Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
1986. február 18., kedd Somogyi Néplap 5 Füzes a Balaton-parton Mestersége: kosárfonó A vasútállomáson ritkán átdjibörög egy nehéz vonat, megremeg a táj, a képzeletbeli füstben a nyár képei gomolyognak. A balatonlellei vasútállomás tőszomszédságában nem régen épült bazársor húzódik. Egy kardigánokat árusító butikot találtam nyitva azon a téli napon, amikor felkerekedtem, hogy megkeresem Varga Béla kosárfonó mestert. Itt, a bazársoron van a műhelye, üzlete — egy az épület. A kirakatban kosarak, lámpaernyők tornyosulnak. Beljebb, egy autóbusz ülésén a mester, hajolgatva a mellette levő fürdőkádból veszi elő a vizes fűzfavesz- szőket. Meg nem áll a keze egy pillanatra sem a beszélgetés alatt, míg el nem készül a fonat, amit elkezdett. — Felbomlana — magyapedj le a Balaton mellett. Egyedül élek a rokonságból azon a vidéken, legyen mellettem valaki. Én csak any- nyit ígértem meg neki, hogy egyszer meglátogatom. Vonattal Badacsonyig mentem, ott már vártak. Ízlett a badacsonyi nedű, hajóval átkeltünk Fonyódra, bebarangoltuk azt a vidéket is. Éjjel értünk Tótiba. Annyi élményben volt részem, hogy rögtön döntöttem, itt telepedek le. Lellén kibéreltem egy bolti raktárt, kiváltottam az ipart. — Akkortájt, gondolom, még nem vonult végig ily vendégsereg a falun, mint ma. A helyiek pedig csak azt vették a kosárfonótól, amire a Jegnagyobb szükség volt a ház körül. — Rábapatyon megtanultam már a hengerkosár fonását. Dr. Tuboly Lajos rázza, s pillanatok alatt megtanulom, milyen a cseh és a magyar coff. A három szálból font kosárfül, tálcafogó a saját mesteri leleménye és ügyessége együtt készül magával a tárggyal, amire a fül, fogó kell. Mások ezeket külön fonják és amikor kész a tárgy, akkor illesztik hozzá. A zsűri ezért az ötletért dicséretben, a tárgyat magas elismerésben részesítette. Amerre nézek, mindenhol fűzfavessző van előkészítve, hogy szép tárgy készüljön belőle. — Magam termelem, magam készítem elő a vesszőt. A téesztől bérelek földet, a füzesben megterem, ameny- nyi csak kell. Varga Béla a legnagyobb füzesek mellett, a Rába- parti Rábapatyon, Sárvár mellett született. Apja, nagyapja is kosárfonásból élt, a dinasztia ága megtörik, ha Varga Béla már nem folytathatja. Javakorabeli férfi, ötven múlt. — A szüleim nem akarták, hogy kosárfonó legyek. Ügy lestem el apámtól a mesterséget, titokban fontam. Nyolc éves lehettem, amikor egy hollandi kosarat készítettem, apám meglepetésemre ezután azt mondta, nem lehetek más, csak kosárfonó Amit készítettem, eladták, egyszer ilyen pénzből kaptam egy gyönyörű Bocskay- ruhát. — Hogyan került a Rába- parti füzesek mellől a nádas partú Balatonhoz? — Rábapatyon nem volt lehetőségem fejlődni, csak hollandi kosarat rendeltek, rengeteget csináltunk, nem győztük kielégíteni a külföldi megrendelők igényét. A nagybátyám egyszer meglátogatott bennünket Rábapatyon és azt mondta nekem: — öcsém, gyere, telemegyei tisztviselőtől. Abban az időben jött divatba a hengerkosár abból fogyott itt, Lellén is a legtöbb. Aztán a köcsögkosár következett. — Milyen megélhetést biztosított a napi kemény, kitartó kosárfonó munka ? — Nagyon gyengén csordogált. Az fájt a legjobban, hogy ez a szép szakma halódni kezdett. A hasznot a kereskedők fölözték le, nekem a portéka árából vajmi kevés jutott. Én csak ezt tudom csinálni, és szeretem a mesterségemet. A cégtáblán ez áll: kosárfonó mester. Ahhoz, hogy ezt kiírhatta, nem volt elég a szakmai tudás, előbb szakmunkásvizsgát, majd mester- vizsgát kellett tennie. — A vizsgabizottságban nem volt egy ember, aki értett volna a kosárfonáshoz — idézi azokat az éveket, amikor sok múlott azon, hogy kap-e bizonyítványt, vagy