Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-10 / 58. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 58. szám Ára: 1,80 Ft 1986. március 10., hétfő Ünnep r •• 1 f Sarlós István Indiában Ha kezdődik a gazdag program SZKP-kongresszus — gazdasági határozat A fejlesztés fő irányai Búcsúztató az állomáson Vigyék el Somogy dolgozóinak üdvözletét Elindult a barátságvonat Kalinyinba Ha lehetséges volna elkészíteni azt a statisztikát, amely arról közölne pontos adatokat, hogy a napi sajtóban és egyéb kiadványokban megjelent írásokban melyik műből idéznek legtöbbször a tollat ragadók, bizonyára nagyon előkeld helyen szerepelne egy könyv. Ez pedig nem más, mint Antoine Saint- Exupery halhatatlan műve, A kis herceg. Ebben a sajátos, félig álom, félig valóság történetben van egy mondat, ami mostani tárgyunkhoz nagyon jól illik, mert a lényegét fogalmazza meg. Nevezetesen: szükség van bizonyos szertartásokra is. Mindannyiunk számára ismerős a rókaváró történet, hogy amikor érkezik, akkor már a szivét öltözteti ünnepi díszbe a könyvbeli kis herceg, és jóval előbb kezd el örülni. A ködlepte mesékből kilépve érdemes megnéznünk, hogy vajon milyenek mindennapjaink felvirágzott szüneteiben a mi ünnepeink? Tudunk-e ünnepelni, alkalmasak vagyunk-e, fölkészültek vagyunk-e arra, hogy legszebb napjainkat méltó módon ünnepeljük. Névnapunk, születésnapunk más-e, mint valamiféle kitüntetett ok az ivásra, avagy éppen kihasználjuk arra, hogy ritkán látott barátainkkal1, hozzátartozóinkkal leüljünk beszélgetni, vagy ha az nem lehetséges, legalább egy levél erejéig hírt adjunk magunkról. Ezek persze csak családi ünnepek, ám jelentőségüket nem szabad alul értékelnünk. Bátran állíthatjuk ugyanis, hogy nagyon sok minden itt dől el. Ha ugyanis alkalomhoz méltó módon és tisztelettel szervezzük saját ünnepeinket, akkor igényesebbek vagyunk a társadalom ki-, emelkedő napjainak tiszteletére rendezett ünnepségekkel is. Közhelyes fanyalgás tárgya lehet még ma is a sok sablonos rendezvény, ahol monoton hangon olvassa föl a szónok azt a beszédet, amit esetleg már régebben is hallhattunk. Sokszor érezzük azt is, hogy a szereplőnek nincs érzelmileg köze ahhoz, amit mond. Tisztában vannak nagyon sokan azzal Is, hogy éppen az effajta pillanatok azok, amelyek több kárt okoznak az ügynek, mint hasznot. Nem lennénk hűek azonban az igazsághoz, ha elhallgatnánk, hogy az elmúlt években egyre többször lehettünk tanúi annak, amikor közösségek megemlékező műsoraiban nagyon kézzelfoghatóan érhettük tetten azokat az elemeket, amelyek utalnak arra: a közösség tagjai átgondolták az ünnepet, készültek rá, s nem valamilyen kötelességtudás, hanem belső meggyőződésük vezérelte őket, amikor ünneplőbe öltöztek. Nem születtek természetesen egetverő dolgok, csak azt láthattuk, hogy néhány ember közösen gondolkodott, dolgozott egy cél érdekében. Ez azonban közelebb hozta egymáshoz az embereket, tehát fejlődött a közösség, s ami szintén nagyon fontos: sajátjukénak érezték az ünnepet. Az ünnepet, amit mindenkor nekünk kell megszervezni, megrendezni magunknak így lehet csak teljes a siker esetén az örömünk, s így tudunk csak igazán bosszankodni az esetleges hibákon. Ám mindenek e'őtt az a legfontosabb, hogy igényünk legyen hétköznapjainkban élve is az ünnepekre. Varga István Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke küldöttség élén vasárnap hivatalos látogatásra Indiáiba érkezett. Meghívója Bal Ram Dzsak- har, az indiai szövetségi törvényhozás alsó házának, a Lók Szabhanak az elnöke. A magyar parlamenti küldöttség gazdag program keretében hétfőn Dzsaipurba Az SZiKP XXVII. kongresszusa megállapította, hogy a következő öt évre, illetve a Szovjetunió távlati fejlesztésére vonatkozó gazdaságfejlesztési irányok tervezete megfelel az SZKP új szerkesztésű programjában foglaltaknak. A program tükrözi a pártnak a gazdaság és a társadalmi fejlődés gyorsítására irányuló célkitűzéseit, a népgazdaság intenzívebbé tételének és a népjólét töretlen emelésének feladatát — ez áll abban a határozatban, amelyet a kongresszus Nyikolaj Rízskov miniszterelnök előadói beszédének megvitatása után fogadott el. Az SZKP XXVII. kongresszusa a következőket határozta el: — A kongresszus jóváhagyja a Szovjetunió 1986— 90-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra vonatkozó gazdasági és társadalmi fejlesztési koncepcióját, a fő irányok tervezetét. A kongresszus felhatalmazza a Szovjetunió Minisztertanácsát, hogy a fő irányok tervezetével összhangban dolgozza ki a következő öt évre szóló gazdasági és társadalmi fejlesztésre vonatkozó tervjavaslatot. Bontsa le ezt az ötéves terv egyes éveire, határozza meg a minisztériumok, felső irányító szervek, köztársaságok, és a legfontosabb gazdasági körzetek ezzel kapcsolatos feladatait. A korSzép Sándor, ha nem is ad mindig a szá- montartani is sokféle etikett szabályaira, azért tagadhatatlanul szeret úriembernek látszani. A dolgoknak természetesen a mai értelmében. Kivált tetten érhetjük ezt a törekvését akkor, amikor hölgyekről van szó. Nem múlik el névnap, anyák napja, karácsony, húsvét, újév úgy, hogy Szép Sándor valamilyen csekély ajándékkal végig ne menne a hivatalban, s a férfi munkatársakkal erőteljes markolással kezet fogjon, a. nőktől pedig bekasszírozza a jókívánságok után járó puszikat. A régebbi kollégák tisztában vannak munkatársuk szokásával, és bár néha összesúgnak az ünnep előtti rögtönzött ivászatokon, főleg a fiatalabbak, a szokásokat, még csak hézagosán ismerő munkaerők: figyelj csak öregem, Szép Sanyo mindjárt elindul. Hiba lenne azonban azt gondolnunk, hogy Szép Sándor valamiféle pótcselekutazik, ahol találkozik Rad- zsasztán állam politikai közéletének képviselőivel és megtekinti a város történelmi nevezetességeit. Visszatérve a fővárosba, Sarlós István tárgyalásokat folytat majd a szövetségi törvény- hozás és a kormányzat vezető tagjaival a két ország kapcsolatairól és nemzetközi kérdésekről. mány javaslatát terjessze 1986 májusában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé. Az ötéves terv — a fő irányoknak megfelelően — intézkedéseket irányoz elő a gazdasági fejlődés gyorsítására és a hatékonyság fokozására, a szovjet nép élet- színvonalának további emelésére. Az ötéves terv kidolgozásakor figyelembe kell venni azokat a javaslatokat, amelyeket az SZKP XXVII. kongresszusán vetettek föl, illetve amelyek a kongresz- szust megelőző beszámolóvezetőségválasztó taggyűléseken, az SZKP új szerkesztésű programjának és a gazdasági fejlődés fő irányai tervezetének országos méretű megvitatásakor hangzottak el. — A kongresszus az új ötéves terv kidolgozását és pontos teljesítésének megszervezését minden párt-, tanácsi, ifjúsági, szakszervezeti és gazdasági szervezet legfontosabb gazdasági és politikai feladatának tekinti. A XII. ötéves tervben gyökeres fordulatot kell tenni a munkában, mozgósítani kell az anyagi forrásokat és minden tartalékot a terv teljesítésének szolgálatába kell állítani. Teret kell nyitni a tömegek kezdeményezéseinek, meg kell szilárdítani a rendet és a fegyelmet és ezzel fokozni az előrelépés gyorsaságát a gazdasági és társadalmi fejlődés minden területén. vést keres ezekben a lelkes köszöntésekben. Nem tulajdonít maga sem nagy jelentőséget nekik, csak egyszerűen úgy érzi, hogy ha ö nem megy oda, mindenkihez, akkor olyasféle csorba esik a férfinem 'tekintélyén, amit kiköszörülni neki, Szép Sándornak, sehogy sem lenne kedve. Hogy tegnap miért aludt nyugtalanul, annak tavaly ilyenkor kezdődött a története. Az emlékezetes nagy, és hosszan tartó tél miatt csak egészen picinyke és érvénytelen hóvirágcsokrokra tudott szert tenni, ám az áruk így sem maradt el a duzzadóra rakott hajdani csokrokétól. Sőt silányságuknál, mondhatjuk így: csak az áruk volt nagyobb. Érezte is Szép Sándor, hogy A kaposvári városi fúvószenekar indulói fogadták tegnap este a Szovjetunióba utazó háromszáz szocialista brigádtagot, MSZBT-aktí- vát, üzemi és mezőgazda- sági dolgozót és hozzátartozóit a kaposvári vasútállomáson. A Kaposvár—Moszkva— Kalinyin—Leningrád—Kaposvár útvonalra induló Ba- rátság-békevonat kényelmes szovjet vagonokból álló szerelvényét a 3. vágányra tolták be. Az utolsó kocsira magyar és szovjet zászlót festettek 25 éves Kalinyin— Kaposvár barátsága felirattal. A megyei pártbizottság az MSZBT országos elnökségének anyagi és politikai támogatásával, a Kapos Volán utazási, irodájának közreműködésével szervezte meg ezt az utat abból az alkalomból, hogy negyedszázados múltja van Kalinyin és Kaposvár testvérvárosi kapcsolatainak. Sok-sók csomaggal érkeztek a pályaudvarra a bu- zsáki és a törökikoppányi hagyományőrző együttes tagjai. Ök -ízelítőt adnak jó-jó, megemlékezik a nőnapról, végülis harmincegyen vannak összesen az osztályon, nem olyan nagyon sok, s tudta, a virágnak nem a minőségét kell nézni, hanem hogy egyáltalán eszébe jutott az egész ceremónia. Vásárolt virágai azonban egytől egyig abba a kategóriába tartoztak, amire azt mondja a mindig józansággal fogalmazó közvélemény, hogy akkor már jobb volna, ha semmit sem adna. A tavalyi nőnap reggelén azonban mentő ötlete támadt Szép Sándornak. Olyan zseniálisnak tartotta a gondolatot, hogy maga is mosolyra fakadt, amikor kitalálta. Elhatározta, hogy minden nőtől elnézést kér, hogy csak ilyen hitvány hóvirágra futotta az ajándékomajd Somogy népművészetéből szovjet barátainknak. A szerelvény utasai és kísérőik fél hétkor ott álltak a kocsik előtt. Tóth János, a megyei pártbizottság titkára búcsúztatta őket. — Engedjék meg, hogy a Somogy megyei Pártbizottság nevében őszinte tisztelettel, szeretettel köszöntsem azokat, akik rövid időn belül vonatra szállnak, hogy Somogy küldötteiként Kalinyin megyébe, városba, Moszkváiba és Leningrádba utazzanak. A barátságvona- toknak szép hagyományai vannak Somogybán, ez a mostani azonban teljesen más, mindenekelőtt az utazó dolgozók, barátok, elvtársak számát illetően. S azért is, mert az MSZMP tavalyi XIII., az SZKP múlt héten befejeződött XXVII. kongresszusa után indulnak a Szovjetunióba. Azt kérem, hogy vigyék el Somogy megye dolgozóinak üdvözletét Kalinyinba, Moszkvába és Leningrádba is. A megyei pártbizottság titkára ezután arról beszélt, mit jelent a magyar—szovzó tehetségéből. Ezzel egyidejűleg megígérte mind a harmincegyszer, hogy jövőre másképp lesz, nem esik kétszer ugyanabba a hibába (ezt el is hitték neki, mert rendkívül pontos, kimért, mértéket tartó emberként ismerték intézmény szerte), s bizton számíthatnak a hölgyek arra: a nyolcvanhatas év tavaszán ibolya illatozik majd kezükben, mert azt fog szerezni, ha addig él is. Aki valamennyire is figyelemmel kísérte az utóbbi hetek időjárását, és kicsit is beleélve olvasta a Szép Sándorral eddig történteket, az most igazi részvétet érezhet hősünk iránt. Megnyugtatásul még el kell mondanunk: nem igaz az, hogy nem lehetett ibolyát kapni a nőnapon, nagyon is volt, igaz jet barátság. Föl elevenítette a százezer magyar internacionalista harcát, s azt, hogy az akkori segítséget százszorosán visszakaptuk 1945- ben, amikor a Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat, elhozta a szabadságot, a békét. — Vigyék el magúkkal, hogy a somogyi emberek nagy figyelemmel kísérték az SZKP XXVII. kongresszusának őszinte, problémafeltáró gondolatait. Mi is mindent megteszünk, hogy sikerüljön megvalósítaniuk az ezredfordulóig a 15 éves tervet, megkétszerezni a nemzeti jövedelmet, javítani a nép jólétét. Jó utat, kellemes utazást, s itt várjuk majd önöket vissza ismeretekben,, élményekben gyarapodva. A bará’tságvonat este 7 óra 5 perckor gördült ki Kaposvárról, s kedden reggel érkezik Moszkvába. íCali- nyinban március 12-től 14-ig lesznek a somogyiak. A békevonat március 21- .én reggel érkezik vissza Kaposvárra. L. G. egy kicsit kellett keresni. Szép Sándor verítékezik azonban, ahányszor rágondol. Legszörnyűbb álmaiban sem gondolta ugyanis, hogy harminc forintot kérnek majd egy csokor ibolyáért, amit ha kibont, pontosan tizenegy szál árva virágocskát lel. Ügy érezte azonban, hogy újabb elnézést már nem kérhet, mit gondolnának róla a hölgyek, hogy csak ígérget. Szégyenkezve adta át mindenkinek a csokrot, s kívánt jó erőt, egészéget. A nőknek pedig jólesett a figyelmesség. Csak otthon a felesége, Szép Sándorné morgolódott, fittyet hányva férje kedveskedésére. Tudod, hogy nem igénylem az ilyen kiadásokat. Harminc forint az ibolya csokra, ne is tagadd, láttam. Hát kinevet, aki eladja. Ugyan, ugyan — csitítgatta Szép. És hosszan tűnődni kezdett a dolgon. Szóval erre ment rá az éjjele. Varga István IBOLYÁS NAPOK
