Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

1986. február 24., hétfő Somogyi Néplap 5 Négy nemzedék két nyelven EGYÜTT A CSALÁD A Coppélia zeneszerzője és felesége, Tamara Maka­rova mesterosztályának nö­vendéke volt. Ez már magá­ban bizonyos garanciát je­lentett, mert Geramiszovék nem vállaltak akárkit nö­vendékül, s tanítványaik közül került ki a szovjet filmművészek élvonalának java. Tamara első nagyobb filmszerepét is Geramiszov- nak a filmjében — Lányok és anyák — kapta. Termé­szetes, kifejező játéka sikert hozott számára: sorra kap­ta a szerepajánlatokat. S bár ez kezdőknél szokatlan, igyekezett válogatni, olyan szerepeket keresett, amelyek személyiségének és akkori képességeinek megfeleltek. „Minden új szerep önvizs­gálat — vallotta. — Tudok-e önmagam maradni, amikor A Schwarzkopf céggel közösen fodrászszalont nyitót a Szuper Divat Fodrászkisszövetke­zet február 11-én Budapesten a Bajcsy-Zsilinszky úton. A bolt anyagellátását az NSZK- beli cég és a Caola magyarországi közös vállalata biztosítja, amely licenc alapján meg­kezdte a Schwarzkopf-termékek hazai előállítását (MTI-fotó — Varga László felv.) A nyolcvanötödik telet látta meg az idén a déd- papa. Hatvanszar festett jégvirágképet a nagymamá­nak a szuloki ablaküveg. Egy fiatalasszonytól nem il­lik kérdezni a korát; a kék szemű, kicsiny lány még épp csak jár és beszél. A ház tágas és meleg, minden­kinek teret nyújt az életé­hez. A fiatalokra nincs rá­erőltetve az öregek okossá­ga; cselekedjenek belátásuk szerint. Külön konyhán, de közös szón! Hogyan lehet együttélni négy nemzedéknek? — ezt firtattuk a szuloki portán. — 1901-ben születtem — mondja Schauer Pali bácsi —, horvátországi sváb tele­pülésen. Volt ott horváth, német, magyar, zsidó és ki tupdja hányféle náció. Pa­rasztcsaládban nőttem fel, egy szót sem tudtam ma­gyarul. Azt dolgoztuk, ami ránk méretett. Barázdajáró emberek voltunk világéle­tünkben. Először a máséban, aztán magunkéban; még ké­sőbb a tsz-ben és a ma­gunkéban. A negyvenöt utá­ni telepü léapo 1 i t ika hozott bennünket Szulökba. A sem­miből indultunk, de a csa­lád minden bajon átsegített bennünket. Itt, ebben a fa­luban mondtam ki először az igent, magyarul. Sokat küszködtünk, keveset alud­tunk, mire fölépült ez a nagy ház. Újra fölveszi a kiskalapá- csot, biztos kézzel nyúl a szakajtóba a dióért. Kip- kop! öregségére se akar Pali bácsi munka nélkül ma­radni. Ha csak a tűzre dob egy darab fát, ha csak az ajtót teszi be a belépő után, akkor is könnyebb szívvel fekszik le este. Ma is tet­tem valamit; nem vagyok fölösleges, hasznomat veszik. Családi munkamegosztás, 1986-ban. Teri néni — a lánya — disznósajtszeleteket .tálal a jövevényeknek. Hürrnnö- günk; nem vendégség ho­zott be bennünket, de ez náluk kikerülhetetlen — Az anyanyelvem né­met. Testvérem Ausztriában él, jó a kapcsolatunk. Itthon is csak így dödögünk a pa­pával. Gyerekkoromtól a földibéli munkát láttam, így a szuloki téesz-be kerültem én is sokadmagammal, a tsz-alapításkor. Emlékszem, a krumplivetés volt az első munkám; mondtam is, ah.ogy hullott a krumplira a föld:'„Von einem Erdapfel, seinem hundert...” Ugyan szépen lett termés, de alig kerestünk; abból éltünk in­kább, ami itthon megter­mett. Guth Józsefnek let­tem a felesége; falusi em­ber volt, szintén német. Egy időben, még a tsz előtt a közeli Zimonyában volt ha­lász, ebből a pénzből vettük meg az első kis félházun­kat. Csak . 1962-ben jutot­tunk saját, igazi otthonhoz. Két fiam van, meg egy lá­nyom. A lány itt lakik a faluban, a László fiam vil­lanyszerelő Barcson. Jóska fiam maradt velünk a családjával. Géplakatos a szakmája, de most sofőr; úgy tartja, ezt jobban meg­fizetik. Tíz éve özvegy már Guth Józsefné. Nyugdíjas korában kezdte az igazi második mű­szakot. Hozzájuk is beso­dorta annak idején a szél a finom szulOki dohány illa­tát, s jó pár száz vödör mos­lékot elhordott a disznók­nak. — Az idén lesz az első év, amikor nem törjük majd a dohányt. Hiányozni fog ... Ifjabb Guth Józsefné fér­je úton van. S a legifjabb Guth József (?!j pedig szem­mel láthatólag útban. — Jól viselkedik a legki­sebb, nincsen panaszom rá — mondja a fiatalasszony. — A férjem kisfiút szeretne. Én boldogan kiegyezek egy második kislánnyal is, csak egészséges légyen. Gyesre a téeszből ment Guthné, s valószínűleg oda is megy vissza. Ha csak ... — Építettünk Barcson egy házat, a megtakarított pénz­ből, természetesen a szülők segítségével. Egyelőre azon­ban jobb itthon, Szulokban. A magunk konyháján és pénzén vagyunk, saját éle­tünket éljük, de ha valami­re szükségünk van, nem kell messzire menni kopog­tatni. Én is német lány va­gyok, érteni mindent meg­érték. csak valahogy mindig magyarul jön a nyelvemre a szó ... A kicsi lány barátkozik. Hozzánk szalad, fürkészi arcunkat. A szuloki házban ő a negyedik nemzedék. „Bácit” mond ránk, és csöppnyi száján „nein” pottyan elő ... Békés József Városi művelődési központ lett a kaposvári ifjúsági ház Ki ne ismerné a Coppélia című balett melódiákban gazdag muzsikáját? Léo De­libes francia zeneszerző komponálta. A művész, aki tanulmányait a párizsi kon­zervatóriumban végezte, 150 évvel ezelőtt, 1836 február­jában született, s 1891. ja­nuár 16-án hunyt el. Korá­nak legkedveltebb zeneszer­zői közé tartozott, akinek operáit, táncjátékait szíve­sen adják elő mind a mai napig. Hazánkban Léo Delibes műveit először a régi Nem­zeti Színházban hozták szín­re. A király mondta című operáját először, de nem nagy sikerrel. Legföljebb öt­ször adták. Még ennél is ke­vesebbet játszották, hason­ló közönnyel fogadott s 1881-ben színre hozott dal­művét, a Jean de Nivelle-t, amely három előadás után letűnt a műsorról. Az igazi lelkes fogadtatás Budapesten az új Operaház megnyitása után következett be: gkkor adták először azon a színpa­don legnagyszerűbb művét, a Lakmét. A címszerepet Gianchi Bianca énekelte, Nicalantha pedig Ney Dávid volt. A közönség fergeteges tapssal fogadta a híres csengettyűáriát, s újra és új­ra megismételtették... A Lakmé egy másik, ké­sőbbi csodálatos hangú éne­kesnője Sándor Erzsi volt, akinek szobra ma ott látha­tó dalszínházunk előcsarno­kának erkélyén. Ugyanilyen sikert arattak a zeneszerző balettművei. Így elsősorban a Coppélia, ami arról szól, hogy Coppé- lius, a bábkészítő eleven bábut qhajt létrehozni. A figurát megalkotja, s amikor ezzel egy Franz nevű fia­talember találkozik, belésze­Egy jelenet a Coppélia 1969-es, operaházbeli előadásá­ból: Balogh Ágoston és Menyhárt Jacqueline ret. Aztán rádöbben, hogy nem élő leányt lát maga előtt, s visszatér elhagyott szerelméhez. A mai nézők még emlé­kezhetnek a Coppéliára Ha­rangozó Gyula koreográfiá­jában, ahogy a Seregi Lász­ló beállította Sylvia című Delibes-'balettra is. E két ’ táncjáték dallamai sűrűn hangzanak fel az Állami Ba­lettintézet óráin. A magyar sajtó mindig rokonszenwel kísérte a De- libes-művek előadásait. Többször emlékeztettek ar­ra, hogy Thomas, a Mignon című opera szerzője volt a tanára. Sokat tanult azon­ban Oherubini, Méhul. Bo- ieldieu, Berlioz művésze­téből is. „Finom érzékű, vá­lasztékos tehetség” — írta róla egy kritikus. Léo Deli­bes egyébként arról is ne­vezetes, hogy ő hangszerelte Jacques Offenbach hátra­hagyott romantikus operá­ját, a Hoffmann meséit. A . sors különös véletlene úgy hozta, hogy Delibes sem tudta befejezni saját utcrfsó művét, amelynek végső par­titúráját barátja, Jules Mas­senet egészítette ki. Mind Delibes, mind Mas­senet eljött Magyarországra, s Budapesten forró ünnep­lésben volt részük. Hogy ezt a vendégszeretetet viszonoz­zák, 1879-ben fényes és jö­vedelmező ünnepséget ren­deztek Párizsban a szegedi árvízkárosultak javára. K. K. „Minden új szerep önvizsgálat...” Larísza Udovicsenko Újabb névadó — hat év után Az elmúlt hetekben a ka­posvári Kilián György Ifjú­sági és Úttörő-művelődési Központból étkezett meghí­vókon már az intézmény megváltozott nevét olvas­tuk: városi művelődési köz­pontként tarthatjuk számon ezentúl. Gulyás János, az intéz­mény vezetője elmondta, hogy a hat éve új épületbe költözött intézmény a Baj­csy-Zsilinszky utcai ifjúsági ház jogutódjaként őrizte meg eddig a nevét. 1978-tól bővült az intézmény tevé­kenységi köre, módszertani segítséget is ad. — A gyerekekre és az if­júsági korosztályra továbbra is a megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk, de szük­séges, hogy a felnőttek sok­irányú érdeklődését is ki­elégítsük intézményünkben. Tulajdonképpen már évek óta ellátjuk a városi műve­lődési központ feladatát, a névváltoztatásra azonban csak most került sor. Pócs Péter grafikusművészt kér­tük föl, hogy tervezze meg új emblémánkat. Az intéz­Közgyűlést tartott a Kóta A KISZ KB székházában a hétvégén tartották a Kó­rusok Országos Tanácsának közgyűlését. A résztvevők köszöntésére a Budapesti Tavasz női kar kórusműve­ket adott elő, többek között a Bárdos Lajos—Erkel Fe­renc Szózat-dallamára kom­ponált művet (ez volt az ős­bemutató!). A nyitó plená­ris ülésen részt vettek a po­litikai, társadalmi szervek, valamint a hazai zenei élet vezető képviselői is. A legutóbbi közgyűlés óta eltelt négy esztendő tapasz­talatait Tóthpál József, a Kóta főtitkára vette szám­ba. Beszámolójában megál­lapította, hogy az utóbbi években kedvezőtlenebbek­ké váltak a kórusmozgalom társadalmi feltételei. Éhnek — mondotta — bizonyára vannak kifejezetten szakmai okai is, ám, a legdöntőbb okok a lakosság életmódjá­nak, értékrendjének, a sza­badidőben végzett közösségi tevékenység tendenciáinak megváltoztatásában, s végül a gazdasági támogatás mér­tékének csökkenésében rej­lenek. Ennek következtében 2561-ről 2195-re csökkent például az amatőr ének-ze- 'nei együttesek számává tag­létszám pedig 52 ezerről 46 ezerre fogyatkozott, örven­detes viszont: nőtt a magas művészi színvonalon meg­szólaló együttesek száma. Ezt a nemzetközi versenye­ken és fesztiválokon elért eredmények is jelzik. A ha­zai és külföldi megmérette­téseken 1982 és 1985 között összesen három nagydíjab 72 első, 40 második, 30 har­madik díjat és 23 különdí- jat nyertek a különböző együttesek. Ennek köszön­hetően a 'kórusok iránt mind n gyobb a külföldi verse­nyek és fesztiválok rende­zőinek érdeklődése. A beszámoló hallgatósága ezután a kórusmozgalom 1982 és 1985 közötti idősza­kának rendezvényeiről ka­pott áttekintést. Utána élénk vita bontakozott ki. A közgyűlés meghatározta a következő éveg céljait is. Ezek szerint a jövőben még inkább arra, kell törekedni, hogy az együttmuzsikálás mind több ember öröme, kö­zös szórakozása légyen. Föl­vetődött a zenei mozgalom szakszervezeti struktúráinak korszerűsítése is. A közgyűlés befejezése­ként újjáválasztották a Kóta vezetőségét. Az elnök ismét Makiári József lett. miény ezentúl Kilián György Városi Művelődési Központ néven működik. — 1985-től a város kör­nyéki települések művelő­dési intézményeinek mód­szertani segítséget nyújta­nak az intézmény munka­társai. — Tizennyolc közös köz­ségi tanács hetvenkét tele­pülésén működő közműve­lődési intézménnyel osztjuk meg a feladatot. Módszerta­ni segítséget nyújtunk mind­azoknak, akik igényt tarta­nak munkánkra. Most, e hó­napokban, úgy érzem, kitel­jesedett ez a tevékenysé­günk, a művészeti szemlére készülő csoportoknak hasz­nos segítséget nyújtottunk. A hét művészeti szakbizott­ságnak a feladata a mód­szertani munka segítése. Tervezzük, hogy adatbankot hozunk létre annak összeg­zésére, hogy megállapíthas­suk, milyen körülmények, feltételek között dolgoznak a város környéki művelődé­si intézmények. Ennek alap­ján készítünk javaslatot a személyi és tárgyi feltételek javítására, munkánk haté­konyabb összehangolására. H. B. Kedves, kellemes vígjáté­kot ígér a Televízió műso­ra. A szovjet film címe: Nős agglegény. Hogy ez képtelenség? Valóban annak' látszik, de a történet meg­magyarázza a különös cí­met. Mert Szergej agglegény ugyan, de egy vonatbeli is­meretség után férjnek adja ki magát. S ebből természe­tesen számtalan bonyodalom származik — attól kezdve, hogy Tamara szabadulni szeretne a kéretlen „férj­től”, egészen a megnyugtató happy endig. Tamarát Larisza Udovi­csenko alakítja. A szép, fia­tal színésznői pályája sze­rencsésen indult. A filmfő­iskolán a néhány hete el­hunyt Szergej Geramiszov beleélem magam hősnőim­be, nem lesz-e az az érzé­sem, hogy elveszítettem identitásomat? És fordítva: mennyire befolyásolja énem a figurákat, amelyeket el kell játszanom? Keresem a szerepeimet, a rendezőimet, pontosabban: önmagamat a művészetben.” Udovicsenko különösen a rendező személyét tartja meghatározónak. „Nekünk, színészeknek mindenekelőtt egyéni látásmódú rendezőre van szükségünk. Olyan ren­dezőre, aki személyiség. Ha létrejön az ilyen találkozás, az óriási szerencse” — mondta egy interjúban. Nos, ő sorozatosan szeren­csés volt. A Vörös és fekete Geraszimov rendezte válto­zatában Amanda szerepét alakította, majd Gleb Pan­filov irányításával játszotta Zinaidát a Valentyina című filmben. Szerepei változato­sak. hiszen a fentiek mel­lett a Söpredék című szati­rikus komédiában erősen karikírozott figurát alakí­tott. A hosszútávfutó takti­kája című produkcióban pe­dig nem reális személy, in­kább szép vízió, amely a hős utolsó óráit megszépíti. Lövés a hátba, Egy gyil­kosság felderítése, Emberek az óceánon — rövid felso­rolás Larisza filmjeiből. És a Nos agglegény, amely a mozik után ma a tévé kép­ernyőjén is látható lesz, 17 óra 45 perces kezdettel, az 1-es programban. A film rendezője Vlagyimir Rogo- voj. Larisza Udovicsenko partnere Szergej szerepében Jurij Grigorjev. Delibes születésének 150. évfordulóján

Next

/
Oldalképek
Tartalom