Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-13 / 37. szám
4 Somogyi Néplap 1986. február 13., csütörtök HÓBAN, FAGYBAN, SZABADBAN I Lm „Tél, tél, hideg tél, helyettünk most a szél beszél; csizmában fázik fürge lábunk, összébb húzzuk a kabátunk." A gyermekvers nagyon is találó volt ezen a héten. A februári havas tél sok ember számára teremtett nehezebb munkakörülményeket. Összeállításunkban a tél parancsolta helytállásról lesz szó. Azokról az emberekről, akik ugyanúgy teljesitik a rájuk rótt feladatokat, mintha nem is volna havazás, tél és hideg szél. Elveszett órák és forintok Ha reggél késnek a buszok és a vonatok, késnek a bejáró dolgozók is. Ha egy járat el sem indul, hirtelen megnő a hiányzók száma. Sajnos, így volt a hét elején majdnem mindenütt... A Nagyatádi Cérnagyárban kedden reggel tízen hiányoztak a hat órakor kezdődő műszakból. Többen csak néhány órás késéssel jelentkezhettek munkára, mert nem volt jármű, amivel bejuthattak volna a városba. Értékes munkaórák mentek veszendőbe, akárcsak hóeltaikaríitással is. A mechanika beosztotjai szintén egész nap havat lapátoltak, hogy biztosítani lehessen az anyagmozgatást az egyes üzemrészek között. Nem örültek a hirtelen havazásnak a Délviépnél sem. Csaknem ezer bejáró dolgozójukat kellett fagyszabadságra küldeni. A szabadban egyébként sem tudtak volna dolgozni, ugyanakkor semmi biztosíték nem volt arra, hogy a bejárók valóban be tudnak járni a munkahelyükre. A Délviép az év első negyedére százhúszmillió forint termelési érték előállítását tűzte ki célul, így minden elveszített nap kétmillió forint veszteséget okoz. Ezt a kiesést a jó idő beköszöntével kell majd pótolni. A Kaposvári Ruhagyárnak is gondot okozott a hó. Hogy emiatt mekkora a veszteség, nehéz volna kiszámítani, hiszen nemcsak a közlekedési nehézségek miatt maradtak otthon a bejárók: többet az influenza döntött ágyba. Tíz százalékkal nagyobb a hiányzók aránya most, mint máskor volt. S mert nehezen járha- tóak az utak, a telephelyekre nehéz kivinni a kiszabott anyagot, nehéz a kész ruhákat összegyűjteni. Meglehet egyheti munkára elegendő anyag van mindenütt, de ahová ezen a héten kellene szállítani, ott könnyen lehet zavar a folyamatos termelésben. A példák esetlegesek. A sort hosszan folytathatnánk. Az azonban valamennyi esetre igaz, hogy a most elvesztett órákat és forintokat a következő hetek jobb munkaszervezésével lehet csak pótolni. Az utóbbi napok krónikáiNégyezernégyszáz méter ban állandóan szerepelt a 68-as út Balatonszentgyörgy és Kéthely közötti szakasza. A hófúvások miatt le kellett zárni; hiába haladtak rajta végig a hámarák, percek múlva ismét járhatatlanná vált. — Kamionok, gépkocsik sora akadt el ezen a négyezernégyszáz méteren, mert sokan nem vették figyelembe az útlezárást jelző táblát — mondja Somogyvári József, a Közúti Igazgatóság marcali üzemmérnökségének gépész üzemvezetője. Néhány perc múlva nyolc óra lesz, a televízióban kezdődik az angol filmsorozat újabb epizódja. De jó is lenne a melg szoba foteljébe süppedni! Itt süvölt a szél, s kérlelhetetlenül hordja a havat a két-három méteres falak tetejéről. Hérvéi József, az egyik .gréderes már hatodszor ment végig ezen a né.gyezernégyszáz- méteren. Nem ajánlja, hogy a kis mikrobusszal tovább menjünk a kéthelyi elágazótól. A kerülő biztonságosabb. Előttünk egy Törökországból jövő osztrák kamion akadt el. Hogy kiszabadítsák, Balatonszentgyörgy felől egyszerre két hómaró és hótoló rugaszkodik neki az éjszakának. Az egyik Tátra fülkéjében Visnyei Lajos és Tamás Lajos ül. Kaposvárról indultak. Visnyei Lajos szerelő reggel nyolctól a műhelyben dolgozott, s a munkaidő végével „nyergeit