- hunyt tanár fia, Merényi László bocsátotta az iskola rendelkezésére. Egy másik kiállítás Levin Samu, az 1919-es mártír fiának, Levin Tibornak állít emléket. A Dachauban elpusztult Levin Tibor Merényi Oszkár tanítványa volt. Az iskolatörténeti kiállítást Takács Éva, a múzeum osztályvezetője nyitotta meg. Beszédében elmondta, hogy a múzeum már hosszú évek óta gyűjti a megyei iskola- hálózatot bemutató _ tárgyi emlékeket és ez az első alkalom, hogy ennek kis töredékét bemutathatják. A bemutatott tárgyak jelzik a nagymúltú kereskedelmi iskola egy-egy korszakát, a kiemelkedő eseményeket és a hétköznapok emlékezetes pillanatait. Az iskola előterében korabeli bútorokkal egy régi osztálytermet rendeztek be. A mai fiatalok talán nem tudták eddig, hogy valaha a kaposvári kereskedelmi iskolába való beiratkozás egyik feltétele az volt, hogy a jövendő tanuló szülei elkészítsék, ás az iskolásnak felajánlják azt a padot, amelyben gyermekük tanul majd. Történelem ma már a régi írófüzet,' a tanári munkafüzet, amelynek oldalain kalligrafikus írással vezette tulajdonosa az oktatási anyagot. Még színes rajzokat is készített a valamikori tanár úr, s az általa fontosnak tartott feladatokat gondosan aláhúzta. Sötétedő színekkel, itt-ott kissé már megkopva, régi földgömb áll a tanári asztalon, az üveg kalamárisban régóta nem volt már tinta. A komputerek világában a mai tanulóifjúság számára furcsák és érthetetlen működésűek a számológépek, s az egyszerű szemléltetőeszközök. A tárgyi emlékek közül talán az a fekete Mercedes írógép a legszebb, amelyen valaha a fontosabb iratokat írták, s az iskola gondosan megőrizte. A tablókat nézve, a valamikori diákok elrévedeztek a múlton. Volt, aki megtalálta magát a régi szépia-fényképen, s az öreg diákok meghatottam egymást kérdezgették : emlékszel, akkor még az Irányi Dániel utcában volt az iskola, emlékszel, Merényi tanár úr folyton pipázott, és milyen szigorú volt! A közgazdasági szakközép- • iskolában megrendezett ünnepség méltó megemlékezés volt, szép jubileum. Reményi Gyenes István költő, aki 1927-ben érettségizett az iskolában, Érettségi találkozó című versében szeretettel emlékszik a városra, az alma materra, az akkori tantestületre. Azóta tanárok százai oktattak az iskolában, generációk nőttek fel irányításuk alatt. A tantestület munkáját értékelve a Somogy megyei tanács végrehajtó bizottsága pedagógiai díjjal tüntette ki az iskola tanári karát. A magas szintű eredményes tanári munka elismeréseként Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője tolmácsolta, s adta át Kraliczki Zoltánnénak a kitüntetést. Az ünnepségsorozat következő rangos eseménye szerdán lesz. Akkor avatják fel dr. Merényi Oszkár és Levin Tibor emléktábláját. TV-NÉZŐ Lesz még ünnep A költőtől vett cím amolyan bíztatás a televízió hölgy nézői számára, mert amit idén produkált nőnap ürügyén a tévé, az jócskán felülmúlható lesz a következő években. És nem is kerül majd — ezt látatlanban mondhatjuk — különösebb erőfeszítésébe a majdani műsorkészítőnek. Kivált így lesz ez akkor, ha nem ugyanazok kapnak a jövőben bizalmat, akik ebben az évben. Annak tudatában állíthatom ezt, hogy bevallom, nekem a telepódium műsorai amúgy sem nagyon, szoktak tetszeni, valahogy úgy érzem, hogy olyan poénokra épül a műsor, amik másutt már nem sülnek el. Itt sem történik ez, ám valahogy nem is célja nagyon a műsornak, hogy nevettessen. Amit azonban péntek este láttunk, a Nehéz nőnek lenni című ünnepeinek kikiáltott összeállításban, az bizony remélhetőleg nagyon sok nézőtársam türelmét ugyancsak próbára tette. Bugyuta történetek tömkelegé ugyanis még nem jelenti azt, hogy könnyed, jópofa és élvezetes műsort sikerült készíteni. Mert ebben a produkcióban inkább csak azt láttuk, hogy kimondatlanul is leértékelték az ünnep jelentőségét, igaz, sikerült feminizálni a műsort, de ez sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nem valamiféle férfiúi magasabbrendűségi tudat mondatja velem, de nem hiszem, hogy egy nőnapi műsort szerencsés a nők magánügyeként kezelni. A nők mentségére legyen mondva, a készítők között zömmel férfiak szerepeltek. Mint ahogy a színpadon is előfordultak, jobbára statisztaként. Ám arra építeni például poénok sorozatát, hogy az egyik színésznő bizony-bizony sok fölösleges kilót szedett föl az évek során, meglehetősen leszűkült, egysíkú lelkivilágra vall. Ezen ugyanis nem nagyon lehet nevetni, vagy aki jól kiszórakozza magát ilyeneken, hát annak lelke rajta. Hosszan ostorozhatnánk még a műsort, ha nem kívánna helyet magának egy nem sokkal ezután következő másik. A későbbi programban ugyanis az Apák egyedül címmel láthattunk, mintegy- ellensúlyozásul egy igazán jól sikerült dokumentumfilmet. Ellensúlyozásként foghatjuk föl, mert arra hívta föl figyelmünket, hogy a nők ünneplése, és a férfiak rendszerinti szapu- lása közben nem szabad megfeledkeznünk azokról a férfiakról sem, akik egyedül nevelik gyermeküket, néha gyermekeiket. A remek témafölismerés azt eredményezte, hogy itt- ott még rossz riporteri kérdésekkel sem lehetett elrontani a műsort. Szerencsés kézzel válogatták a riportalanyokat is, hiszen hiányzott belőlük az a mártírium- ságra váló törekvés, ami könnyen elvihette volna a filmet és hangulatát kedvezőtlen irányba. A dokumen- tumfilm legjobb pillanatai közé tartoztak azok a kockák, amiben a riportalanyok Saját helyzetük tudomásulvételét sugallták. S talán nem túlzunk, ha azt állítjuk: példa is lehet az az apa, aki az egyik rózsadombi iskolába járatja gyermekét, úgy, hogy az általa szabott ruhákban a legcsino- sabbak közé tartozik. Vagy sokan szívünkbe zárhattuk azt az orvost, aki fiatalon vesztette el feleségét, és két gyermekét neveli azóta és nem osztja életét műszakokra. Szakmáján kívül elvégzi az otthoni munkáját, neveli a gyerekeket, s van egy hobbija is, amit pótcselekvésnek is fölfoghatnánk, ám inkább egy fanatikus ember személyiségének a megnyilvánulási formája. összegezve az ünnepinek szánt műsort: amit a réven elvesztett a televízió, azt a vámon megnyerte. Ez azonban inkább átlagossá, mint ünnepivé tette a péntek estét. Varga István Rajzpályázatot hirdettek Csurgón Csokonai diákszínjátszó-napok tizedszer Május 1-je és 4-e között tizedik alkalommal rendezik meg Csurgón a Csokonai diákszínjátszó-napokat. Ebből az alkalomból képzőművészeti pályázatot hirdetett a városi jogú nagyközségi tanács, a helyi KISZ- bizottság és a művelődési h'áz. Valamennyi középfokú oktatási intézmény vállalkozó kedvű növendékeinek munkáját várják április 10-e és 15-e között Pályázni lehet festményekkel, rajzokkal, díszlet- és jelmeztervekkel is. Az első öt helyezett Csurgói Máté Lajos díszes oklevelét kapja meg. Az idei diákszínjásztó-na- potora 16 együttest várnak a rendezők. Április 5-én Csurgón tartják a somogyi és a baranyai együttesek minősítő versenyét; ez feltétele a szemlén való szereplésnek. A tizödik találkozó alkalmából a városi jogú nagyközségben gyűlésezik az amatőr színjátszók országos tanácsa. NYELVFICAMOK A munkásőrség és az últörő- szövetség vezetőinek megbeszélése Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka és Varga László, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára vezetésével megbeszélésen találkoztak hétfőn a két szervezet vezető munkatársai. Az együttműködés múlt évi eredményeiről és az idei feladatokról cseréltek véleményt. Megállapodtak abban, hogy mindkét szervezet a továbbiakban is segíti az úttörőközösségek hazaifas honvédelmi ■ nevelését, testedzését, s — támaszkodva a munkásőrség kiképző bázisaira és táboraira — közös akciókat, megmozdulásokat szervez. „A nyelvtisztításnak van határa: a mindenkori lehetőség és az ízlés, de a nyelv- piszkításnak nincs határa: az végtelen, mint a pongyolaság és az ízléstelenség." Nem most a magyar nyelv hete alkalmából jelentek meg ezek az igaz sorok, hanem a Nyugat című folyóirat 1933-as évfolyamának 513-ik oldalán bukkantam rájuk. Igazságuk félévszázad után is érvényes. Falvainkat járva ma és mindenkor szívesen jegyez- getem fel a szépszavú somogyi parasztemberek ízes szólásait. Néha azonban döbbenten tapasztaltam, hogy akinek szaván délelőtt még csodálva csüngtem, délutáni felszólalásában ilyen kificamodott nyelven nyilatkozott: „Időben ébredtünk a csatorna témában”. Rossz álmai lehettek. A magyar nyelv hete közeledtére figyelmesebbé váltam és jegyezgettem a rádió és televízió néhány „bikkfanyelven” elhangzott riportjából. Ebből most közreadok egy kis csokorra valót. Eredményesen termelő cipőgyárunkban a riporter megkérdezte az egyik dolgozótól, hogy a múlt hónapban mennyit keresett. A válasz így hangzott: „7—8000 Ft nagyságrend körül. „Azt hiszem a feleségét csak a 7—8000 Ft érdekelthette, a nagyságrendet ott is hagyhatta volna a pénztárban, vagy átadhatta völha a riporternek. Bosszantóan sok volt a kertelés az évvégi beszámolókban. Néhányat most lefordítok magyarra. „El kell mondjam (?) az átadás egyre szigorúbb feltételek között bonyolódik.” Szerintem egyáltalán nem kellett volna elmondania, főleg így nem. Ugyanis a „bonyolódik” ige nem azonos a „lebonyolódik” kifejezéssel. Vegyük már tudomásul, hogy az építkezéseknél sokkal inkább lebonyolítókra, mint bonyolítókra van szükség. A másik csodabogár ugyancsak lakásépítésen hangzott el: „A szövetkezeti tulajdonban lévő lakások vonatkozásában nehezebb az eset. „Magyarul: a szövetkezeti lakásokat sem veszik át hibákkal.” Ha riportalanytól azt kérdi a riporter: „Import vonatkozásában léptünk-e valamit?”, akkor miért ne mondhatná az építésvezető, hogy „Csak ne legyenek cementproblémák!’’ Mulatnunk kellene azon, hogyan tör be élő beszédünkbe a statisztikai táblázatok szürke szóhasználata, ha nem lenne elszomorító. Feltűnő a fő, a darab, a száma hibás alkalmazása. A minap hallottam: „A gyárban 307 fő munkás dolgozik”. ., „112 fő gyerek részesül óvodai étkezésben”. Vajon 307 munkás, 112 gyerek kevesebb lenne? A főváros egyik kerületének kéményseprői „1800 darab kéményt vizsgáltak meg”. Egyik fővárosi építési „vállalatunk 1300 darab lakást adott át alapvetően komplex készen”. Bevallom fogalmam sincs, hogy ez mit is jelenthet. Bosszankodva hallom, hogy „o lakosság száma 856 fő”. A száma csak szám lehet! Egy csodabogár! „Az analfabéták száma a településen 61 fő”. Milyen fő az, amelyik írni-olvasni sem tanult meg? Hírközlőtől hallottam: „Több tucat terroristát vettek őrizetbe”. „A merényletnek több tucat járókelő esett áldozatul.” Még a leghitványabb embert sem mérik tucattal. A leggyakrabban elhangzó nyelvi felületesség a rádióban és televízióban, főleg a beszámolók ismertetéseiben a „fenti figyelmeztetés” és az „alábbi közlemény”. Hiába is nézünk a fejünk fölé, vagy a lábunk elé, ott semmit sem láthatunk. A legfurább nyelvi csodabogarat a végére hagytam, egyik politikai előadónktól hallottam azt a mególilá- pítást, hogy „javunkra róják fel”. Ezen legalább olyan jól mulattam, mint azon a kutatóintézeti beszámolón, amelyből megtudtam, hogy ott „32 darab kutató munkálkodik, remélem nem a magyar nyelv tisztaságán. Kellner Bernát
