Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 70. szám - Ara: 1,80 Ft 1986. március 24., hétfő Törvény a sajtóról A nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmeinktől immár két évszázad óta elválaszthatatlan a szabad sajtó gondolata, az írott szó erejének, becsületének joga, hogy aktív részese legyen a magyar nép felemelkedéséért folytatott harcának. 1848 és 1919 is ezt akarta megvalósítani. A beteljesülés azonban két 'másik évszámhoz kötődik. 1945-höz és 1986-hoz. A felszabadulás a nemzeti függetlenség és a béklyó nélküli társadalmi haladás valós feltételeit teremtette meg. Az új magyar sajtótörvény megszületéséhez pedig a párt immár három évtizedes, töretlen politikája, a szocialista törvényesség megszilárdulása és továbbfejlesztésének igénye, valamint a szocialista demokrácia erősítésének szükségessége vezetett eL A Magyar Szocialista Munkáspárt tájékoztatáspolitikája és alkotmányunk alapjog-szintű megfogalmazásai — miként az alacsonyabb jogszabályok is — a legfontosabb teendők egyikének tartották a szocialista politikai nyilvánosság megteremtését, működtetését, melyhez a nyílt, nyitott és a nép ügye, a haladás iránt elkötelezett sajtó épp úgy hozzátartozik, mint a társadalom tájékoztatásának kötelessége. A magyar sajtó ezeknek a feladatoknak megfelelően pontos, gyors és hiteles közléseivel, a valóság fényeinek tükrözésével, az összefüggések érzékeltetésével és cselekvésre ösztönző közhangulat formálásával szolgálta pártunknak a nép érdekeit képviselő politikáját. Az 1986. évi II. törvény tehát tulajdonképpen a kor követelményeinek megfelelően összegez és előre tekint. összegzi több évtizedes társadalmi-politikai fejlődésünk eredményeit és figyel szocialista jövőnk követelményeire. Megfogalmazódott ez azokban a rendkívül széles körű társadalmi réteg- és szakmai vitákban is, melyek nem kis szerepet játszottak a törvény eszmecserékben sokszínű készre formálásában. Az új magyar sajtótörvény azonban több dologban is különbözik elődjeitől. Mindenekelőtt abban, hogy szocialista hazánk és társadalmunk legalapvetőbb tájékoztatási érdekeit, a tájékoztatás demokratizmusának fejlesztését szolgáló tényezőket sikerült a törvényben kodifikálni. Szelleme, minden paragrafusa — a tiltásokban is — a legtágabban értelmezett emberséget tükrözi. Nemcsak arra ad lehetőséget, hogy véleményét és gondolatait a sajtó útján mindenki szabadon közölhesse, hanem meg is gátolja antihumánus eszmék, emberiség-ellenes lázálmok, nemzeti és társadalmi érdekeinket sértő elképzelések terjesztését. Nemcsak a sajtó feladatait fogalmazza meg — tájékoztatáspolitikánk elveinek és gyakorlatának a megfelelően —, hanem kimondja az állampolgárok jogát is a tájékoztatáshoz, a felvilágosítási kötelezettség előírásával is segítve ezeknek az egymással összefüggő követelményeknek az érvényesülését. Végül pedig nemcsak deklarálja a jogokat és kötelezettségeket, hanem biztosítja is, hogy azokkal élni lehessen, normák alapján, egészen a bírói védelemig. Ezek a lényegi vonások bizonyítják, hogy a szocialista Magyarország népképviselete újabb jelentős törvényt szentesített döntésével. Olyat, ami nemcsak a hírlapírók, a televíziósok, vagy a rádiósok ügye, hanem az egész társadalomé. Ezekből a lényegi vonásokból következik igazán közügyvolta, ezekből adódóan igazán szocialista sajtótörvény. Bár a törvény csak szeptember 1-jén lép hatályba a végrehajtására vonatkozó kormányrendelettel együtt, gyakorlati próbája máris elkezdődik. Elsősorban a közvélemény és a politikai-társadalmi vezetés közösen érheti el, hogy a paragrafusokat ne használhassa senki se bástya, se lövészárok gyanánt. Vagyis ne bújhassanak mögé azok, akik a felvilágosítás megtagadásával kívánják kivédeni a társadalom nyilvánosságát és ellenőrzését. De ne támadhassanak azok sem, akik önző célokra óhajtják kihasználni a törvény adta lehetőségeket. Az előkészítés — a viták és egyeztetések — során gyakran elhangzott, hogy a sajtó túl nagy hatalomhoz jut, mert mindenbe beleszólhat, mindent „kiteregethet”. Akik így vélekednek, nemcsak a törvény szándékait, hanem politikánkat is félreértik. A sajtó nem a hatalomhoz, hanem társadalmunk érdekeinek szolgálatához kapott feltételeket. A politikai nyilvánosság egyik jelentős fórumaként az állampolgárokat segíti, hogy alkotó, módon tudjanak élni jogaikkal. Es segíti azokat is a köz véleményének — egyetértésének vagy bírálatának — továbbításával, akiket éppen a közösség hatalmazott fel vezetői teendőik ellátására. Aki tehát késlelteti, akadályozza vagy megtagadja a sajtó felvilágosítását. valójában azok felvilágosítását tagadja meg, akiknek a bizalmából vezetővé vált. Ugyanakkor a sajtóra — és minden újságíróra is — a korábbiaknál nagyobb felelősseget ró a társadalom és a politika elkötelezett, immár törvénnyel szabályozott szolgálata. Felelősséget az anyaggyűjtésben, a vélemények továbbításában és a tapasztaltak megítélésében is. hogy az eszme és a politika iránti hűség kifogástalan etikai magatartással, tudásszomjjal és felkészültséggel párosuljon. Sajtónk csak ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában tud küldetésének megfelelni. Németh Jenő Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának enökhelyettese Németh Károly vezetésével Pártkapcsolatok Küldöttség utazott Prágába Ma kezdődik a csehszlovák testvérpárt kongresszusa Megbeszélés a Jordániái KP képviselőjével Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Németh Károlynak, az MSZMP főtitkár-helyettesének vezetésével vasárnap pártküldöttség utazott Prágába, hogy részt vegyen Csehszlovákia Kommunista Pártja március 24-e és 28-a között tartandó XVII. kongresszusán. A küldöttség tagja: Géczi János, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára és Kovács Béla prágai magyar nagykövet, aki a csehszlovák fővárosban csatlakozik a küldöttséghez. A búcsúztatásnál jelen volt Oldrich Mohelsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Németh Károlynak, az MSZMP főtitkár- helyettesének vezetésével vasárnap megérkezett Prágába a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége. Fogadására a prágai főpályaudvaron megjelent Antonin Kopek, a CSKP KB elnökségének tagja, a prágai pártbizottság első titkára. Prágában tartózkodik már a CSKP kongresszusára meghívott számos testvéri kommunista és munkáspárt küldöttsége. A Németh Károly vezette magyar küldöttség vasárnap délután megkoszorúzta Klement Gattwald sírját a prágai Zizkov- hegyen lévő nemzeti emlékműben s virágot helyezett el a szovjet hősi emlékművön. A CSKP XVII. kongresszusára - a párt központi bizottságának meghívására - Mihail Szolomencevnek, az SZKP KB PB tagjának, a KB mellett működő pártellenőrzési bizottság elnökének vezetésével vasárnap Prágába érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége is. A delegációt a repülőtéren Vaszil Bi- lák, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára üdvözölte. Az MSZMP KiB meghívására március 18-a és 22-e között látogatást tett hazánkban Kihalad Szalam, a Jordániái Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. A vendégekkel Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője folytatott megbeszélést. Véleményt cseréltek a közel-keleti helyzetről, a két párt együttműködésének kérdéseiről-. A járdán iái párt képviselője tájékoztatást adott pártja tevékenységétől, a pártegység erősítésére tett erőfeszítéseiről. Az MSZMP képviselője pártija szolidaritásáról biztosította a jordánia-i kommunisták harcát, törekvéseit, a párt szervezeti és politikai egységének megszilárdítására. Ötszáz