Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

1986. március 22., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS • ... * ..... ' ..... A hosszú cselédház re­pedezett falát ellepték az auguszitusi nap­fényben sütkérező le­gyek. Rég volt már április, amikor az asszonyok a hús- vét tiszteletére szépen beta­pasztották a hézagokat, és bemeszelitek a falakat. A lá­bazatot kékre, ahogy illik. A zsúpot a tetőn a férfiak tol­dozták, eltart biztosan még egy évig. Akkorra meggon­dolhatják, szedik-e a sátorfát és tovább állnak-e egy ura­dalommal, vagy maradnak, ha csak nem tessékelik ki őket. Az öreget már nem enged­ték fel a gerendákra. Hány tavaszt ért, maga sem tudta pontosan, de hogy túl volt a hetvenen, biztosra vette, hisz dédunokája is már le- leánykává növekedett. így hívta mindenki, az Öreg. Nem csak a családiban, ha­nem a pusiztán is. Felesége, rég elmaradt mellőle, fiata­lon temette. Estédként, ami­kor leült a megfeketedett ló­cára a ház mellé, s hallgatta a tücsök ciripelését, maga elé próbálta idézni arcét. Mostanság mind többet gon­dolt rá, holott hosszú évek múltak el, hogy eszébe sem jutott volna, ha leánya, Ju­lis nem emlékezteti". Mert ő éppen olyan volt, mint a megboldogult fiatal korában. De ahogy öregedett a lány, úgy mosódtak az arcvoná­sok, s mire unokája is meg­született, semmi sem maradt abból a régi arcból'. Kiszolgált kommenciós volt az öreg. Fiatal legény volt még amikor ideköltözött, ide hozta az asszonyt is. Ügy hozta a sors, hogy kitartott egy életen keresztül, mert ugyan hol lehetett volna jobb a sorsa. A járandóság min­denütt csak kevés, arra elég, hogy megéljenek. Az meg éppen nem mindegy, hogy itt már megszokott, és az in­téző úr is megbillentette ka­lapját, ha tisztességgel rákö- szönt. Jó munkás volt, amíg bír­ta. Olyan gyorsam elmúlott az idő, hogy észre sem vette, csak azt, hogy ereje elhagy­ta, és bizony kegyelemke- rnyér az, amit szelnek tányér levese mellé. De azért igye­kezett, tett-vett az istállóban mos is, ahol ideje javát szol­gálta. Az öreg ült, és farigcsálta agyonköszörült, elvékonyo­dott pengéjű bicskájával a csutaszárat. Tekintete ráesett kutyájára. Fickó, a loncsos pulikeverék ott ült előtte. Csillogó cipőgomb szemét nem vette le gazdájáról. Ö is meghaladta már a tizenöt évet, ami a magafajtánál, tisztes öregkornak számított. Valamikor bogár fekete volt, most mind több fehér szál vegyült csatakos pofaszőrze­tébe. Szemöldöke felett rán­cos volt, akár gazdája hom­loka. Az unokájának hozta az öreg a Széli-majorból. Úgy kapta a kondástól. Bíz rég volt, de jól emlékszik ma is. ...... _ . gr U jkery Csaba 7 FJ lc: KO ugyanígy, aztán játszhat a Kora nyár volt,/és hűvös idő. Az uraságtól levetett, vedlett kabát volt rajta, feneketlen oldalzjsdbbel. Oda tette bele a kiskutyát. Ügy eltűnt ben­ne, mint az öregkútban a Ro­zi, aki azért ugrott oda még az ősszel, mert nem tudta el­viselni az életet. Sokára tud­ták csak meg, amikor már a víz felvetette. Amikor hazaért, odaállt eléje a gyerek. — No, mit hozott, öreg? — Hoztam bíz’ találd ki — felelte szemét összecsip- penitve. — Ugyan mit? — nyílt ke­rekre Lajcsi szeme. Ekkor elkezdett a feneket­len zseb mozogni, és nyüszí­tő hang jött ki belőle. A gye­rek ellátottá a száját. — Kis nyúl talán? — kér­dezte. — No, nyúlj bele, bátran! — bíztatta. — Én már ... Én már nem m erek... Akkor aztán' kivette ő a fe­kete gombolyagát. Volt nagy boldogság. Lajcsi akkorát ugrott, mint a szomszéd Tó­dorok gidája. — Kutya, kutya ... Jaj néz­ze, édö6i — szaladt be a házba és rángatta ki köté­nyénél fogva Julist. — Hát így volt. Figurás kis kutya volt, ezért is adták ne­ki a Fickó nevet. Naphosszat eljátszottak vele a gyerekek az egész soron. Aztán., hogy megemfoeredtek, abba ma­radt a vilháncolás, és Fickó inkább az öreg lába nyomé­ba szegődött. Ahogy reggel befogott és indult, olyan korán, amikor a nap még éppen, hogy csak felbukott a Gyertyános fö­lött. Fickó ott termett a kocsi alátt. S poroszkált a lovak nyomába, akármerre vitt az útjuk. Télt, múlt az idő. Ügy összeszoktak, hogy a kutya az öreg szemöldök rándításából tudta, mi a parancs. Neki járt a kenyér héja, szalonna bőre. Ha jobb falatra fájt a foga, fogott magának pockot. Rég volt már az is, hogy lyu­kaknál vadászott, a kevés is elég volt neki. Legtöbbször bent hűsölt az istállóban.. De még most is, ha néhanapján az Öreg befogott, ott termett a kocsi alatt az elmaradha­tatlan kísérő. Az öreg kukoricahegedűt fabrikált. Nyaggatta már rég­óta a kis .Zsuzsika. Lánygye- reknék miinek a hegedű, hogy nem inkább babáért nyafog. De hát Tódorék Pistájának is faragott a nagyapja, így hát most a Zsuzsikának is az kellett; Mindegy, idejéből ki- telltett. Keresett egy tavalyi szárát, köziepénél két bütyök között elvágta. Most, hosszá­ba metszette be a kérgét négy helyen. Ott majd ki­peckeli, és kész a hegedű. Vo­nót meg majd kerítenek Zsuzska, lehet akár a prímás is abban, a bandában, ahová jó ez a muzsika. A szérűről odahallatszott a cséplőgép hangja. Sára, a Lajcsi felesége napszámba volt a más inások közt. Egy pengő hatvanért nyelte a port egész nap, de legalább volt kereset, mert a kommenció éppen, hogy elég. A múlt hó­napban járt le a negyedév, és már bőven benne vannak a járandóságba. Mi az a négy mázsa búza, egy kiló só, a fa, meg a 10 forint fertáj- pénz. Hiszen egy valamire való cipő tizenkét pengő ... igaz neki már nincs szüksé­ge semmire. De a Lajcsinak már kifordul a csizmából a lába, azt pedig 30 pengő alatt nem veszteget egy vásáros sem. Szerencse, hogy van a te­hén meg a göbe, hogy eny- nyire jutottak. Az egy hold kaszáló, meg a kukorica el­tartja az állatokat. Fickó, minitha értette volna gazdája gondolatait. Megrázta fejét, mint aki mondja, bíz ez ke­vés a holnaputánra. Elhalt a cséplőgép hangja. Áz istálló felől szúrós szagot hozott a szél. Más finitorgott volna, de az öreg megszok­ta. Hiányzott volna, ha néha nem érzi, az állatok szagát. Fickó lustán, kapott utána az orrára telepedő légynek. Az öreg öléből lesöpörte a for­gácsokat, s bement a házba. A kutyájának tilos volt oda belépni, hát az udvaron ár­válkodó kocsi alá heveredett. Este az öreg kijött, kezé­ben nem csak a kenyér ha­ja, hanem a bélé is benne, darab szalonnával!. Pisszen- tett a kutyának. Fickó ott termett előtte, és remegő fe­kete orra kitágulva szívta be a fölösleges illatot, miköz­ben kurtára nyesett farkát szaporán csóválta. Az öreg inas, eres kezéből kiejtődőtt az étel, bocskorának foszlott orra elé. Ott derengett a ka­roly kenyér, mellette az arasznyi füstölt szalonna. A kutya nyuszi tett, farkára telepedett, mint aki nem hisz a szemének. Ez csak tévedés lehet, és tekintetét gazdájá­ra függesztette. Az öreg, amit már régen tett, nehézkesen lehajolt, és végigsimíitott a fején. — No, vigyed — mondta, és megveregette a kutya po­fáját, aki hálásan végignyalt kézfején,. Aztán felkapta kin­csét, szaladt a kocsi alá, és lassú rágcsálésba fogott, hogy tovább tartson az étel. Reggel hiába várta az öre­get, nem jött ki az ajtón'. Se akkor, se később. Valami fut- korászás volt ugyan', a kis Zsuzska a diófa alatt pi- tyergett egy sort. Aztán el­telt a nap. Másnap reggel se jött. Dél­utánra összecsődült az udva­ron a puszta, kihoztak egy koporsót. Körülállták. Egy fekete ruhás ember, akinek furcsa szaga volt, különleges hangon kántáLni kezdett, ami nem hasonlított semmihez, amit eddig nem hallott. Fic­kó a kutyaeszével ekkor jött rá, hogy valami rettenetes dolog történt. Nyüszíteni kez­dett, majd olyan kainkolást csapott, hogy nem lehetett tőle hallani a papot. Lajcsi rámordult, és mert nem hagyta abba, felkapott egy botot, azzal zavarta ki a kocs’i alól, és rúgott bele akkorát, hogy a kazalig per­dült. Onnan lesett ki, hogy fogják be a lovakat, és teszik fel a koporsót a kocsira. Laj­csi fogta kezébe a gyeplőszá- rat, nyelvével csettintve, gya­logosain indította a lovakat, és megindult a menet. Ahogy odaértek a kazal mellé, Fickó villámgyorsan a kocsi alatt termett, és fejét lógatva indult a lovak után. A temetés után a házban nem változott semmi. Hogy az öreg hiányzik, harmad­napra már észre sem vették. Az, hogy a kutya sincs, ötöd- nap tűnt fel Sárának. Nem csoda, hisz napkeltétől nap­nyugtáig dolgoztak, Zsuzská is velük volt. — Te — szólt az urára —, nem láttad a Fickót? Talán hogy eszébe jutott, oka áz lehetett, vasárnap reggel volt; s az úr napját il­lik megszentelni'. Ezen a na­pon senki sem dolgozott, így jutott idő másra is. Lajcsi a bádoglavórba már­totta borotvapamacsát, és kente vele beszappanozott arcát. A diófa törzsébe vert szögön függő, kerek tükre1 ben nézett szembe feleségé­vel. — Tényleg — mondta kis Idő múlva, és apró hab göm- böcskék repültek él szájá szögletéből. — Te Zsuzska — kiáilitiott lányára — nem lát­tad a kutyát? A gyerek megrázta fejét — Megkeresem — mondta, és szaladt az istállóba. De bizony a Fickó nem ke­rült elő. Csóválták fejüket, s maradtak ennyiben. D élután Lajcsinak a Kenderes! majorba kellett átmennie, va­lami dolgát eligazíta­nia. Hogy lerövidítse az utat, a temetőn kelllett átvág­nia. Elhatározta, megnézi az öreg sírját, nem rokkant-e meg nagyon. Az akácbok rokkal sűrűn körbenőtt temetőben egy lé­lek sem volt. Szerencsére, rit­kán akadt dolga bent a pusz­taiaknak. ‘Gerlepár reppent föl az el!ső kőrisfa ágáról, s csend., volt, mint ahogy egy temetőben illik. Ahogy az öreg sírjához ért, megdöbbent. Ott feküdt a síron Fickó. Feje a mellső lá­bán, mintha aludna. Előtte gödör, kaparásának nyoma. Hiába szólította. Aztán megértette, talán az égi or­szágúton. kiooog a Göncöl sze­kér alatt, és az öreg ült fent. a bakon, Felledy Gyula grafikusművész munkádból a Vigadó Galériá­ban nyílt tárlat. Képeink a kiállításon készülteik Czinder Antal grafikája Szépen magyarul — szépen emberül Sokan és sokszor elmond­ták és léírták már azt, hogy _ az ifjúság szóhasználatát egyfelől ötletesség, találér- konyság, szinonima gazdag­ság, a játékos szóalkotás jel­lemzi, másfelől pedig a tol­vajnyelv szavainak nagy szá­ma, az ízléstelenségek, a dur­vaságok, a túlzó jelzők és a mindenes szók uralma. Ez az ellentmondásosság, amely nemcsak az ifjúság nyelvé­re, hanem a magatartására iá'\ jellemző,, nagyon jól megfi­gyelhető e nyelvváltozat ro­konértelmű szavaiban. Az olyan, szavakat nevezi igy a nyelvtudomány, ame­lyek ugyanarra a fogalomra vonatkoznak. Legtöbbször azonban mégsem cserélhetők fel egymással. Vagy azért nem, mert más a szók han­gulata (az apa és atya fogal­mi tartalma ugyanaz, de az apa a mindennapibb, a bizal­masabb megnevezés, az atya ünnepélyesebb és régies), vagy mert más a használati körtük és módjuk (kutya — macska barátság helyett nem mondhat uruk ilyet: eb—macs­ka barátság). A kis és kicsi szók fogatai tartalma is azo­nos, a kis azonban csak jel­ző lehet, álMttmányi szerep­ben csak a kicsi állhat. Sok­szor az adja a rokon értelmű szók között a különbséget, hogy különböző . nyelvválto­zatokban élnék, vagy más és más vidéken használatosak. A társalgási nyelv házmeste­re a hivatali nyelvben házfel­ügyelő, a köznyelvi lopott holmi a tolvajnyelvben szaj- ré, a jó barát a jassznyelv- ben haver. A Dunántúlon és a Duna—Tisza közén a kuko­rica elnevezés használatos, a Tiszántúlom a tengeri, egyes keleti vidékéken a törökbúza járja. Egyik útszéli növé­nyünk a tudományos iroda­lomban taraxacum officinale, a köznyelvben pongyola pity­pang, a nyelvjárásokban pe­dig gyermekláncfű, Vagy pimpó. Az ér, csermely, pa­tak, folyó, folyam szinonima- sor nagyságában, a szalad, fut, rohan, vágtat, száguld sor tagjai pedig a helyváltoz­tatás gyorsaságában térnek él egymástól, A társalgási nyelvben, a félcserélhetőséget megakadályozhatja a beszélő viszonya a szóban forgó sze­mélyhez. Az el'lénségünk, ha történetesen kövér:' dagadt, dagadék, zsírcsászár, vagy hájtömeg; ha barátunk: dagi, dagica, vagy jó húsban van. A köznyelvi régi szónak egyik szinonimája áz avas szó. A köznyelviben azonban csak a szalonna, a zsír, a vaj lehet avas. Áras dumának ne­vezi fiatalságunk azt a be­szédet, amely régóta ismert dolgokat taglal. „Avas vagy’’ — mondja annak, akit már régen ismer. A meghal érte, bolondul1 utána e nyelvválto­zatban : dögük utána. A csodálkozástól leesik az álla kifejezés, helyett a lesza­kad a pofája szókapcsolatot használja. Ennek' gyakran halljuk a „költőiilbb” változa­tát is: Orcám a porba hull; Az eltűnik, élmegy, eltávozik • igéket a lerohad, lekopik, apasztja a létszámot igékkel, illetve kifejezéssel helyettesí­ti. Sok szavuk j^edig a he­lyettesített szóhoz képest túl­zásnak, vagy lekicsinylésnek hát. A mosdás kosztalanítás, a logarléc lodarlőcs, a függ- vénytábla függvénydeszka, a disznóság sertésség, a piszok - ság szemét ség, az arcátlan képtelen, a bogaras hangyás, a nagylképű nagyképernyős, a kamamakórus spájzkórus, a paradicsomleves sulikoktél, a sárgaborsó-főzelék guánó- mártás, az aprópénz szecska, az autó szekér, valaminek a vége pedig omega. Bachát László Játékosan, mégse durván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom