Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

1986. március 21., péntek Somogyi Néplap 5 MA ESTE BEMUTATÓ Balatoni történet Vízpart, napsütés. Pihenni akaró emberek beszélgetnek, a nézők pedig kezdetben ne­vethetnek, aztán sírhatnak. Röviden így jellemezhető a Csiky Gergely Színházban. ma este kilenc órakor kezdő­dő stúdiódarab, a Kozma. Szerzője, Kornis Mihály nem ismeretlen a somogyi közön­ség előtt, hiszen 1972-ben, még főiskolás növendékként, az akkor már súlyos beteg igazgatónak, Komor IHván- nak hívására jött rendezni Kaposvárra. Girodoux: Tró­jában nem lesz háború cí­mű darabját. Még ugyaneb­ben az évben vitte színre a Hókirálynő című gyerekelő­adást. Iltt mutatkozott be először Lukáts Andor, s e darab díszletét tervezte elő­ször Pauer Gyula. Nálunk rendezte vizsgaelőadását is, a Tartuffe-1. Ezt követően azonban Kornis Mihály sza­kított a rendezéssel, jórészt csak írással foglalkozik. 1980-ban jelent meg Végre élsz című kötete, ez tartal­mazza azt a Halleluja című drámát is, ami a Nemzeti Színház előadásában 1981- ben elnyerte az év legjobb drámája címet a kritikusok szavazása alapján. (Ezenkí­vül még a legjóbb rendező, legjobb férfi- és legjobb epi­zódszínész díját is a darab alkotói kapták.) Közben újra Kaposváron láthattuk, négy évvel ezelőtt fölújította a Hókirálynőit, több helyen az eredeti szereposztásiban. Második kötete KI VAGY TE címmel megjelenés előtt áll, ez tartalmazza a ma be­mutatásra kerülő Kozmát is. A darab rendezője Acs Já­nos, a főbb szerepeket Máté Gábor, Molnár Piroska, Var­ga Mária és Pogány Judit alakítják. A bemutató krónikájához tartozik még, hogy ezúttal a stúdióelőadás a nagyszínház­ban lesz, leválasztot nézőtér­rel, mint legutóbb a -két Ionesco egyíelvonásos eseté­ben. V. I. Világjárás nyelvi nehézségek nélkül Külföldi eszperantisták Kaposváron Neves személyiségeket lát­tak vendégül szerdán este a kaposvári eszperantisták. A közelmúltban Budapesten rendezte a „Monda Turis- mo-Esperanto”, azaz az Esz­perantó Turista Világszer­vezet tizenkét ország utazási irodáinak szimpóziumát. A rendezvény alkalmából ha­zánkban tartózkodó vezetők közül négyen Kaposvárra is ellátogatták. A vendégek — természe­tesen eszperantó nyelven — meghitt baráti beszélgetés keretében ismertették meg munkájukat, országuk és a nemzetközi szervezet tevé­kenységét. Elsőként a bolgár Nikola Nikolov, az Eszpe­KONYVESPOLC A befalazott szószék Farkas Árpád versei Nem kis adósság törleszté­sét kezdte meg az utóbbi időben könyvkiadásunk. Szemmel láthatóan ugyanis igyekszik megismertetni az érdeklődő olvasókat olyan alkotásokkal, életművekkel is, amelyeket magyar nyel­ven írtak, ám szerzőjük ha­tárainkon túl él. így olvashattuk a Svédor­szágban élő Thinsz Géza, a Hollandiában gyökeret vert Dedinszky Erika verseit vagy az Ausztráliában Domahidy András által írt Árnyak és asszonyokat. — Nemrég a Magvető kiadó gondozásában látott napvilágot Farkas Ár­pádnak A Befalazott szószék című kötete. Ez a Sepsi- szentgyörgyön élő költő vá­logatott verseit tartalmazza. Farkas Árpádról tudja a versszerető magyar olvasó, hogy nem tartozik azon al­kotók közé, akiket nagyon gyakran látogat a költői ih­let, mégis azt mondhatjuk róla, hogy egyéni világával, plasztikus képeivel, gazdag képteremtő költői erejével irodalmunk élvonalába tar­tozik. Még akkor is, ha eb­ben az esetben oda kell ten­ni a meghatározás pontosab­bá tétele érdekében a „ha­tárainkon túli” szókapcsola­tot. Bizonyságul olvassunk el néhány sort a verseiből! „Én azt hiszem, egy haj­nalon egész az erdőig sétál­nak fel / a kaszálókról mind a fák. / Ha már az ember is megroppan tőle, / hogyan bírhatnák éppen ők / a far­kasordító magányt.” Ez a hetyzetteremtő, mór- már delejesnek ható erő ér­ződik szinte valamennyi al­kotásában. Ha testvérkereső kutatásra indulunk honi líránkban, ha­mar megtaláljuk: leginkább Nagy László mindenséggel viaskodó költészetének kimu­tatható hatása volt Farkas Árpádra is. Az a minden ne­hézség ellenére is derűs élet- szemlélet teszi rokonná, amelyet az ilyen sorok su­gallnak: „Fut a vonat vé­lem loppal / s az árdéli tele- holddal / gurul anyám rozs­kenyere / borpirosra kere­kedve. Szülőföld szeretet es a szü­lők tisztelete, a természeti képek visszatérő motívumai ennek a költészetnek. Nem szabad azonban megfeledkez­nünk a közegről sem, ahol a versek születtek, hiszen a nyelv ápolása, az anyanyel­ven való megszólalás olyan kihívás, amelyre a (költőnek kötelessége felelni. Farkas Árpád szépszavú költőink közé tartozik. Versében „föl- márványlanak a téli éjsza­kák”. „réz-erdők rezgése, lombhavazás zizzen a ké­ményre”, és „szenderedőben a páfrányremegésű este”. Ez a lassú, meditativ köl­tészet pflyam területekre viszi az olvasót, ahol napjainkra már-már elavultnak hitt fo­galmak újra visszakapják eredeti értelmüket. A remény remény lesz, a félelem fé­lelem, az élet pedig élet. Nélkülöz mindenféle modo­rosságot, pillanatnyi sikerre számító mutatványt. Lejára­tott fogalmak porlódnak le • így, s válnak ismételten em­berivé, egyetemessé. Ezek a fogalmak csak a Farkas Árpád költészetének egyik részét képezik. Van egy sejthető mögöttes tarto­mány is, ahol ott bújkál mindig az ember, a héttör- peén, hogy tőle vegyük a ta­láló kifejezést. Ha ars poetica iránt ér­deklődnénk, Farkas Árpád­nak szinte valamennyi ver­se mögött találhatunk olyan mondanivalót, amelyet ' egy kis magyarázattal annak mi­nősíthetünk. Közelebb já­runk azonban az igazsághoz, ha félretesszük ezeket a máskor bevált elemző mód­szereket és azt mondjuk: Farkas Árpád alkotói hitval­lását egész költői munkássá­ga egyszerre fejezi ki. Magá­ban hordozva a költők szent törekvését, a „csak csend ne legyen” szorongásoktól ter­helt állapotát. Mert azt vallja: „élni a hó alatt is lehet jó, / de csattogó szélben érdeme­sebb.” Varga István rántó Turista Világszervezet elnökhelyettese szólt. El­mondta, hogy a szervezetet a hertvenes évek elején, a bécsi eszperantista világ- kongresszuson hozták létre az egyszerű, kispénzű embe­rek utazásának segítésére. Zamenhof nyelve jó nem­zetközi közvetítő, mert min­den országban; megértik, s mindenhol egyformán beszé­lik — nincsenek dialektu­sok, mint például az angol nyeílivben. Mesélt a Bulgá­riában elért eredményekről. Például arról, hogy az or­szágban 19 ezer a szervezett eszperantista, és sok helyen pénzt adnak össze szállóhe­lyek, turisitaházak létesítésé­re. A Rodppe hegységben levő szép szállodájukhoz a2 államtól kétmillió leva tá­mogatást kaptak. Ezután Max Finkenzeller vette át a szót, aki 81 éves kora ellenére ma is aktív résztvevője, s egyben elnö­ke az osztrák eszperantó tu­rizmusnak. Szervezetük so­kat segít a Becsbe látogató rengeteg utazónak. Ország­szerte emlékműveket állí­tottak a mozgalomnak, par­kokat is elneveztek róla. A bécsi nemzeti könyvtárban kapott helyet az eszperantó világkönyvtár központja, akoli minden e nyelven meg­jelent kiadvány megtalálha­tó. A bécsi rádió a külföl­diek tájékoztatására színi- baton és vasárnap eszperan­tó nyelvű adóst sugároz. A továbbiakban a genfi Monique Caestecker, a vi­lágszervezet turistabizottsá­gának elnöke az UNESCO- val kapcsolatos tervekről szólt, s arról, hogy egyre több hivatalos turistaszerve­zetet kérnek fel, vezesse be az eszperantó nyelv hasz­nálatát. Különösen érdekes dolgokat említett Leo De Bruye, aki a Belgiumban székelő világszervezet főtit­kára. A Közös Piacban eddig minden okmányt előbb a há­rom világnyelvre — angolra, németre és franciára — for­dítottak le. Mire ezekből át­ültették őket az összes ki­sebb nyelvre, az iratok jó része aktualitását vesztette. Ezentúl közvetítő nyelvként az eszperantót használják, logikus, számítógéppel köny- nyen fordítható. Azt is el­mondta, hogy a világszerve­zetnek ma már 34 országban van képviselője, az utóbbi években Latin-Amerikát és Afrikát is bevonták tevé­kenységükbe, ahol a renge­teg élő nyelv miatt különö­sen nagy jelentősége van az eszperantónak. Hangsúlyoz­ta azonban azt is, hogy a turizmus elsődleges feltétele a béke, azt kell mindenek­előtt megteremteni az egész világon. A találkozó vidám kvízjá­tékkal, kötetlen beszélgetés­sel folytatódott. A kaposvári turisták: kézhez kapták a vi­lágszervezet által összeállí­tott évkönyvet, melyben fel­vihetők azoknak a címei, akik szívesen nyújtanak se­gítséget a világot járó esz- perantistáknak. T. K. Dohszagú csodaország Mindig valami furcsa irigységfélével tekintettem az antikváriusokra. Az em­bert, ha egy ilyen boltba be­lép, rögtön megcsapja a megsárgult lapok, a dohos, penészedéstől épp csak meg­mentett borítók különös il­lata. A könyvkereskedések­be járót naponta érik bosz- szúságok. Ami nem kell, az eladatlanul tornyosul a pol­cokon, de h'a valamit keres, azt vagy évek óta ki sem adják, vagy éppen elfogyott, és a sok utánajárás után kénytelen előbb-utóbh úgy dönteni: reménytelen az ügy. Az antikváriumban tör­ténnek csodák is. Amit va­laha is kiadtak ebben az or­szágban, az itt előbb-utóbb előkerül. Ha most nincs meg, éltethet a remény: hátha va­laki rábukkan a szekrénye mélyén, és pénzszűkében, vagy egy meggondolatlan pillanatában megválik kin­csétől. A legesúnyáb.b nő és férfi is szép valaki szá­mára s a legszehbre is rá le­het unni. Így van ez a köny­vekkel is. Nincs az a könyv, amelyik valakit ne érdekel­ne, s megfordítva is igaz: nincs az a szép, vagy ritka kiadvány, ami valakinek az otthonában ne jelentene fe­leslegeset. Ezt bizonyítják a szombat­helyi antikváriusok is, akik most négy napra ismét a ka­posvári megyei könyvtárban árusítanak és vásárolnak. — Előbb-utóbb minden könyv gazdára talál, állan­dóan forog a készlet — hal­lom Karát Ildikótól, a szom­bathelyi antikvárium boltve­zetőjétől. — Sokszor ununk már egy-egy köteteit, azt gondoljuk, hogy a nyakun­kon marad. Aztán, egyszer csak jön valaki, és boldog örömmel csap le rá: éppen azt kereste! A régi könyvektől roska­dozó asztalok körül nagy a tolongás. Van, aki másodszor fordul már, olyan is, aki kü­lönleges régiségekre vadá­szik. A legtöbben csak cse­megéznek. Találhatnak is mindenféle könyvet egy ra­káson. Balzac, Zola, Tolsztoj, Dosztojevszkij mellett jól megfér a krimi, a. könnyű képes magazin. Szabó Mag­da, Örkény, Csurka még csillogó fedelű regényei az antik d-íszkötésű Jókai soro­zathoz simulnak. De van itt gyönyörű vizsolyi Biblia, gótbetűs német világtörténe­lem, s köztük egész váratla­nul egy elfelejtett kirándu­lás különccé vált hírnöke: egy kiállítási ismertető. — Sok a törzsvevőnk, a visszatérő eladónk — mond­ja az antikvárius. — Száz keltet feletti könyvtár esetén lakásra is kimegyünk. Na­gyobb darabokra — lexikon­ra, sorozatra — előjegyzést is felveszünk, s ha beérke­zik, utánvéttel elküldjük a HÉTVÉGI tájoló Szombaton folytatódnak a somogyi művészeti szemle te­rületi bemutatói. Ezúttal a tabi művelődési7 központban mutatkoznak be az intéz­mény, valamint a társközsé­gek művészeti csoportjai és szólistái. A műsor fél négy­kor kezdődik. Ma délelőtt ta­bi lakosok forgatják meg Fortuna kerekét. A 12. heti műsoros lottósorsoláson a művelődési központban fel­lép Heller Tamás, a Mik­roszkóp Színpad tagja, Lehner Judit táncdalénekes- nő és az Originál együttes. Csurgón holnap este Sán- dor-Józseí napi' bált rendez­nek, vasárnap este pedig videodiszkó várja a fiatalo­kat. A művelődési központ szabadidős termében hétfőn fél héttől Horgas Béla és Levendel Júlia hívja az ér­deklődőket irodalmi estre és közös beszélgetésre. A köz­ismert íróházaspár agapét, azaz szeretetvendégséget ígér az idelátogatóknak. Berzencén mától Gálosi Mária kerámiái láthatók a művelődési otthon szabadidő­klubjában. A berzencei diák­klubban pedig vasárnap a húsvéti népszokásokról tart előadást dr. Kóczián Géza gyógyszerész. Marcaliban, a Helyőrségi Művelődési Ott­hon folyóiratolvasójában Da­ni Sándor amatőr festőmű­vész képei, a művelődési házban pedagógus képzőmű­vészek vándorkiállítása lát­ható. Különösen érdekes cse­megét kínál a tárlatot ked­velőknek a Munkásmozgalmi és Helytörténeti Múzeum: itt Ország Lili festőművész, báb- és díszlettervező grafi­káit állították a közönség elé. Barcson, a Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsági Központban ma délelőtt fél tízkor és délután fél három­kor a Népszínház vendégsze­repei. A színházteremben Fauquez —Tamássy—Vargha: Toronyóra lánccal című me­sejátékét adják elő a legki­sebbeknek. Vasárnap este az ifjúsági táncesten a Spirál együttes húzza a talpaláva- lót. A Dráva Múzeumban Giczy János soproni festő­művész lírai .festményeit, kü­lönös szárnyas oltárait te­kintheti meg az érdeklődő. Megkezdődnek az ünnepi előkészületek Nagyatádon. Holnap délután a gyerekek tojást festenek, gyöngyöt fűz­nek, bábot készítenek a Gá­Linómetszet a pedagógus képzőművészek marcali ván­dorkiállításának anyagából bor Andor Művelődési Köz­pontban. Ugyanitt megtekint­hető a Nagyatád képekben című fotókiállítás. Ugyancsak a húsvéti elő­készületek jegyében telik a szombat délután a kaposvári Kilián városi művelődési központban. A tojásfestés mellett egyéb ajándékokat is készítenek itt a gyerekek, közben lesz videovetítés és tombola is. Este a kicsit idősebb korosztályt diszkó várja. A házban ma nyílik a Diáktükör című megyei képző- és iparművészeti diák­pályázat anyagának bemuta­tója. Vasárnap este hét óra­kor jazzkoncert lesz: Szüle­tő zene címmel Másik Já­nos szintetizátoron, Magyar Péter pedig dobon játszik. A Somogyi Fotóklubban hétfőn a reklámmal kapcso­latos dia-estet rendeznek. A klub vendége dr. Szász Já­nos, a pécsi Mecseki Fotó­klub tagja lesz. A Somogy Megyei Múzeum kamaratermében O. Papp Gábor szobrai, a Somogyi Képtárban Móder Rezső fes­tőművész képei láthatók. A Latinca Sándor Emlékmú­zeumban — a somogyi nép­biztosról elnevezett utcában — eredeti 1919-es plakátokat állítottak ki a szombathelyi Forradalmi Múzeum anyagá­ból. Az ÉDOSZ Művelődési Ház természetjárói Pártái Dénes vezetésével vasárnap Latinca-emléktúrára indul­nak. megrendelőnek. Évente há­romszor jövünk ide, s a ka­posváriak nagyon jó partne­reink. A legutóbb három nap alatt akkora volt a for­galmunk, mint otthon más­fél hét alatt. Magasotínak-fogynak a könyvkupacok. Valaki behoz egy tornyot, s még be sincs árazva, a vevő már csapna le rá. Néhány kuriózum meglehetősen borsos áron talál gazdára. A ma is for­galomban. levő kötetekre negyven százalékos árat fi­zet a viszonteladó. De va­jon hogy lehet megállapíta­ni egy-egy megbámult, év- szám nélküli köttet értékét? Karát Ildikó mosolyog. — Legfőképpen gyakorlat kell ehhez, hogy az ember tudja, mennyire keresett a könyv, hogy gyakran lá­tom-e vagy ritkán fordul elő. Tizenihat éve vagyok antik­várius, van elég tapasztala­tom. De vannak kapaszko­dók, amelyek alapján a köte­tek korát ki lehet- következ­tetni. Például a betűtípus­ból, a papír minőségéből, a szöveg szedéstükréből. Ha évszám nincs is, a kiadót feltüntetik, s ezt is be lehet határolni. Sok bibliográfia is segíti a munkánkat. Meg az­tán a többi antikváriummal is összedolgozunk, s irány­jegyzéket állítunk össze. Böngészgetek, de a sors ezúttal nem kegyes hozzám. Egyszál Franklin kiadású Kazinczy kötettel távozom. Sebaj 1 Holnap megint eljö­vök. Hiszen az antikvárium­ban naponta történnék cso­dák ... Tersztyámszky Krisztina

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom