Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

1986k február 17., hétfő Somogyi Néplap 5 Segítenek a gyűjtésben, szerkesztésben Szemle előtt Március Utol BŐVÜL A GYED Készülődnek már az idei művészeti szemle bemutatói­ra a megye amatőr előadói. A körzeti és területi selejtezők után a legjobbak megyei gá­lán mutatják be műsorukat. A Somogy Megyei Művelő­dési Központban arról érdek­lődtünk: az egyes szakbizott­ságok népművelői milyen se­gítséget tudnak adni a felké­szüléshez, a csoportok meny­nyire veszik igénybe a szak­ember irányítását. Megyeszerte mintegy hat- van-hetven asszonykórus, pávakör és amatőr zenekar működik, mellettük több, mint hetven iskolának van kórusa. Ezek szakmai irányí­tását Nyakas József, az ének- zenei szakbizottság vezetője tartja kézben. Mindennapi munkájukról Brandisz Már­tont, munkatársát kérdeztük. — Az együttesek tapaszta­latom szerint elég rendszer­telenül veszik igénybe az ál­talunk felkínált szakmai se­gítséget. Ilyenkor, nagyobb fellépések, bemutatók előtt gyakrabban fordulnak hoz­zánk, és mi a meghívásnak eleget teszünk. Nem erőltet­jük rá senkire a tanácsain- Kat: csak oda megyünk, aho­va hívnak. — Mennyire tudnak bele­szólni az együttesek munká­jába? — Van, aki megfogadja a tanácsainkat, van, aki vitat­kozik velünk. Bizony több év is eltelik, amíg sikerül a té­ves szemléleteket megvál­toztatni. Azt azonban már a legtöbb helyen elértük, hogy népdal helyett nem énekel­nek magyarnótát. A színjátszók, versmondók felkészítése dr. Klujber László vezetésével folyik. E terület legfőbb gondjairól Bojtor Ákos megyei szakelő­adóval beszélgettünk. — A megyében, a felnőtt és diák csoportokat is beleértve, mintegy hetven-nyolcvan amatőr csoport működik. Ez­zel szemben igen kevés a ké­pesített színjátszó rendező. A csoport vezetéséhez általá­ban nem elég, ha magyar ta­nár az illető, hiszen értenie kell a dramatizáláshoz, a színpadra állításhoz, a szín­padi rendezéshez is. Képesí­tés nélkül a csoport irányító­ja a nevelési célokat sem mindig képes megoldani. Nem mindegy, hogy a szín­padi szereplés elveszi a fe­lesleges gátlásokat, vagy gát­lástalanná tesz. Ezért ezen a területen gyakrabban van szükség a szakember segítsé­gére, útmutatására. A bemu­tatásra kerülő darabokat ál­talában maguk a csoportok választják ki, mi pedig a megvalósítás módjában segí­tünk. Lényegesen kevesebb a megyében a népi együttesek száma: tizenhat tánccsoport és ugyanannyi hagyományőr­ző együttes tevékenykedik rendszeresen. Előttem egy tíz évvel ez­előtti kép. Készítője csapni­való fotósnak bizonyult. Egy kupacnyi fiatalemberről há­tulról, egészen ódivatú öltö­zékekben készítette a felvé­telét. Csernyák Attilát vé­lem felfedezni egy kockás, rossz-szabású öltönyben, ha­ja az akkori divat szerint a hajtókára lóg. (Bébé (Balogh Bálint) félarca fért csak a képre, mellette Cinci, vagyis Radics Gabi hódít az esti órára készült ruhában. Én a kép jobb felső sarkában szo­kásosan elhúzott szájjal né­zek egy homlokra. Egy idő­sebb férfiarcból jutott eny- nyi a képre. Valami ilyesmi járhatott az eszemben: „Megy a szokásos szöveg...” Az idősebb férfi ugyanis ilyeneket mondott: „Igazából most lesz majd nehéz ma­guknak. Ahogy becsukódik az alma máter