Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
1986. február 12., szerda Somogyi Néplap 5 JÁTÉK A HABSZIVACSON Országos pedagógiai kísérletek Tudásmérő feladatbank Cseh Tamás dalának refrénjét dúdolom magamban: „Kies hazában mutass nekem (Egy olyan nagy ravaszt, mint Shakespeare William.” S próbálok bizonyítékokat sorjáztatni a kaposvári Csiky Gergely Színház pénteki bemutatója után annak igazolására, hogy valóban nevezhetjük Shakespeare-t párját ritkító nagy ravasz mesternek, aki mindannyiunk eszén túljárva huncutul kacsint csak történetei mögül. Kutatásom — bármennyire is próbálom lelkiismeretem szerint becsülettel végezni — nemigen jár eredménnyel. Igaz, A vihar nem véletlenül tartozik Shakespeare legkevesebbet játszott darabjai közé. Ha színpadra állításának nehézségében valaki is kételkedett volna, annak most jó cáfolat a kaposvári előadás. A vendégként rendező Gazdag Gyula mentségére lehetne említeni (talán szentségtörés gyanúja nélkül, hogy a darabon érződik' Shakespeare mintha nem saját dramaturgiája szerint írna itt. Természetesen alátámasztja ezt, hogy A vihar azon ritka drámái közé tartozik, amelyek szigorúan tartják magukat az ókori — nevezetesen arisztotelészi — tér-cselekmény-idő hármas egységéhez. Ám igaz az a mondás is, amit erre most kapásból licitálhatunk válaszul: a megírt darabbal már nem sokat kezdhetünk; van. ahogyan van. Egyedüli üdvözítő megoldásként az kívánkozna, amit Jan Kott mondott a mű kapcsán. „Az igazi Vihar félelmetes és nyers lirai és groteszk, mint Shakespeare valamennyi műve; nagy, szenvedélyes leszámolás a valóságos világgal. Hogy így értelmezhessük A vihart, vissza kell térnünk Shakespeare szövegéhez a Shakespeare színházához.” Bizonyára nem véletlenül került ez a szövegrészlet a műsorfüzetbe sem, hiszen Gazdag Gyula érezhetően ebben a szellemben nyúlt a darabhoz. Bátorságát dicsérhetjük, meri meglehetősen sok veszélyt rejt magában ez a megoldás is. Föl kellett ugyanis adnia emiatt a társulatnak azt, ami sajátossá tette az eddig színpadra állított darabok döntő többségét vagy még valószínűbb, hogy nem is kellett tudatos föladása a már sokat elemzett „kapos- váriságnak”, itt magától tűnt el. Nagy kár érte, mert így nehezen befogadható produkciót kaptunk. Hibába érezzük az előadás alatt, hogy a színészek nem adják meg könnyen magukat, az, hogy a harcukat érzékeljük, már kizökkent bennünket, és egyre inkább beletörődünk, hogy ezúttal jogunk lesz kevesebbet tapsolni. Pedig hogy Shákespeare-t is lehet olyan szellemben játszani — amit most hiányolni vagyunk kénytelenek —, éppen a társulat eddigi gazdag és szinte kivétel nélkül emlékezetes színházi élményéket tartalmazó Shakes- peare-repertoárja a bizonyíték. A vihar bemutatója azonban ezúttal vihar nélkül zajlott le, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan sok igyekezetei emésztett föl. Kezdhetjük ennek fölsorolását rögtön Eörsi Istvánnal, aki — szintén nem kevés merészségről téve tanúbizonyságot — Babits után fordította le újra az eredeti szöveget. Nem lepődhetünk meg ezen különösebben, hiszen Arany-fordítást is cserélt már föl Eörsire a kaposvári társulat, méghozzá úgy, hogy előnyére vált a darabnak. Ebben az esetben azonban a Babits-szöveg nem veszített annyit csillogásából, hogy ne szólhatott volna a mai emberhez. Lehet azonban, hogy Shakespeare-t túlságosan is úgy szoktuk meg, hogy együtt van a fordítói által teremtett sajátos ar- chaizmussal. Eörsi azonban ezt — lehet, hogy joggal — mellőzi. Meg kell még szoknunk, hogy nincsenek kizárólagos értékek, s ez még a Shakespeare-fordításokra is vonatkozik. Nem sok lehetőséget teremtett Dcmáth Péter számára a díszlet, hiszen az egy helyhez kötött cselekmény gátat szabott a sziporkázó ötleteknek, megoldásoknak. Az, hogy habszivacs-sziklákon mozognak az előadás jelentős részében a szereplők, mégsem a legszerencsésebb megoldás, annál is inkább, mert illúziónk vesztetten tapasztalhatjuk, hogy lépésenként válik a szikla pozdorjává még a lepkesúlyú szereplők lába- nyomán is. Igaz, néha eltereli a figyelmünket az ezzel egy időiben keletkező csikorgó habszivacshang. Mindezen észrevételek ellenére vannak jó pillanatai az előadásnak. Igaz, ahol egyidőben ennyi kitűnő színész van színpadon, mint itt, mindig akad figyelni valónk. Bár az előadás színvonala azt eredményezi, hogy még Jordán Tamás is — akiről pedig joggal föltételezhettük, nem tudja alulmúlni önmagát, ezúttal meglehetősen küzd Prospero szerepével — valójában csak az epilógusban találja meg igazi formáját, ám ez már meglehetősen késő. Nincs nagy esélye Kulka Jánosnak és. He- lyey Lászlónak sem, hogy segítségére siessen. Pillanatai vannak csak Karácsony Tamásnak és Hunyadkürti Györgynek is. Az előadás legjobb trióját a Bezerédi Zoltán, Koltai Róbert. Dunai Károly hármas hozta. Segítségükre volt ebben, hogy szerep szerint az alkohol mozgatta cselekedeteiket, a közönség ennek láttán mindig hálás. Külön meg kell említenünk, hogy a legutóbb bemutatott Munkásoperettben is alkoholista lumpenelemet alakító Koltai menynyire másként volt részeg ez alkalommal, s nem hozta előnyére — az ott nagyon bevált fogásokat. Minden átgondoltsága ellenére nem tudott igazán légies lenini Pogány Judit, és a szerep kidolgozása miatt Varga Mária Mirandájában sem lehetett első látásra beleszeretni. Az előadásban elhangzó betétszámokat eredeti Shakespeare korabeli motívumok alapján Hevesi András szerezte. Varga István A Somogy megyei Pedagógiai Intézet sokirányú tevékenységében rangos helyet foglal el az országos kísérletekben való részvétel megszervezése, illetve kibontakoztatása. E kísérletek skálája igen széles és átfogó: a köznevelési és a közművelődési rendszer fejlesztése, a nevelés és az oktatás tartalmának korszerűsítése, a tanulóifjúság életkörülményeinek és mozgalmi tevékenységének javítása, valamint a pedagógiai értékelés színvonalának emelése szerepel a programban. Külön említhető az a kísérlet, amelybe a csurgói gimnázium kapcsolódott be a diákok nevelőtanári pályára történő felkészítésével. Megyénk négy településén — Mernyén, Segesden, Ho- mokszentgyörgyön és Da- rányban — általános művelődési központokat hoztak létre, az általános iskola és a művelődési ház egy igazgatás alá került. Az új rendszer a folyamatos művelődés lehetőségeit bővíti, helyet és alkalmat kínálva valamennyi korosztály — az óvodásoktól a nyugdíjas korú lakosságig — kulturális igényeinek kielégítésére. A falun élők művelődését szolgálják úgy, hogy módszereiben, szervezési formákban és az anyagi feltételek biztosításában alkalmazkodik a települések változatos feltételeihez. Az általános művelődési központok tevékenységének eredményeit a közben felmerülő problémákat, a pedagógiai intézetnek, a megyei művelődési központnak, a megyei tanács művelődési osztályának, valamint a tanítóképző főiskolának a munkatársai kísérik figyelemmel, tanácsaikkal enyhítik gondjaikat, országos szintű előadók meghívásával bővítik tapasztalataikat. Kaposváron a Toldi utcai általános iskola, valamint a balatonszabadi általános iskola a színhelye annak a kísérletnek, mely a már ismert szentlőrinci példára korszerűsíti a nevelés és az oktatás tartalmát. Az országos kísérleteknek ebbe a csoportjába sorolható a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban a matematikai oktatási kísérlet, melynek célja az új általános iskolai tantervre szervesen épülő gimnáziumi tanterv, illetve a segédletek létrehozása. A balatonlellei általános iskolában a földrajzi tantervi követelmények teljesíthetőségét vizsgálják a pedagógusok. Ugyanez a kísérlet biológiából már befejeződött, a pedagógiai intézet most dolgozza fel az adatokat. A fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium országosan is szinte páratlan számítógép-parkja adott alapot ahhoz a kísérlethez, melynek témája, hogyan lehet játékosan programozási ismereteket tanítani a diákoknak. Ehhez a témához kapcsolódott Tabon az 529. számú ipari szakmunkásképző intézet. A fonyódi gimnáziumban folyik az a kísérlet is, melynek célja a kollégiumi önkormányzat fejlesztése. Az alkalmazott módszerek az ön- tevékenységre nevelést szolgálják, döntéshelyzetekben az önállóságra szoktatást segítik. A Somogy Megyei Pedagógiai Intézet az Országos Pedagógiai Intézet értékelési központjával közösen egy tantárgyi feladatbank létrehozásán tevékenykedik. Általános- és középiskolai pedagógusok részvételével az általános iskolai kémia, földrajz és történelem, a középszintű oktatásban pedig a kémia feladatbank szerkesztése már folyamatban van. A kísérlet eredménye egy feladatgyűjtemény lesz, melynek alapján a diákoknak nem a százalékos teljesítménye, hanem a tudásszintje mérhető. A csurgói gimnáziumban és az óvónőképző intézetben az OPI nevelési igazgatóság irányításával fakultációs tantárgyként vezették be a napközi és nevelőotthoni tevékenységek látogatását, megismerését. Az OPI iskolakutatási és fejlesztési osztálya Somogy megye alsó- és középfokú oktatási intézményeiben vizsgálja, hogy milyen az iskola céljainak a jelenleginél jobban megfelelő működési modell, hogyan lehet demokratikusabb a vezetés. A felsorolt kísérleteket megyénk pedagógiai intézete tanfolyamok, továbbképzések szervezésével támogatja, a munka során jelentkező gondokat, tapasztalatokat ankétokon, tanácskozásokon vitatják meg. T. R. A rend embere Cseh Gábor kiállítása Nagyatádon A Gábor Andor Művelődési Központban rendezték meg Cseh Gábor .kiállítását Nagyatádon. Talán nem túlzás: az utóbbi hónapok legizgalmasabb bemutatkozása ez. A művész szuggesz- tív képei mellett nem lehet elmenni érzelmek és gondolatok nélkül. íme, az Olvadás! Még tartja magát a tél, de már latyakos a földes út; még kopárak a fák, a szekér is elhagyottan árválkodik, de érezni, hogy valami új életet ígérnek... Amott a Tolnai bárka. Téli csendben pihen, az olvadást várta. Kecses alakját megkímélik-e a zajlásnak induló jégtáblák? Cseh Gábor képei megállítják a nézőt a Duina-parti stégnél, a Madárijesztőnél, a Szekszárdi utcánál, a Csatári faluvégnél, a Csónakoknál vagy a Bened ek-szurdoknál. Rend uralkodik Cseh Gábor festményein. Ez a titka. Vallomása szerint csak így élhet — békességben az ecset és az egyenruha, merthogy a szekszárdi festőművész a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság őrnagya. Miskolcról indult, a szolnoki művésztelep szomszédságában nőtt fel, ahol Chiovini Ferenc festőállvány-hurcolójak,ént jegyezte el magát a grafitceruzával és az ecsettel. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola hallgatójaként Szirmainé Bayer Erzsébettől leste el a mesterségbeli tudást Szeikszándon 'Wallacher László és Lázár Pál egyengette szárnypróbálkozásait, majd a M uríkácsy-d íjas Ve- csési Sándor és az ugyancsak Munikácsy-díjas Patai László adott néki hasznos tanácsokat. Barátságot kötött Babits és Garay János szülőföldjének lakóival. „Nekik és róluk szeretnék szólni műveimben — írja. — Meggyőződésem, hogy kötődés, szeretet, humánum nélkül nem születhet jó mű,” Cseh Gábor képei az eltűnő pincesorokat, a holnap már talán nem létező tanyákat idézik. Jelképeket nélkülöző ecsetvonásai azok számára is befogadhatóvá teszik műveit, akik soha nem tanulták a festészet irányzatait, változó rendszerét. Ezért is jutott el munkáival az apró falvak kiállítótermeibe, a gyárak csarnokaiba. Azt mondta: az ilyen találkozások jelentik számára a legnagyobb sikert. N. J. AKADÉMIAI ELISMERÉS Vegyészsiker Kaposváron Új tudományos módszerek a mezőgazdasági Elismerés a magyar kenderiparnak főiskoláról Tegnap a Magyar Tudományos Akadémián ünnepélyesen átadták a nagy magyar analitikai vegyészről, Erdey Lászlóról elnevezett dijat. A pályázat útján elnyerhető magas elismerést a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola két kutatójának, dr. Csapó János és dr. Csapóné Kiss Zsuzsanna dr. okleveles vegyésznek Ítélte a bizottság. A hozzá nem értő számára keveset mond a Csapó házaspár dolgozata, amely ezt a címet