Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám

1986. február 10., Ueno Somogyi Néplap 3 Bővítik az üzlethálózatot, épül az új vendéglő JÓ PARTNER A SEFAG Igényesen a lakosság érdekében Kilenc község, ebből öt kistelepülés, összesen 13 ezer lakos. Sommásan és csak a számokat figyelembevéve ez a lengyeltóti áfész ellátási körzete. A számok azonban nem sokat mondanak, leg­alábbis nem érzékeltetik pontosan a mögöttük meg­húzódó örömöket és gondo­kat. Bár az, hogy egy fo­gyasztási szövetkezetnek többségében kistelepülése­ken van tennivalója, jelzi, hogy az előbbiekből keve­sebb, az utóbbiakból pedig több része van. Buzsák, Hács, Kisberény, Lengyeltóti, öreglak, Pa- muk, Somogyvámos, So- mogyvár és Táska. Ezeken a településeken élők alapszintű kereskedelmi és vendéglátói ellátásáról kell gondoskodnia a szövetkezetnek. Ennek megléte vagy hiánya szoros összefüggésben van a falu népességmegtartásával, a la­kosság közhangulatával. Mit lehet, mit tesz az áfész, hogy a maradás mellett döntsenek a községek lakói? Erről kér­deztük Teveli Lászlót, az áfész elnökét. — A bolthálózat leromlott állaga, a lakosság száma, a Balaton közelsége, mind­mind már évekkel ezelőtt in­dokolta volna a kereskedel­mi ellátás színvonalának ja­vítását. Ez azonban nem csak az akarattól függ. A három éve indult Szövosz-program nekünk is sokat segített, de szükségünk volt a Mészöv, a tanács és nem utolsósorban a lakosság segítségére is. En­nek keretében került sor pél­dául a somogyvámosi ve­gyesbolt építésére, a felvá­sárlótelep és az italbolt fel­újítására, Így tudtuk nagy­mértékben javítani az alap­ellátást Hácson és Táskán is. Mind a három településen lehet kapni csomagolt tőke­húst, megoldódott a hűtött termékek tárolása. Az elmúlt három évben hat kereskedel­mi egységet újítottunk föl, il­letve építettünk újat. — önök kizárólag alapte­vékenységgel — kereskede­lemmel és felvásárlással — foglalkoznak. Előnyt vagy inkább hátrányt jelent ez? — Is-is. Előnyt abból a szempontból, hogy az erőfor­rásokat összpontosítani tud­juk. Hátrányt, mert az ipari tevékenység hasznát kama­toztatni tudnánk az alaptevé­kenységben is. De ezen nem igen lehet változtatni, mert adott a földrajzi környezet és ez éppúgy meghatározó, mint a városi szomszédaink, a mezőgazdasági jelleg és a kistelepülések megléte. Pártnapok a gazdaságpolitikáról Az év elején országszerte pártnapokat tartanak a munkahelyeken és a lakóte­rületeken, mindenkor a kö­zösséget leginkább foglalkoz­tató témákat tűzve napirend­re. Ezúttal mintegy húszezer helyszínen, február 10-e és 28-a között rendezik meg a pártélet e nyílt fórumait, amelyeken párttagok és pár- tonkívüliek egyaránt részt vesznek. Várhatóan mintegy másfél millió dolgozóval — pártta­gokkal és pártonkívűitekkel — találkoznak az előadók. A téma avatott szakemberei az ország gazdasági helyzetéről, a VII. ötéves tervről, az idei népgazdasági tervről és a konkrét helyi gazdasági fel­adatokról szólnak. A pártna­pok lehetőséget kínálnak a közvélemény érdeklődésére leginkább számot tartó té­mák megismertetésére, meg­vitatására, a vélemények ki­cserélésére. A pártszervezetek rendez­vényeit a megyei, budapesti kerületi pártbizottságok irá­nyításával készítik elő. A nagyüzemekben, az ország valamennyi egyetemén, az akadémiai kutatóintézetek­ben, a megyei tanácsoknál központi előadók tartanak tájékoztatót. A termelő üze­mekben a munkahelyi párt­ós gazdasági vezetők szólnak az országos és a helyi felada­tokról; ez utóbbi pártnapo­kat úgy szervezik, hogy a résztvevők létszáma módot adjon a párbeszédre, az esz­mecserére. Az utóbbi hetekben a bu­dapesti, a megyei és a me­gyei jogú városi pártbizott­ságok előkészítő tanácskozást tartottak a pártnapi előadók, propagandisták számára. A résztvevők megismerkedtek a téma főbb tartalmi kérdé­seivel, szó esett a pártnapok lebonyolításának módszerei­ről is. Az előadók előzetesen tájékozódnak a gazdálkodó egységek, intézmények mun­kájának eredményeiről, a to­vábbi feladatokról. E felké­szülés az egyik biztosítéka annak, hogy az idei pártna­pokon fölmerülő kérdések sem maradnak megválaszo­latlanul. A pártnapok tapasz­talatait egyébként — a há­romévtizedes gyakorlatnak megfelelően — összegzik majd, s a további munkában hasznosítják a pártszerveze­tek, illetve a felsőbb párt­szervek. Célszerűen összeállított se­gédanyagok is megjelentek, segítve az előadók munkáját. A Politikai vitakör 1986/1. számú füzete tartalmazza a pártnak a napirenden sze­replő témákkal kapcsolatos álláspontját, érveket a meg­jelölt célok mellett. A „Té­nyek, adatok” sorozat újabb kiadványa számokkal il­lusztrálja a gazdasági hely­zetet és a terveket. A Gazda­sági helyzetünk, feladataink című előadói vázlat tíz té­makörre osztva ajánl gondo­latokat a pártnapi tájékozta­tóhoz. Ugyancsak jelentős az a napokban elkészült füzet, amely Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak január 15-én, az MSZMP KB Politikai Akadémiáján elhangzott előadását tartal­mazza, A VI. ötéves terv tel­jesítésének tapasztalatai és a gazdasági építőmunka fel­adatai a VII. ötéves terv idő­szakában címmel. — Azt hiszem, az nemcsak a kereskedelmi üzlethálózat­ra, de a vendéglátás színvo­nalára is rányomja a bélye­gét. — Az említett építésekkel, illetve felújításokkal úgy ér­zem, bolthálózatunk betölti szerepét. Nem ez a helyzet a vendéglátással. Itt, Lengyel­tótiban például a valamiko­ri vendéglőt le kellett bonta­ni, rossz állapota miatt. Egy étteremre pedig feltétlenül szükség van, részben a helyi lakosság, részben a Balaton közelsége miatt. Nyáron nagy az átmenő forgalom, sokan inkább itt veszik meg a napi élelmiszereket, mint hogy hosszú sorokat álljanak a part mentén. A vendéglőt 1984 januárjában bontották le, most ott tartunk, hogy megkezdődtek a tervegyezte­tések és ha minden sikerül, akkor májusban elkezdődhet az építkezés. A tervek sze­rint még ez év decemberében át is adjuk az új vendéglőt. — Nem túlzott optimizmus ez? — Ugyanazok építik ezt is — egy kaposvári kisszövet­kezet —, mint a somogyvá­mosi boltot, és az ott szerzett kedvező tapasztalatok bir­tokában nyugodtan mondom ezt, mert megbízható, jó munkát végeztek, és gyorsan. Ehhez persze az is kell, hogy a korábbi beruházásokhoz hasonlóan ebbe is besegítsen a lakosság. Már vannak is jelentkezők. Pillanatnyilag egyébként 14 vendéglátóhe­lyet üzemeltetünk, ennek mintegy 80 százaléka szerző­déses formában működik, a boltok — összesen 30 — sa­ját kezelésben vannak. — Az alaptevékenységük­höz