Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-26 / 48. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 48. szám Ára: 1,80 Ft 1986. február 26., szerda r r MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSA Kedden moszkvai idő szerint 10.00 órakor a Kreml kongresszusi palotájában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. A kongresszust Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyitotta meg. A főtitkár megnyitó szavai után megválasztották a kongresszus vezető szerveit. A delegátusok jóváhagyták a kongresszus napirendjét: — Az SZKP KB beszámolóját, a párt új szövegezésű programját és a módosított szervezeti szabályzatot tartalmazó politikai beszámolót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjeszti elő. — A Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztésének a következő öt évre és a 2000-ig terjedő időszakra érvényes fő irányairól Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tart beszámolót. — Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolóját Gennagyij Szizov, a testület elnöke terjeszti elő. Az SZKP XXVII. kongresszusának kedd délelőtti nyitóülésén elfogadták azt a javaslatot, hogy „Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója és a pórt feladatai”, „Az SZKP új szövegezésű programja” és „Az SZKP szervezeti szabályzatának módosítása” jelzésű napirendi pontokról nem hangzik el külön- külön beszámoló, hanem azok lényegét az SZKP Központi Bizottságának a XXVII. pártkongresszus elé terjesztett politikai beszámolója tartalmazza. A napirend elfogadása után Mihail Gorbacsov lépett az emelvényre. Mihail Gorbacsov előadói beszéde tenni, ami tőlünk függ, azért, hogy a nemzetközi helyzetet gyökeresen megjavítsuk. A szocializmusnak ehhez nem kell lemondania sem elveiről, sem eszméiről. A szocializmus változatlanul a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért lépett és lép föl. A szocializmus — az imperializmustól eltérően — saját akaratából soha nem kötötte jörvőjét a nemzetközi problémák háborús úton történő megoldásához. Már Lenin rámutatott arra. hogy megengedhetetlen és haszontalan kívülről szítani forradalmakat, különösen katonai eszközökkel, s ez a Szovjetuniónak ma is szilárd meggyőződése. Azok a problémák és válságok, amelyeket a kapitalista világ él át, belülről fakadnak és törvény- szerű következményei a feloldhatatlan belső ellentmondásoknak. Az SZKP kedden kezdődött XXVII.’kongresszusán a Központi Bizottság politikai beszámolóját Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjesztette elő. Előadói beszédének bevezetőjében kiemelte, hogy a kongresszus olyan időszakban ült össze, amikor éles fordulat figyelhető meg az ország és az egész világ életében. A feladat széles körű: lenini módon át kell gondolnunk az átélt időszakot, realista, minden szempontból mérlegelt cselekvési programot kell kidolgoznunk. A kongresszusnak meg kell vitatnia és el kell fogadnia az SZKP új szövegezésű programját, a párt szervezeti szabályzatában végrehajtandó módosításokat, a népgazdaság fejlesztésének fő irányait a következő ötéves tervidőszakra és hosszabb távra. Arról van szó, miként lép a Szovjetunió a XXI. századiba, milyenék lesznek a szocializmus pozíciói és milyen lesz a róla alkotott kép a nemzetközi színtéren, milyen lesz az emberiség holnapja. A párt jelenlegi programjának elfogadása óta a szovjet társadalom messze előrehaladt fejlődésének útján — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. — Lényegében újjáépítettük az egész országot. Utat nyitottunk az emberiség számára a világűrbe. Biztosítottuk a katonai-hadászati egyensúlyt, amely lényegesen korlátozta az imperializmus agresszív terveit és a nukleáris háború ki- robbantásával kapcsolatos lehetőségeit. A főtitkár a továbbiakban arról beszélt, hogy az SZKP vezetése, megfelelően értékelve az elért eredményeket, kötelességének tartja becsületesen és nyíltan szólni a párt és a nép előtt a politikai és a gyakorlati munkában elkövetett hibákról, a gazdaságban és a társadalmi-szellemi szférában mutatkozó kedvezőtlen tendenciákról és e jelenségek okairól. A korábbi években kialakult helyzet változásokat követelt, de a központi és a helyi szervekben is sajátos gondolkodás kerekedett felül: javítgatni a dolgokon, anélkül, hogy bármin is igazán változtatnának. Gorbacsov részletesen szólt arról, hogy nemcsak a belső ügyekben alakult ki fordulatot igénylő helyzet- Ugyanez érvényes a kül- ügyekre is. Az imperializmus által megindított fegyverkezési hajsza azt hozta magával, hogy a világpolitikában a XX. század végére fölvetődött a kérdés: megszabadulhat-e az emberiség a nukleáris veszélytől vagy a nukleáris konfliktus valószínűségét növelő konfron- tációs politika kerekedik felül? — A párt teljes mértékben tudatában van az országon belül és a nemzetközi színtéren kialakult gyökeresen új helyzetnek, a haza sorsa iránti felelősségének — hangsúlyozta Gorbacsov —, és eltökélt szándéka végrehajtani a szükséges változtatásokat. A politikai beszámoló első fejezete behatóan foglalkozik világunk néhány alapvető irányzatával és ellen tA társadalmi haladás szorosan kapcsolódik a gyarmatosítás elleni forradalmakhoz, a nemzeti felszabadító mozgalmakhoz, sok állam újjászületéséhez és új államok tucatjainak létrejöttéhez. A beszámoló emlékeztet rá, hogy a társadalmi haladás kifejeződésre jut a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésében, korunk új demokratikus tömegmozgalmainak, köztük a háború- és atomfegyverellenes mozgalmaknak a kibontakozásában. Az emberiség haladása közvetlen kapcsolatban áll a tudományos-műszaki forradalommal is. Ez a forradalom századunk utolsó negyedében az ember anyagi és szellemi lehetőségeinek hatalmas mértékű gyarapodását indította el. Ezek a lehetőségek azonban kettős természetűek. Az emberiség termelőerejének minőségi ugrását követhetjük figyelemmel. De a pusztító eszközök fejlődésében, a hadügyiben végbement minőségi ugrás a történelem során első alkalommal „felruházta” az embert azzal a fizikai lehetőséggel is, hogy elpusztítson minden élőlényt a földön. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban rámutatott: a szocializmus rendelkezik mindennel, ami szükséges ahhoz, hogy a modern tudományt és technikát az emberek szolgálatába állítsa. Helytelen volna azonban feltételezni, hogy a tudományos-technikai forradalom nem állítja problémák elé a szocialista társadalmat is. A A tudományos-technikai haladás természetesen nem változtathatja meg a társadalmi fejlődés törvényeit, társadalmi lényegét és tartalmát, óriási hatással van viszont a világban végbemenő összes folyamatokra, azok ellentmondásaira. Az emberiség sorsa szempontjából az első és legfontosabb ellentmondáscsoport a két rendszer, a két társadalmi formáció közötti kapcsolatokkal függ össze. A totális konfrontáció, a katonai szembenállás politikájának nincs jövője — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A tettek mutatják majd meg, hogy Washington mikor és milyen mértékben ébred tudatára ennek. Készek vagyunk mindent megAz állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenyegetésről szóló, gyakran hangoztatott mítosz csupán a fegyverkezési hajsza és az imperializmus agresszivitásának igazolását szolgálja. Egyre világosabbá válik azonban, hogy a hadiösvényen nem lehet ésszerű megoldásokra jutni. Amikor a világon ilyen hatalmas mennyiségű nukleáris fegyver halmozódott fel, legfőbb ideje gyakorlati lépéseket tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne egyensúlyozzon a háború szaka- dékának szélén, s legfőbb ideje az elrettentés egyensúlyától eljutni a két világ- rendszerhez tartozó államok közötti kapcsolatok normális, civilizált formáihoz. Mihail Gorbacsov részletesen elemezte a kapitalizmus ellentmondásait, amelyek az egyes országokon belül, valamint a kapitalizmus országai között, illetve a kapitalista és a fejlődő országok között gazdasági, politikai téren jelentkeznek. Emlékeztetett azokra a problémákra, amelyeknek megoldása az egész emberiség feladata — például a környezetvédelem kérdéseire —, s hangsúlyozta: e problémákat nem oldhatja meg egyetlen állam, vagy államcsoport, hanem a legszélesebb együttműködésre, az államok többségének konstruktív kölcsönös együttműködésére van szükség. Nemzetközi kérdésekről szólva rámutatott, hogy az mondásával. — Korunkban a haladás joggal azonosítható a szocializmussal — mutatott rá Mihail Gorbacsov. — A világszocializmus hatalmas nemzetközi formáció, amely fejlett gazdaságra, biztos tudományos alapra, megbízható katonai potenciálra támaszkodik. Felöleli az emberiség több mint egyharmadát, olyan országok és népek tucatjait, amelyek az ember és a társadalom szellemi és erkölcsi erejének maradéktalan kibontakoztatása útján haladnak. Új, a társadalmi igazságosság elvein alapuló életforma teremtődött, amelyben nincsenek sem elnyomók, sem elnyomottak, sem kizsákmányolok, sem kizsákmányoltak, ahol a hatalom a népé- A szocializmus az egész emberiség előtt nyitva álló reális lehetőség, a jövőbe mutató példa. Egyesült Államok vezető körei nyilvánvalóan elvesztik valóságérzetüiket a jelenlegi bonyolult történelmi időszakiban. Az agresszív magatartás, a politika és a gondolkodás fokozódó mili- tarizálása, a mások érdekeinek figyelmen kívül hagyása elkerülhetetlenül az amerikai imperializmus elszigetelődéséhez vezet. A történelem, a társadalmi fejlődés egyre inkább megköveteli, hogy lefektessük az államok és népek közötti, egész Világra kiterjedő konstruktív, alkotó együttműködés alapjait. Ez szükséges a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárításához, a civilizáció megőrzéséhez, s az összes többi egyre éleződő nemzetközi probléma megoldásához. A két világ- rendszer szembenállása és versengése, valamint a világ államai egyre nagyobb kölcsönös függőségének növekedése: ez a mai fejlődés valóságos dialektikája. Ezt követően Mihail Gorbacsov a Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsításáról szólt, s ezt stratégiai feladatnak nevezte. Emlékeztetett azokra a hatalmas eredményekre, amelyeket a párt harmadik programjának elfogadása óta a Szovejtunió elért, majd rámutatott: a hetvenes években a népgazdaságban fokozódtak a nehézségek és észrevehetően lelassult a gazdasági növekedés. Természetesen minderre hatással volt egy sor külső tényező, a lényeg azonban az volt — hangoztatta —, hogy nem értékeltük idejében a gazdasági helyzetben bekövetkezett változásokat, nem ismertük fel1, mennyire halaszthatatlan a gazdaság átállítása az intenzív fejlesztés útjára. A gazdaság a tehetetlenségi nyomaték folytán javarészt extenzív módon fejlődött. Mindebből igen komoly tanulságokat kell levonni. Az első, hogy a múlt felelős elemzése megtisztítja a jövőbe vezető utat, míg a féligazságok hangoztatása, az éles .kérdések megkerülése akadályozza a haladást. A második tanulság, hogy a gyakorlati tettekben céltudatosságot és határozottságot kell tanúsítani. A harmadik pedig az, hogy minden nagy ügy megvalósítása attól függ, mennyire tudatosan és aktívan vesznek részt benne a tömegek. A párt és az egész nép elsőrendű feladata a gazdaság fejlődésében mutatkozó kedvezőtlen tendenciák felszámolása, s az, hogy a gazdaságnak megfelelő dinamikát adjunk, megnyissuk a teret a tömegek kezdeményezései és alkotóképessége előtt, valamint a forradalmi átalakulás számára. Ezután Mihail Gorbacsov a társadalmi-gazdasági fejlesztés 2000-ig terjedő fő irányvonalának programjára tért át. Rámutatott, hogy ez idő alatt közéi kétszeresére kell növelni a nemzeti jövedelmet, meg kell kétszerezni a termelési potenciált, a munka termelékenységét 2,3—2,5-szörösére kell növelni. miközben csökkenteni kell a népgazdaság energia- és nyersanyagfelhasználását. Mindezen feladatok megvalósításában a legfontosabb (Folytatás a 2. oldalon)
