Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
2 Somogyi Néplap 1986. március 15., szombat Események címszavakban Vasárnap: Közzéteszik az SZKP XXVII. kongresszusának a gazdaság- és társadalomfejlesztési tervekkel kapcsolatos határozatait. — A magyar külügyminiszter mexikói, majd ni- caraguai tárgyalásai. — Üjabb túszszedés Bejrutban: francia televíziós stáb tagjait rabolják el. Hétfő: Svédország egyperces néma gyásszal tiszteleg Palme emlékének. — Bejelentik, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei a lengyel fővárosban tartanak tanácskozást. — Az ENSZ-fő.titkár különleges megbízottja, Diego Cor- dovez Kabulban tárgyal. Kedd: Radzsiv Gandhi fogadja a Sarlós István vezette parlamenti küldöttséget. Súlyos összetűzések Dél- Afrikában. — A brit kormányfő visszautasítja a szovjet nukleáris leszerelési javaslatot. — Ecuadorban megadja magát a légierő fellázadt parancsnoka, de később új zendülés kezdődik. Szerda: Spanyol népszavazás, az ország továbbra is tagja marad a NATO-nak. — A stockholmi prlament megerősíti Carlsson miniszterelnöki megbízatását. — Tüntetések Dél- Koreában. Csütörtök: Mihail Gorbacsov válasza a hatok indítványára: a Szovjetunió hajlandó meghosszabbítani az atomfegyverkísérletek moratóriumát, a Fehér Ház azonban elutasítja ezt. — Felbocsátják a Szojuz T—ilö szovjet űrhajót két kozmonautával. — A Szlovák KP kongresszusa. Péntek: Francia flottamozdulatok a libanoni partoknál. — Eredménytelen tárgyalások a szovjet ENSZ-kép- viselet csökkentését követő egyoldalú amerikai lépések ügyében. — Üj választásokat akarnak kiírni a Fülöp-szigeteken. Vü.y Mii jelent a hatok-nak küldött Gorbacsov-válasz? Akár a „válaszok hetének” is nevezhetnénk az elmúlt napokat, ami egyúttal a világpolitika folyamatosságát, a napirenden szereplő témák fontosságát jelzi. A válaszok természetesen különböző előjelűek. Az amerikai elutasítást követően aligha volt meglepő, hogy London is meglehetősen negatívan válaszolt Moszkva január 15-i atomleszerelési indítványaira. Pontosabban a brit okmány arra hivatkozik, hogy a célkitűzésekkel egyetért, de a következő másfél évtizedben túlzottan „korainak" tartja azok realizálási lehetőségét. Az igazi ok természetesen az atlanti hűség, valamint az a tényező, hogy Nagy-Britannia éppen most korszerűsíti atomütőerejét trident rakétákkal. A brit kormányt azonban máris kemény bírálatok érték, elsősorban a munkáspárt részéről. Átadták a francia választ is, de ennek részletei még nem ismeretesek: Párizsból főként a választások és a libanoni túszdráma hírei érkeztek. Válaszolt Moszkva is, méghozzá a hatok újabb felhívására. (Ez volt az a nemzetközi dokumentum, amelynek elkészítéséhez, közvetlenül tragikus halála előtt, Palme még személyesen hozzájárult. A hatok többi „ötje”, 'mint köztudott, Alfonsin argentin és Miguel de la Madrid mexikói államfő, Gandhi indiai és Papandreu görög miniszterelnök, s az aktív politikából időközben visszavonult. de osztatlan tekintélynek örvendő Nyerere tanzániai politikus.) A hatok a békekezdeményezések folytatását. s mindenekelőtt az atomfegyverkísérletek eltiltását sürgették, amire válaszában, Mihail Gorbacsov, bejelentette a szovjet készséget a szovjet moratórium folytatására. Ez az önként vállalt, egyelőre egyoldalú szüneteltetés augusztus 6-a óta van érvényben, és március 31-el járna le. A moratórium lényege, hogy már a tárgyalási szakaszban is felhagyjanak a A hét három kérdése robbantásokkal, ehhez viszont mindkét fél hozzájárulására szükség van. De az Egyesült Államok ismét elvetette az indítványt. Most már ellenőrzési kérdésekre sem hivatkozhat, hanem nyilvánvaló: az űrfegyverkezés előkészületei, az atomfegyverkezési verseny további fokozása kívánja meg a kísérleteket. (Jellemző összesítés, hogy a világon 1945 óta 1556 nukleáris robbantást hajtottak végre, s ebből 789 az amerikaiakra, 565 a Szovjetunióra, a fennmaradt mennyiség a franciákra, angolokra és kínaiakra jutott. Nehéz azt állítani tehát, hogy az