Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-26 / 72. szám
1986. március 26., szerda Somogyi Néplap 5 ÁTFOGÓ ÚTMUTATÓ Családvédelem — ifjúságvédelem Átadták az ifjúsági díjakat A Parlamentben tegnap Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke átadta az ÁIB által adományozott 1986. évi ifjúsági díjaikat. Az idén 9 kollektív és 12 egyéni díjjal ismerték el az ifjúságpolitikai feladatok megvalósításában kiemelkedő munkát végzők tevékenységét. Kollektív díjat kaptak: a Tiszai Vegyi Kombinát gazdasági, politikai és társadalmi vezetősége; a zala- szentlászlói községi közös tanács testületé; a MÁV kőszegi nevelőintézetének nevelőtestülete; a szomibafchelyi 405. sz. Berzsenyi Dániel Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola testnevelői kollektívája; a Pécsi Hőerőmű Vállalat Veres Péter szocialista brigádja, a Zala Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet zalaegerszegi kollektívája; a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum közművelődési osztályának közössége; Bordács László és Pályi Gábor okleveles építészmérnökök; Szigeti Pál, a Központi Művészegyüttes elnöke és Farkas Gyula, a KISZ Központi Művészegyüttes Rajkó zenekának művészeti vezetőije. Egyéni díjban részesült: Berki László, a Magyar Állami Népi Együttes vezető prímása; Budai János, a gyulai Román Általános Iskola éis Gimnázium igazgatója; Deák „Bili” Gyula popénekes; dr. Eiben Ottó kandidátus, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem tanszékvezetője; Faggyas Sándor, a Magyar Rádió ifjúsági főosztályának vezetője; Fodor Imréné móri könyvtáros; Földes Péter író; Kovács Antalné és Kovács Antal nevelőszülők; Mitró László, a Tokaj-hegy- aljai Állami Gazdasági Bor- koimfbinát vezérigazgatója; Patkós Gyula, a Szolnok Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója; Rajnai József, a mecseki tanb á'nyaüzem vezetője és Sztán István budapesti zenetanár. Tizenkettedik éve jelenik meg immár folyamatosan a somogyi pedagógusok elméleti munkájának bemutatására, gyakorlati tapasztalatainak összegzésére vállalkozó füzetsorozat, A pedagógiai gyakorlat kérdései Somogybán címmel. Évente egy-két kötet lát napvilágot Tari János szerkesztésében az oktatómunkában, s a nevelés folyamatában — túlzás nélkül állíthatjuk — nélkülözhetetlen tapasztalatok kincsesházaként. A húsz megjelent dolgozat szerzőinek listáján tallózva föltűnő Orbán Istvánnak, a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójának vállalkozókedve: hét alkalommal jegyzik nevét önálló, vagy társszerzőként. Talán mondani sem kell, hogy Ponyi Bélával közösen — a huszadik kötetnek is ő az egyik szerzője. A családvédelem speciális területei — ezt a nem túl szerencsés címet kapta a dolgozat. Bizonyos értelemben kényszerű helyzetben voltak a tanulmányírók, hiszen a gyerek- és ifjúságvédelem szerteágazó, bonyolult kérdései közül dolgoztak föl számos részterületet, olyanokat, amelyek nem is mindig kapcsolódtak egymáshoz tematikusán. Szó van itt a nevelőszülői felügyelők és a nevelőszülők formálódó — s ma még megnyugtatóan ki nem dolgozott — kapcsolatáról, a fiatalokkal foglalkozó pártfogói felügyelet helyének, szerepének értékeléséről, az alkoholizmus hatásáról a gyermek- és ifjúságvédelemben. A szerzők részletesen földolgozzák az ifjúsági otthonok működésének elvi és gyakorlati kérdéseit, foglalkoznak a családdal, mint a legdöntőbb nevelési egységgel. Áttekintik az ifjúságvédő intézményhálózat ideiglenes otthonainak munkáját, s a munkahelyi családvédelem, gyermek- és ifjúságvédelem kapcsolatát. Egy-egy témakör önállóan akár doktori értekezés témája is lehetne. A szerzőpáros vállalkozókedve azonban más irányba visz. Konkrét és pontos fogalmakat dolgoznak ki, a jelenlegi állapot rögzítését kívánják közreadni, mintegy kézikönyvszerűen. Céljukat el is érik. A gyakorlati gyermek- és ifjúság- védelemben dolgozóknak minden bizonnyal nagy segítség a több mint nyolcvan oldalas dolgozat. Reméljük azonban, hogy e vállalkozókedv hamarosan nagyobb ívű összegzéssé érik, s a magyar gyermek- és ifjúságvédelem fontos elméleti alapműve lehet. Éppen ezért szólnunk kell bizonyos hiányosságairól is. Elolvasva a munkát, úgy tetszik, elméleti alapvetéseik szűkösek. A pontos jogi meghatározások mellett a kérdéssel foglalkozó gazdag szak- irodalomból a szerzők viszonylag keveset hasznosítottak. S ez könnyen visszaüthet. A család fogalmának körvonalazásánál például az Üj Magyar Lexikon meghatározásából indultak ki, pedig ez a munka már jócskán elavult, s a szakirodalomban (H. Sas Judit, Andor ka Rudolf, Cseh-Szombati László stb.) erre lényegesen árnyal- tabbak, használhatóbbak találhatók. Az alkoholizmusról szóló fejezetben a szerzők kissé kategorikusan szögezik le: „az alkoholizmus betegség”. A szociológiában ennek nagy irodalma van, s ebben sehogy se találjuk ezt a kurta-furcsa ítélkezést. Az alkoholizmus ugyanis deviancia, társadalmi beilleszkedési zavar, éppen ezért romboló hatásainak fölmérése, az ellene való harc is egészen más módszereket követel meg, mintha egyszerű orvosi probléma volna. Összességében azonban a huszadik kötet hasznos segédanyag pedagógusoknak és ifjúságvédelmi szakembereknek. Cs. T. Megkezdődött a képző- és Iparművészek Megkezdődött a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének XII. közgyűlése a Budapest kongresszusi központban. Az elnökségben helyet foglalt politikai, társadalmi és művészeti életünk több vezető tisztségviselője is. Kiss István, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke referátumában többek között elmondta: társadalmunkban egyre nagyobb a műveltség és a kultúra szerepe, s a képzőés iparművészeknek az a feladata, hogy a változó helyzethez alkalmazkodva megfeleljenek a növekvő feladatoknak. Mindehhez arra is szükség van, hogy erősödjék az alkotói tevékenység és a minőségi munka differenciált anyagi és erkölcsi elismerése. Növelni kell a vállalkozás és a tehetség becsületét, a művészeti, szellemi tevékenység valódi társadalmi értéke szerint érvényesülhessen. A művészeti munka keretét adó és azt szolgáló intézmények mellett a szövetségnek is hatékonyabban kell részt ven nie.ebben a folyamatban, képessé válva a megújulásra — mondotta. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének ötéves tevékenységét ismertető beszámoló megállapítja: az utóbbi években a szervezet a korábbinál aktívabban és folyamatosabban vett részt a művészeti közéletben. A szőÖsszefoglalás, ha igaz A legkézenfekvőbb megoldás tipikusan mai tárgyú darabnak tekintenünk a Kozmát. Ebben az esetben a komédiásabb indítás után annak lehetünk tanúi, hogy tragikusra fordul a cselekmény. A cím és a darab bizonytalanságát azonban sugallja a címlap is. Hiszen a szerző megkérdőjelezi hőseinek életkorát, nevét is, ezáltal mindegyre bizonytalanság tolul a történetbe. Célszerűnek látszik hát azokat a kapaszkodókat sorjáztat- nunk, amik bizonyíthatóan igazak. A darab szerzője Ko*nis Mihály, a címe Kozma, rendezője pedig Ács János. A bemutató helye a Csi- ky Gergely Színház. Igaz azonban', hogy stúdióelőadásnak