Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
2 Somogyi Néplap 1986. márdius 1., szombat TANÁCSKOZIK AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról.) következtében az elmúlt öt éviben visszaesett a kulturális beruházások üteme. Gye- micsev miniszter elmondta, hogy a Szovjetunióban jelenleg 622 színház működik, ez kevesebb a háború előtti számnál. A miniszter ugyanakkor jelezte, hogy az országban immár meglehetősen sok olyan művészeti alkotás születik, amelyek az új típusú kezdeményező szellemet mutatják be, segítik az előrehaladást fékező tényezők felszámolását. Szemjon Grosszu, a Moldovai KP KB első titkára a köztársaság ötéves tervének teljesítését elemezve szóvá tette, hogy a részleges elmaradás egyes pártszervezetek formális munkastílusára, a döntési bátorság hiányára vezethető vissza, ami különösen az intenzív gazdálkodásra való áttérésben okoz következetlenséget. Egy üzbegisatáni bentlakásos iskola igazgatónője, Marjam Pakubova szólalt fel ezután. Ez a hatgyermekes idős asszony, aki három és fél évtizede dolgozik a pedagógus pályán, visszatért a politikai beszámolónak arra a részére, amelyben a pártszervezetek szerepének és felelősségének fokozásáról volt szó egy olyan fontos területen, mint a jó erkölcsi-hangulati légkör fenntartása a családban, az iskolában, a munkahelyen. Jakubova asszony bírálta a tankönyvkiadást és az iskolák ellátását. A délelőtti ülés utolsó szovjet felszólalója a volgog- rádi területi pártbizottság első titkára volt. Vlagyimir Kalasnyikov ipari sikerekről számolt be. Közölte, hogy elkezdődött egy új traktortípus, a „Volgar” gyártása, s e gép teljesítmenye kétszer akkora, mint elődjéé. Kalasnyikov bíráló hangnemben szólt a területi építőipar szervezési gyengeségeiről. A péntek délelőtti ülésen üdvözölte a kongresszust Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szocialista Etiópia Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanácsának elnöke, Gaston Plissonnier, a Francia KP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke. A péntek délutáni ülés első és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere volt. A (tanácskozás egyik szünetében moldovai küldöttek köszöntik kolléganőjüket, A. P. Se- remetet születésnapja alkalmából (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) EDUARD SEYARDNADZE: A Szovjetunió híve a becsületes párbeszédnek Elsősorban a szovjet— amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezési hajsza megfékezésével összefüggő kérdésekről beszélt a kongresszuson elhangzott beszédében Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Leszögezte: a korszerű fegyverek nyújtotta lehetőség és a fegyverek jellege olyan, hogy egyszerűen értelmetlenné teszi a konfrontáció és a párharc politikáját. Kiemelte a Mihail Gorbacsov januári nyilatkozatában szereplő, a tömegpusztító fegyverek maradéktalan megsemmisítését szolgáló program jelentőségét, s felhívta a figyelmet arra, hogy Nyugaton még mindig megvannak a nukleáris fegyverek prókátorai, akik megpróbálják bebizonyítani, hogy szükség van az ilyen fegyverekre. Eduard Sevardnadze felidézte azt az értékelést, amelyet az SZKP kongresz- szusán elhangzott politikai beszámoló adott az Egyesült Államok nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatos álláspontjáról. Leszögezte: ennek az értékelésnek helyessége maradéktalanul bebizonyosodott azt követően, hogy a genfi tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség kiegészítő magyarázatot adott a washingtoni álláspontról. „Üj, vá*gy a korábbinál konstruktívabb eleméket nem találtunk ebben gz álláspontban” — mutatott rá a szovjet külügyminiszter. Az európai közepes ható- távolságú rakétákra vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatos nyugati magatartásról szólva Sevardnadze hangsúlyozta: korábban a NATO-államok vezetői a kétoldalú kapcsolatok javítását attól tették függővé, hogy a Szovjetunió kész-e eltávolítani Európából közepes hatótávolságú rakátéit. Most, hogy a Szovjetunió kifejezte erre irányuló készségét, ezek a politikusiok szemmel különböző kibúvókhoz, kerteléshez folyamodnak. Meg akarják nehezíteni a megállapodást, s ezért mesterségesen bevonják a megvitatandó problémák körébe az ázsiai katonai egyensúly kérdését. Ennek megoldását a megfelelő szakaszban a Szovjetunió által előterjesztett békeprogram előirányozza. Az egyetlen dolog, amit Franciaországtól és Nagy-Britanniától akarunk az, hogy ne gyarapítsák megfelelő nukleáris fegyverzetüket, ha létrejön a megállapodás az Egyesült Államokkal. Minden, e kérdéskörbe tartozó problémát közvetlenül is megvitatnánk Franciaországgal és Nagy- Britanniával — szögezte le a szovjet külügyminiszter. A szovjet nukleáris leszerelési program ellenzőinek nem tetszik, hogy e program egybekapcsolja a hadászati nukleáris eszközök csökkentését a csapásmérő űrfegyverek létrehozásának tilalmával. Ennék pedig igen egyszerű oka van: hiába is próbálják védelmi célokat szolgálónak feltüntetni a csillagháborús programot, az a legenyhébben fogalmazva is ikertestvére a nukleáris fegyvereknek. A szónok a legnagyobb képmutatásnak nevezte azt az amerikai próbálkozást, hogy egybekapcsolják a nukleáris leszerelés kérdését a regionális konfliktusok megoldásával. A regionális konfliktusokat olyanok emlegetik, akik maguk segítik elő fennmaradásukat és kiterjedésüket. A Szovjetunió meggyőző- déses híve a komoly és becsületes párbeszédnek. Erről pontosan, világosan szólt a kongresszuson elhangzott politikai beszámoló is — mondotta Sevardnadze. A tárgyalásokra kölcsönös megállapodás értelmében, az egyenlőség alapján került sor. Mi érdekeltek vagyunk a megbeszélések eredményességében, ezért arra tö- reksznük, hogy tökéletesítsük a tárgyalási mechanizmust. Úgy akarunk tárgyalni, hogy érzékelhető legyen javaslataink megalapozottsága, s mindig a gyakorlati eredmények elérését tartjuk szem előtt. Az utóbbi időben egyre gyakrabban szemünkre vetik. hogy nyilvánosságot biztosítunk külpolitikai lépéseinknek, és azzal vádolnak bennünket, hogy propagandát folytatunk. Mi valóban hatalmas jelentőséget tulajdonítunk a nyílt diplomáciának. Mihail Gorbacsov a leghatékonyabban alkalmazta ezt párizsi és genfi közszereplése idején. Nyugaton a propaganda fogalmát a demagógiával és a szónokiassággal kapcsolják össze. Számunkra a propaganda a szavak és a tettek egységét jelenti és azt, hogy közvetlenül fordulhatunk a világközvéleményhez — mutatott rá beszédében Eduard Sevardnadze. Sajtóértekezlet a külpolitikáról Az új szovjet program változatlanul a béke megőrzésére irányul A szovjet külpolitikáról tartottak sajtótájékoztatót Moszkvában. A képen (balról jobbra) Georgij Komyijenko, Leonyid Zamjaltyin és Szergej Ahromejev a tájékoztatón (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának legfontosabb irányairól, a szovjet —amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezés megfékezése és a leszerelés kérdéseiről, továbbá más időszerű nemzetközi problémákról tartottak sajtóértekezletet pénteken Moszkvában a kongresszusi sajtóközpontban. * Georgij Komyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese a sajtó- értekezleten rámutatott, hogy a Központi Bizottság politikai beszámolójában jelentős helyet foglalnak el a külpolitikai kérdések. A szovjet külpolitika azon a megállapításon alapszik, hogy a két társadalmi rendszer közötti történelmi vitát csak békés — társadalmi, gazdasági és szociális — eszközökkel és semmiképpen sem katonai erővel lehet megoldani. Az új szovjet program a béke megőrzésére irányul, s nemcsak a Szovjetunió, hanem minden ország számára biztostíani kívánja a békét, mivel csak békés körülmények között lehetséges a társadalmi haladás, csak a béke megőrzése útján maradhat fenn az emberiség. Ma, amikor az ember kezében van az önmegsemmisítés eszköze, a Szovjetunió a feladatok feladatának tartja a fegyverkezési hajsza megfékezését és a világűrre történő kiterjesztésének megakadályozását, s a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek teljes felszámolását. Ennek programja fogalmazódik meg Mihail Gorbacsov január 15-i nyilatkozatában. Georgij Komyijenko kijelentette, hogy a jelek szerint az Egyesült Államok kormányzatának nem áll szándékában pozitív lépéseket tenni a programban kitűzött célok elérése érdekében. Erre engednek következtetni Reagan elnök közelmúltban tett kijelentései és a szovjet javaslatokra adót* válaszok. Az első külügyminiszter-helyettes egyidejűleg leszögezte: a Szovjetunió nem engedi meg, hogy az Egyesült Államok a maga javára megbontsa a katonai egyensúlyt, mint ahogy maga sem törekszik fölényre. Az amerikai csillagháborús tervek nem a biztonságot növelnék, hanem a fenyegetettséget, az űrfegyverekben megtestesülő fenyegetés mindenki számára azonos. Az SZKP és a szovjet állam nemzetközi kollektív biztonsági rendszer megteremtését javasolja. Ennek politikai, gazdasági, társadalmi összetevőit részletesen ismerteti a politikai beszámoló. A szovjet vélemény szerint nemzetközi értekezletet kell összehívni e cél elérése érdekében. Ebben a munkában kölcsönösen nagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának felelőssége. Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatást osztályának vehetője, a szovjet javaslatokra adott amerikai válaszokról elmondta, hogy az nem nevezhető konstruktívnak, s éppen a szovjet javaslatokkal ellentétes irányba mutat. Nem tartalmaz átfogó programot a legfontosabb problémák megoldására, feltételekhez köti a szovjet elképzelések elfogadását, s az Egyesült Államok kizárólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni. A válasz nem tartalmaz döntést a világűrbeli fegyverkezési hajsza megakadályozására vonatkozóan. Reagan elnök javaslata alapján az Egyesült Államok hadászati síkon több mint kétszeres fölénybe kerülne a Szovjetunióval szemben, a szovjet félnek le kellene szerelnie jelenlegi hadászati erőit és az amerikai elvárásoknak megfelelően átépíteni azokat. A Szovjetunió erre nem hajlandó. A közepes hatótávolságú eszközökét illetően az amerikai javaslat lényegében megismétli az úgynevezett nulla- megoldás, csupán végrehajtását bontja fel hároméves időtartamra. A nukleáris robbantások folytatásának szándéka azt jelzi, hogy az Egyesült Államok tovább kívánja szítani a fegyverkezési hajszát. A válasz a regionális konfliktusokkal és több más olyan kérdéssel is foglalkozik, amelyeknek lényegében semmi közük a Szovjetunió által javasolt programhoz. Szergej Ahromejev, a Szovjetunió marsallja, a honvédelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke hozzáfűzte, hogy az elnök továbbra is ijesztgeti az amerikai népet és a nemzetközi közvéleményt az állítólagos szovjet fenyegetéssel. Amerikai vélemény szerint a Szovjetunió az 1970-től 1985-ig terjedő időszakban 500 milliárd dollárral többet költött fegyverkezési célokra, mint az Egyesült Államok. A számítás abszurd. Az Egyesült Államok ebben az időszakban kétbillió dollárt költött, a Szovjetuniónak tehát 2,5 billió dollárt kellett volna katonai célokra fordítania. Ez kétbillió rubel. A Szovjetunió egész költségvetése ebben az időszakban négybillió rubel volt. A washingtoni számítás azt jelentené, hogy fele részben katonai célokra fordították a költségvetési összegeket. Ez csak a második világháború legsúlyosabb időszakában volt igaz — mondotta. Az elnök az állítja, hogy a Szovjetunió ötször annyi páncélossal, kétszer annyi tüzérségi löveggel rendelkezik, mint az Egyesült Államok. Ám Vlagyivosztokból vagy Leningárdból nem lehet ilyen eszközökkel fenyegetni Amerikát, mint ahogy Bostonból vagy San Franciseó- ból sem a Szovjetuniót, A Varsói Szerződés és a NATO erőit kell összehasonlítani, s ez nagyjából egyenlő képet mutat. A NATO-nak 94 harckész hadosztálya állomásozik Európában, a Varsói Szerződésnek 78. A NATO-hadosz- tályok létszáma 18—24 ezer fő, a Varsói Szerződéshez tartozóké 11—12 ezer. Egyenlőség mutatkozik a páncélos eszközökben és a légierőt tekintve is. Mértékadó nyugati források is elismerik, hogy egyik félnek sincs akkora fölénye, amely hagyományos fegyverekkel vívott háborúban garantálná a győzelmet. Kérdésre válaszolva Leonyid Zamjatyin rámutatott, hogy a Szovjetunió továbbra is kész a nyári szovjet— amerikai csúcstalálkozóra, de olyan találkozóra készül, amely valóban politikai eredményekre törekszik és nem az a célja, hogy a két vezető még jobban megismerkedjék egymással. A nukleáris kísérleti robbantások beszüntetése, az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolása és a világűr militarizálásának megelőzése jelentik a fő kérdéseket. Ezeket politikai úton kell megoldani. Ha a találkozó célja e kérdések megoldása, akkor nem okozhat gondot az időpont kijelölése. Ám ha a következő csúcstalálkozó nem a fegyverzetcsökkentés konkrét kérdéseivel foglalkozna, elvesztené értelmét. Ez a szovjet álláspont nem jelenti a csúcstalálkozó elutasítását — hangsúlyozta Zamjatyin.