át” a hómaróra. Ez a tizennyolcadik tele, s mosolyog az előttük álló feladaton. Voltak már ennél keményebb helyzetek is. Hatvanfcilenc-hetven . telén, Somogybükkösdnél, a „hétszer görbén”. — Megnézzük a szélirányt, aztán nekivágunk. Tudja, ez azért fontos, mert hiába szórjuk ki a havat hatvan- hetven. méterre, ha a széllel szemben dolgozunk, az visz- szahordja a:z útra. Itt azért nem lesz semmi gond. Reggelire járható lesz ez a szakasz is. Felbőgnek a dízelmotorok, nekilendül a gépezet. Lépésről lépésre tisztul az út. Úti- társunk, Tóth János, aki a kaposvári ügyeletről kísért bennünket, meséli, hogy ez a négyezernégyszáz méter okozza a legtöbb gondot évek óta. Ha hó esik, akkor biztos, hogy itt hófúvás lesz. A keszthelyi öböl felől lecsapódó szélvihar könnyedén packázik velük. Dermesztő hideg van. Bizony, elkelne egy pohár forró tea a gépkocsivezetőknek is, de ahhoz be kellene menni a marcali telepre. No, mindegy, legyintenek, egyelőre az utat kell járhatóvá tenni ... Szerdán reggel jelentette az Ütinform: hajnali egy órára felszabadították a 68-as út négyezernégyszáz méteres szakaszát, de a kora reggel fölélénkülő szél miatt újabb hófúvások keletkeztek. A küzdelem tovább tart. Pillanat- képek í. Szállingózik a hó. A füredi úti benzinkút két kezelője, hiába vette magára a meleg ruhát, a hótaposó csizmát, egy-két óra múlva már elgémberedve szolgálja ki az autósokat. Az Áfor az ország első tíz legnagyobb pénzforgalmú vállalata közé tartozik, dolgozóival azonban nem túl sokat törődik. A bakancs, amelyet védőöltözetként kapnak a kutasok, rövid időn belül átázik. Pacskó László rezignáltan mutatja, hogy a talp belső bőre még mindig nedves, pedig éjszakára a fűtőtest mellé tették száradni. — Már őröltünk, hogy az idén elmarad a tél — mondja —; nem hiányzott a hó. Ketten vagyunk a délelőtti műszakban, egyikünk tízpercenként lapátolja a havat. Az időjárás megfontoltabbá tette az autósokat; csak az indul útnak kocsival, aki rá van kényszerítve. Meg is látszik a forgalmunkon, mert felére csökkent a bevétel. Somodi Imre csoportvezető örül a télnek. Nemsokára disznót vágnak, kell a fagy a kolbásznak. — Legkedvesebb évszakom a tél — mondja —; lenyűgöz a fehér, tiszta világ, jókedvű leszek tőle. Dolgozni persze sokkal kényelmesebb szikrázó napsütésben, de hát mi ezt vállaltuk, itt kell teljesítenünk. A benzinkútnak saját kutyája is van. Évekkel ezelőtt csapódott a kutasokhoz, s a törzsvendégeket vidám farkcsóválással üdvözli. Most fázik, s kedvetlenül bökdösi orrával a hideg havat. A gépkocsik csúszkálva állnak meg a kútnál. Egy öttonnás teherautó veszélyes közelségbe kerül a kútkezelővel. Vezetője, Horváth László el tudja képzelni kellemesebb időtöltést is, mint az előtte álló barcsi utat. — Fűrészporért megyünk. Gondolom, jó időbe belekerül, míg odaérek. Visszafelé, megrakottan, valamivel könnyebb lesz. De hol van az még? 2. Füred felé indulva hóeke jár előttünk, tisztítja az utat. Az út menti fán két mókus ül, a behavazott kőkereszten fekete madár tollászkodik. A hetesi Vikár Béla termelőszövetkezet jutái szarvasmarha-telepéhez vezető úton traktorkerekek mély nyoma látszik. Takarmányt szállítanak. — Most az etetés a legnehezebb — mondja Kaposi Jenő műszaki vezető. — Kipörögnek a traktorkerekek is; előfordul, hogy segíteni kell az MTZ-knek, s egyik traktor húzza a másikat. Eddig nem okozott különösebb fennakadást a hó a munkában. Jó lenne azonban, ha elállna a havazás; még néhány centi, s gond lesz a telepen a közlekedés. Az istállókban négyszázhetven tehén várja egykedvűen a takarmányt. Negyven ember „szolgálja ki” az állatokat, mostanában kicsit nehezebb körülmények között, mint egyébként. A tejcsarnok hatalmas kádjaiban gyűlik a tej. Neu Józsefné csar- nokos csak azért izgul, hogy ne forduljon hidegebbre az idő. — Tavaly befagytak a vezetékek, amelyeken a tej érkezik, ki kellett cserélni a rendszert. Ez most igazán nem hiányzik nekünk. Naponta kétszer szállítják innen a tejiparhoz a tejet, nem szeretnénk fennakadást. 