Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-03 / 52. szám
1986. március 3., hétfő Somogyi Néplap 5 KÖNYVESPOLC VERSEK - ÖRÖKSÉGÜL A TEHETSÉG TEREMTETTE LÉGKÖRBEN Falusi színjátszók Buzsákon A falusi színjátszók megyei találkozóját szombaton rendezték meg Buzsákon. Az országos kiírást a Népművelési Intézet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Győr-Sopron Megyei Művelődési Központ tette közzé. Egyetlen kikötésük volt: a csoportok tagjai falusiak, illetve község lakosai legyenek. Két nagy csoportba sorolhatóak a megyénkből benevező tizenkét csoport produkciói. A műsor első részében azok avfalusi közösségek léptek a közönség elé, akik településük népszokásaiból állítottak színpadra egy csokorra valót. A második részben azok mutatkoztak be, akik a magyar, illetve világ- irodalom valamelyik alkotásának előadására vállalkoztak. A produkciókat Vásárhelyi László koreográfus, az OKISZ Erkel Ferenc Művész- együttesének igazgatója, dr. Klujber László, a megyei színjátszó-szakbizottság és a Táncsics Diákszínpad vezetője, valamint Nagy Gábor, a Teszöv főmunkatársa bírálta el. A rendezők hangsúlyozták: a bemutató, a bu- zsáki is, nem verseny. A résztvevők nem a továbbjutásért vetélkednek. Fellépési lehetőséget és szakmai megmérettetést, a szakemberekkel való konzultáció lehetőségét biztosítja. A résztvevőket Papszt Lajos, a Lengyeltóti Nagyközségi Közös Tanács elnöke köszöntötte. Elsőként a karádiak léptek föl. János-napi köszöntőjükkel mindjárt jó hangulatot teremtettek. Vidám koccint- gatás, szép ének ... Műsort adtak a somogyudvarhelyi honismereti szakkör tagjai: a kukoricafosztással kapcsolatos szokásokat elevenítették föl. Vidám tréfákkal, jóízű történetekkel szórakoztatták az idősebbek fiatalokat. „Becsempészték” műsorukba a falusi hiedelmek világát és megvillantották tárgyalkotó művészetüket is. Kedélyes falatozás, nótázás, tánc követte a jól végzett munkát itt is. Meglepetés volt a csurgói 526. sz. Ipari Szakmunkás- képző diákjainak műsora, ismeretterjesztő mondatokat is fűztek a lucázáshoz és a betlehemezéshez. Öröm, hogy a néphagyományok ápolására vállalkoznak már a tizenéves korosztály képviselői is. A háromfai népdalkor és citeraegyüttes Tollfosztója igazán falusi hangulatot teremtett: úgy nyüzsögtek, daloltak, anekdotáztak, mintha nem is a közönség előtt lennének. Mindig történt valami, és a végén éreztük, hogy a nők már mennének haza, de a férfiak még mindig nem tudják abbahagyni a mulatozást. A „szőkeszakállú pásztorok” ízes játékával, a szépen daloló angyallal tiszta, szép betlehemest mutattak be a gyékényesiek. A buzsákiak színvonalas, új műsora a Pásztorfogadás. A pásztorjelöltek versengése vitát, cívódást kelt a faluban. Amikor mégis megválasztják a legrátermettebb legényt, fergeteges nagy mulatság kezdődik, s ennek csak az éjjeli bakter megjelenésevet véget. A berzencei csoport nem a lakodalmat, hanem a lánykérést ismertette meg a résztvevőkkel. A csoport talpraesettségét dicséri, hogy egy szerencsétlen epizód — az egyik függönyszárny leszakadása — sem zavarta meg a táncot. A hagyományőrző csoportok kitettek magukért: ügyesen megválasztott programjuknak köszönhető, hogy nem volt két egyforma. Tevékenységük nemcsak a szórakoztatást szolgálja: munkájuk, emlékidézésük nyomán egyre több közösség életébe kezdenek visszaszivárogni az elhagyott népszokások. Az igényes ének- és tánctudáson kívül sokukat kell dicsérni a falusi emberek természetes, ízes mesemondásáért, anek- dotázásáért. Nehezebb feladatra vállalkoztak, akik irodalmi alapanyagot próbáltak színre vinni. Arra kellett törekedni, hogy a választott darabot a falusi közönség is elfogadja, pedig a művek dramati- zálása, színpadi rendezése még szakember számára is nehézségeket okoz. Ügyes megoldásokkal találkoztunk. A fonyódi együttes felkészültsége nemigen érvényesült a szerencsétlen darabválasztás miatt. Sokat javult a bodrogi színjátszó csoport: Karinthy Bűvös szék című darabját mutatták be. A memyeiek Galgóczy darabja egyenletes alakításokkal, a szimultán színpad bátor megvalósításával, s különösen a jól megformált öregasszony-figurával kiemelkedett. Szokatlan színjáték bemutatására vállalkozott a szentgáloskéri csoport: Lő- rincz Miklós