tartozik a felvásárlás is. Milyen szerepe van ennek a többi ágazat mellett? —Évi bevételünk 300 mil­lió forint, ebből a felvásárlás 9 millió, vagyis körülbelül mindössze 3 százalék. Ez a részesedés néhány éve ennek kétszerese volt, de hozzánk is betört a konkurrencia, ezenkívül egyéb oka is van a csökkenésnek. Sajnos nincs gazdaságos felvevőpiac a kö­zelben, így a nagybani ter­meltetés megszervezése is gondot jelent. Amire számít­hatunk, az a méz, a csiga, a házinyúl, a meggy, a dióbél és a gyógynövény. Ezek ter­meltetésében szeretnénk elő­relépni az idén. A nagyatá- din kívül tárgyalunk a szi­getvári konzervgyárral és a Zöldértekkel, de a legjobb az lenne, ha a közelben fel is lehetne dolgozni a felvásárolt terményeket, legalábbis egy részét. Hosszú távú terve­inkben szerepel is valami­lyen ehhez kapcsolódó üzem létesítése, de erről érdemben talán az ötéves tervidőszak végén, vagy a következő öt­éves tervben beszélhetünk. N. Zs. Gyanta - nemcsak vonóra, csizmatalpra... A gyantagyűjtők télen készítik a „tükröket” a né­hány éven belül vágásra kerülő izmos fenyőkön, hogy aztán tavasszal, a „'ha­sítást” követően elhelyezzék a gyűjtőcserepeket is a tör­zseken. A gyantagyűjtésre kijelölt fákat az erdészetek öt éven belül kivágják, ezek az egyedek, illetve erdőré­szek véghasználat előtt áll­nak. Somogybán a nagyba­jomi, a marcali, a somogy- vári és a barcsi erdészetek területén csapolnak különö­sen sok fenyőt az Erdőké­mia Vállalat zalaegerszegi gyáregységének gyantagyűj- töi. Mint arról Zsupányi Ká­roly, a vállalat szállításveze­tője tájékoztatott, a Dunán­túl nagyobb részére — fő­ként Zala, Vas, Somogy, Veszprém és Baranya me­gyére — kiterjedő gyűjtés eredményeként évente mintegy 22—25 vagonnyi nyers gyanta jön össze az erdőkből, legtöbb Somogyból és a környező fenyvesekből. A vállalat a legjobb partne­rei között tartja számon a Somogyi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaságot. Az összegyűjtött gyantát feldolgozzák és kész vagy félkész áruként értékesítik Zalaegerszegről. Lepárlás­sal például terpentint készí­tenek belőle, amit aztán vagy maguk használnak fel adalékanyagként, újabb ter­mékek előállításához, vagy eladják más vevőknek az ország minden részébe. Acetonitot küldenek a kon­zervgyáraknak, gyantából készült termékeket szállíta­nak cipőgyáraknak, bőr- és cipőkellék-üzlieteknek, két típusú forrasztásvédő lakkot rádiótechnikai vállalatok­nak, a postának. Hogy mi mindenre hasz­nálják a gyantát... Sokan csak azt tudják, hogy fontos kelléke a vonóshangszeren játszó zenészeknek — a vo­nót időnként gyan.tázni kell —, s használja a cipész is. Arról már kevesen tudnak, hogy például a gyantaolaj fontos alkotó eleme az üreg­védő anyagnak, s hogy a feldolgozás után porrá tört, barnás, üvegszerű áttetsző anyagot a néptáncegyüttesek tagjai is használják: ebbe lépnék, mielőtt a színpadon szerepeinén ék. hogy ne csússzon a csizmájuk talpa. A gyanta kozmetikai cikkek alapanyagaként is szerephez jut, méhviasszal keverve például szőrtelenítő szerként ismeretes. Messze még az idő, mire a fenyőgyamta, a „fenyő könnye” megtölti az üveg­edényeket. A gazdag „ho­zam” nemcsak a gyantát „termő” fától függ, hanem az év időjárásától is. Egy- egy cserépbe 60—100 deka