Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
1986. február 11., kedd Somogyi Néplap 3 Fokozódik a tudományos szellemi verseny Műszaki haladásunk — sorskérdés 13 millió forintba kerül HASZNOS A TANULÓKNAK ÉS A TÉESZNEK Tanműhely a marcali Vörös Hajnal tsz-ben A világgazdaságban minőségi változás megy végbe. AT nemzetgazdaságok irányítóit és résztvevőit — talán jobban, mint 'bármikor — a tudományos technikai forradalom vagy más néven a harmadik ipari forradalom kérdései foglalkoztatják. Külföldi útjaikon az MTESZ égisze alatt utazó szakemberek mindenütt a tudományos szellemi verseny erősödését tapasztalják. Ez a verseny kíméletlenebb a világpiac minden korábbi konkurrencia-harcánál. A fejlett tőkés országok még a lassú növekedés idején is rendkívül dinamikus műszaki fejlesztést hajtottak végre. Megteremtették az új korszakhoz szükséges korszerű infrastruktúrát, ösztönző rendszert, és piaci viszonyokat. Nagy válság, recesz- szló idején innováció befektetésekre koncentrálják figyelmüket, tőkéjüket. Az innovációs készség hallatlan mértékű fokozásával képessé teszik magukat a világpiaci manőverező készség kifejlesztésére, a termelési-értékesítési struktúrák rugalmas átalakítására. A kapitalizmus a gazdaságfejlesztési eszköztár felhasználásával óriási tartalékenergiát képes mozgósítani. Az USA-ban is nagy szellemi pezsgés tapasztalható Japán világpiaci térhódításának, technológiai előretörésének hatására. E kihívásra a versenyszellem felélénkülése a válasz. A nyugateurópai országok által elfogadott közös innovációs programok célja Japán és az Egyesült Államok utolérése. A fejlődő és a gyengén fejlett országok közül is egyre többen ismerik fel, hogy a klasszikus értelemben vett gazdasági fejlődés nem járható út számukra. Igyekeznek megteremteni az új technológiák befogadására és továbbfejlesztésére alkalmas emberi, környezeti és gazdasági feltételeket. Ennek köszönhetően számos, eddig műszakilag elmaradott fejlődő ország technikai exportra is képes. A szovjet vezetés feladatul tűzte ki a műszaki-tudományos és gazdasági fejlődés meggyorsítását. A szovjet sajtó gyakran ír arról, hogy anyagi-technikai erőforrásaikat sokszor olyan termékek előállítására pazarolják, amire a piacnak nincs szüksége. A szovjet vezetés bírálja azt is, hogy a termelékenység és a kiáramló bérek összhangja megbomlott, a teljesítményekkel nincs szinkronban a bérek és jövedelmek növekedése. Ezért a szovjet gazdaságban is a minőségi fejlődést kívánják megalapozni, és a bérek, jövedelmek alakulását függővé teszik a minőségtől és a termelékenységtől. A kibontakozó változásoknak a KGST-országok közötti együttműködésben is éreztetniük kell hatásukat. Milyen következtetéseket tudunk ebből levonni? A tudományos-technikai forradalom vívmányainak hasznosításában a fejlett tőkés országok előnyre tették szert a szocialista országokkal szemben. Olyan technológiai rés keletkezett, amelynek tudatos felszámolása a szocialista országok egyetemes érdeke. Ezért is parancsoló szükséglet olyan társadalmi légkör megteremtése, amely elősegíti a technikai elmaradás megszüntetését. Tudomásul kell venni, hogy amíg korábban a technika előmenetele határozta meg a tudományok fejlődését, ezután pontosan fordítva lesz a helyzet, a tudomány mindenkori erőviszonyai határozzák meg a műszaki arzenál ütőképességét. El kell döntenünk, hogy milyen technológiákban leszünk képesek élen járni, melyekben lehetünk csak követők, s melyeket kell megszüntetnünk. Fel kell hagynunk az irodalmi polémiákkal a felelősséggel végzett gyakorlati munka kedvéért, mert a tétovázás tovább rontja pozícióinkat! Ezek után adódik a kérdés, hogy a következő időszakban képesek vagyunk-e az elmaradásunk mérséklésére, és egyes szűkebb területeken a gyors előretörésre. Tanulságos volt hallani nemrég felelős japán tudományos körök véleményét a magyar—japán technikai feltételek összehasonlításáról. Vélekedésük szerint — jóllehet természeti erőforrásokban hozzájuk hasonlóan szűkölködünk —, igen jelentős szellemi potenciállal rendelkezünk, de a sok-sok magyar alkotó gondolat kivitelezésében alul maradunk a japán gyakorlathoz képest. A cselekvésihez kettőzött ösztönzést adhat az a tudat, hogy a szellemi erőforrások hasznosításában számos gazdasági területen a KGST-országok még nem versenyképesek. E helyeken az innovációs-készség lendületes fokozása lét- szükséglet. * Politikai döntésekkel, a szabályozórendszer fejlesztésével kell létrehoznunk azt a környezetet, amelyben a vállalatok nagyobb követelményeket támasztanak a műszaki szakemberekkel szemben, akiket — ezzel párhuzamosan — nagyobb erkölcsi-anyagi elismerésben részesítenek. Az innovációs készség tömeges kibontakoztatását, a csúcstechnológia gyorsabb átvételét a kormányzat és a vállalatok együttes cselekvéssora eredményezheti. Az MTESZ — kiterjedt fórumrendszerével — érdemben járulhat hozzá ehhez a folyamathoz. Az MTESZ igen jelentős szellemi erőforrást koncentrál: százhetvenezer műszaki, agrár, természettudományi, gazdasági és más szellemi szakembert tömörít 32 egyesületben és 1200 üzemi szervezetében. A szövetség 76 nemzetközi szervezetnek tagja, és 74 szakfolyóiratot ad ki. Évente mintegy 18 000 szakmai rendezvényen nyolc—ikilencszázezer résztvevő jut új szakmai információkhoz. E rendezvényeken nagyon sok külföldi szakember is részt vesz és tart előadást az élenjáró technológiákról, s így tudása közkinccsé válik. Az MTESZ évente háromezer szakembert küld külföldi tanulmányútra, négyezer külföldi szakembert fogad. A tudás- gyarapítás e sokféle módja is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ahol csak lehetséges, felzárkózzunk a világ műszaki-tudományos élvonalához. Dr. Tóth János az MTESZ főtitkára ri lóistálló szolgál ma — persze a célnak megfelelő alapos átalakítás után — ipari tanulók gyakorlati képzésére a marcali Vörös Hajnal termelőszövetkezetben ? Az épület akár egy eredetileg is Oktatási objektumnak szánt létesítmény is lehetne: tágas csarnokok, kényelmes oktatási helyiségek, egészséges világítás, földgázfűtés — mindez 1984 óta az ipari szakmunkásképzést szolgálja. Akkor kötött szerződést a marcali 522-es ipari szakmunkásképző iskolával a téesz, s azóta az elméleti képzést követően kéthetenként itt sajátítják el a gyakorlati ismereteiket a diákok. Az indulás évében első- és másodéves kőműves- és villanyszerelő-tamilokat fogadtak. A tavaly kezdődött tanévben már mezőgazdasági gépszerelőknek is biztosítottak tanműhelyt. — Jelenleg nyolcvanegy tanuló gyakorlati képzését oldhatja meg az iskola szövetkezetünk tanműhelyében — mondta Varga László elnök. — Az iskola Oktatója mellett mi is adtunk minden szakmában egy szakembert, aki segíti a fiatalokat a tudnivalók elsajátításában. A szövetkezetnek ez — a gépjavító műhellyel együtt — mintegy 13 millió forintba kerül. Ennek az összegnek egyharmadát támogatásként megkapják a szakmunkásképzési alapból. 1984- ben és tavaly 5,5 milliót költöttek erre a célra, az idén további 3,5 milliót fordítanák rá. Fejlesztik a gépszerelő tanműhely felszereltségét, újabb eszközöket szereznek be. Egy-egy, tanesz- köznek szánt gép vagy berendezés többszázezer forint. Az elmúlt két évben csupán eszközökért több mint egymillió forintot fizettek. Hogyan térül meg a téesz- nek ez a befektetés? — Az ötletet mindenek előtt az adta, hogy gazdaságunknak szüksége volt szakiparotokra, különösen kő- művésutánpótlásra. Most a három szakmában összesen tizenhét tanulónk van, közülük heten a szövetkezet ösztöndíját élvezik. Számítunk rájuk, a szakmunkás- bizonyítvány birtokában lesz hol foglalkoztatni őket... Az elnöktől hallottuk, hogy a gyakorlati foglalkozásokon nyújtott munkával megtérül az a költség, amibe az oktatóbázis került. A kőművestanulók például segítettek a papírüzem szociális helyiségeinek elkészítésében, a szakemberlakások építésében!; a leendő villanyszerelő szakmunkások az első év második felétől villanyszerelési munkákat végeznek — szakember irányításával és ellenőrzésével — a termelőszövetkezet beruházásain, a karbantartásoknál és felújításoknál. A másodévesek szombaton és vasárnap arra is lehetőséget kaptak, hogy pénzhez jussanak: szakoktatók vezetésével, térítés ellenéhen végeztek kőművesmunkát a szövetkezetben. — Gondoskodtunk arról is, hogy a szakmunkások együtt maradjanak, hiszen a három év alatt jól megismerték egymást. A harmadéves ösztöndíjas kőmű ves - tanulóink például már ősztől önálló brigádban dolgoznak, s munkájukért teljesítménybért kapnak. A közösség már a tanulmányi idő alatt eggyé kovácsolódihat, s ez hasznukra válhat, ha majd szakipari feladatokat bíz rájuk a téesz. H. F. Latinca-, Krénusz-centenárium Tudományos emlékülés lesz Kaposváron hivatás — főállásban Somogy munkásmozgalmának két kiemelkedő alakjára emlékeznek a következő hetekben születésük 100. évfordulója alkalmából. Az egyik Latinca Sándor, a megyei direktórium vezetője, a későbbi kormányzótanácsi biztos, a másik Krénusz János tanító, aki a Tanácsköztársaság idején a kéthelyi iskola igazgatója volt, s a direktórium tagjaként kezdeményezte a termelőszövetkezet megalakítását. Már elkészültek azok a gazdag programok, amelyek jó alkalmat teremtenek arra, hogy minél többen — elsősorban a fiatalok — megismerkedjenek életükkel, tevékenységükkel. Kaposváron és Marcaliban is megemlékeznek a mártírhalált halt tantítóról február 18-án. A kaposvári Krénusz János iskolában megkoszorúzzák a mellszobrát, majd megnyitják az Iskola- és csapattörténeti kiállítást. Délután emlékműsorral tisztelegnek Krénusz János előtt a Kilián György művelődési központban. A marcaliak a temetőben lévő sírjánál és az emléktáblája előtt róják le kegyeletüket. Latinca Sándor centenáriuma sok fiatalt, szocialis- tahrigád-tagot, munkásőrt, szakembert és tudást megmozgatott, hiszen több pályázat, vetélkedő témája az ő tevékenysége. A Tanács- köztársaság kikiáltásának 67. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségeken bővebben lesz szó az életéről és mártírhaláláról. Természetes, hogy a legtöbb esemény az április 5-i születésnapjához kapcsolódik. Kiállítások nyílnak, kollégiumi találkozót rendeznek, kórustalálkozó is lesz. A somogyi tükör vetélkedő döntőjét is ezen a napon tartják. A városi tanács ismét megjelöli az egykori munkásotthon helyét a Damjanich utcában, ugyanis az emléktábla a volt honvédlaktanya lebontása óta nincs otít egyik új épületen sem. Latinca Sándor születésének 100. évfordulója tiszteletére tudományos emlékülést rendeznek április 15- én az oktatási igazgatóságon. A Tanácsköztársaság történelmi jelentőségén kívül a somogyi direktórium és Latinca Sándor kiemelkedő politikai, gazdasági és szervező tevékenységéről hangzanak el előadások. Minden eddiginél teljesebben és színesebben vázolják fel a mártírhalált halt kormányzótanácsi biztos példamutató emberi értékeit. Azok az intézmények, közösségek, amelyek az ő nevét vették föl, szintén megemlékeznek Latinca Sándorról. Asszonyi Csendes a lakótelep a kora délelőtti órán. Egy-két ablakban még látni a szellőzni kitett ágyneműt, a Búzavirág utcai házsor előtt egy férfi a kocsiját mossa. Nem hallatszik most gyerékzsivaj sem a lila iskolából, a nebulók a padok felett görnyedve a tudásért küzdenek. Novák Lászlóék az egyik négyemeletes házban laknak. Csöngetésünkre sietős léptek hallatszanak, s a suttogás: ugyan, ki lehet, aki ilyenkor jön látogatóba? Novák L ászióné korán kelt ma, ezt bizonyítják az erkélyen száradó ruhák, a gyerek szobájában a porszívó. Igyekeznie kellett a házimunkákkal, mert hiába „ér rá” egész nap, ahogy néhányan olykor megjegyzik, sok-sok tennivalóval terhes a napja. Bedolgozóként labdákat varr a Delta szövetkezetnek, már második éve. Könnyű volt megtanulnia a labdavarrás csín- ját-bíoját, hiszen édesanyja a szövetkezettől ment nemrégen nyugdíjba, s februártól ő is újra munkát vállal, ugyanott, de most már bedolgozóként. Ebben a házhan lakik Pálosi Istvánná is, aki már tizedik éve varrja a labdákat. A két fiatalasszony nemcsak ugyanazt a munkát végzi, hanem egy faluból, sőt egy utcából kerültek a városba. A két család jó barátságban van egymással, de ha esténként összejönnek. a munkáról már szót sem ejtenek. A konyhában ül a két asszony most, a „csikón”, azaz a labdavarrószéken. Kezük nyomán gyorsan kialakul a bőrszeletekből készült foci, így első látásra hajlamos legyinteni az ember: ugyan, nem is olyan nagy kunszt ez. — Látszólag valóban nem az — mondja Palcsi Istvánná. — Tíz év gyakorlattal három labdát varrók meg naponta, s bizony, most már fájnak a vállaim, néha úgy érzem, ki sem tudok rendesen egyenesedni. Annak idején azért vállaltam a bedolgozói munkát, mert szerettem volna itthon maradni a kislányommal. A pénzre azonban szükség volt, így olyan állást kerestem magamnak, amelyet otthon is el tudok látni. Valamikor a karádi ruhagyárban dolgoztam, fárasztó volt, no meg a fizetés sem volt megfelelő. Most megkeresem a három és fél ezer . forintot, ezzel meg is elégszem. Ha többre van szükségem, hát többet dolgozom, de a ma- gapi ura vagyok. Szerencsés helyzet az, hogy a szomszéd- asszonnyal együtt ugyanazt a munkát végezzük. Előfordul, ha például nekem vá- sárolhatnékom támad, lebeszél róla: el lehet azt intézni máskor is, most inkább essünk neki a varrásnak. — Én könyebben bírom, hiszen még csak két éve dolgozom a szövetkezetnek — mondja Novák Lászlóné. — Azelőtt a háziipari szövetkezetnél voltam bedolgozó, kora reggeltől1 késő estig, amíg csak berregtethettem a varrógépet, görnyedtem, és mégsem jutottunk semmire. Most ha naponta hat labdát megvarrok, a kereset hathat és félezer forint. Nagyobb a családom, mint a szomszédasszonyé, törleszteni kell a lakás árát, szükségünk van a pénzre. A gyerekeim is kicsik még, megfelelőbb mindannyiunk számára, hogy olyan elfoglaltságot kerestem magamnak, amit itthon is el tudok végezni. Szombaton a férjem is segít, így hamarabb megcsináljuk a napi „penzumot” s több idő jut a családra. Manapság főleg az asszonyok vállalnak bedolgozói munkakört. Jóval többen szeretnének ilyen munkához jutni, mint ahányuknak lehetőségük van rá. Azok pedig, akik már hosszú ideje bedolgozók, a világ minden kincséért sem cserélnének főállásban dolgozó társaikkal. Szabadnak érzik magukat, pedig sokszor a napi nyolc óránál többet dolgoznak, s ha keresni akarnak, hát még a szabad szombatot sem engedhetik meg maguknak. — Amolyan nőnek való elfoglaltság ez — mondta beszélgetésünk végén a két asszony. — És megmarad az eredeti asszonyi hivatás, a gyér ékek nevelése, az otthon gondozása — főállásban. Klie Ágnes