autóbusz Az Ikarus székesfehérvári gyárában az idén 500 autóbuszt készítenek kínai exportra. Négyszázat - s ezek az év első felében elhagyják a gyárat — Kínában szerelnek össze, száz 256—66 típusú légkondicionált, színes üveggel ellátott, speciális festésű, luxuskivitelű távolsági autóbusz pedig „lábon" jut el Rijekáig, ahonnan ezután hajó viszi őket Kínába. Emberek és Ünnepek Nincs szebb látvány a határban szomor- kodó hófoltoknál. Jelképivé nőnek ugyanis el- mocskolódot fehérségükkel, s hiába is megszűnésük: elmúlásukkal az újjászületést juttatják eszünkbe, hiszen hamarosan majd bogárzümmögéses lesz a vidék. Virágvasárnapi meditációm első gondolatát egy hír adja. Azt olvasom, hogy vannak még helyek hazánkban, ahol ilyentájt, a húsvét előtti vasárnapon összegyűlnék a fiatalok (de micsoda kategória ez: fiatalok, az idősebbek is), és arra alkalmas tisztásom labdáznak, játszanak, vidámkaidnak. Azt hihetnénk, hogy valamiféle új kezdeményezés ez, mely a község szorgos népművelőjének kreativitását dicséri, ám írva van az is, hogy régi szokásokat elevenítenek föl ezzel a résztvevők. Emlékeznek és hagyományt ápolnak. Ügy szórakoznak, ahogy szüleik, nagyszüleik szórakoztak annak idején, amikor még nem szoktatta a vasárnap délutánokat sorozatfilmekhez a televízió, s a mécsesek rádióközvetítései sem szögezték a készülékek mellé a férfinépet. S az évi első önfeledt jókedvet joggal várhatták elődeink a virágvasárnaptól, hiszen ekkor a tavasz már meteorológiaivá lett, hivatalos a remény is a jóidőre. Nem tudom mennyire kellett az idő tájt szervezkedni közművelődési szakembereknek, gyanítom nem szükségeltetett a munkához bizonyítvány sem. Az eredmény mégis látványos volt (mai mércével mérve), mert ott volt az emberekben a vágy, divatosabb érvekkel: a belső igény, hogy együtt legyenek, örömük legyem közösségi öröm. A meglódult világban azonban mások lettek a kategóriák. Kevés olyan dolog van, amit úgy elsirattunk volna, mint a kis közösségek hiányát. Mondjuk, írjuk, hogy ma már nincsenek ilyenek, hogy az idő nem kedvez az emberi viszonyok ilyetén alakulásának. Gyakran már úgy érezzük magunkat, mintha valami „ember embernek farkasa”- hangulatú lenne az ezredvég, holott arról van szó, hogy barát barátnak nem igazi barátja. És nem kell könnyelműségeinket az időre sem fognunk, mert ,ez csak azt eredményezheti, hogy ahogyan gyorsul a világ, mi úgy lassulunk. A számomra kissé misztikusan csengő virágvasárnap (bizonyára altíte- rációja miatt, miként a húsvéthétfő) első napsugarai, mintha csak arra csalogatnának, hogy induljak nagy tereket keresni, ahol ott lehetne mindenki, akivel találkoznom kéne, s valami labdát, terelgetnénk régi szabályok szerint. Terek talán még adódnának, kerülne labda is. Csak emberek kellenének még hozzá. Lehet, hogy csak innen, ahol állok, látszik így mindez. Hiszen egy európai mértékkel mérve is közepesnél kisebb városban, igazán nincs okunk panaszkodni emberi kapcsolatainkra. Hiszen a világvárosok kiismerhetetlen utcájú szövevényeiben sokszarosabban magukra hagyatottabbak az emberek, mint itt. ök csak irigyelhetik, ha egyáltalán van fogalmuk róla, a falvak embereit, akik képesek minden áldozatra, ha társuk bajba jutott. Azok az emberek talán jobban is várják az ünnepeket, mint a városiak. Emiatt jobban is vigyáznak rájuk. Ilyenkor van alkalom arra, hogy találkozzanak a család és a rokonság tagjai, összejöjjenek a barátok. Nekem, húsvéttájt mindig egy rég olvasott vers jut eszembe. Nagy László írta, még nagyon fiatal korában, de már elhagyva a szülői házat. Első sorai így hangzanak: „Tél veszíti ingét, / Pirosodik húvét. / Hamarosan hazamegyek, / Boldog leszek ismét. Hiszem, hogy sokan mentnek haza. És sokan lesznek bodogok. A hófoltok pedig csak hadd tűnjenek. el. Vargi István