sem. A mestervizsga izgalmai épp hogy elmúltak, Balaton- lellén készült a kaposvári út, a Kossuth Lajos utcában nőttön nőtt az áthaladó forgalom. Ahogy nőtt az idegenforgalom, úgy kezdett virágozni Varga Béla üzlete is. Egyre többen keresték föl a kosárfonó mestert. — Elébb a külföldiek, aztán jöttek a magyarok is. Amit reggeltől estig elkészítettem, mondjuk négy-öt gondolakosarat — eleinte ilyen bevásárlókosarakat készítettem, erre volt a legnagyobb igény —, mind elfogyott aznap. Űjabb és újabb öletekkel próbálkoztam, ma már mózeskosártól a lámpaernyőn át a virágtartóig nagyon széles a választék. Ha eljön hozzám, a lakásomra, akkor megláthatja, hogy a franciaágyunk szélét is magam fontam fűzfavesszőből. Amerikai könyv Lukács Györgyről A Harvard University Press kiadásában a közelmúltban jelent meg az Egyesült Államokban Mary Gluck, a Brown egyetem docense tollából egy könyv „Lukács György és nemzedéke — 1900—1918” címmel. A mű, amelynek anyagát Gluck résziben a budapesti Lukács-archívum segítségével gyűjtött össze, mindenekelőtt a „Vasárnapi kör” korszakával, Lukács heidelbergi működésével és a Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző budapesti működésével foglalkozik. — Van-e tanítványa, akinek átadhatja ezt az ősi, szép mesterséget? — Nincs. Egyszer volt egy tanulóm, az is elszelelt. Nincs elismerve ez a szakma. — Visszatérve a vevőkre, — az előbb jött be éppen egy, lámpaernyőt kért, azt is megmondta, hogy milyen hosszan, milyen láncon lógjon. Ki diktál, a vevő, vagy a mester? zésre egy fonott szánt, abba virágkosarat. Megcsináltam. Szakmailag nem lehetett benne kifogást találni. Ilyen szélsőséges példa ritkán fordul elő. — Búcsúzóul, engedje meg, megkérdezzem, oly furcsa, hogy egy kosárfonó egy ilyen autóbuszból kiszerelt ülésen dolgozik. Nincs fonott széke? Az autóbuszülés mellett egy háromlábú cipészszékhez hasonlatos ülőalkalmatosságra mutat. — Ez a szakmám „széke”, de oly fárasztó benne ülni, hogy én inkább ezt a buszülést választottam. Nem akarok meggörnyedni. Vigyázok a kezeimre is. Arról lehetett régen fölismerni a kosárfonókat, hogy vastagok voltak az ujjaik, bőrük cserepes, sebes. A fűztől. Sok benne a csersav. Én klór- meszezem a vesszőt, nézze, ha megmosom a kezemet, olyan, mint bárki másé. Erősek az ujjai, férfias kéz. Hosszú ujjaival ügyesen forgatja a vesszőt. Mindjárt kész lesz a lámpaernyő ... — Is-is. Egyszer egy hölgy azt kérte, készítsek eljegyHorányi Barna Fotó: Gyertyás László TV-NÉZŐ Erzsi néni kulcsa Egyelőre szünetel a „Nincs karácsony Corvin nélkül” fülbemászó fölhívás, ellenben mint tudjuk: a Fehérvár áruházban mindig történik valami. Ha pedig írást lehetne leértékelni, akkor most ezeket a sorokat húsz százalékkal olcsóbban számítanám meg puszta jóindulatból az olvasóknak, hiszen midőn kopogom őket, éppen dúl a centrum hétfő. Hát igen, reklámok között élünk, a fenti példákból is érezhetjük, hogy mindennapjaink szerves részét képezik a jól, vagy ami még gyakoribb, rosszul szerkesztett fölhívások. A Magyar Televízió sem szűkölködik a rekliáimműso- rok sugárzásában, bizonyára rosszul is tenné, hiszen anyagi érdéke fűződik ahhoz, hogy a gyártók, termelők áruinak dicsérete elhangozzék, s lehetőleg főműsoridő tájékán. Más televíziókat is látott, tapasztalt utazók mondják erre, hogy mi még összetehetjük a két kezünket, hiszen a nyugati programok sokkal nagyobb mennyiségben — és ha szabad ezt a szót használni: drasztikusabban — ömlesz- tik reklámjaikat a gyanútlan nézőkre. Az óceánt át- utazottak még azt is mondják, hogy odaát, Amerikában a műsort szakítják meg, hogy egy-egy jól elhelyezett reklámfilmmel kivívják a nézők rokonszenvét a szeretett termék iránt. Hát- borzongató