Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

6 Somogyi Néplap 1986. március 29., szombat GYERMEKEKNEK Csilpi-csalpi füzike Csilpcsalp Füzike a többi erdei madarak nem kis meg­rökönyödésére versenyre akart kelni a Pacsirtával méghozzá nem is akármiben: éneklésben. A dolog úgy kezdődött, hogy az erdőszélen, ahol fü- zikéék laktak és közelebbi rokonságával, a fitisszel és a sisegő füzikével rovarokat csipegettek, Csilpcsalp Füzi­ke két rovar elnyelése között egyet csilpcsalpolt. — Nem rossz, nem rossz — vetette oda a szajkó, el­repülve mellettük. Ez min­den áldott nap megismétlő­dött: jött a szajkó és csak úgy recsegett a hangja: — Nem rossz, nem rossz! S mi kell egy csilpcsalp Fü­zikének? Addig szajkózták, addig dicsérték hangját, hogy végül maga is elhitte. Azért valamit továbbra sem értett: hagy lehet az. hogy a hajnali pacsirtadalt erdők-mezők minden lakója naponta áhítatos csendben hallgatja végig, az ö csilp- csalpolásán pedig még barát­ka és az undok kis poszáta is osak vihog és kacarászik. Csak jóval később, már felnőtt fejjel értette meg Fü­zike, hogy amit ö akkor dal­nak gondolt, az bizony nem volt más, mint hebehurgya csilpcsaipolás. Kcrner Tibor Késő délután érkeztek meg a raj tagjai az Anna rétre, hogy még egyet játszanak — ám a kép elszomorító volt. Papírhulladék, nylon-zacskó, konzervdoboz szerte szél, pe­dig néhány lépésnyire állnak a hulladékgyűjtő edények. Fogták a sok eldobott kon­Húsvéfi tojások Játék- kavalkád Török karika Egy használt kerékpár vas­abroncsára alulra egy lapos követ kell helyezni, azután az abroncsot meglóbálva el kell dobni. Ha jó dobják el, az abroncs forogva száll, és a követ is megtartja. Győz­tes aiz, alkin'ök az köve tovább marad a karikában. Másik változat: Az előző gyakorlathoz nagy üres tér kell, ezért úgy is lehet ver­senyezni, hogy az abroncsba helyezett kővel akadályok között kell átfutni a ver- cenyzőnek (slalom-futás). Az győz, akinek a köve tovább marad a vaskarikában. Éjszakai fogó (Afrika) A játékosok egy nagy kört alkotnak, és mindenki kap egy számot. A fogó középen óllH, és be van köitve a szeme. (Nála éjszaka van.) Két szá­mot kiált, és akkor a két em­lített játékosnak helyet kell cserélni a körön belül futva. A fogó ezalatt igyekszik va­lamelyiket elfogni. Ha sike­rül, helyet cserélnek. gélés addig tart, míg minden versenyzőit lekongatott. For­dított esetben — ha ez a já­tékosnak sikerül — helyet cserélnek, és. új játék kezdő­dik. (Egyszer-egyszer a hu­nyó megtréfálására az a tak­tika is alkalmazható, hogy mindenki egyszerre jön elő a rejtekhelyéről.) Csontdobáló (Mongólia) Egy juh bokacsontját kell feldobni, és a leesés szerint kap a versenyző pontszámot, illetve elnevezésit. 1. A tapos ottldala kerüli felül: LÓ 10 point 2. A lapos oldal alulra kerül: TEVE 6 pont 3. A csont kis „tövise” jobbra áll: JUH 3 pont 4. Ugyanez balra áll: KECSKE 1 pont Nagyon ne keseredjetek el, ha nincs otthon éppen juh bökaesont. A feldobáshoz megteszi egy gyuíásdoboz is. Ezen négy oldalt jelöljetek meg, s aztán lássuk, kiből mi lesz! LÉPCSŐHÁZI DISZKÓ Sokszor gondban vagytok hol rendezzétek meg a tán­cos összejövetelt. Szüléitek nem szívesen veszik ,ha a lakásban felforgattok min­dent, de azt sem, ha későig kimaradtok „diszkóban va­gyunk" címen. Mit. lehet ten­ni? A megoldás nagyon egy­szerű. Kérjétek meg lakóházatok gondnokát, hogy az egyik lépcsőház (ahol az őrsből a legtöbben laktok) földszint­jén. engedélyezze a bált. Ga­rázsban. verandán, kamrában is megrendezhetitek. Azután készítsetek plakátot melyen kihirdetitek, mikor, meddig rendezitek az összejövetelt. Ne felejtsétek el meghívni a házban lakó fiatalokat. A színes plakát arra is alkal­mas, hogy a lakók türelmét és megértését kérjétek ezek­re az alkalmakra. Így elke­rülitek az esetleges nézetel­téréseket. Ügyeljetek arra, hogy az összejövetelt csak addig az időpontig tartsátok melyet a plakáton megjelöl­tetek. Ez fontos szabály, ne éljetek vissza a lakóház jó­indulatával. A félemeleti vagy föld­szinti lakások egyikének konyháját — ahol őrsi társa­tok lakik — kérjétek el bü­fének. A lányok süthetnek fánkot, lángost, a fiúk vehet­nek üdítőket, gyümölcsöt. Ki­sebb testvéreitek lehetnek a büfések, így legalább nem lábatlankodnak a táncolok közt, s nekik is van felada­tuk. A lépcsőházat és a föld­szintet színes, csavart papír­szalagokkal, lampionokkal díszítsétek. Biztosan akad egy vállalkozó felinőtt aki se­gít nektek a lampionokat ki­világítani. Vigyázzatok az áram veszélyes, felnőtt se­gítsége nélkül ne kezdjetek viUüanyit szereUlmi! Egy-két szé­ket is elhelyezhettek, vagy virágokat. Saját, vagy kölcsönkért magnóval szolgáltathatjátok a zenét. Az összejövetelt vidámab­bá lehet tenni versenyszerű lángos, vagy fánkevéssel, to'mbőlávat, közös tánccal, ve­télkedővel. De ne feledjétek: a vidámság nem bohóckodás, nem ízléstelenkedés. Gondol­jatok arra, hogy fegyelme­zett, kulturált viselkedésiek záloga annak, hogy máskor is rendezhettek lépcsőházi diszkót. Tavaszköszöntő Eljött... Kiültek az ágra sorban, Szorgalmas, kis rügy-gyerekek, Azt tanulják minden bokorban, Hogy kell nevelni zöld levelet. Kíváncsi füvek figyelnek alattuk, Hajnali harmatban mosdottak őt! Csengettyűk, köztük száz virágkorong, Ébresztik az álomszuszék mezőt. Fésülködnek az aranyhajú méhek, És barna darazsak muzsikálnak. Ugrik a szöcske, dolga temérdek, Amott meg, hófehér nyuszik állanak. Ki látott még ilyen sürgést-forgást? Nyüzsögnek a csöpp bogár-nebulók, Csalogány zenekar fújja folyvást, Az új tavaszi, madárindulót! Szarka Zoltán 7/a oszt. tan. Végre itt a tavasz! KÖRNYEZETVÉDELMI ŐRSÖK zervdobozt, ételhulladékot, papírt, és összeszedték. Nem valami különleges esetet írtam le. Országszerte egyre több helyen ismerik fel az úttörők, hogy nekik is tenniök kell valamit környe­zetük megóvása érdekében. Az egyik iskola melletti park megépítésénél sok társadalmi munkát végeztek az úttörő- csapat tagjai is. Elrendezték a terepet, fákat ültettek, se­gítettek a padok, játékok fel­állításában. Esztendeje száz facsemetét ültettek el, s ha most megszámolják, a fele sincs már meg. Volt, amelyik kiszáradt, a másikat derék­ba törték, a harmadikat ki­szedték gyökerestől. Ekkor értették meg a gyerekek, hogy nem elég részt venni környezetük szebbé tételé­ben, de meg is kell védeni a rongálóktól a parkot, a labdarúgó-pályát, az erdei tisztást. ■Országszerte ezért alakul­tak meg a környezetvédelmi őrsök. Megóvni a természe­tet, megakadályozni lakóhe­lyünk közvetlen környékét a rongálok garázdálkodását. Persze, az úttörők csak a felnőttek segítségével oldhat­ják meg sikeresen ezt a fel­adatot. Fehér hóvirág Kicsi, fehér hóvirág. Hóalót Itikandikál. Körülnéz, hogy mit is lát, Éled-e már a világ? Avarban, erdőszélen, Meghúzódik szerényen. És ö csendben arra vár, Süssön rá a napsugár. Azt már biztosan tudja, Télre, tavasz jön újra, lovasr után jön a nyár, Mit minden gyermek nagyon vár. Sz. Z. KIJÁRAT-BEJÁRAT Szervusz, vadász! (Svájc) A résztvevők nagy kört al­kotnak. A vadász a játéko­sok között körbe jár. Akinek a vállát megérinti, annak meg kell fordulnia, és kö­szönni : Szervusz vadász 1 Majd elindul a vadásszal el­lentétes irányba a kör men­tén. Amikor összetalálkoz­nak (félúton), újra köszön a versenyző: Viszontlátásra, vadász! — és máris futni, ro­hanni kezdenek, hogy az üres helyre gyorsan beálljon va­lamelyikük. Akinek sikerül, az a győztes. Laoszi gongszó Valahova fel kell függesz­teni egy gongot és egy ütőt. Utána a hunyó alá áll, és el­mond egy rövid verset, vagy számol. Aztán gongat egyet, hogy indul az ezalatt elbújt játékosokat megkeresni. Ha valakit megtalál (meglát), visszaszalad, és lekongatja az eseményt. (Ekkor a játékos kiáll a játékból.) Ez a keres­A Kandúrral való első ta­lálkozás után Ariel