Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
1986; február 19., szerda Somogyi Néplap 3 A szerződéskötés évfordulóján __________________________ A barátság örök, megbonthatatlan ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN Tegnap délután ünnepi megemlékezést tartottak Kaposváron a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 38. évfordulója alkalmából. Az elnökségben helyet foglaltak: Klenovics Imre, a megyei párt- bizottság első titkára, dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke, Iván Bagyul, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára és a Szovjetunió Déli Hadseregcsoportjának képviselői. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után Máté Gábor mondta el Leonyid Perjomarszkíj: Petőfi Sándorhoz című versét, majd Tóth János, a megyei pártbizottság titkára üdvözölte a vendégeket, az ünneplő közönséget. Méltatta a magyar—szovjet barátság somogyi tapasztalatait, és Bíró Gyulának adta át a szót ünnepi beszédének megtartására. Az MSZBT főtitkára a szülőföldre hazatérők megin- dultságával kezdte beszédét, majd a magyar és a szovjet nép történelmi jelentőségű együttműködésének jeles évfordulóján tények áradásával bizonyította, hogy ez a barátság örök és megbonthatatlan. — 1948. február 18-án írták alá Moszkvában ezt a szerződést — mondta —, amely Európa sorsára is hatást gyakorolt. Bevezetőjében sem feledkezett meg arról, hogy a magyar nép hálával őrzi szívében a felszabadulásunkért életüket áldozó szovjet hősök emlékét. — A Szovjetunió segítő kezét nyújtotta nekünk, s ez nyitotta meg az utat számunkra, hogy a szabad népek családjában szuverén államként kapcsolódjunk be a világ vérkeringésébe. Az előadó ezután népünk négy évtizedes fejlődéstörténetéről beszélt, ameíly korszakos változások sorát hozta magával; arra az útra emlékezett, amelyen együtt haladtunk szovjet barátainkkal. E megállapítás bizonyítékainak sorozatát hozta fel tanúként, de mégis inkább arra összpontosította a figyelmet, hogy jelenlegi viszonyaink között az élet minden területén gyorsabb léptekkel akarunk előre haladni. Elsőként gazdasági kapcsolatainkat, kereskedelmi együttműködésünket elemezte, s bár visszatekintett a múltba, a jelen s a jövő foglalkoztatta inkább. S a fejlődés bizonyítására egyetlen mondat is elég volt: — Ma jóformán fél nap alatt cserélünk annyi árut, mint amennyit első gazdasági szerződésünk egy évre írt elő... — S hogy kiegészítse érvelését, elmondta: az idén csaknem tízmilliárd rubel értékű árut cserélünk. Ennek kapcsán említette meg az előadó a két párt vezetőjének tavaly szeptemberi megbeszélését, amely 2000-ig, sőt azon túl is körvonalazza előrehaladásunk feltételeit. — És mi, akik történelmi hivatásunknak tartjuk a magyar—szovjet barátság ápolását — mondta Bíró Gyula —, azon leszünk, hogy támogassuk e program valóravál- tását. Az előadó ezután részletesen taglalta az egyezmények gazdaságunk fejlődésére gyakorolt hatását, s hozzátette, hogy e sokoldalú megállapoletően is teljes a nézetazonosság közöttünk. A nagykövetség tanácsosa további mondanivalójának középpontjába állította az SZKP XXVII. kongresszusát, amelyet kiemelkedő, történelmi jelentőségű eseményként mutatott be már az előkészületekről szerzett tapasztalatai alapján is. Elmondta: rendkívül élénk eszmecsere bontakozott ki a Szovjetunióban, s a figyelem a legégetőbb gondok megoldására összpontosult. Magasabb követelményekről, a párt és a tömegek kapcsolatának további erősítéséről, az irányítási módszerek tökéletesítéséről, a munkastílus gyökeres megváltoztatásáról beszélt, s arról, hogy a kommunisták, de az egész szovjet nép lelkesedéssel fogadja az utóbbi időszak intézkedéseinek alkotó szellemét. Kapcsolataink sorában különös jelentőségűnek nevezte Iván Bagyul a két ország külpolitikai együttműködését. Mint mondta: a Szovjetunió és Magyarország egységes a világbékéért, a nemzetközi biztonságért folyó harcban, összehangoltan tevékenykednek, s következetes harcot folytatnak a háborús veszély elhárításáért. Befejezésül azt mondta: — Biztosíthatom önöket: a Szovjetunió nem kíméli erejét, hogy a barátság és együttműködés napról napra sokoldalúbb legyen országaink között. Ezután magyarul kívánt mindenkinek boldogságot, erőt, kitartást a szocializmus építéséért vívott harcban. Az Internacionálé hangjaival ért véget az ünnepi megemlékezés, s azután színes, tartalmas műsor koronázta a kaposvári országos eseményt. A nagy tetszéssel fogadott programban magyar és orosz népdalok, kórusművek hangzottak föl, somogyi és az országban is jól ismert magyar néptáncok, feldolgozások késztették tapsra a tenyereket. A Tóth Lajos Általános Iskola gyermekkórusa és g Vikár Kórus Zákányi Zsolt vezényletével, a BM Kaposvár Táncegyüttes Németh Árpád vezetésével emlékezetes élményekkel zárta az évfordulóhoz méltó megemlékezést. évforduló jelentőségének méltatása után — kiemelte: — A háborús pusztítások áldozatául esett gazdaság helyreállításában nem maradt egyedül a magyar nép, és társra talált a külpolitikai elszigeteltség ellen, a társadalom demokratizálásáért vívott harcban is. Magyar- ország háború utáni történelmének minden szakaszában számíthatott arra, hogy pártunktól, népünktől baráti segítségre, támogatásra talál... — A szerződés értelmében — mondta Iván Bagyul — a Szovjetunió és Magyarország kötelezettséget vállalt, hogy mindent megtesz a háborús veszély elhárítására; részt vesz mindazokban a nemzetközi akciókban, amelyek a béke és a nemzetközi biztonság megőrzését szolgálják. A szerződés 1967 szeptemberében aláírt megújítása célul tűzte a két ország közötti együttműködés minden oldalú gazdagítását, a két nép barátságának további megszilárdítását, a sokoldalú együttműködés fejlesztését és az egymásnak nyújtott testvéri segítséget. Iván Bagyul ezután hazánk fejlődését méltatta, örömét fejezte ki amiatt, hogy népeink barátsága napról napra erősödik, s hogy az egyetemes kommunista- és munkásmozgalom problémáit ildások megvalósulása az együttműködés elmélyülését, a népeink közötti barátság további erősödését is szolgálja. Érthető hát — mondta —, hogy az MSZBT is új lehetőségeket kutat és megoldásokat tár fel küldetésének teljesítéséhez. Az MSZBT főtitkára ezután a társaság céljairól, megtisztelő feladatáról beszélt; méltatta Somogy és Kalinyin testvéri kapcsolatainak eredményeit, a negyed- százados múltra visszatekintő együttműködést, a somogyi ötvenhat MSZBT-tagcso- port, s több tízezer tagjának sokszínű, hasznos tevékenységét, majd beszédének befejező részében a közelgő SZKP XXVII. kongresszusáról szólt, amelyre nemcsak az MSZBT- ben tevékenykedők, hanem az egész magyar nép nagy várakozással tekint. Végül Kádár János szavait idézve — miszerint „A szocialista országokat az a törekvés vezérli, hogy a két társadalmi rendszer küzdelmének békés versenyben kell eldőlnie; a szocialista társadalmi rendszernek a példa erejével kell győznie...” — éltette a magyar—szovjet barátságot, s azt kívánta: valósuljanak meg testvérpártjaink és -népeink békés törekvései. Ezután Iván Bagyul kért szót. Mondanivalójában — az Száz éve született Krénusz János Ünnepségek Kaposváron és Marcaliban Krénusz János mártírhalált halt tanítóra emlékeztek tegnap Kaposváron és Marcaliban születésének 100. évfordulója alkalmából. Krénusz János 1886. február 18-án született Örtilos- ban. Apja a marcali For- gách gróf uradalmi gépészkovácsa volt. E környezet, a cselédek, a szegényparasztok élete meghatározó szerepet játszott gondolkodásának és magatartásának alakulásában. A jó képességű fiatalembernek a csurgói tanítóképző elvégzése után Kéthelyen sikerült elhelyezkednie, majd Beleznára kapott kinevezést, Kitartó szervező és meggyőző munkája eredményeként még működése alatt új iskolát építettek a régi rossz helyett. A falu szegényebb rétegei melletti kiállása miatt csakhamar szembekerült a község legnagyobb urával, az egyik Zichy gróffal és az egyház képviselőivel. Így az ő közbenjárásukra „osztály elleni izgatás és a földbirtok elosztásával való ámítás miatt állásából felfüggesztették. Csak az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején helyezték visz- sza állásába. A Tanácsköztársaság idején Kéthelyre nevezték ki igazgatónak, megválasztották a helyi munkástanács tagjának. Krénusz János egyik elismert szellemi vezetője lett a község politikai életének. Vezető szerepet töltött be az uradalom kisajátításában, termelőszövetkezetté alakításában. A tanácshatalom megdöntése után a marcali börtönbe hurcolták, ahol 1919. augusztus 28-án éjjel a Pró- nay-század kivégezte. * * * A kaposvári megemlékezések a Krénusz János iskola bejárata előtt felállított mellszobor előtt kezdődtek tegnap délelőtt 11 órakor. A honvédzenekar eljátszotta a Himnuszt, majd tanulók adtak rövid emlékműsort. Ezután megkezdődött a koszorúzás. A megyei pártbizottság és a tanács nevében Tröszt Tibor osztályvezető-helyettes és dr. Balassa Tibor elnökhelyettes, a városi pártbizottság és tanács képviseletében Csapó Sándor titkár és Vidák Gizella elnökhelyettes koszorúzott. Elhelyezték a megemlékezés koszorúit a tömegszervezetek és mozgalmak és az iskola nevében, majd a hozzátartozók helyett is. Megkapóan szép pillanatok következtek ezután: a tanulók rajonként tették le a hála virágait a szobor talapzatára. Az ünnepség az Inter - nacionáléval fejeződött be. Következő programként Varga József iskolaigazgató nyitotta meg az ünnepi iskola- és csapattörténeti kiállítást, amelyen eredeti Kré- nusz-dokumentumok is láthatók. Este fél hatkor emlékműsor volt a Kilián Gyöngy Ifjúsági és Űttörő Művelődési Központban. Vass Zoltánná, az iskola párttitkára beszélt Krénusz János példamutató életútjáról. Ezután az egyik honvédségi alakulat zászlót adományozott az úttörőcsapatnak. Ezt Szívós István főhadnagy, KISZ-bi- zottsági titkár adta át. Minden kaposvári iskola egy-egy szalagot kötött fel a csapat- zászlóra. A rendezvény Krénusz Jánosról szóló zenés irodalmi összeállítással fejeződött be. Marcaliban szintén megemlékeztek tegnap Krénusz Jánosról. Az 522. sz. Szakmunkásképző Intézet falán elhelyezett emléktábla előtt méltatták a volt kéthelyi iskolaigazgató, munkástanács-tag életútját, előadták a mártírhalálára emlékező Krénusz mestör balladáját. Marcali minden iskolájában beszéltek a forradalmi változások érdekében föllépő tanítóról. Újítási adatbank Az Országos Találmányi Hivatal, az idén több új módszert vezet be az újítók és feltalálók eredményeinek szélesebb körű elterjesztésére. A vállalatok eddiginél lényegesen jobb informálására még ebben az esztendőben országos újítási adatbankot hoz létre. A több tízezer újítás legfontosabb adatainak országos összegyűjtését már megkezdték. Felhívták a vállalatok figyelmét, hogy a más vállalatoknak átadni kívánt újításaik jegyzékét, juttassák el a Találmányi Hivatalba. Az újítások leírása mellett azt is nyilvántartják majd, hogy milyen területeken hasznosíthatók az új módszerek. Az adatbank koordinálja majd az ágazatok újítási gyűjteményét is.
