Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-14 / 62. szám

1986. március 14., péntek Somogyi Néplap 3 Ikarusok Angliába Növekvő feladatok a Szovjetunióban VÁLTOZÁSOK AZ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERBEN LIPOTFAI EMBEREK „Erősíteni és tökéletesíteni kell a gazdaság centralizált és tervszerű irányítását, amely a szocializmus vív­mánya és alapvető előnye. Ugyanakkor következetesen munkálkodunk azon is, hogy bővüljön az egyesülések és vállalatok önállósága, növe­kedjék a végeredményért vállalt felelősségük’' — ezzel a gondolattal konkretizálta Nyikolaj Rizskov miniszter- elnök a szovjet irányítási rendszer tervezett változtatá­sát. „Nem egyszerűen módo­sításokra, részleges javítások­ra. hanem radikális reform­ra van szükség — fogalmazott Mihail Gorbacsov —, mert .a távlati fejlesztési tervekben körvonalazott nagyszabású feladatok csak a gazdálkodá­si módszerek ennek megfele­lő „nagykorúsításával,, való­síthatók meg.’’ A MÁSODIK IPAROSÍTÁS Közismert, hogy az ezred­fordulóig a nemzeti jövede­lem és az ipari termelés megduplázását tervezi a Szovjetunió. A kongressszu- son azonban nem egyszerű­en a gyorsítást, az előző öt­éves tervidőszak 3,1 száza­lékos éves növekedési ütemé­ről az 5 százalékos fejlődési tempóra történő átállás programját fogadta el, ha­nem az intenzív fejlesztés tervét, a népgazdaság „má­sodik iparosításáról'’ szóló programot — ahogyan fogal­mazták. A kongresszusi hoz­zászólók a pazarlást, a feles­leges veszteséget, a bürokra­tizmust, egyszóval a haté­kony, a minőségi fejlődés gátjait ostorozták a legéle­sebben, és a hosszú távú gaz­dasági stratégia is ezek fel­számolására alapozza szám­szerű előirányzatait. A mun­katermelékenység 2,3—2,5- szörösére történő emelésének, a kézi munkaerővel végzett munkák 50 százalékos csök­kentésének, vagy a tüzelő-, a nyersanyag- és az energia - megtakarítások erőteljes fo­kozásának célját. Nyilvánvaló, hogy amikor nem a központból könnyen vezérelhető programok, ha­nem a gépipar, azon belül is a csúcstechnológiái képvi­selő ágazatok kapnak a fej­lesztésben elsőbbséget, ha nem általában a beruházá­sokra költött rubelmilliár- dokra, hanem a meglévő be­rendezések műszaki rekonst­rukciójára helyezi a terv a hangsúlyt, akkor ez egyértel­műen a vállalati önelszámo­lás kiterjesztését feltételezi. Ezzel egyben mentesülhet az Állami Tervbizottság a napi, részletekre menő feladatok­tól, munkáját a népgazdaság arányos fejlesztésére, a gaz­daság stratégiai jellegű fel­adataira koncentrálhatja. Fel­számolják a nagyfokú pár­huzamosságot, egységes veze­tés alá kerülnek az ágaza­tok, ahogyan ez már a gép­iparban és a mezőgazdasági irányításban a minisztériu­mok átszervezésével megtör­tént. Szintén a gépiparban az irányítás áttételeinek megszüntetésével tették ope­ratívabbá a felső szintű döntéshozatalt. NÖVEKVŐ ÉRDEKELTSÉG Ami viszont a legalsó szin­tet, a termelőket illeti, az ő döntési körük kibővült: gya­korlatilag teljes körűvé válik a következő években az a gazdasági kísérleti forma, amelyben jelenleg már a szovjet iparvállalatok fele vesz részt. 1984 óta fokoza­tosan terjesztették ki egyre több vállalatra a rendszert, amely a résztvevők számára nagyobb önállóságot biztosít a fejlesztési és a béralapok­kal való gazdálkodásban, és főképp azt teszi lehetővé a számukra, hogy hosszabb időn át stabil normatívák alapján gazdálkodjanak. A lényeg nem az, hogy több nyereség marad-e ezentúl a vállalatoknál — közölte a kongresszus idején megtar­tott sajtóértekezleten az irá­nyítási rendszerrel kapcsola­tos terveket ismertetve a tervbizottság elnökhelyettese —, hanem, hogy öt évre elő­re meghatározzák az elvo­nandó nyereség hányadát, így a vállalat érdekeltté vá­lik a nyereség növelésében. Eddig ugyanis az volt a gya­korlat, hogy ha több volt a vállalati nyereség, azt elvon­ták, ha veszteséges volt a vállalat, akkor támogatást kapott — fejtette ki Leonard Vid. A Zsiguli gyárban kí­sérletképpen például 70 szá­zalékos volt a nyereséghá­nyad, és ez jelentős ösztönző erőt gyakorolt a termelé­kenység javítására. Nemcsak a kiemelt válla­lati körben, de a szovjet gaz­daság egészében teret nyer a szemlélet, hogy a döntéseket olyan szinten hozzák, ahol azok a leghatékonyabbak le­hetnek. „A vállalatok olyan termékeket gyártanak, ame­lyekre senkinek nincs szük­sége. Ugyanakkor Moszkvá­ban az illetékesek nem tud­ják, hogy mondjuk Ukrajná­ban a lakosságnak milyen élelmiszerekre, fogyasztási cikkekre van szüksége” — mondta Vid. Ezért a helyi termelés számos tervcéljának a meghatározását — főként a közszükségleti cikkekét — a helyi tervbizottságok ha­táskörébe fogják utalni. A tervhivatal főosztályvezetője mondta el azt, hogy ennek a „decentralizálásnak" meg­felelően több jogot és lehe­tőséget kell adni a termelők­nek a termények értékesíté­sében, és aktívabban kell ki­használni az áru- és piaci kapcsolatokat. Jelenleg a szovhozok és kolhozok a kö­telező beszolgáltatáson felüli terménymennyiséget elad­hatják a szabadpiacon, vagy értékesíthetik a fogyasztási szövetkezeteknek. 1987-től kezdődően megnő az így ér­tékesíthető rész aránya. A tervhivatal illetékese el­mondta, hogy mivel a piacon elérhető árak lényegesen ma­gasabbak, mint az államiak, az érdekeltség fokozódása nyilvánvaló. HARC AZ ELŐÍTÉLETEKKEL Ideje már leküzdeni az előítéleteket az áru- és pénz­viszonyokat illetően, hogy ne becsüljük le ezek jelentősé­gét a gazdaság tervszerű irá­nyításának gyakorlatában — fogalmazott a főtitkár kong­resszusi beszámolójában. Az önálló gazdasági elszámolás erősítése, az érdekeltség fo­kozása érdekében korszerű­sítik az árrendszert, ha át­fogó ár-, bér- és pénzügyi reformra nem is kerül sor. Ezt szintén a szabályozók módosításáról tartott sajtó- tájékoztatón közölte a pénz­ügyminiszter helyettese. El­mondta, hogy az árakban a fogyasztók ítéletének jobban kell tükröződnie, így az árak a minőség és a kereslet alapját) jobban ingadoznak majd a jövőben. Az intenzív gazdálkodásra való áttérést támogatja ároldalról az. hogy — mint kifejtette — az ál­lam aktívan szabályozza a keresletet és a kínálatot, vagyis alapot képez a drá­gábban eladott termékek be­vételéből, és ezt fordítja a kevésbé keresett termékek árainak csökkentésére. Marton János Az Ikarus mátyásföldi gyárában megkezdték az első, angliai exportra ké­szülő Ikarus távolsági autó­buszok gyártását. A meg­rendelés alapján Volvo-al- vázakra szerelik az autó- buszgyár új, 300-as típusá­nak karosszéria-elemeit, s a járművek végső szerelési, festési és fényezési mun­káira a helyszínen, Angliá­ban kerül sor. A közelmúlt­ban aláírt szerződés alapján egyelőre 21 távolsági jára­tokra alkalmas buszt szállít az Ikarus a szigetországba. Az angliai partner jelezte, hogy jövőre és 1988-ban to­vábbi 50 magyar autóbusz vásárlását tervezik, ameny- nyiben az idén elkészülő járművek sikeresen vizs­gáznak az angliai utakon. Az Ikarus mostani első angliai üzletkötését több éves. kitartó piackutatás előzte meg. A magyar bu­szók értékesítése azért nem volt könnyű feladat, mert az angol megrendelők szá­mos nyugat-európai cégtől — NSZK-beli. svéd, holland és újabban portugál gyá­raktól vagy húszféle típust vásárolnak rendszeresen. A távolsági buszokon kívül a városi járművekből is sze­retne az Ikarus exportálni Angliáiba. mégpedig úgy. hogy az összeszerelés 20— 25 százalékát ott végeznék el. Ha ez az üzlet is létre­jön, akkor az angliai kivi­tel referenciaként szolgálhat az autóbuszgyárnak több olyan országba irányuló ki­vitel megalapozásához, ame­lyekbe eddig még nem szál­lítottak. Szó van közös ér­tékesítés megszervezéséről is. Az Ikarus 300-as típusú űj járművek iránt máris nagy a külföldi érdeklődés, pedig sorozatgyártásuk még nem kezdődött el. Kisebb szériákat ugyan elő tudnak állítani, de az új buszok gyártókapacitása még szűk, a bővítés folyamatban van. Anglián kívül svéd cégek rendeltek már az új távol­sági buszokból mintegy há­romszázat Scania- és Volvo- alvázakra szerelve. A kisiparosok szerepe nö­vekszik a lakosságnak vég­zett javító-szolgáltató tevé­kenységben ; a KIOSZ igyek­szik elősegíteni azt, hogy a kisiparosok — szerződéses megállapodásaik alapján — bekapcsolódhassanak a na­gyobb szövetkezeti és álla­mi szolgáltató vállalatok te­vékenységébe, fölvállalva egy-egy részfeladat megol­dását:. A mindkét félnek előnyös közös tevékenységbe első­ként az Állami Biztosító vonta be a mestereket: a lakossági károkat állítják helyre. Az autójavítók és üvegesek mellett egyre több más szakma gyakorlója- kap­csolódik be a lakosságnak végzett ilyen típusú szolgál­tatásba, mivel a KIOSZ, az együttműködés további bő­vítésére törekszik. Újabban például olyan építő kisipari munkabrigád alakítását szor­galmazza, amely fővállalko­zásban végzi el a kárt szen­vedett lakás, épület teljes helyreállítását. A híradás technikai beren­dezések, háztartási gépek garanciális javítására vette igénybe a Gelka, szervezett formában, a kisiparosokat. Több mint nyolcvan iparost és egyelőre négy gmk-t lát el alkatrészekkel, míg part­nerei különösen a kistelepü­léseken vállalják sikeresen a rádiók, televíziók, háztar­tási gépek garanciális javí­tását. Az együttműködés a feleknek előnyös: a Gelká- nak nem kall külön javító­fiókot üzemeltetnie, a kis­iparos több megbízást kap. az elromlott berendezés tu­lajdonosa pedig gyors, pon­tos szolgáltatáshoz jut. A magánlakásépítés növe­Lipótía jószerivel egy ut­ca. Nem él kétszáz ember­nél több a községben, de nincs is hiány többre, ahogy itt mondják. A Zselic ka­paszkodik méltóságos domb­heggyé Lipótfa után, s olyan friss levegőt lehel, hogy szí­vesen maradna itt a városi ember. Lipótfa kicsi falu volt mindig, mégsem omlott össze, mint annyi társa az újjáépítés korszakának évti­zedei során. Az iskola, a ta­nács, a téesz falutörténet már csak, de a vegyesbolt­ban megkapja az itteni em­ber amit kár. A kultúrház- ban mostanában mind több­ször csiholnak életet a falu fiataljai Nezdei József KISZ- titkár vezetésével. Lipótfa különben a Nezdeiek falva, itt szinte szegről-végről mindenki rokon a Nezdeiek- kel. A lipótíaiak Kaposvárra járnak dolgozni vagy a Bár­dibükki Állami Gazdaságba. Néhányat pedig az erdészet, foglalkoztat. Simon Jenő az első, aki­kedésével és a rekonstruk­ciós munkálatok bővülésével az építőipar területén dol­gozó több mint 40 ezer épí­tő kisiparos közül is mind többen hangolják össze mun­kájukat a nagyszervezetek tevékenységével. Egyre több megyei építőipari vállalat bízza — különösen a szak­ipari munkák egy részét — kisiparosokra. Az Építőipari Gépesítő Vállalattal kialakí­tott kapcsolat eredménye­ként a kisiparosok könnyeb­ben, gyorsabban jutnak hoz­zá az építőiparban haszná­latos nagy és kisgépekhez. Ezeket bérbe veszik a vál­lalattól. A fővárosban a ke­rületi ingatlankezelő válla­latok növelték kapacitásukat a kisipar bekapcsolásával. A megállapodás szerint a kisiparosok kisgépeket, szál­lítóeszközöket kapnak köl­csönbe az IKV-ktől, és fo­lyamatosan jutnak anyaghoz is, amit ugyancsak a taná­csi vállalatok biztosítanak számukra. Számos építő kisiparos az anyegellátás javítására az Építőipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalattal működik együtt. A KIOSZ és az ÉPTEK megállapodása alapján könnyebben juthat­nák hozzá a munkájukhoz szükséges termékekhez, anya­gokhoz. úgy. hogy a kereske­delmi vállalat azokat más kisiparosokkal legyártatja. Ennek eredményeként javul a kisiparosok burkolóanyag- és szerelvényellátása. A kis­iparosok munkájának támo­gatására a KIOSZ és az ÉPTEK legutóbb koordiná­ciós irodát hozott létre. Megkezdték a közös üze­meltetésű országos házépítő bolthálózat kiépítéséi is. vel e csendes délelőtt a li- pótfai utcán találkozunk. — Napközben inkább csak az öregek faluja Lipótfa — mondja a nyugdíjas postás. — Márpedig ma élénk jö­vésmenés lesz itt. hiszen komoly esemény adódik. Találgatnám, hogy mi az. Egy idős néni siet a segítsé­gemre. Vállán öreg zsák. annak pedig időrágta lyukai nyúlbundával vannak ,.ki- foltozva". Jönnek bizony jó néhányon a nyúlszállításra. Nezdei János egy egész ko­csira való tapsifülest húz, mások csak az egykori úti­táskákat töltötték meg bun- dás jószágokkal. A nyulakat a szigetváriak szedik össze,' a somogyi községben nekik üzlet a nyúlátvétel. Az e századi falutörténet élő alakja Petracsek Béla bácsi. Egykor Petracsekék-. nek 780 holdjuk volt itt a környéken, de a volt föld- birtokos — aki a keszthelyi agrárakadémiát is elvégezte — szívesebben beszél bol­tos-sikereiről, pesti éveiről és a Losonezi Pállal való találkozásairól. Amit igazán sajnál, az, hogy az egykori Petracsek-kúria úgy tönkre­ment. Mi is teszünk egy kört a kastély körül; való igaz, le­hangoló látvány. Ütött-ko- pott falai, feltört ajtaja, be­tört ablakai a pusztulást jel­zik. Az erdészet egykori irattára a madarak tanyája, a papírok összedobálva, ösz- szepiszkítva a földön hever­nek. Reméljük, a kastély gazdájának szeme is látja ezt. Nezdei Józsefék a Fő utca Melegítők gyártására ren­dezkedett be az idén a győri Richards Finomposz­tógyár konfekcióüzeme. A Skála Coop-tól bérleti szer­ződés keretében tíz gépel vett át. s azokon varrják a saját tervezésű melegítőket a legdivatosabb színekben és fazonokban. A sportöltö­zék alapanyagát a vállalat kötödéje gyártja tucatnyi színben, amelyből egyszínű, csíkokkal díszített, illetve a 14-et, talán az egyik leg­szebb házat lakják Lipót- fán. A férj és a fiú Kapos­váron dolgozik. így Nezdei- nével beszélgetünk. Ö 28 éve került a faluba Vásárosbérc­ről, Baranya megyéből, s nem cserélné el a házat egy fővárosi lakásért sem. — Panaszolhatnám a rossz hétvégi közlekedést, az is­kola hiányát vagy éppen a távoli tanácsot. De nem aka­rok igazságtalan lenni, hi­szen ez számos kis község gondja. — A kórházban, ahol dolgozom, hallom ezt a többi bejáró asszonytól is. A fiatalok elpályáznak in­nen, mert hát mihez kezd­jenek egy kétszáz lelkes fa­luban; de mi, akik itt éltük le az életünket, miért men­nénk el. Itt kristálytiszta a levegő, a virágokat pedig két hónap múlva látniuk kellene a kertünkben. . . A 27 Somogyi Néplap-elő­fizető közül az egyik Vajda Györgyné, ahogyan Kapos­váron is sokan ismerik: Zsófi néni. Hat gyerekéről, tizenkét unokájáról, három dédunokájáról mutat sebti­ben képet a családi album­ból. Utolsó éve ez Lipótfán, abban a házban, ahol har­minc évig élt. Ahogy elkészül a Iányáék háza Dombóvá­ron. Zsófi néni odaköltözik. A Kopasz-hegyről, Vicege- ráról, Lipót császár fájáról mesél nekünk szép történe­teket. Azt mondja, mintha már az útipoggyászt készíte­né, amelyben a gyerekek­nek, az unokáknak, a déd­unokáknak őrzi a gyönyörű mesét egy sosemvolt faluról. Békés József különféle színek kombiná­ciójával előállított divatos vonalú melegítők készülnek. A tervek szerint már ez év­ben mintegy 25 ezer mele­gítőt szállítanak a hazai kereskedelemnek. Az új termék mellett továbbra is varrják a női szoknyákat és férfi nadrá­gokat a jó minőségű Ri­chards anyagokból. Ezekből az előző évekhez hason­lóan, mintegy 60 ezer kerül az üzletekbe. Kisiparos és a szolgáltatás Melegítők Győrből

Next

/
Oldalképek
Tartalom