erősen megfogadta, hogy ezentúl mindig óvatos és körültekintő lesz. Este a szüleinek elmesélte kaland­ját, akik előbb megszidták, amiért nem fogadott szót, s kimerészkedett az egérlyuk­ból, de aztán magukhoz ölel­ték és nagyon örültek, mivel élete első kalandja szeren­csésen végződött. Éjszaka még mindig az iz­galmak hatása alatt sokáig forgolódott és csak nehezen tudott elaludni. Azt álmodta, hogy egy lyukat fúr a szoba ajtaja mellé, s ott közleked­het kedve szerint a szabadba. Amikor pedig Kandúr kerge­ti, azon keresztül tud elme­nekülni. Reggelre ébredve álmát elmondta szüleinek, akik egymásra néztek, s apja így szólt: — Nem is mondtál butasá­got, kisfiam! Vasárnap neki­látunk, és csinálunk egy ilyen vészkijárat-bejáratot. Ariel alig tudta kivárni a vasárnapot. A harmadik sa­rokban, a harmadik virág­cserép mögött kezdték meg a munkát. Reggeltől estig felváltva kaparták a lyukat, mélyítették az alagutat, míg végre sikerült átvergődniük a kemény tömésfalon. Fárad­tan, de örömmel hajtották álomra fejüket. Reggel a szülei újra mun­kába mentek, ő pedig egye­dül maradt. — Kimehetsz az udvarra, de nagyon vigyázz, nehogy a Kandúr elkapjon! —mond­ta neki búcsúzóul az édesap­ja. — Mindig a fal mellett haladj, a szemeddel kövesd a macska mozgását, Soha ne engedd, hogy a visszavezető utat elállja előled, mert ak­kor nincs hová menekülnöd. Legfeljebb Vau háza felé. Vau ugyanis nagyon gyűlöli a Kandúrt, Ö tehát óvatosan kikémlelt a lakás ajtaján, s miután lát­ta, hogy nincs semmi veszély, előbújt. Tüzetesen körülné­zett, de Kandúrt nem látta sehol. Egy nagy virághoz szaladt, amelynek a levelei eltakarták. Ott kuksolt egy ideig. Várt és figyelt. Újabb fedezéket keresett; egy nagy kék fazekat, amit a háziak raktak le az udvaron. Ott is megpihent, és feszülten fi­gyelt. A szíve úgy zakatolt, hogy már-már azt hitte, ez a zaj fogja nyomra vezetni Kandúrt. Nem történt azon­ban semmi. — Ügy látszik, Kandúr nincs itthon — gondolta, s vidáman sétára indult. Hát­ra, a baromfiudvar felé irá­nyította lépteit. Megállt a drótkerítés előtt és érdeklőd­ve figyelte a tyúkok kapirgá- lását, a kakasok kevély járá- sát-kelését. Gyönyörű, napsütéses nyár volt. Ariel gondolt egyet, s leheveredett a zöld pázsitra egy kicsit napozni. A szemét bántotta az erős fény, ezért behunyta, mintha aludna. ARIEL, A HŐS EGÉR Feltekintett, s meglátta Kan­dúrt, aki épp akkor huppant le a nagy ház tetejéről. Az ereszcsatornában akart meg­kapaszkodni, de a karma megcsúszott és ö lezuhant. Talpra esett, s látszott rajta, hogy nagyon mérges. Ariéit azonban még nem vette ész­re. Csak most, amikor a ba­romfiudvar felé tekintett. Ke­rekre tárta szemeit a csodál­kozástól. Meglepte az a me­részség, amellyel a kis egér kifeküdt napozni. — Egy egérke napozik az én vadászterületemen? Meg­öl a szégyen! Mit szólnak majd a szomszéd macskák, ha mindezt megtudják? — dörmögte szinte magának, s megiramodottr* Ariel látta, hogy ennek fele sem tréfa. A lyukba már nem menekülhetett, mert Kandúr épp a ház felöl közeledett. Gyorsan átbújt hát a dróthá­lón. Ő átfért az egyik lyu­kon, de Kandúrnak föl kel­lett szaladnia a tartó oszlop­ra, s onnan kellett leugrania a kerítés másik oldalán. Ari­el akkor gondolt egyet, s visszalépett a lyukon. Kan­dúr dühösen újra fölszaladt ar oszlopra, s leugrott ezen az oldalon. Akkor Ariel visz- szacsusszant a baromfiudvar­ba. K andúr egyre mérge­sebben szaladt föl, ugrott le. Ariel pedig nevetni kezdte a macska te­hetetlenségét, akinek teste nem fért át a dróthálón, ahol az egérke könnyedén át- suranhatott. Sokáig kergetöz- tek igy, míg Kandúr ki nem fáradt annyira, hogy feladja. Belátta, hogy a kis egér eszén nem tud túljárni. — Most rászedtél, de ezért _ még nagyon megfizetsz — 'fenyegette meg Ariéit, majd elkotródott a szomszédba. Ariel pedig mosolyogva in­dult hazafelé. Gyarmati László

Next

/
Oldalképek
Tartalom