Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-04 / 29. szám

1986. február 4., kedd Somogyi Néplap 3 Á fő munkaidő becsületéért NEM FUTOTTAK VAKVÁGÁNYRA KÜLFÖLDI PIACKUTATÓK PROGNÓZISA Bővíthető a hűsexport A hús hazánk egyik leg­fontosabb exportcikke, ko­rántsem mindegy, mennyit tudunk eladni belőle a kül­piacon. Minthogy az ország gazdasági egyensúlyi helyze­tének javítása a következő években is kiemelt helyen szerepel, így elengedhetet­len annak kifürkészése, va­jon e termék iránt milyen lesz a kérésiéit? Mivel érde­mes leginkább foglalkozni ? A jövőbelátásra, a holnapi folyamatok előrejelzésére a svájci GIRA céget kérték fel a magyar szakemberek. A külföldi piackutatók szerint egyes húsrészekből — például sonkából és bél­színiből — ma sem álil ele­gendő rendelkezésre, irántuk különösen élénk a kereslet. Ám ezeket az igényeket csak akkor lesznek képesek kielégíteni a hazai termelők, ha sikerül emelni a tenyész­tői munka színvonalát, s megteremtik a termékek osztályozásának lehetőségét. A bélszín és sonka gazdasá­gos termelésének növelésé­hez biztos hazai piacra is szükség van. Kevés a szarvasmarha Sertéshúsért jelenleg a legmagasabb árakat az USA, Kanada és Dánia éri el, va­lamennyien szállítanak Ja­pánba is, amely .rendkívül igényes piac. Sajnos, a ma­gyar termékek többnyire az átlagár alatt kelnek el, mi­vel a különleges igényeknek nem mindig tudnak megfe­lelni a hazai szállítók. A magyar marhahúsexport elsősorban a Közel-Keletire irányul, ebben a régióban nagyon jók az esélyeink. A marhahús világpiaca 1987-től hiánnyal fog küzdeni, mert az állatállomány Dél-Ame- rifcában alacsony, az auszt­rál termelésire pedig kedve­zőtlen hatással van a szá­razság. A Közel-Keileten többféle marhahús iránt mu­tatkozik igény: a gazdagabb országok a magasabb minő­ségű árut, a szegényebbek az alcsóbb termékeket keresik. A marhahús árának stabili­zálódását 1986. elejére vár­ják a szákértőik, ekkorra apadnak az európai készle­tek,, s visszafogottabban ala­kul a termelés is. Mivel a legjobbak a lehe­tőségek a Közel-Keileten, így minden számottevő szállító erre a térségre összpontosít. Itt a marhahús ára az 1100 dollártól (Marokkó, Tunézia) 1648-iig terjed (Egyiptom). A legtöbbet az, egyik legna­gyobb importőr, az Egyesült Arab Emirátusok hajiadó fi­zetni : mégpedig 2885 dol­lárt. Eladóként a legmaga­sabb összeget — 4256 dollárt — az USA zsébeli be, ők gabonán hizlalják a marhát, területük garantáltan men­tes a száj- és körömfájástól, így aztán csak különlegesen magas árért adják el árui­kat. A juh is kelendő A közel-keleti juhpiacot továbbira is Ausztrália ural­ja, de még így Is jó lehe­tőségek k ín átkoznák a ma­gyar exportőrök számára, különösen élő juhiból adha­tunk el jelntősebb mennyid ségefcet. De van mód arra is, hogy — légi úton szállított — bárányhúst exportáljunk néhány gazdagabb, Perzsa­öböl menti állaimba. Ez azonban nem csekély beru­házást igényel. A juhhúsért a legtöbbet Európában fizetik, Franciaországban és Olasz­országban töblb mint 3000 dollárt adnak a kiváló mi­nőségű bárány tonnájáért. A Közel-Keleten az ár 2000 dollár körül mozog. A feldolgozott termékek közül kapósnak számít a dobozolt sonka, amelyből Dánia, Lengyelország és Hollandia szállít a legtöb­bet. Ám a kis szállítóknak is van esélyük arra, hogy az erős amerikai és az árérzé­keny angol piacon növeke­désit érjenek el. Ehhez azon­ban beruházásra, korszerű csomagológépekre van szük­ség. A szalámik és a kolbá­szok specialitásoknak minő­sülnék, s így jó áron érté­kesíthetők, de az üzlethez meg keld mozdítani a vevők fantáziáját. Vállalkozások a földminőség javítására Minőség és reklám A hazai szállítóknak több figyelmet és pénzt kell for­dítaniuk a reklámra, a pro­pagandára, sikert hozihat a magyar termékek eredetének hangsúlyozása. A feldolgo­zott termékek ára az 1413 dolláros sózott marhahústól az 5760 dolláros különleges szalámikig terjed. A GIRA tanulmányából egyértelműen kiderül: nem lesz könnyű exportálni a kö­vetkező esztendőkben, de nem is reménytelen a hely­zet. A legfontosabb teendő, hogy termékeink — minősé­gük és feldolgozottságuk ré­vén — lehetőleg a közepes vagy a magas árakat, érjék el. Erre — a fejlesztési tö­rekvéseiknek köszönhetően — van is esély. Cseh János Az Agrober vállalkozó partnerek bevonásával orszá­gos programot indít a földek minőségének javítására. Szakemberei abból indul­tak ki, hogy az utób­bi években, az inten­zív műtrágyázás hatásá­ra is, sokfelé az országban m eg lehe tős en el haszná lód ot t a talaj, s kémiai összetétele kedvezőtlenül változott meg. Ez a mezőgazdasági terme­lés sikerességét egyelőre ál­talában nem veszélyezteti, ám a későbbiekben — amennyiben nem sikerül fo­kozni a talajjavítás haté­konyságát — ez a kedvezőt­len jelenség megmutatkozhat a hozamok csökkenésében is. Az Agrober ezért a talajok mesaezésére új program ko­ordinálását vállalja; az arra vállalkozókkal, közös érde­keltséggel megszervezi a ta­lajjavító anyag komplex ki­juttatását. Számítógépben tartják majd nyilván az or­szág talajtani helyzetét, és a feltérképezés alapján ajánla­tot tesznék az érintett üze­meknek arra, hogy megbízá­sukra elvégzik a szükséges mumkát. A mészbányákat. is nyilvántartják, ily módon csökkentik a szállítási távol­ságokat. Kiválasztják a me- szezéshez szükéges, gazdasá­gos géprendszereket is. Az Agrober a meliorációs munkák talajcsöveinek gaz­daságos felhasználására szintén számítógépes prog­ramot adott; ezzel könnyen kiszámíthatják, milyen átmé­rőjű csövek szükségesek a ta­laj vízgazdálkodásainak javí­tásához. A tapasztalatok sze­rint ugyanis gyakran előfor­dul, hogy túlméretezték a csövek átmérőjét, és indo­kolatlanul sok csőanyagot használtak a talajjavításhoz. A földek tápanyagtartalmá­nak visszapótlását különleges öntözéses eljárással is segí­tik: az istállókban keletke­zett szerves anyagot gazda­ságos módszerrel, öntözéses formában juttathatják ki a földekre. Az Agrober ezzel kapcsolatos kísérletei siker­rel biztatnak. Kifognak a gyenge termőföldön Melléküzemágak a kapolyi téeszben dott, hogy a zacskógyártás­nál kifizetődőbb a szalag- címke-készítés, és most ez adja a termelés zömét. Országjáró műszaki bri­gád a szövetkezet technoló­giai szerelőrészlege: a tizen­öt szakember mezőgazdasá­gi terményszárítókat szerel össze, malomipari és más élelmiszeripari gépeiket ja­vít — legutóbb például a kaposvári és szekszárdi hús­kombinátban meg a monori Mezőgépnél dolgoztak. A részlegtől a múlt évi mun­ka alapján 1-5 milliós ered­ményt vár a szövetkezet. — Tavaly vásároltuk meg a Shell szervizállomást Szán­tódon, mindent, ami a kerí­tésen belül van, összesen 14 millióért. A téeszben rend- deí kezesre álló fejlesztési pénz egy részét használtuk föl erre, s persze hitelt is igénybe vettünk. Nem volt a mienk tavaly egész évben, mégis több mint egymillió forintot hozott, pedig köl­töttünk is rá, s nem is ke­veset. Az idén már több mint kétmilliós eredményt várunk, úgy, hogy a szolgál­tatást tovább bővítjük, és a Shell képviselői ezután js elégedettek legyenek mun­kánkkal. Gondoskodtunk ró­la, hogy a fölvett hitel tör­lesztése az alaptevékenysé­get ne érintse érzékenyen, a vásárlásra fordított pénzt pe­dig két-három óv alatt „ki­gazdálkodj ük” ... Az elnök azt is elmondta, hogy a kapolyi téesz tagja a tahi Béke téesziben műkö­dő gumífutózó gazdasági társulásnak, s abban az ipa­ri üzemiben is megtalálják a számításukat. Kifognak a vi­szonyok a mostoha termőhe­lyi adottságökon, a talaj gyenge termőképességén, a kedvezőtlen domborzati vi­szonyokon: az alaptevékeny­ségen kívüli termelés évről évre javítja a szövetkezet gazdálkodásának mérlegét. H. F. A megye termelőszövetke­zeteinek alaptevékenységen kivüli termelése jelentősen - több mint 70 százalékkal - bővült az elmúlt ötéves terv­időszakban. A legnagyobb mértékű fejlődést az ipari te­vékenység mutatta: itt csak­nem két és félszeresére emel­kedett a termelés öt év alatt.., — Az a meg változtathatat­lan. körülmény, hogy tizen­egy aranykoronás földeken gazdálkodunk, számításokra és ezek nyomán intézkedé­sekre késztetett bennün­ket. Egy bizonyos szánt fölé — és ez nem a legmaga­sabb a megyében — nem emelkedhetnek termésátla­gaink akkor sem, ha min­dent megadunk a növény­nek, mert olyan a talaj, a domborzat. Az itt élő embe­reik viszont okkal várják, hogy eredményesen gazdál­kodjon a téesz, munkaalka­lom, 'kereseti lehetőség le­gyen a számukra, lehetőleg helyiben.. . Pikli Béla, a kapolyi ter­melőszövetkezet elnöke ilyen okfejtésekkel bizonyít­ja az alaptevékenységen, kí­vüli termelés, a melléküzem­ágaik létjogosultságát, s vé­leményét adatokkal is kész alátámasztani. A tapasztala­tok arra ösztönözték őket, hogy — miután az ipari te­vékenységgel nem futottak vakvágányra, inkább nagyon is jó úton jártak — a jövő­ben se mondjanak le erről a lehetőségről;. Legrégebbi ipari munka­helyük — csaknem másfél évtizede hozták létre — a drótkötél-végtelenítő üzem... — Vontató- és emelőköte­leket több mint kétszáz partnernek szállítunk, s a tizenöt dolgozó múlt évi munkája révén mintegy há­rom és fél millió forintra számítunk. Műanyagüze­münkben valamivel többen jutnak munkaalkalomhoz, ott — maholnap tíz éve — szinte kivétel nélkül nőket foglalkoztatunk. Az eredeti profil műanyagzacskók ké­szítése volt; ez most már a termelésnek egyhanmadát sem teszi ki. Szaiaigcímkéket festünk ruhaipari üzemek­nek; az ország minden ré­szében, Győrtől Békéscsa­báig vannak megrendelőink. Itt a 600—700 ezer forintos jövedelem is becsülendő, mert ezzel a munkahellyel nem a nyereség növelése volt az elsődleges cél, ha­nem helyben i foglalkoztatása a lányoknak, asszonyoknak. Az évek során bebiizonyoso­Megalapozott érdekképviseletet A szakszervezetek akkor képviselik jól a dolgozók ér­dékeit, ha minden lehetséges módon mozgósítanak a gaz­dasági célok elérésére, ha sa­játos eszközeikkel elősegítik a gazdaság értékteremtő ké­pességének növelését. Csupán ez adha alapot az élet- és munkakörülmények javítá­sához, a hathatósabb érdek- képviselethez. önmagában igényeket támasztani nem célravezető. Jövőnk bizton­ságát teszi kockára, aki csu­pán az elosztási tervek tel­jesítését szorgalmazza. Egy szakszervezeti tisztségviselő részéről mindenekelőtt a va­lóság széles körű megérteté­se kíván bátor kiállást. E gondolatokat sugallta a megújult SZMT első ülése, ahol fő napirendként dr. Exner Zoltán vezető titkár ismertette a szakszervezetek megyei feladatait. Egyelőre csak féléves munkaprogra­mot állítottak össze, hiszen a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa nyilván számos új tennivalót is szab majd a megyék szakszerve­zeti testületéinek és az ága­zati szakszervezeteknek. A gazdaságpolitikai feladatok az eddiginél is nagyobb hang­súlyt 'kapnak. Ezekről rész­letesebben is szólt dr. Eger- szegi László, az SZMT titká­ra. A szakszervezeti szervek egyebek között meg kívánják vizsgálni a munkaerőmozgá­sok okait. Valóban mindig a nagyobb hatékonyság irá­nyába vándorol-e a munka­erő? A Kapos Volán szak- szervezeti bizottságának vi­táiban felszólaló képviselője szerint nem. „Nemegyszer kétes helyzetben lévő gaz­dálkodó egységek is képesek magasabb bérrel csalogatni a jól gazdálkodó vállalatok em­bereit.” A társadalmi munkaidő­alap kihasználásának ellen­őrzése ugyancsak a kiemelt feladatok között van. Részt vesznék a szakszervezetek az új vállalatirányítási formák kezdeti tapasztalatainak ösz- szegezésé'ben, figyelemmel kísérik az új ötéves terv ki­dolgozásának folyamatát, fel­tárják a munka szerinti el­osztást gátló tényezőket. Részt vesznek a megye gaz­dasági szempontból elmara­dott területei felzárkóztatá­sának programjában. Az SZMT márciusban tárgyalja és véleményezi majd a me­gye hosszú távú terület- és településfejlesztési program­ját. Mindez csupán néhány, a feladatok közül. A munka már javában tart. Ezekben a napokban példáiul a SZOT félkérésére vizsgálják a módosított sza­bályzórendszer hatásait, az új gazdasági év megalapo­zásának föltételeit. Sokéves tapasztalat, hogy az év vége a hajirák jegyében telik, míg az év elejére a pangás a jellemző. A szakszervezetek mozgósító munkája most azt célozza, hogy megszűnjenek ezek a részben rossz beideg­ződésből fakadó visszaélé­sek. A vita felszólalói közül többen érintették a lakás- helyzetet. Elhangzott, hogy az SZMT segítse elő a vállalati források bevonását a lakás­építésbe. A kisebb helyi' ta­nácsok fejlesztési ereje ugyanis még a megyei cél­támogatásokkal együtt is ke­vés a hathatós1 orvosláshoz. Egyetértés kísérte a fő munkaidő becsületének hely­reállítását szorgalmazó fel­szólalást. A munkaverseny- mozgalom megújításának föl­tételei között említették: ne szégyelljük anyagi szem­pontból is elismerni a mun­kaversenyben példamutató­an helytálló dolgozókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom