Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-26 / 72. szám
1986. március 26., szerda Somogyi Néplap 3 Közérdekű bejelentések és panaszok INTÉZKEDNI MINDIG KELL Kulcsfogalom lett az érdekeltség — Nem az idén termeltük ám a legtöbb borsót — hanem a legtöbbet takarítottuk be! A falugyűlések, tanácstagi beszámolók, városrészi fórumok résztvevői amikor elmondják véleményüket, vagy szenvedélyesen szóvá teszik az általuk észlelt közérdekű problémákat, akkor alkotmányos állampolgári jogukat gyakorolják. A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény megfelelő keretet jelent a lakosság közügyekben való közvetlen részvételéhez. A közérdekű bejelentések a közösség vagy az egész társadalom érdekében hívják fel az élet különböző területein észlelt hibákra a figyelmet. A közérdekű javaslatok pedig társadalmilag hasznos cél elérésére irányuló kezdeményezést tartalmaznak. A panasz viszont állampolgárokat ért jogsérelem kiküszöbölésére szolgál. A közérdekű bejelentések és javaslatok többsége a különböző tanácsi- fórumokon, rendezvényeken hangzik el: évente több mint 2500 közérdekű bejelentésre és közel 2000 javaslat. A múlt évben az országgyűlési képviselői és a tanácstagi jelölőgyűléseken több mint 4000 közérdekű problémát és a megoldásukat célzó javaslatot vetettek fel. A legtöbb bejelentés (közel 40 százalékuk) a kommunális ellátással, főleg az utak, a hidak állapotával, a vízellátással, a csatornázással, a közvilágítással volt kapcsolatos. Minden hatodik bejelentés a közlekedés helyzetét — a tömegközlekedési eszközök zsúfoltságát, tisztaságának hiányát, a menetrendek hiányosságait — bírálja. A tanácsokhoz sok bejelentés érkezik a kereskedelemmel és a szolgáltatással kapcsolatban. Ezek az ellátás hiányosságait, az áruk minőségét, az árakkal kapcsolatos sérelmeket teszik szóvá, de érzékenyén reagál a lakosság a szolgáltatások minőségére és díjára is. Szaporodnak a tanácsok hatósági munkáját, az ügyfelekkel való kapcsolatát, az ügyintézés hiányosságait feltáró közérdekű bejelentések. Az udvariatlan viselkedés, a rideg, kioktató hang, a nehezen érthető hivatali nyelv — mint a bürokrácia megnyilvánulás-formái — jogosan váltanak ki elégedetlenséget. A tanácsi szervek a hozzájuk érkezett bejelentések túlnyomó többségét 30 napon belül elintézik. Mégis indokolt a kivizsgálások gyorsítása, a határidő-túllépés esetén pedig a bejelentő erről szóló tájékoztatása. Ennek elmaradása gyakran újabb bejelentés forrása lesz. A közérdekű bejelentések mintegy 70—75 százaléka a? elmúlt években alapos volt. Az alaptalan bejelentések többsége téves infarmácilóin, tájékozatlanságon alapul. Esetenként fordul elő rosszindult, rágalmazás. A névtelen bejelentések száma az anyagi jellegű visszaélésekre utalóknál számottevőbb. A nyilvánvalóan alaptalanok kivételével a tanácsi szervek a névtelen bejelentéseket is megvizsgálják. A közérdekű bejelentések és javaslatok száma megközelítően azonos: a lakosság döntő többsége nemcsak a hibáikat tájra fél, hanem javaslatot is tesz azok megszüntetésére. Különösen a falugyűléseken, a tanácstagi beszámolókon tapasztalható, hogy ezeknek a céloknak a megvalósítását önkéntes anyagi hozzájárulással és társadalmi munkával is támogatják. Az elmúlt években a legtöbb javaslatot a kommunális ellátás megteremtésére és továbbfejlesztésére (út, víz- és szennyvízhálózat, gázvezeték stb.) tették. A kis települések jogos igénye a közlekedési feltételek javítása. Sajnos a javaslatok megvalósíthatóságának a lehetősége ezen a téren a legrosszabb APRÓ FOGÁSOK, NAGY EREDMÉNYEK a kevés anyagi eszköz miatt. A tanácsi szervek a megalapozott és jogos javaslatok egy részét csak hosszabb idő alatt képesek megvalósítani. Az ilyen feladatokat a tanács testületéi rangsorolják, és a középtávú, valamint az éves terveikbe beépítik. Egy-két helyen sajnos a hosszabb távon megvalósítható, valós igényeket tartalmazó javaslatokat nem tartják megfelelően nyilván. Hiányos az ezzel kapcsolatos lakossági tájékoztatás. A következmény: vegyes közérdekű gondok a tanácsi fórumokon évente visszatérnek. Az állampolgárok évente 300—400 panaszt terjesztenek elő a tanácsi szervekhez. Ezek többsége az áruellátás, a szolgáltatás, az ingatlankezelés területét érintő egyéni sérelmek. A panaszoknak több mint a fele megalapozott volt. A hibák, a fogyatékosságok felszámolására intézkedtek. A nagyszámú, megalapozott közérdekű bejelentést és panaszt viszonylag ritkán követte a mulasztást elkövetők felelősségre vonása. (Nemcsak fegyelmi felelősségről van szó, hanem szabálysértési eljárásról, árhatósági intézkedésekről és más elmarasztalásról. Az utóbbi időben emelkedett a mulasztókkal szembeni hatósági intézkedések száma.) A megyei tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén azt állapította meg, hogy a tanácsi szervek közérdekű bejelentésekkel, javaslatokkal és panaszokkal kapcsolatos ügyintézése megfelel a jogszabályi követelményeknek, törvényes, szakszerű, és az ügyek döntő többsége a 30 napos elintézési határidőn belül lezárul. Felhívta azonban a testület a figyelmet a bejelentéseket kiváltó okok és körülmények feltárására, elemzésére, s arra, hogy a bejelentők érdemi tájékoztatását javítani kell. Ez biztosíthatja, hogy az állampolgárok közérdekű bejelentései és javaslatai hatékonyan szolgálják az életkörülmények javítását, a tanácsi munkában meglévő fogyatékosságok felszámolását. Dr. Iharos Csaba a megyei tanács osztályvezetője Kombájnosok mondták ezt tavaly a karádi Aranykalász Termelőszövetkezetben. Az első pillanatban furcsának hangzó mondat ma is visszacseng, emlegetik és keresik más területeken is azt az utat, meily a veszteségek mérsékléséhez, ezen keresztül az eredményesebb gazdálkodáshoz vezet. — Meggyőződésem, hogy az esetek többségében apró fogások ezek. Árvái József, a szövetkezet elnöke még azt is hozzáteszi, hogy gyakran olyan egyszerű dolgokról van szó, hogy utólag az ember csak azt kérdezi önmagától, miért is nem jutott esz eszembe előbb-?!” Az elrozsdásodott fi áztató- rekeszeket faszerkezettel cserélik ki — „Nem a legtöbbet termeltük, mégis a legtöbbet takarítottuk be.” Nagy önkritika van ebben... — .. .és az a jó — folytatja a félbeszakadt mondatot az elnök —, hogy a munkát végzők jutottak erre a felismerésre. — Milyen előzményei voltak ennek? Hiszen az ember nem szívesen mondja ki a saját hibáit. Árvái József bólogat, aztán summázva ennyit mond: — Megváltoztattuk az érdekeltséget. — Kis szünet Rövidesen befejeződik a sertéstelep rekonstrukciója után magyarázatként hozzáteszi. — Eddig úgy volt, hogy normára fizettünk. Aki többet takarított be, többet keresett. A több érdekében nagyobb sebességgel mentek a kombájnok — a földön maradt veszteségre pedig mindig lehet magyarázatot találni. Most? Olyan volt a terület, mintha felporszívózták volna. — Miért? — Mert abban volt érdekelt a kombájnos, hogy alapos munkát végezzen. Üzemórára határoztuk meg a béA telep lakói. Az idén már javulást mutat a vágás utáni minősítés rét és szigorúan ellenőriztük a veszteséget. A múlt évi zárszámadás alátámasztotta a tett intézkedések eredményét, az érdekeltségi rendszer fejlesztésének fontosságát. A tervezettnél jóval több, tíz és fél milliós nyereségben nagy része volt a huszonöt helyett harminöt mázsás hektáronkénti borsótermésnek, több mint másfélezer hektár átlagában a hetven helyett hetvenhat mázsa kukoricatermésnek. — De a mázsáknál, tonnáknál is döntőbb a gazdaságosság, a jövedelmezőség! A hektáronként „termelt” eredmény minden korábbinál magasabb volt. Tehát: megérte az érdekeltségen változtatni. Árvái József más példái is említ, a gabonabetakarításnál egyszerű intézkedéssel maga a betakarítási technológia kényszerítette a kom- bájnost, hogy minél kifogás- talanabb munkát végezzen. — Az élet szorít, hogy szüntelenül keressük ezeket az eredményességet javító apró kifogásokat. — Gondolom, nemcsak a növénytermesztésnél, hanem a másik fontos ágazatban, az állattenyésztésnél is. — Ott még bonyolultabb a helyzet. Hiszen az épülettől kezdve a takarmánykeverőn keresztül a mindennapos gondozóig igen sok tényező hat a termelés milyenségére. Az állattenyésztési főágazat — ahogy sok más nagyüzemben, az Aranykalász Tsz-ben is — évek óta veszteséget termelő tevékenység lett. Hosszas és körültekintő elemzések, próbálkozások után úgy határoztak, hogy a szarvasmarhaágazatot megszüntetik, marad a sertés-, a juh- és a lótenyésztés. — Ez a döntés még a mostani, a némileg kedvezőbb helyzetet teremtő szabályozók megjelenése előtt született — jegyzi meg az elnök —, és nem tegnap kezdtük el azokat az intézkedéseket — fajtaváltás, technológiakorszerűsítés —, amelyek azt célozzák, hogy ez az ágazat elmozduljon a holtpontról. — Van-e már kézzel fogható jele ezeknek a törekvéseknek? — Biztató tény, hogy a korábbi négymillió helyett tavaly már csak négyszázötvenezer forint veszteséget termelt a háromszázhetven kocás sertéstelep. — Következő lépésként mit tűztek ki célul? — Másfél milliós nyereséget, vagyis a múlt évhez képest kétmilliós eredményjavulást. Biztosítékot ad ehhez a rövidesen befejeződő rekonstrukció, a vezetés átcsoportosítása, no és a lelki- ismeretesebb munka. Visszakanyarodva a növénytermelési példákhoz, ehhez ismét csak elengedhetetlen az érdekeltség fokozása. Takács László telepvezető szerint is, az elnök szerint is az itt kialakított bérezés teljestíményekhez kötődik és ezen az elven nem lenne célszerű változtatni. Esetleg az egyes munkafázisokhoz kapcsolódó bérek arányain. — Persze bizonyos — jegyzi meg Árvái József —, hogy ezen a területen is találunk még majd olyan apró módosítási lehetőséget, ami segít abban, hogy zárszámadáskor az egész tagság előtt ne kelljen végre pironkodni az állattenyésztésben foglalkoztatottaknak. Csordás Vendel gondozó, aki huszonegy év óta mindennapos munkása a telepnek, a közelmúltban, nem kevés indulattal azzal kereste fel az elnököt, hogy ő bizony továbbáll. Az indokok között a telepvezető szigorúságától, a fokozódó követelményekig sok minden szerepelt. Senki sem nézte, hogy mennyi ideig tartott a párbeszéd. Tény, hogy Csordás Vendel úgy húzta be maga mögött az elnöki iroda ajtaját, hogy az elsők között lesz, aki felzárkózik a „szigorú” telepvezető mögé és megteszi a tőle telhetőt az ágazat eredményességének javításáért. Árvái József megvonja a vállát. — Hát ez is kell! Az érdekeltség mellett az, hogy segítsünk a szemlélet változásában is. Vörös Márta TAVASZI UTAKON A hó, ha kínkeserves lassúsággal is, de eltakarodotrt a határ nagyobb részéből, ám hiába feszít az akaratai induláshoz, a mezei munkák kezdése sokhelyütt még várat magára: a talaj csak lassan „issza” az elmúlt tél bőséges csapadékát, a lefolyástalan területeken itt-ott belvizek fufllasatják az őszi vetéseket, tartják távoli a gépeket a tábláktól. A magasabb fekvésű, arcukat délnek mutató területeken azonban már ott a tavasz! És ott van az is, amiről a márciusi melegebb napok lerántották a hóleplet: az ősszel vagy télen kihordott szemét, hulladék, az „ottfe- lejtett” környezetszennyező és -rondító anyagok... A minap Kaposváron, a városszélen a 7-es buszra várva idős kertbaráttal beszélgettem. A Monostor utcába ereszkedett allé; a megállótól jól ilótszottak a romok, azok közelében lőhet valahol a telek, ahonnan felpakolva érkezett. Miután túljutottunk a közhelyszerű témán, miszerint az idén megint késik az Igazi tavasz, a „hegyi” utak mostoha állapota, az emberek rend- és tiisztaiságszeretetének megcsappanása került szóiba. Amikor hegyközségek léteztek ezen a vidéken is — mondta hátizsákja alatt roskadozó alkalmi ismerősöm -—, mindenki összefogott és adott időpontban közösen rendbe tették az utakat. A szemetet is összegyűjtötte ki-ki a maga területén, s vágy elégette, vagy hazaszállította és otthon a szemétdombjára vagy a központi szemétgyűjtő edénybe vitte. Most meg az útcsinálással mindenki másra vár, másra mutogat. A szeméttel kiesik, mikor nincs a telkén a harmadik vagy a negyedik szomszéd1, ott aztán lerakják, vagy lehozzák ide a buszmegállóhoz a dugig télt műanyag zsákokat, arra gondolva, hogy innen mégiscsak elviszi majd a városgazdálkodási vállalat, mer! igencsak szem előtt van. Pedig itt nincs is szemétgyűjtő kuka vagy konténer... No, ne időzzünk csak a megyeszékhelynél, induljunk, mondjuk a 67-esúton a Balaton felé. Zöldellő vetések, a napon pi rí tk ozó barna szántók, szépen, gondosan megmunkált táblák jobbról is, balról is. Aztán, ahol rétek, erdők, legelők szakítják meg ezt a sort, szemét bukkan elő az árkok, a dűlőutak mentén, általában azokon a helyeken, ahol még leparkolhat a hazulról vagy a nyaralóból hulladékot ideszállító személyautó. .. Haszontalan, elszórt kaioa- tok károsítják a környezetet, a természetet. Több ez, mint bosszantó látvány, hiszen gondoljuk csak el: megyénkben amúgy is nagy gondot okoz — hiszen számottevő kiadással jár — a szilárd és folyékony hulladékok ártalmatlanítása, a már 1984-ben elkészült komplex hulladék e lhel y e lyezési terv megvalósítása, a Balaton déli partján tervezett hul'ladékifeldol gozó mű létesítése. Amíg itt tíz- és százmilliós nagyságrendű forintösszegek kellenek a megvalósításhoz, addig a környezetet felelőtlenül szennyezőknél csupán szemléleti változásra lenne szükség. Arra, hogy a szemetet, a hulladékot oda vigyék, ahova való. Ennek nincs pénztárcát apasztó költségvonzata, mégis meghozza azt az eredményt, amire mindannyian vágyunk: a háborítatlan természet, az egészséges és esztétikus környezet „feldobja” az embert, ákkor is, amikor dolgozik, s akkor is, ha pihen. Münden évszakban szükségünk van erre, ám tavasszal különösképp — főként olyan hosszúra nyúlt tél után, mint amilyent most magunk mögött hagytunk. Hernesz Ferenc