viseli: Üj ioncserés oszlopkromatográfiás módszerek az élelmiszerek és a takarmányok analízisében. Azt viszont már a biológiával, a vegyészettel nem foglalkozók is tudják, hogy életünk, táplálkozásunk egyik döntően fontos eleme a fehérje, s nem mindegy, hogy ez milyen aminosavakból épül fel. — Ezzel már a tudomány és a közismeret határmezsgyéjén járunk. Az első osztályos Zsuzsika apjára néz; mélybarna, mindenre fogékony, kitárulkozó tekintettel lesi, hogy a közbevetésre mit válaszol az apa. Talán a tanítóját hallgatja csak ilyen figyelemmel, mint most, ebben a békés, esti otthoni családi körben az édesapját. Aki a szakma megszállottságával beszél azokról a fehérjét építő ami- nosavakról, amelyek nélkülözhetetlenek az ember, az állat táplálékában, és azokról, amelyeket képes felépíteni a szervezet. — Ez az elvont dolognak látszó vegyészet — mondja dr. Csapó János — fontos szerepet tölt be a gyakorlatban. Például beérkezik az országba egy rakomány húsliszt, tudni kell, hogy milyen arányban kerüljön az takarmányba, hogy az állattenyésztés a lehető legjobb eredményt produkálja. Az állat számára szükséges ami- nosavak néhány százalékos eltérése tonnákkal javíthatja vagy ronthatja a takarmány értékét. — A módszerek sorozatát dolgoztuk ki — mondja dr. Csapóné —, az aminosavösz- szetétel biztonságos, pontos meghatározásához. Az a cél, hogy ez a módszer minél szélesebb körben elterjedhessen, minél több, minőségvizsgálattal foglalkozó laboratórium alkalmazza. A vaskos dolgozat, a rangos akadémiai díj mögött hosszú évek harmonikus, következetes munkája húzódik meg. A tavaly megjelent akadémiai pályázat csak ösztönzőt adott ahhoz, hogy jó fél évtized kutatómunkájának tapasztalatait tudományos munkává ötvözze a házaspár. — Egy témán nem lehet akkor elkezdeni dolgozni, amikor megjelenik a pályázat — mondja dr. Csapóné. — Ez inkább arra ösztönöz, hogy az ember a kutatói múltjában keresse meg azt a területet, ahol úgy véli, már megbízható, mérhető eredményei vannak. — Mi sok tekintetben nagyon szerencsések vagyunk. — Dr. Csapó János összecsukja az iratokat, a levelezéseket tartalmazó dossziét. — Együtt végeztünk Szegeden — folytatja a férje gondolatát Csapóné —; mindenképp egy helyre akartunk kerülni, és nagy szerencsére ezt a helyet itt, a főiskola kémiai laboratóriumában találtuk meg. — Nem azonos szaklaborban dolgozunk, de talán ez a közös munkában jó is. Zsuzsa a biokémiai laborban van, én a takarmánykémiá- nál. — Nem vitás, nem volt könnyű átállni egy vegyésznek a biológiára ... — ... viszont én éppen azt tartom nagy dolognak, hogy egy mezőgazdasági intézetben született olyan kémiai eredmény, amelyet akadémiai díjjal ismernek el. S ennek része a nyitottság, a jó közösségi szellem, amely egyik döntő jellemzője ennek a főiskolának. Dr. Csapó János alig két éve védte meg kandidátusi értekezését. A szakmában, a mindennapokban egyaránt társ feleséggel közösen tanul nyelveket. Szabadidőben szeretnek kirándulni, sportolni, a téli estéken a két gyerek kötni tanul az anyukától. Amikor a további szakmai tervekről érdeklődöm, mindketten visszahúzódón elmosolyodnak. — Előre ilyesmiről nem beszél az ember szívesen. Inkább majd akkor, ha eredmény lesz belőle. Vörös Márta A magyar kenderáruk Szovjetunióba irányuló exportjának évek óta tartó pontos teljesítéséért, a tavalyi túlteljesítésért és soron kívüli szállításokért, s a kifogástalan minőségért a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselete elismerő oklevéllel tüntette ki a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalatot. Az oklevelet kedden munkás- gyűlésen aták át a vállalat kollektívájának. Családi zenekar. Az ukrán Csernovci városban él a Migaljuk házaspár. Nyolc gyereket nevelnek; az apa mérnök, az édesanya egyetemi oktató. A zenekedvelő szülők gyerekeikkel családi zenekart alakítottak, s ebben a legkisebbek is részt vesznek. Nagy sikerük volt, már a moszkvai Kreml kongresszusi palotájának egyik előadásán is fölléptek.