csak fenntartással nevezhetjük, annál is inkább, mert a nemrégiben alkalmazott nézőtérfelező módszer segítségével a nagyszínpadon láthatjuk a produkciót (Egyébiránt oda is va'ó.) Ezzel azonban meglehetősen kimerítettük a biztos fogódzókat. Bár kínálkozik többfajta értelmezési lehetőség, annak ellenére, hogy elmondható cselekménnyel nem tudunk szolgálni, mert ez ha van is, egyoldalúvá, egynézetűvé silányítja a daközgyűlése vétség állandóan tevékeny szerepet vállal a művészeti életet érintő kérdések megvitatásában, s bővült a magyar művészet, az alkotók nemzetközi kapcsolatrendszere. Az eredmények mellett azonban számos kedvezőtlen tendencia is megfigyelhető a magyar képző- és iparművészeiben; ezek jórészt összefüggnek a hazai vizuális kultúra általános helyzetével és e művészeti ágazat anyagi lehetőségeivel. rabot. Pedig a többszintű értelmezéstől kár volna, ha megfosztanánk magunkat. A mai aktualitásokat keresve számtalan megerősítést kapunk az előadásból, hiszen a cselekmény helyszíne is egy SZOT-üdülő, ahova, ha nem is akármiilyen beutalóval, de napjaink Magyarországáról érfeznek a vendégek. A beszélgetéseikben azonban lassan fölfdéződnek azoknak az időknek a konfliktusai, amiket újabban történelmi félmúltnak vagy fél (tett) múltnak szokás nevezni. Ebben az értelmezésben a tömegnek díszletfunkció jut csupán, s szerepevesztetten arra vár csak, hogy ügyeletes kezek a szemétdombra hányják. Ez a motívum akkor érthetőbb, ha figyelembe vesszük, hogy az író nem titkolt szándéka szerint is egy görög mintájú és dramaturgi ájú darabot akart írni, ezen belül is Euripidész Bakkhánsnőkje volt a minta. így érthető aztán a kórusból kilépő Kozma (33 éves, ha igaz, s ez Krisztusikor, ha igaz!) többalakúsága, hiszen „annyi életet tud fölmutatni, ahány halála van”. Remek lelemény a görög forrás használata, hiszen biztos daramaturgiai kapaszkodó: szüksége is van erre az írónak, mert ábrázolt valósága olyan bonyolult, a szereplőket mozgató erők olyan sokféle irányból hatnak, hogy ellenkező esetben fölborulhatott volna az egyensúly. Így azonban az írói szándék, párosulva Ács János biztoskezű színpadra állításával olyan drámai jeleneteket eredményezett, amiket legutoljára csak a szintén Ácsot dicsérő Marat halálában láthattuk. (Talán majd elemzik is mások a két előadás hasonlóságait, különbségeit.) A múlt évtized második felétől megszaporodtak irodalmunkban, drámairodalmunkban is, a felszabadulás Stúdióelőadás utáni történelmünkre kérdező és rákérdező alkotások. Amíg kezdetben minden megszólalásból érezhettük azt az egyéni hangot, ami össze nem téveszthetővé tette alkotóját, addig mára úgy tűnik, hogy a negyvenedik évükhöz közeledő írók k:alakították a sajátos nyelvezetüket, tartalmi és formai jegyeiket, amik akaratuk ellenére is lassan nemzedékké teszik őket. Ezek sorában Komis Kozmája nagy összefoglalásnak tekinthető. Részben kifejtve, vagy utalásszerűén tartalmaz mindent, ami jellemezte a színpadra állított kort. A nézők pedig az évad vége felé már hajlamosak arra, hogy legjobb előadásokat keressenek. Színházunk esetében valószínű, majd sok szavazatot kap a Kozma. A jól megírt darabon és rendezésen kívül szerepe van ebben a színészi alakításoknak is, hiszen Máté Gábor Kozmája (származtassuk az odakozmált igéből a nevet) sokszínűsége ellenére is mindig azonos tud lenni, hangsúlyozva a figura időtlenségét. Molnár Piroska Böbéje a darab legsikerültebb alakítása, de úgy zárkózott föl mellé Varga Mária és Pogány Judit, hogy hármasuk játéka vált a tragikum hordozójává. Révületükkel és tombolásukban egyek voltak Euripidész asz- szonyaival, ám míg ott szent önkívületbe csapott át tobzódásuk, addig a mad néző szent önpusztítást láthatott a színpadon. Meg kell emlékeznünk még Antal Csaba vendégként készített díszletéről, amely jól illett ahhoz a többszintű értelmezéshez, amire a darab építkezett. Varga István A kis .nebulók édes álmukat alusszák, csak néhányuk szemére nem jön álom. Ö‘k hallják, hogy a gondozóné- nik verset, mesét mondanak. Körbeülik őket és figyelnek ... Kaposváron a Rippl-Ró- nai utcai bölcsődében tegnap rendezték meg a gondozónők városi vers- és mesemondó versenyét. A házigazda, Horváth Gá- bor'né, a bölcsőde vezetője elmondta, hogy az intézmény Hámán Kató szocialista brigádja javasolta a verseny meghirdetését. A hét bölcsőde közül ötből ti- zenketten jelentkeztek. A szocialista brigád eddig is tevékenyen kivette részét a városi vetélkedőkön, indulták a Somogyi tükör című pályázaton, több alkalommal kezdeményeztek a bölcsődében különféle rendezvényeket, így többek között ételbemutatót, vetélkedőket szerveztek. A bölcsődékben a gondo- zómunka mellett fontos szerepe van a játékos foglalkozás okinak, a mesének is. HÁROM PILLANGÓ A „bölcsis néni” igyekszik pótolni a családi környezetet. — A gyerekek igénylik, hogy a gondozónők ne csak a napi szokásos felügyeletet, gondozói tevékenységet láissáik el, meséljenek is, játsszanak-velük. Éppen ezért nagyszerű elképzelésnek tartam a Hámán Kató szocialista brigád kezdeményezését. Máté Erzsébet, a brigád vezetője jó pár éve még a Somogy Táncegyüttesben ropta, mióta a Rippl-Rónai utcai bölcsődében dolgozik, a szocialista brigádmozga- lamnak is lelkes híve. Természetesen maga is készült a versenyre, Garai Gábor egyik versét mondta el. — A gyerekek igénylik, hogy verset, mesét mondjunk nekik. A közös éneklésben is szívesen vesznek részt. Sajnos a bölcsődei program kevés ilyen közös foglalkozásra ad módot. A gyerekek többet igényelnek. Bernáth Sándorné az úgynevezett. „tulipános” óvoda gondozónője, a kaposvári V. számú gyerekintézmény dolgozója. — Négy éve döntöttem, hogy a gyes után a családomnak szentelem az életemét, nem vállalom tovább a háromműszakos munkát, a bölcsődében helyezkedtem el. Jékely Zoltán Három pillangó című meséjével készültem a versenyre. Ügy érzem, nagyon fontos ennek a korosztálynak a mese, különösen a két- és hároméveseknek. Nem szeretik a gyerekek, ha felolvasnak nekik, a saját szavainkkal kell elmondaná tudnunk a meséket ... A versikategóriában első díjat érdemelt a Beloiannisz utcai bölcsőde gondozója, Szíjártó Lászlóné. Márkusáé Hollósi Klára, a Rippl-Ró- nai utcai bölcsőde gondozója a mesékategóriáJban szerezte meg az első díjat. H. B. Székely Tamás fotói A Néprajzi Múzeum, amely gyakran ad helyet idegenforgalmi kiállításnak, most különleges fotó- bemutatót rendezett első emeleti körgalériájában. Öt világrész, ötven országából hozott emléket kamerája . segítségével Székely Tamás fotóriporter. A sok ezer kép közül alig több mint 200 kerül most a tárlatra, amelynek találóan az Űtközben címet adták a rendezőik. Hiszen Székely Tamás rengeteget utazik. Saját pénzén, társasutazásokkal. S út közben rácsodálkozik a világra. Megörökíti egzotikumait, ünnepéit és hétköznapjait, természeti csodáit és műemlékeit, az embereket. Döbbenetes élménye a hi- rosimai. Sehol annyi fényképezni való, mint Kínában, itt még a filmtartalékok tartaléka sem volt elég. A legek legje, a perui Macbu Pi'CChu, no meg a Bali-szi- getek királysírjai.