Egyesült Államok valamilyen „szovjet előnyt” akar behozni...) Szó esett a héten a következő csúcstalálkozó lehetséges időpontjáról is: amerikai részről a jelek szerint mérlegelik, hogy a novemberi félidős választások után kerüljön rá sor. Valószínűleg ez inkább járható út, mint az eredetileg ajánlott június ameddig aligha ígérkezik bármilyen előrelépés. Az eszmecsere mindenesetre folyik, a .diplomáciai csatornákon" nincs csend . . . szagban a választási kampány finise? Holnap választásokat tartanak Franciaországban, s egyelőre a tapasztalt közvéleménykutató intézetek is zavarban vannak a lehetséges esélyek megítélésénél. Igaz, minden jel arra mutat, hogy a szocialista párt korábbi többsége elkopott, s a parlamentben kisebbségbe szorul. Ezzel együtt azonban nem kevés a kérdőjelek száma. Az első a nemzetgyűlés összetételére vonatkozik. Mennyiben bizonyul reálisnak az az irányzat, hogy a finisben a szocialisták valamelyest visszaszerezték az elveszett szavazatokat, s nem érnek el olyan mélypontot, mint ezt eredetileg jósolták? Milyen eredményt érnek el a kommunisták, akik most ugyan nincsenek szövetségben a szocialistákkal, de mindent elkövetnek a jobboldal visszaszorítására? S végül, de nem utolsósorban, vajon a „klasszikus jobboldal" (A giscardisták, a Chirac vezette gaulleisták, és a külön utakon járó Barre volt kormányfő hívei) mennyire képesek fenntartani az akcióegységet, vagy legalábbis annak látszatát, s lesz-e többségük, anélkül, hogy ebbe a szélsőségesen reakciós Le Pen szavazatai beszámítanának. (A félfasiszta szervezet körül különösen magasra csaptak a szenvedélyek, amikor tagjai meggyilkoltak egy szocialista aktivistát.) A választási százalékokat befolyásolhatja, hogy a franciák miként vélekednek majd a szocialista elnök, a még két évig mandátummal rendelkező Mitterrand, s egy esetleges jobboldali kormányfő „hatalmi társbérletéről". Hiszen az előzetes nyilatkozatok és cáfolatok már-már egy politikai pókerjátszma képét vetítették fel. De ebben az órában kiszámíthatatlan tényezőt jelent a bejrúti túszszedés, több gyilkosság és Libanon „megjelenése” a kampányfinisben. Hét francia túsz van az iszlám szent háború elnevezésű szélsőséges terrorszervezet fogságában, folyik a közvetítés, a titkos diplomácia, miközben francia hadihajók vonultak fel Libanon partjaihoz. Minden megtörténhet, a foglyok kiszabadulásától a tragikus végig. Nyilván nem véletlenül időzítették ezeket a terrorcselekményeket a francia választási harc utolsó hetére, de — ismét kérdés —, ki tudná ezekben az órákban megmondani, ho- gvan befolyásolják majd a francia választópolgárok döntését az urnáknál? Mit mutat a dél-koreai nyugtalanság? Diáktüntetések követik egymást a dél-koreai fővárosban, napirenden vannak az összecsapások a rendőrséggel. Kim de Dzsung, az ellenzék vezéralakja többet van háziőrizetben, mint szabadon, s letartóztatás fenyegeti a kormányzattal szemben álló párt képviselőit. A nyugtalanság oka, hogy a tábornok-elnök, Csőn mandátumát a kényelmes parlamenti többséggel akarják meghosszabbítani, miközben az ellenzék alkotmánymódosítást és közvetlen szavazást követel. A tüntetések elhúzódnak, mert egyrészt széles tömegmozgalom jött létre, másrészt az erőszakszervezetek kénytelenek némileg fékezni magukat, legalábbis a korábbi fellépésekhez képest. Nyilván figyelembe kell venni, hogy a két év múlva esedékes olimpia előtt kedvezőbb képet alkossanak a szöuli rezsimről. Vannak kommentárok, amelyek már-már a haiti és Fülöp-szigeteki vonulat folytatásáról elmélkednek, de az összevetés túlságosan egyszerűsítene. Dél-Korea az „újkapitaiista” ázsiai országok sorában viszonylag jobb gazdasági teljesítményt mondhat magáénak, és számolni kell aizzal az antikom- munista ideológiai nyomással is, amely évtizedek óta végbemegy Szöulban. A hatalom militarizáltsága nagyfokú, erőszakszervezeteit széles körben kiépítették; mintegy negyvenezer amerikai katona állomásozik területen, most is folyik a Team Spirit fedőnevű nagy hadgyakorlat, tehát Washington mindenkinél érdekeltebb a mozdulatlanságban. A dél-koreai nyugtalanság, a véget nem érő tüntetés- sorozat tulajdonképpen abból Svédországban országos megemlékezést tartottak a meggyilkolt Olof Palme tiszteletére. A képen: a kisfiú a szociáldemokrata párt jelképével, egy szál vörös rózsával (Fotó: AP—MTI—KS) a szempontból a legérdekesebb, hogy a kétségkívül gátló tényezők ellenére, mégis ilyen mértékben kibontakozott. S ennél a pontnál van kapcsolódás a minap megbukott diktatúrához ... Réti Ervin „NDK Nemzeti Néphadserege 30 éve” Magyar tábornokok kitüntetése Heinz Kesler hadseregtábornok, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvé- demi minisztere a fegyverbarátság erősítéséért és elmélyítéséért kifejtett tevékenységük elismeréseként az „NDK Nemzeti Néphadserege 30 éve” jubileumi emlékérmet adományozta Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszternek, Pacsek József altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettesnek, valamint Dóró György altú- bornagynak, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének, valamint a Magyar Néphadsereg további nyolc tábornokának. A jubileumi emlékérmet Georg Folk, az NDK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője adta át pénteken a kitüntetetteknek. Az eseményen jelen volt Gerhard Heim ezredes. katonai és légügyi attasé. Olajár: vesztesek és nyertesek Az előző évtized olajár- robbanásaihoz hasonló megrázkódtatást okoz a kőolaj árának mostani esése. Az év eleje óta 30 százalékos árzuhanás gyökeresen átrendezheti a gazdasági erőviszonyokat a világban. - újraoszthatja a megtermelt jövedelmeket. Igaiz, akárcsak a hetvenes évek kétszerit árrobbanása idején-, ezúttal sem egymagában a „fekete arany” ára alapján dől el, hogy ki jut előnyhöz a versenyfutásban és ki szenved el veszteségeket. A helyezések főképp azon -múlnak majd, ki ad végülis rugalmasabb, megalapozottabb választ a változásokra. Mintegy 50 milliárd dollárra becsülik azt a tőkemeny- nyiséget. amellyel kevesebb bevételihez jutnak a közel- keleti és a|z afrikai kőolajtermelők és ami táplálhatja a fejlettebb országok fellendülését. Az 1973., illetve az 1979. évi olajmegrázkódta- tás idején a világon összesen megtermelt új érték 2 százaléka cserélt gazdát, került át az olajexportálók zsebéibe. A mostani fordított irányú mozgás a világ nemzeti termékének 0.5 százalékával gazdagítja az olaj importőreit. A veszteség természetesen nem minden olajtermelőt érint egyformán: Gabon, vagy Ecuador már 25 dolláros hordónkénti ár mellett is súlvos megseorí- tásokra kényszerül. Indonézia, Irak vagy Irán még ennél alacsonyabb árat is képes a kivitel felfutásával ellensúlyozni. Az olajtermelő arab országok piacaira szállító országoknak azonban mindenképpen számol- niok kell azeal, hogy még a végsőkig kitartani képes országok is megsínylik a piaci változásokat — mérséklik megrendeléseiket, a behozatalt hazai gyártással váltják föl, visszafogják a fejlesztéseket. Az olajsokk pótlólagos növekedési impulzusokat furcsa módon azoknak az országoknak és iparágaknak ad, amelyek a legnagyobb mértékben szorultak a múltban a külső energia-besizer- zésekre. Köztük Japánnak például, amely teljes egészében importálja a nyersolajat, így minden 1 dollárnyi olajáresés után újabb 14 milliárd dollárt takarítr hat meg és fordíthat fejlesztésre. 0,5 százalékkal gyorsabb növekedésre. 1 százalékkal kisebb inflációra számíthatnak Japánban ilyen alapon, akárcsak a többi fejlett, tőkés országban. Az olcsóbb olajat felhasználó energiaigényes iparágak — a papír-, vagy építőanyagipar — előnyösebb helyzetbe jut, bajba kerülhet viszont egy sor energiatermelő iparág. a földgáz, a szén kiter- melök. az atomenergiát termelő erőművek. Üj helyzetbe került a bankszektor is, a pénzintézetek súlyos pénzügyi zavar elé néznek, ha a jövőben képtelenek lesznek a kívánt mederbe terelni az olajtermelőktől eláramló tőkefolyamot. Kérdés, mi lesz azzal a mintegy 50 milliárd dollárral, amelyet az olajimportőrök megtakaríthatnak az idén? Szinte kizárt, hogy az energiát felhasználó termelőket, fogyasztókat tehermentesítsék, gazdagítsák vele, sokkal valószínűbb, hogy a tőke nagyobb része ezúttal is visszakerül a nemzetközi pénzügyi vérkeringésbe. A vagyonok átcsoportosítása ezúttal is válságokkal kísért folyamatnak ígérkezik, hiszen pótlólagos pénzigénynyel főképp az ingatag gazdaságú országok lépnek föl. Ilyen például a szintén olajtermelő Mexikó, amely decemberben még 25 dolláros hordónkénti ár mellett számolgatta. mennyi pénzt kell az idén adósságtörlesztés címén visszafizetnie. Akkor 4 milldárdra becsülték a terheket, most, 15 dolláros ár mellett 8 milliárd dollárnyi hiteligény szerepel a kalkulációjukban. Mexikó és más adós ország is azt várja, hogy a tőkés konjunktúra javulásával csökkenni kezdenek a bankkamatok is, és így enyhülhetnek az adósságok törlesztésével kapcsolatos terhek. Ami a szocialista országokat illeti az új világgazdasági helyzet még inkább a gazdasági szerkezet átalakítását célzó programok gyorsítására hívja föl a figyelmet. A kisebb országok döntően a Szovjetuniótól szerzik be az energiaforrásokat, az ötéves árszámítások alapján nem gondolhatnak költségeik csökkentésére a szocialista piacon, de a világpiactól sem várhatnak egy- ér.tellműein kedvező hatásokat. Több dzáz millió dollárt takaríthatnak meg, ha a hitelkamatok akárcsak egyetlen százalékponttal is mérséklődnek. Előnyös lehet az is, ha folytatódik a dollár értékvesztése, hiszen a nyugat-európai piacokon szerzett „keményedő" valutákkal könnyebben fizethetik vissza dollártartozásaikat. Bár szakértők szerint az újabb világgazdasági átrendeződésnek még a kellős közepén tartunk, az árak még nem jutottak nyugvópontra, sokan máris azt jósolják, hogy az olajeladók után a nyersanyagok, a félkésztermékek értékesítői sem néznek kedvező konjunktúra elé. E szerint tartósan csak azok az országok szerezhetnek előnyt, amelyek nagyobb mértékben és gyorsabban képesek keresettebb, jövedelmezően értékesíthető termékekkel- megjelenni a piacon és hasznot húzni ezek várhatóan gyorsuló konjnuktúrájá- ból. Marton János Dél-Korcában folytatódtak a rezsimellenes megmozdulások. A képen: Szöulban egyetemisták követelik Csőn Tu Hvan elnök távozását (Fotó: AP—MTI—KS) Sikeresnek tekintik az útját 25 percig hallgatott a Giotto Pénteken a kora hajnali órákban a Giotto nyugat-európai űrszonda a Halley-üs- tökös magjától néhány száz kilométerre keresztezte az égi vándor pályáját. Bár épp az áthaladás időpontjában a szondával megszakadt a kapcsolat, a repülést irányító Európai Űrkutatási Hivatal illetékesei szerint a Giotto végrehajtotta feladatát. A Halley elé küldött űrszondák közül ez az 1985 júliusában felbocsátott közös nyugat-európai szerkezet merészkedett a legközelebbre, hisz a tervek szerint 550 kilométeres távolságból kellett volna adatokat szolgáltatnia az üstökösről. Alig két másodperccel a cél elérése előtt azonban — ekkor a szonda még 670 kilométerre volt a magtól — hirtelen megszakadt vele az összeköttetés, s a kapcsolatot csak huszonöt perc múltán sikerült helyreállítani. A darmstadti irányítóközpont szakértői szerint 670 kilométeres távolságban a szonda különösen sűrű porfelhőbe ütközött, s ez okozta elhallgatását. Amikor újra sikerült kapcsolatba lépni vele, s megint adatokat kezdett sugározni, kiderült; bár néhány műszer átélte a porrészecskék bombázását, a kamera tönkrement, s a műhold is kibillent egyensúlyából. Ennek ellenére a szakértők sikeresnek tekintik a Giotto küldetését, hisz a kapcsolat megszakadásának pillanatáig sok adatot és mérést továbbított a földi központokba. A szakértők a következő napokban látnak majd hozzá a több ezer kép és a több kilométer hosszú felvétel értékeléséhez. Annyi azonban már most is bizonyos, hogy az utolsó képek szerint — amelyek az eddig készült legközelebbi felvételek az üstökösről — a mag sötét, jeges és burgonya alakú, s ezt gázok és porfelhők veszik körül.