3. A Toldi-lakótelepen az ugyancsak megsűrűsödő havazás ellenére dolgozik a ku- bikosibrigád, Szanyi Miklós vezetésével gázaknát készítenek. — Körmünkre égett a munka, nem halogathatjuk tovább — mondja —; a lakások műszaki átadása már megtörtént, elő kell készítenünk a gázszerelőknek a terepet. Nemcsak az időjárás néhezíti a munkát, hiszen olyan helyen ássuk most az aknát, ahol már vannak vezetékek. Ezért csak a kis teljesítményű kotrógépet használhatjuk; még szerencse, hogy nem fagyott a föld. Két-három nap alatt végeznünk kell a nyersmunkával, mert más feladatok is várnak ránk. Eddig szerencsés tél volt, nem kellett fagyszabadságra mennünk; reméljük, így lesz tovább is. Egy kis havazástól nem ijedünk meg. Ha fázunk, forró teát iszunk. Nem kóstolja meg? — kínál kedvesen a forró italból. Elfogadom, mert ugyancsak fázom már. TAVASZVÁRÓK Ameddig a szem ellát, felöltötte hókabátját a természet. Az ágak szelíden nyújtóznak fehér terhükkel. Mily Lnnék látják ezt a vakítóan fehér, békés világöt a távolsági buszok vezetői? — Nincs időnk gyönyörködni benne —- felelik a kaposvári távolsági pályaudvar melegedőjében. —■ Egyébként nagyon szeretjük — kis hatásszünet után ■ — szabadnapon. Oldott, baráti hangulat enyhíti a'rossz utakon megtett hosszú kilométerek okozta feszültséget. A mai 24- íagú stáb kara hajnalban kezdett, és késő estig úton lesz. — Milyenek az útviszonyok ? — Megyénkben az idén sokkal nagyobb gonddal takarítják az utakat, mint tavaly — állítják szinte valamennyien. — A szomszédos megyékhez viszonyítva is tisztábbak az útjaink. — A kritikusabb szakaszoknál, mint például a ladi domb, nagy . segítségünkre volt ilyen időben az út szélén ötvenméterenként felhalmozott só, -homok és fű- részporkeverék — mondja Simon Sándor. — Ha valahol elakadtunk, a kerekek alá szórtuk, és a busz máris „kapaszkodni” tudott. Az idén, sajnos, hiába kerestük ezeket a kupacokat. — Ez az idő próbára tesz embert, gépet egyaránt — fűzi hozzá Horváth József. — Nagy felelősség gyakran száz-százhúsz embert vinni a kocsin, hiszen mindenkiért, aki felszáll, mi felelünk. — Az útviszonyok miatti késéseiket nehezen viseli az utazóközönség — említi Fekete Ferenc. — Az órájukra mutogatnak, s elhangzanak sértő megjegyzések is, pedig minden tőlünk telhetőt megteszünk. — Vasárnap a győri utamon talán 12 autóval találkoztam — meséli Stark Gábor —, s ebből hat az árokban „pihent”, a többi pedig hosszú kilométereken meg- előzhetetlenül „csetlett-foot- lott” előttem1. "Beszélgetésünk a már hagyományos autós—buszos ellentétre terelődik. A tél viszontagságai között még inkább megérdemelnék a buszok, hogy udvariasan kiengedjék őket a kereszteződésekben, előnyt biztosítsanak nekik, akkor is, ha az a kresz szabályai szerint épp nem jár, ha nem parkolnak az útszéld hó miatt az úttest közepén ... Mint kiderült,’ az autóbuszsofőrök zsebét is „húzza” a tél. Ugyanis túlfogyasztást okoz a jármű megfelelő hőfokra való feltfűíése és természetesen az is, ha az út nagy részét 20—30 centiméteres hóban kell megtenniük. Télen a napi 300 kilométer megtétele után bizony remeg a' láb, vibrál a szem, az alvás nyugtalan — hamar itt a következő műszak. S máris indulnak a következő járatok. A taszári, a göllei, a szekszárdi, a mohácsi kocsik pilótái az ajtóból visszaszólnak még: — Várjuk a tavaszt!'