fér el, s hogy az idén meny­nyit tölthetnek a hordába a gyűjtők, annak csak a ter­mészet lesz a megmondha­tója. H. F. Közép-Ázsia legnagyobb gázlelőhelyét tárták fel a geológusok Satlik közelében. Képün­kön: Épül a gázvezeték a Türkmén szovjet köztársaságban Dauletaban-Donmezi óriási lelőhelyén. Egy nap a KlSZ-ért Gyűjtik a hasznos hulladékot Egyre több KlSZ-szerve- zetre lehet számítani a kör­nyezet szépítésében és védel­mében, a munkahelyért, a településért végzett társadal­mi munkában. Vannak ki­emelkedő eredmények is. Például a Videoton tabi gyá­rának fiataljai évente átlag 1800—2200 órát dolgoztak a nagyközségben. Nagy segít­ség az általános iskolának, hogy fölkészült fiatal szak­emberek vezetik a számítás­technikai szakkört; a kom­munista szombatokon meg­keresett pénzből mindig szí­vesen adnak hasznos célok­ra. A szocialista brigádok például húszezer forinttal tá­mogatták a földrengéskáro­sultakat. A siófoki Kőolajvezeték- építő Vállalat KISZ-esei el­ismerést szereztek a hasznos hulladékok összegyűjtésével. Tekintélyes értékű anyagot, sőt energiát takarítanak meg így. Visszhangra talált a csurgói szakmunkásképző egy nap a KlSZ-ért akciója. Abból a pénzből, amelyet különböző munkákkal, első­sorban az őszi betakarítással megkeresnek, egynapi össze­get felajánlanak az ifjúsági szövetség céljaira. Nemcsak a nagyobb helye­ken lehet jó az eredmény; erre jó példa a szorosadi Er­dei Ferenc KlSZ-alapszerve- zet. A fiúk, lányok társadal­mi munkájukkal teremtik elő a KISZ-helyiség jobb fölsze­reléséhez szükséges pénzt. Most egy ifjúsági tábort szeretnének kialakítani az egyik erdészházban. Benyúj­tott pályázatuk nyomán min­den támogatást megkapnak hozzá. Középiskolás vendégek Kaposváron Százhúsz tanuló jött Ka­posvárra megyénk középis­koláiból pénteken délután öt órára, a politikai képzési központba. A megyei KISZ- bizottság és a középiskolai tanulótanács szervezésében vasárnap délig élvezhették a farsang örömeit a mackó­nappal jelzett programokon és élvezhették a végzett munka jutalmát. Pénteken este Ságvári Róbert polbeat- énekes szórakoztatta a diá­kokat és kísérőiket, majd tréfás vetélkedők és mini show-hajtás következett. A politikai dalok nagy sikert arattak, Ságvári Róbertnek most is sikerült megterem­teni az összhangot az előadó és a hallgatóközönség között, bár utóbbiakat nyugodtan titulálhatnánk „éneklő kö­zönségnek” is. A program szombaton délelőtt az ifjúsá­gi házban folytatódott; Bu­davári Miklós Attila várta a vendéget s fakasztott mo­solyt tréfás játékaival. A várva várt esemény a far­sangi felvonulás volt, s iga­zán nem panaszkodhattak a KISZ-esek, hiszen ők nyer­ték a jelmezes felvonulást, az „iskola rabjai” összeállítás­sal. A felvonulás után az 503-as szakmunkásképzőben rendeztek farsangi bált a fiataloknak, s ott találkoztak Ihos József humoristával is. Vasárnap délelőttre már csak az egyéni programok és a hazautazás maradt. S hogy mi volt a munka megérdemelt jutalma? A kö­zépvezetői tanfolyamot sike­resen elvégző aktivisták va­sárnap délelőtt kapták kéz­hez diplomájukat. S ha a vitrinban néha-néha majd felfedezik, akár évek múltán, a közös programok emléke biztosan újra felidéződik bennük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom