Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
2 Somogyi Néplap 1986. február 19., szerda Nagygyűlés Csepelen Az SZKP KB ülést tartott (Folytatás az 1. oldalról) A nagygyűlést Grósz Károly nyitotta meg. Bevezetőben elmondotta: Kun Béla az az államférfi volt, aki személyében is megtestesítette a némzeti és a nemzetközi munkásszolidaritás egységét. Élete és tevékenysége szorosan, elválaszthatatlanul összekapcsolódott századunk magyar történetével éppúgy, mint a nemzetközi kommunista mozgalom létrejöttével, küzdelmeivel, eredményeivel. Grósz Károly hangsúlyozta: Kun Bélában mindenekelőtt azt a távlatokat látó, cselekvő, aktív, feladatokat és felelősséget vállaló embert tiszteljük, aki pártunk, a magyar kommunisták pártjának megalapítója, első elnöke, hosszú éveken át elismert vezetője volt, akinek elévülhetetlen és elvitathatatlan érdemei vannak az első magyar munkáshatalom megszületésében, és a rövid 133 nap eseményekben gazdag történetében. Mint minden, a cselekvést vállaló emberét, az ö életét is jelentős eredmények, ugyanakkor hibák és tévedések is kísérték. Mi azonban a történelmi tények alapján elsősorban azt becsüljük, amit és ahogyan tett népünk a magyar dolgozók és a világ valamennyi proletárja felemelkedéséért, a szocialista forradalom világméretű győzelméért. Születésének 100. évfordulója szolgáljon alkalmul ahhoz — mondotta végezetül a budapesti pártbizottság első titkára —, hogy Kun Béla a tevékenységét, jelentős személyiségét megillető helyre kerüljön a magyar progresszió történetében éppúgy, mint a közgondolkodásban hazánkban és a kommunisták nagy nemzetközi családjában. A nagygyűlésen ünnepi beszédet mondott Németh Károly. Emlékeztetett arra: a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalapítója, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság vezetője, a XX. századi magyar történelem nagy alakját határainkon túl is megbecsülés övezi. Személyisége elválaszthatatlan az I. világháborút követő nemzetközi forradalmi fellendülés történetétől. Tetteit, munkásságát az egész haladó világ ismeri, nagyra értékeli. Kun Béla egyszerre volt a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége. Életműve szerves része a magyar forradalmi munkásmozgalom, a párt és a nemzet történetének, azon korszaknak, amelyben élt, s amelynek nagy társadalmi kérdései megoldásán munkálkodott. A továbbiakban az MSZMP főtitkárhelyettese Kun Bélának, a KMP megalapításával kapcsolatos szerepéről szólt. Kiemelte: a forradalom iskoláját kijárt, a lenini tanításokat követő Kun Béla a nemzetközi forradalmi mozgalom magyar osztagának irányítójaként élt és dolgozott. Jól látta, hogy a hazai forradalmi küzdelem vezetésére csakis egy újitípusú forradalmi munkáspárt képes. A magyar proletáriátus érdekei sürgetően követelték egy ilyen párt megalakítását. Így jött létre kezdeményezésére a bolsevik párt magyar csoportja, amelynek vezetői az Osztrák—Magyar Monarchia szétesésének napjaiban elhatározták, hogy hazatérnek és megalakítják a kommunista pártot. Felismerték, hogy Magyarországon ehhez már megvannak a feltételek. Kun Béla a még tapasztalható bizonytalansággal szemben határozott fellépésével, tekintélyével lényegesen fel tudta gyorsítani a pártalapítást. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Budapesten 1918. november 24-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A pártalapítást kimondó gyűlésen ott voltak a forradalmi harc iskoláját kijárt egykori hadifoglyok, a magyar szociáldemokrata balszárny kipróbált vezetői, a magyar ifjúság legjobbjait képviselő forradalmi szocialisták. A párt vezetője, ideológusa és egyben a Vörös Üjságnak az első szerkesztője Kun Béla lett. Ö és harcostársai 1918 őszén azért tartották a legsürgetőbb feladatuknak a magyarországi forradalmi munkáspárt létrehozását, mert világosan felismerték, hogy a munkásosztály csak aikiko'r érheti el forradalmi céljait, a kizsákmányolás megszüntetését, a szocialista társadalom felépítését, ha élenjáró munkáspárt vezeti hangsúlyozta Németh Károly. Az, hogy Magyarországon az elsők között jött létre a kommunista párt, hogy csaknem hét évtizedes a magyar kommunista mozgalom, jórészt Kun Béla történelmi érdeme. Születésének centenáriuma jó alkalom arra, hogy teljes elismerést kapjon annak a forradalmárnak életműve, akinek tevékenységével kezdetét vette a magyar kommunista mozgalom harci tapasztalatokban gazdag, viszontagságos, de végső soron mégis győzelmes útja. Kun Béla munkásságának, életművének bemutatásában teljességre és hitelességre kell törekednünk. Maradandó értékeit haladó örökségünknek tekintjük, ma is érvényes tapasztalatait hasznosítjuk, hiányosságaiból pedig okulunk — hangoztatta az ünnepség szónoka. — Ez utóbbiak közé sorolhatjuk az agrárkérdés megoldatlanságát, amelynek következtében elmaradt az annyira várt földosztás. Vagy például azt, hogy nagy tapasztalatai ellenére jó ideig ő sem vette észre: a fasizmus terjedésével szemben a népfrontpolitikával lehet eredményesen felvenni a küzdelmet. Tévedését felismerve azonban korrigálta korábbi hibás álláspontját, s ettől kezdve a széles körű összefogáson Kun Béla születésének 100. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak a Csepeli Pártbizottság épületén. Szépvölgyi Zoltán mondja avatóbeszédét nyugvó antifasiszta népfront létrehozásának szószólója lett. Ez is mutatja, hogy az új történelmi helyzet új feladataival vívódva maga is kritikusan és önkritikusan elemezte tevékenységét, a Tanácsköztársaság tapasztalatait. Munkásságának reális ábrázolása megköveteli az utókortól, hogy életművét megtisztítsuk azoktól a rágalmaktól, amelyeket az ellenség, a munkásosztály árulói szórtak rá és minden szempontból a valóságnak megfelelő hitelességgel mutassuk be személyiségét. Kun Béla nerp érhette meg annak az ügynek magyarországi győzelmét, amelynek egész életét szentelte. 1937- ben alkotóerejének teljében koholt vádak alapján letar- tóztatták, és börtönben halt meg 1939-ben. Súlyos veszteség érte a magyar és a nemzetközi munkásmozgalmai. \ Kun Bélát éveken át visszaváró harcostársak megdöbbenve tapasztalták, hogy a Rákosi-féle vezetés agyonhallgatta és meghamisította szerepét és a magyar munkásmozgalom számos más jelentős egyéniségét is megrágalmazta, a politikai életből félreállította. Elvi, politikai és erkölcsi szempontból egyaránt jelentősége van annak, hogy amikor veszélybe kerültek a szocialista vívmányok — a súlyos sérelmek ellenére — oly sok 1919-es elvtársunk vett részt az ellenforradalom leverésében, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt zászlóbontásában, a konszolidációért folytatott mindennapi küzdelemben — mutatott rá Németh Károly. Az MSZMP főtitkárhelyettese végezetül arról szólt, hogy Kun Béla 70 éves lett volna, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi , jelentőségű XX. kongresszusa ülésezett, s nem véletlen, hogy éppen akkor került sor nyilvános rehabilitálására a Pravda hasábjain. Hosszú hallgatás után ez volt róla az első méltó megemlékezés. Azóta Kun Béla életútjának feltárásáért, örökségének ápolásáért sok mindent tettünk, de mégnem eleget. Kötelességünk, hogy tovább vigyük az általa képviselt forradalmi hagyományokat, még teljesebben mutassuk be a magyar kommunista mozgalom e nagy harcosát, a küzdelmet vállaló, a cselekvő, az áldozatra kész forradalmárt, akit méltán tarthatunk számon a magyar szabadságharcok és forradalmak legkiemelkedőbb vezetőinek sorában. (MTI) Politikai bomba robbanhat A jövő évi választásokat megelőző kampány első igazi botránya rajzolódik ki a nyugatnémet belpolitikában: a koblenzi államügyészség esetleg vizsgálatot indít Helmut Kohl ellen. Ha igen, ez lesz az első eset, hogy hivatalban lévő kancellár ellen bírósági eljárás indul. A vizsgálat megindításához a Bundestag elnökének fel kell függesztenie Kohl kancellár képviselői mentelmi jogát, illetve a koblenzi államügyészség bejelentésének kézhezvételétől számítva 48 órán belül közölnie kell, ha kifogása van a vizsgálat ellen. A lapok nagy terjedelemben foglalkoznak a szenzációval — természetesen pártállásuk szerint. A Frankfurter Allgemeine Zeitung arra hívja fel a figyelmet, hogy az üggyel foglalkozó bíróságnak tudatában kel lennie: politikai bomba robbanhat. Moszkvában teljes ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága. A plenum megvitatta és jóváhagyta a Központi Bizottságnak a párt XXVII. kongresszusára készített politikai beszámolóját, összegezte a párt új szerkesztésű programjával, s a módosított szervezeti szabályzattal kapcsolatos országos vita eredményeit. Áttekintette az 1986—90-cs évekre szóló, valamint az ezredfordulóig terjedő gazdasági és társadalmi fejlesztési programot és a program feletti országos vita eredményeit. Borisz Jelcint a Politikai Bizottság póttagjává választották, és egyben felmentették a KB titkári tisztségéből, mivel a moszkvai városi pártbizottság első titkára lett. Viktor Gri- sint nyugdíjba vonulása miatt felmentették a politikai Bizottság tagsága alól. Konsztantyin Kuszakovot felmentették a Központi Bizottság titkári tisztségéből, mivel egészségi állapota miatt nyugdíjba megy. Csádi csaták háttere Csád a világ egyik, legszegényebb és legritkábban lakott országa. Az 1 millió 284 ezer négyzetkilométeren élő 4,7 milliós lakosságot immár tizenegy éve polgár- háború is sújtja. 1975-ben a katonai puccsot követően föloszlatták a parlamentet és a pártok tevékenységét. 1982- ben a korábbi miniszterelnök és hadügyminiszter: Hisszén Habré megfosztotta hatalmától Gukuni Veddel államfőt. Véres harc folyt a két politikus hívei között, s ebbe francia, illetve líbiai erők is bekapcsolódtak. Párizs az újonnan hatalomra került Hisszén Habré mellett kötelezte el magát, Tripoli viszont a volt államfővel rokonszenvezik. 1984 novemberében sikerült ugyan véget vetni az öldöklő harcoknak, a külföldi erők távozása után azonban a feszültség továbbra is fennmaradt. A múlt héten azA frankofón találkozó tablója nem tükrözi a nézeteltéréseket után ismét kirobbant az ellenségeskedés a GUNT (ideiglenes nemzeti egységkormány) és a kormányerők között. Líbia „váratlannak, meglepetésszerűnek’’ minősítette a polgárháború újbóli föllán- golásál. Párizsban viszont a megfigyelők — aligha alaptalanul — összefüggésbe hozzák az újabb csádi harcokat a francia konzervatív erők manővereivel. Aligha lehet ugyanis véletlennek tulajdonítani, hogy egy hónappal a francia nemzetgyűlési választások előtt a szocialista kormányzatot súlyos dilemmák elé állították. Ha ugyanis Mitterrand elnök — korábbi elkötelezettségének megfelelően — egykori gyarmatán a kormányerők mellett katonailag beavatkozik a konfliktusba, ezzel látványosan kudarcot szenved rendezési kísérlete, ráadásul emberéleteket kockáztat. Ha viszont elmulasztotta volna a N’Dzsamenai rendszer támogatását, akkor az ellenzék másik ütőkártyáját játszhatta volna ki, nevezetesen: Mitterrand lemondott az ország afrikai érdekeinek — úgymond — védelméről. Akár így, akár úgy, Csád mindenképpen veszélyezteti a francia szocialisták pozícióit. Emellett a csádi konfliktus fölizzása ismét emberéletet követel, s fokozza a feszültséget Közép-Afrikában. Párizs máris négy harci gépet küldött a csádi fővárosba, s jelentős francia katonai erők is beavatkozásra készen állnak. Az ország északi részén a francia repülők — Hisszén Habré elnök állítólagos kérésére — lebombáztak egy líbiai segítséggel épült légi bázist, a kormányerők pedig több helyen megütköztek Gukuni Veddei fegyvereseivel. A csádi csaták mozgatórugói minden bizonnyal Párizsban keresendők. Éppen ezért nehéz, szinte kilátástalan az afrikai országok vállalkozása a békés rendezésre, a szemben álló felek közötti párbeszéd fölújítására. Gy. D. Eddig ismeretlen okból lángokba borult egy tízemeletes irodaépület a brazíliai Rio de Janeiróban. A jelentések szerint harmincötén meghaltak, mintegy félszázan pedig megsebesültek (Telefotó— AP—MTI—KS) Irakiiráni harcok Az iraki fegyveres erők az ország déli részébe benyomult iráni csapatok ellen folytatták immár negyedik napja tartó ellentámadásukat, miközben Irán — ezúttal visz- szafogottabb hangnemben — saját harci sikereiről számolt be. Eközben az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem hivatalos konzultációk kezdődtek az öbölmenti háborúról. A testület Irak és több más arab ország kérésére ül ösz- sze, hogy megvitassa az iraki területen folyó újabb iráni támadás ügyét. Bagdadi közlés szerint 'az iraki katonai erők szorosabbra vonták az ostromgyűrűt az iráni egységek körül, amelyek kilenc nappal ezelőtt vették be Fáó kikötőjét. A település Irak délkeleti részén van. A bagdadi katonai főparancsnokság közleménye szerint az iraki erők három irányban nyomultak előre: Fáó körzetében, a Satt-el- Arab víziút iraki partján és a Khor Abdallah hajóút mentén. Irak kedden azt közölte, hogy február 9-e óta az iráni haditengerészeti erők „148 egységét süllyesztették el, s az ellenség nyolc harci repülőgépét és két katonai helikopterét lőtték le”.