jelenet lehetne így páldául, hogy midőn a derék Derrick pisztolyát szegezné a kezdettől fogva un- szimpatikus gyilkosra, az adás más hullámhosszon folytatódna, és megjelenne a képernyőn két huncut kacsintás közben egy ismerős női (naná!) arc, s fölhívná lankadó figyelmünket a Helia—D család legújabb termékére. Miért ne lehetne nálunk is bevezetni ezt a szokást? A válasz, elég egyértelműnek tűnik ha átgondoljuk, milyenek is a mi reklámjaink. Bár az elmúlt évékben kétségkívül a terület szakemberei tesznek kisebb-na- gyobb erőfeszítéseket azért, hogy fölzárkózzunk a nemzetközi mércével mért közepes színvonalhoz, ez sajnos nem mindig sikerül. Ezért aztán csak bosszan- kadnánk, ha a gyilkos helyett ráncot eltüntető pépet ajánlanának nekünk. Mi hiányzik a honi reklámfilmekből? Mi az, ami a külföldiekben megvan, nálunk viszont nem fedezhető föl? Elsősorban a nagy ötlet hiánya. A jó reklámfilm ugyanis valami olyan elementáris erejű ötletre épít. ami hetek múltán is ott lappang, nem egyszer tudat alatt is, a fogyasztói agyban, s nem bosszankodás lesz, vagy sziszegés az eredménye annak, hogy a néző által fizetett műsoridőbe belecsempészték. Gondolom sokan vagyunk úgy, hogy egyéb teendőinket a reklám- műsor idejére időzítjük, hiszen akkor biztosak lehetünk abban, nem maradunk le semmi érdekesről. Kivált igaz ez akkor, ha betűreklámról van szó, mert ott még a szemünket is megkíméljük a fárasztó olvasástól. Egyetlen reklám van azonban, amire vadászok. Erzsi néni kedvéért ugyanis mindig megnézem a gáz- szolgáltató vállalat tájékoztatóját. A panel lakásban ott áll Erzsi néni, fejkendősen, és mosolyogva szemléli a gázszerelő oktató beszédét, azt, hogy hogyan kell bekötni hibátlanul a palackot. Ez olyan egyszerű — mondja az ember, hogy még Erzsi néni is be tudja kötni. Egy huszonkilences kulcsot kér aztán a nénikétől, s az mosolyogva adja. És itt jön a kedvenc jelenetem. Miután (jogosan) megdicsérik Erzsi nénit, ő elmosolyodik leplezetlen örömében, és a kamera felé fordulva, miként a primadonnák, meghajol. Ez a természetesség párját ritkítja a magyar reklám- film történetében. Valami olyat érzek benne, mintha azt mondaná Erzsi néni: játszatok csak gyerekek, ha én kellek hozzá, hát akkor itt vagyok. Sajnálom azóta is, hogy központi gázt kapok. Pedig nagyon tudnám, hogy huszonkilences kulccsal kéne hozzákezdeni a bekötési művelethez. Varga István Képességek szerint követeljünk A kisiskolások és nagy diákok egyaránt most kapták meg féléves munkájuk értékelését, a „bizonyítványt”. Ki több, ki kevesebb sikerrel zárja az eltelt időszakot. A még eredményesebb második félévi tanulás érdekében szóljunk néhány szót a szülői ház tanulást segítő feladatairól. A tanórákon folyó feldolgozó munka mellett a ma iskolája nagyon jelentős szerepet szán az otthoni tanulásnak az ismeretek elsajátítása, gyakorlása terén. Megszervezése és segítése nehéz feladatok elé állítja a szülőket. Be kell látni, hogy nemcsak a felnőttek munkája a fontos, hanem a gyermekek fő tevékenysége, a tanulás is., Eredményességéhez jórészt azok a feltételek szükségesek, mint a mi munkánkhoz. Bizony nem egyszer bosszankodunk azon, hogy nem hagynak bennünket nyugodtan dolgozni. Vajon mi, szülők biztosítjuk-e gyermekeink tanulásához a nyugodt feltételeket, az otthon derűs légkörét? A segítés első alapelve a rendezett, kiegyensúlyozott családi élet. A másik alapelv, hogy jól kell ismernünk gyermekünk fejlettségét, értelmi, erkölcsi, akarati tulajdonságait. Mert enélkül könnyen teljesíthetetlen követelményeket támasztunk vele szemben. Akár lebecsüljük, akár felértékeljük gyermekünket, káros hatása lehet. Nemcsak a tanulásban, hanem a viselkedésben, a jellemíejlődésében. A helytelen szülői követelés és értékelés következtében egyesek rendkívüli, zseniális gyermeknek, ifjúnak tartják magukat, és túl sokat megengednek önmaguknak. Másoknál kialakulhat a kisebbrendűségi érzés. Gátlásosak lesznek a1 tanulásban is, hiszen eleve úgy ülnek le a könyv mellé, hogy ezt ők úgysem tudják megtanulni. Szükséges, hogy a gyengébb képességű, nehezebb felfogású gyermeket bátorítsuk, biztassuk, emlékeztetve őt az eddigi kisebb sikerekre, jobb eredményükre. Mindig elérhető célt tűzzünk tanuló gyermekünk elé. így a közepes, átlagos képességű gyermektől ne várjunk el, ne követeljünk jeles vagy jó eredményeket, és értékeljük dicsérettel az elért átlagos teljesítményt náluk. Az iskolai munkát közepesen végző tanulót olykor jószándékú szülők megterhelik a zene, a nyelv, a balett stb. tanulás kötelezettségével, abból a nemes törekvésből kiindulva, hadd fejlődjék min- denoldalúan a gyerek. De hogy mit jelent mindez együttesen, nem gondolják végig, így azután nem egy tanuló többet dolgozik, tanul, mint egy felnőtt. A káros hatás egyrészt a testi-lelki fejlődés terén mutatkozik meg, mivel nincs ideje pihenni, játszani, a saját érdeklődésének megfelelően foglalatoskodni. Másrészt: az iskolát, a tanulást egyszerűen szükséges rossznak tartja, vagy egyenesen megutálja. (Szent fogadalmat tesz, ha egyszer végzek, nem tanulok többet semmit.) Az eredményes tanulás több fontos feltételét a szülőknek kell megszervezni, így legyen egy külön szoba vagy egy nyugodt sarok a gyermeknek a tanuláshoz, ahol persze nem tévénézés vagy magnóhallgatás közben tanul. De a felnőttek beszélgetése is zavarja a gyermeki tanulást, mert nehezebb így a figyelem megtartása, lassabban megy a tanulás és gyorsabban kifárad közben a gyermek. Szükséges a tanulás közben a pihenés is. Az sem helyes, ha ebéd után rögtön a tanuláshoz kezd a gyermek, kell egy kis kikapcsolódás, jó órányi. A tanulási módszerek között válasz- szón szabadon a gyermek, mert az mindegy, hogy globálisan tanul-e, egyszerre végig olvassa a leckét, vagy a részekre bontó eljárást alkalmazza (a frakcionáló módot), csak az a fontos: értse meg az anyagot. Minden tantárgynál értse amit elolvasott, addig ne menjen tovább. Fogja fel a fogalmak, lényeges szavak jelentését, a szabályok, a törvények ösz- szefüggéseit. Nézze meg a tankönyvben, lexikonban, más könyvben, szótárban, de addig ne haladjon tovább, forduljon a társához, szülőhöz, iskolában tanítóhoz, napközis nevelőhöz. A tapasztalatok szerint elég sok gyermek, de még felnőtt diák is mechanikusan tanul, csak ismételten elolvassa az anyagot, utána próbálja felmondani, anélkül, hogy értené, tudná megmondani a fogalmak lényeges tulajdonságait, a szavak jelentését, a törvények lényegét. Szükséges persze a többszöri elolvasás is, mert nem egyszer a gyors felfogóképességű tanuló egyszer elolvassa a leckét, azonnal érti, s félreteszi, már tudom jelszóval. S a következő órán vagy hetek múlva azután már semmit nem tud belőle, nem tudja elmondani, mert hiányzott a megerősítés. Vizsgálatok szerint a két-három elolvasás utáni felmondás már eredményessé teheti a tanulást, s nemcsak az emlékezetet fejleszti, hanem a beszéd- készséget is. Ha még kisebb a tanuló vagy nincsen elég szókincse az adott tárgyból, akkor nem képes saját szavaival elmondani a tanultakat, ekkor használhatja a tankönyv szavait, még szó szerint is mondhat bizonyos részleteket, csak értse azt, mit felel. Fontos részeket, így törvényeket, szabályokat még a nagy diák is megtanulhat szó szerint, pontosan, ha előbb megértette azokat. Általában azonban neveljük arra gyermekeinket, hogy saját szavaikkal próbálják elmondani a tanultakat, szépen, érthetően. Dr. Szeléndi Gábor