Szegény Shakespeare című művét adták elő, nem is rosszul. A felsőmocsoládiak igaz, köny- nyebben sikerre vihető darabot választottak, a felzúgó vastaps azonban nem csak a francia komédiának szólt, hanem a két főszereplő remek alakításának is. A bemutatók után a zsűri megbeszélést tartott a csoportvezetőkkel. Nem fukarkodtak elismeréssel és az alkotó kritikai megjegyzésekkel. Elmondták a rendezőknek, hol mit kellene jobbítani, melyik produkciót érdemes továbbfejleszteni. Véleményük szerint igen jók voltak a hagyományőrzők. Vásárhelyi László elmondta: végre a szereplők önmagukat játsszák, a mesterkélt megformálások helyett igazi paraszti légkört tudnak teremteni. Klujber László szerint a színjátszó csoportok teljesítménye is nagy elismerést érdemel. Tisztelettel kell adózni azoknak, akik kis településeken, mostoha körülmények között, megfelelő szakértelem nélkül is odaadással vállalják ezt az egyént kiteljesítő, közösséget fejlesztő szép munkát. Vásárhelyi László zárszavában köszönetét mondott azoknak, akik „most jól ösz- szehordták a kultúrát Buzsákon”. A bemutató nem volt verseny, de a legkiemelkedőbb teljesítményeket: a karádi hagyományőrzőket, a háromfai népdalkört és cite- razenekart, a gyékényesi hagyományőrzőket és a mer- nyei színjátszókat tárgyjutalomban részesítették. A Teszöv különdíját a buzsáki hagyományőrzők kapták. Elismerés illeti a rendezőket, a Somogy Megyei Művelődési Központ munkatársait, akik a helybeli és a lengyeltóti művelődési ház és az iskola dolgozóinak segítségével hozzájárultak ahhoz, hogy az idelátogatók — nézők és résztvevő csoportok — kellemes emlékekkel térjenek haza. Tersztyánszky Krisztina Meglepően vékony könyvben elférnek Borsos Gábor hátrahagyott versei. Egy ennyire kis terjedelmű kötet nagyon keveset író„ fiatalon elhunyt költőt sejtet. Mind a kettő igaz. A füzet csupán tizennyolc verset őriz. írójuk számára harmincöt év jutott. Több mint tíz éve annak, hogy megismertem Borsos Gábor verseit. 1975-ben jegyeztem meg a nevét, amikor az akkori, kulturális és társadalmi szemle alcímet viselő Somogy közölte verseit. Később ugyanezeket a verseket viszont láttam a Vaspróba ’75 című antológiában. v Rövid, tömör, igényes gondolatokkal teli versek voltak. Mindennapi érzésekből, gondokból, érzelmekből épültek a Madarak mintái vagy a Vénasszonyok nyara. Soraik jól mutatják Borsos költészetének alaphangját: Az augusztus szevnfedele j az únt szeptemberre ráborul, j sűrű gond folyik a feltépett térre, j vállak, elkésett évek ringanak, i surrog a szem törlője. Bármelyik versét lehetne idézni a kötetben megjelent tizennyolcból, mindig a lényeg kibontására, megörökíA Balázs Béla A Balázs Béla Stúdió vezetősége a filmes műhelyben 1985-ben készített legjobb produkciók alkotóinak díjat ítélt oda. Elismerésben részesült Erdély Miklós a „Tavaszi végzés” című filmjéért, valamint a stúdióban kifejtett elméleti és gyakorlati munkásságáért; Jeles András a ^Szélvihar” című vi- deo-produkciójának magas művészi színvonalú megvalósításáért; Peter Hutton az „Emlékek egy városról” cíTöbb mint 5000 rajz érkezett már a világ minden részéből arra a nemzetközi gyermekrajzpályázatra, amelyet az Országos Béketanács és a Magyar Televízió a múlt esztendőben „Élni akatésére törekedett. Hézagos megszólalása, szűkszavúsága sosem volt azonos a keveset mondással. Ki lát meg? ki kutat fej? I mi szorítja kengyelünket? / az idő szaglászik lovaink közt, / zablánk szava csordul — írja a kötet címadó verssében. Költészetén érezhetően nyomot hagyott súlyos betegsége. Valószínűleg tudta a lehetséges emberi életnél rövidebb életét, korai halálát. Ügy érzem, erre utal a versekben mindig visszatérő utazás motívuma. Egyik ilyen versében, a Hajnali vonat-ban a következőket írja: Távolodó, nedvesen sÍKiu~erek, / pihegő, átfonódó hangsimulások, j a maradás terhe élesedik, / mozdulatlanság, /, tapinthatóvá dermed a hiány, / a távozók / feltűrik kabátjuk szárnyát. Nem tudom, ha tovább él, jelent volna-e meg kötete? Tehetsége megvolt hozzá. Talán lett volna kitartása is. 1984- ben halt meg. Utolsó versét — nem sokkal halála után — a Somogyi Néplapban olvastam. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola gondozásában megjelent kötete 1985- ben látott napvilágot. Stúdió díjai mű filmben megteremtett sajátos Budapest-kóp kialakításáért. Ugyancsak díjjal jutalmazták a „Bebukottak” című film alkotó kollektíváját a megrázó erejű dokumentum-anyag létrehozásáért. A produkció rendezője Mész András. A Balázs Béla Stúdió díját post mortem ítélték oda Bódy Gábornak a stúdióban kifejtett tevékenységéért, s a magyar filmművészetért tett munkásságáért. runk” címmel hirdetett 1986, a béke nemzetközi éve alkalmából. A rajzpedagógusokból, valamint művészekből álló zsűri megkezdte a pályamunkák értékelését. Lehőcz Rudolf 5000 rajz érkezett Á legszebb hangszer birtokosai Reneszánsz dallamok Kaposváron Ünnepélyes, halk zsoltár, méltóságteljes mise — részletek, kotkodácsolás a baromfiudvarban, pattogó csatazaj és pajkosan udvarló szerenád — mindez belefért a Lassus énekegyüttes alig egyórányi műsorába. A Lassus énekegyüttes, amely az SMK. meghívására látogatott vasárnap délelőtt a Munkácsy gimnáziumba, tisztán csengő, remek összhangú szólamaival, könnyed, szárnyaló éneklésével felejthetetlen élményt nyújtottak a maroknyi közönségnek. A koncert után Alpár Tibor vezetőt arról faggattuk: mi az oka a szokatlan, különlegesen szép hangzásnak? —- A reneszánsz zenében a 16. század végéig, amikor egyházi szertartásokon nők még nem énekelhettek, az ő szólamaikat úgynevezett kontratenorok, azaz tenoron túli férfiak énekelték. Ezt az előadási módot a 20. századiban kezdték feleleveníteni. A mi együttesünkben a két basszus és a ten<V mellett két kontratenor énekel, egyikük az altnak, másikuk a szopránnak megfelelő szólamot. — Kell ehhez valami különleges adottság? — Ez egy különleges éneklőn! mó'd, a fejhanghoz lehetne hasonlítani. Tulajdonképpen bárki megtanulhatja, csak szép hang kell hozzá. Két ilyen énekesünk hangfekvése egyébként férfi tenor, így is tudnak énekelni. — A kontratenor épp olyan magas, mint a női szoprán és alt hangfekvése? — Majdnem olyan magas, de azért' minden művet egykét hanggal lejjebb kell énekelnünk. Ezért nehéz volt a többieknek a kiválasztása, mert a férfiszólamokban a szokásosnál piélyebb hangú énekesre van szükség. Az együttes tagjai valamennyien harminc év alattiak, zeneakadémián, illetve tanárképzőn végeztek. Négyen közülük zenetanárok, egy villamosmérnök. ,— Ezek szerint szakmájukhoz kötődik az éneklés? — Egyikük sem énekszakon végzett, és csupán ketten foglalkozunk kórusvezetéssel. Az éneklést önképzés útján tanuljuk. 1984-ben alakultunk, azóta a kisebb fellépések mellett kétszer koncerteztünk a Zeneakadémián, egyszer a Rádió élő adásában, illetve Czidra László lemezén énekelünk a Camerata Hungarica együttessel. önálló lemezhez még nem állt össze elég műsorunk, s ehhez egyelőre a nevünk sem elég nagy. Nyu- gat-Európában, például a skandináv államokban nagyon kedvelik ezt a fajta éneklést, legnépszerűbb képviselője az angol King’s Singers együttes. Magyarországon tudomásom szerint nincs több olyan reneszánsz- kórus, amelyben csak férfiak vannak. — Műsorukban Josquin, Byrd, Palestrina, Schütz, Lassus, Passerau és mások műveit énekelték; ahány mű, annyi szerző. Gazdag anyagból válogathatnak? — Anyag van bőven. A reneszánsz az énekes zene nagy korszaka volt; a hangszerek csak a barakk idején váltak igazán népszerűvé, a reneszánszban legföljebb csak az énekeseket kísérték. — Melyek voltak a korszak jellegzetes műfajai? — A többtételes mise mellett, amit minden nevesebb zeneszerző többet is írt, az egyházi műfaj a latin nyelvű motetta volt. Ilyenek még napjainkban is születnek. A világi éneklés műfaja az anyanyelven előadott madrigál, amit azonban később háttérbe szorított a kísérettel előadott szólóének. A kórusművek is más jellegűvé váltak, a reneszánsz kori társas éneklést felváltotta a hivatásos kórusmuzsika, az oratóriumok, nagyobb lélegzetű művek. A kaposvári koncert végül is eléggé családiasra sikerült, ami a közönség létszámát illeti. Szerencse, hogy a fiatalemberek éppoly vidáman és lelkiismeretesen mutatták be műsorukat, mintha zsúfolt nézőtér előtt álltak volna. De azért mégis elgondolkodtató, hogy olyan városban, ahol gyerekek százai tanulnak zenét, egy ilyen kuriiózurmszámba menő koncert miért nem vívja ki több ember érdeklődését. T. K.