kapuja, ezer­felé szakadnak összekulcso- lódott, biztonságot nyújtó kezek. A legfontosabb a be­csületesség. Ez volt a gimná­zium igazi próbája ...” — Nem csoda, hogy keve­sen vállalkoznak erre — mondja Csíkvár József szak­bizottságvezető. — A cso­portvezetőnek rengeteg do­loghoz kell értenie: népraj­zosnak, írónak, dramaturg­nak, táncosnak és zenésznek kellene lennie egy személy­ben. Természetesen ezt nem várhatjuk el tőlük. — Ezek szerint a hagyo­mányőrzőknek van szüksé­gük leginkább a szakembe­rek utasításaira. — Ilyenkor, bemutató előtt szinte nap mint nap járunk Buzsákra, Karádra, Somogy- udvarhelyre, Berzencére — gyakorlatilag minden cso­porthoz. A vezetőket emel­lett folyamatos képzésben részesítjük. Az iskolai szü­netekben, télen és nyáron rendezett néptánctáborunk­ban, ami Csurgón kapott he­lyet, rendszeresen részt vesz­nek a gyerekcsoportok, ha­gyományőrzők és táncosok vezetői, valamint a csoport­tagok közül is sokan. Itt or­szágos szaktekintélyektől ta­nulják az eredeti táncfolya­matokat, itt állítják, össze a műsorukat. A Zengő együt­tes, Bergics Lajos vezetésé­vel kezében tartja az összes archaikus zenei anyagot: hangszereset és népdalt egy­aránt. A tánctáborban segí­tenek a műsor szerkesztésé­ben, magnóra játsszák a ze­neszámokat és az együttesek erre próbálnak. Sokuk kísé­retét is ők látják el. — Hogyan születnek a ha­gyományőrző produkciók? — Ügy fogalmazhatnék, az együttesek most tanulják „vissza” az eredeti értékei­ket. Ezt a gyerekek köny- nyebben megszokják, a negy­venes, magyarnótán felnőtt nemzedéket azonban csak nagy nehézségek árán sike­rül a tiszta forráshoz visz- szatéríteni. A műsorszer­kesztést mindig gyűjtőmun­ka előzi meg. Hagyományok bőven akadnak minden fa­luban. Amikor elkezdünk egy településsel foglalkozni, fel­készülünk rá, tanulmányoz­zuk annak múltját, utánané­zünk a levéltári és egyéb forrásoknak. Amikor össze­gyűjtötték az anyagot, ak­kor ismét segítségre van szükségük: úgy kell meg­szerkeszteni a műsort, hogy élni tudjanak benne, termé­szetes legyen, de azért a lé­nyeget mondják el, a drama­turgiai egyensúly is megle­gyen. Tehát a mi feladatunk: a hagyományt a színpad tör­vényeinek megfelelően al­kalmazni. Kölcsönös segítés­sel, közös munkával, sokszor kegyetlenül kínlódva áll­nak össze a produkciók, de csak így lehet. Mert itt nem olyant kell bemutatni, mint a néphagyomány, hanem magát a hagyományt. Hajlamosak voltunk egy másodperc alatt elfelejteni akkor ezeket a szavakat. Be­kapcsoltuk a magnót, esetle­nül a lányok elé léptünk, szabad egy táncra ... Valaki kevertes üveget va­rázsolt elő, s titokban ebből slukkoltunk a lépcsőfeljáró­ban. Mai agronómusok, ma­gyartanárok, elektroműszeré­szek és mérnökök, gmk-ve- zetők és óvónők, geológusok és portások álmodoztak ak­kor gimnazistaként feltűzött szalagokkal a sötét feljáró­ban. Talán így olvadtunk volna eggyé az idővel, ha nevemet nem kiáltja egy re­kedt, idős női hang. A pi­cinyke nő, a gimnázium igaz­gatóhelyettese — „beszélni akart a fejemmel”. Régről vártam már ezt a beolva­sást. Trehányságom, ha­nyagságom összegzését, jó képességeim kidomborítását és természetesen utcai taka­rító lesz belőlem, ha így folytatom... Álltam hát, gángó tizen­nyolcéves a picurka nő előtt. Az egy' esztendeje beveze­tett gyermekgondozási díjat a gyermeket váró családok kedvezően fogadták. A GYED-et tavaly a kisgyer­mekeseik többsége, 146 ezer anya vette igénybe. A mostani népesedéspoli­tikai intézkedéssel újabb segítséget kívánnak adni a gyermeket vállaló szülők­nek. Március 1-jétől a gyer­mekgondozási díj időtarta­ma fél évvel meghosszabbo­dik, így a jelenlegi egy esz­tendő helyett a gyermek másfél éves koráig jár. Igénybevételére azok a szü­lők jogosultak, akiknek a gyermeke 1986. március 1- jén a másfél éves kort még nem töltötte be. A jogosult­ság független attól, hogy a GYED-et igénybe vették-e vagy nem, illetőleg az le­járt és ismét munkába áll­tak, vagy gyermekgondozási segélyben részesültek. Az 1986. március 1-jét Hol tanítsák meg a gyere­keket számolni, írni, olvas­ni? A válasz egyértelmű: az iskolában. Ugyanakkor, ha a kisgyerek még csak hat­éves, akkor munkanapjába kétórás nappaLi alvás, négy­szeri étkezés, tornászás, kü­lönféle játékok is tartoznak. A feltételeket ,n.em vala­mennyi szovjet iskola tudja biztosítani számukra. Az iskolareform előírja, hogy 1990. szeptember else­Sosem mulasztotta el fejem­re olvasni, én negyvenhár­mas lábbal sokkal többet kell, hogy elbírjak, míg az övé csak harminckettes. — Igen, tanárnő — mond­tam védtelenül, félember- készen. Minden hiába, észrevette már a cigiszaggal keveredő kevertillatot. Jaj nekem, meg leszek nyaggatva töriből, s a frissen bevezetett világnézeti órán is bizonyára meggyű­lik a bajom. Néztem le rá és ő föl rám, pedig igazából fordítva volt az egész ... — Hallom, jó előadást tartott Hemingway-ből. De Ady-verseket tud-e már ... ? — Nem tudok — mondtam dacosan, büszkén. — Látja, ez a maguk ba­ja ... — eltipegett a folyosó árnyékában, mi pedig fel- hangosítottuk a magnót, s bátrabban forgattuk vissza a lassú számokat. Hány meg hány Ady-ver- set is tudtam, bizonyára többet mint ma. Tizen­megelőző időre gyermekgon­dozási díj nem jár azok után a gyermekek után, akik az egyéves kort ezen időpont előtt töltötték be. Az Országos Társadalom­biztosítási Főigazgatóságon elmondták, hogy a jogosult­ság időtartamának meghosz- szabbodásával egyidejűleg bővül a díjra jogosultak köre. Március 1-jétől — járulék­fizetési kötelezettségüknek eleget téve — igénybe vehe­tik a GYED-et a kisiparosok, a magánkereskedők, az ügy­védék, és a jogtanácsosi munkaközösségek tagjai, a gazdasági munkaközösségi és az ipariszakcsoport-tagok, továbbá a munkaviszonyban nem átló előadóművészeik. A biztosítottak közül megilleti a díj a kisiparosok, magán­kereskedők, gazdasági mun­kaközösségek segítő család­tagjait, a szerződéses üze­meltetésű üzletek vezetőinek közeli hozzátartozóit. jéne valamennyi 6 éves gye­reket beírassanak az első osztályba. A mostani időszakban há­rom oktatási formát isme­rünk: az iskolák előkészítő osztályait, az óvodák előké­szítő csoportjait és a nagy­csoportosokat az óvodában. Meg kell jegyezni, hogy az oktatási és nevelési prog­ram mindhárom csoportban egységes. nyolcévesen mégis úgy érez­tem, hogy így kell felelnem. Futottunk szalagoson az éjszakában, vége lesz a do­hányzási tilalomnak, nem bosszantanak bennünket a haj hosszával, csak már len­ne meg az érettségi. Micso­da kín zöldfülő gimnazistá­nak lenni. Piroska (néni) most gon­dolom csak végig hogyan rázkolódott velem a tíz év­ben elmaradt fejmosás he­lyetti párbeszéd. Az élő jo­gán összegzem: sokunkat be­kapott az a bizonyos farkas. Van, akit alkohol ütésekkel, van, akit elválás kínokkal, van, akit albérletből albérlet­be vándorlással. Saját zseni­jével tükörbe nem néző osz­tálytársam, egy düledező fa­lusi iskolában kínlódott, az igazgatójával veszekedve évekig. Tudom ma, hogy abban az estében indultam el, s nem bosszant, hogy még nem ér­keztem meg. A kabát a régi rajtam, csak valahol leve­szett a szalag. Az útravaló- ból csappant már meg ugyan, de a kapott útijegyet kimos­ni sem lehet, úgy lapul ott a zsebben. Bekcs József Az eddigiekhez képest új vonás, hogy járulékfizetés esetén a GYED-re a szelle­mi szafoadfoglalkozásúalk is igényt tarthatnak. Nékik ez­zel a kérésükkel a területi­leg illetékes társadalombiz­tosítási igazgatósághoz kell fordulniuk. Március 1-jétől egysze­rűbb tesz a gyermekgondo­zási díjra jogosultság jogi szabályozása. A GYED-et külön igényelbírálás nélkül mindazok az anyák megkap­ják, akik teljes összegű ter­hességi-gyermekágyi segélyt kapnak. Az összegre vonat­kozó rendelkezések nem vál­toznak. Ebben az évben 79 forintnál kevesebb és 158 forintnál több nem lehet az egy napra járó díj. A GYED-et a gyermek egyéves koráig csak az anya vagy az egyedülálló apa, ezt követően pedig bármelyik szülő igény­be veheti. Hogy a múlt legjava érté­keméit gyűjtésévei-íelidézé- sével foglalkozó mozgalom­hoz alkalmazzuk stílusunkat: adatik tudtára mindenkinek, akit illet, hogy a Tájak, korok, múzeumok mozgalom egyesületi formára tért át. Még pontosabban: 1985. jú­nius 15-én megtartották a TKM-Egyesület első közgyű­lését, majd a minisztériumi — talán példa nélkül állan­dóan gyors — jóváhagyás után, július 1-én megkezd­te működését az Egyesület. Ha valaki netán legyinte- ne a fentieket olvasva, mondván: még egy egyesü­lettel több, s ezzel csak a bürokrácia növekszik, sie­tünk megnyugtatni. A TKM- egyesület élén társadalmi vezetőség áll, hivatali appa­rátusa pedig ugyanaz a né­hány szeméi}', aki eddig is intézte a mind terebélyeseb­bé vált mozgalom ügyeit. S ide tartozik az is: nem tud­ná, hogy a mozgalom részt­vevőinek lelkesedése ragadt át az említett ügyintézőkre, avagy ők olyan lelkesek a kezdetektől fogva, hogy ma­gukkal tudták ragadni a TKM-be jelentkezőket. Tény, hogy szívvel-lélekkel teszik dolgukat, amire több tízezer tanút állíthatunk. Mert aki egyszer belekezdett ebbe a tömeg-társasjátékba, innen, Budapestről, a Természettu­dományi Múzeum néhány szerény kis helyiségéből kap- ta-kapja azóta is a bíztatást, hogy folytassa. No meg nemcsak a bízta­tást. Nagyon sokan készítet­ték el előbb inas-, majd le­génymunkájukat, s a TKM- központból csakhamar meg­érkezett a bírálat: mi jó, mi különösen érdekes és újsze­rű, mi szorul még némi vál­toztatásra, alaposabb kuta­tásra. Ezek a bírálatok sen­kinek sem vették el a ked­vét a további játéktól. Sőt: a játékos forma megtartása mellett egyre komolyabban vették és veszik a különbö­ző szakterületek feldolgozá­sát: Tököri Márta történész, a TKM egyik szervezője mondja, hogy az inas-, le­gény- és mesterfokozat meg­szerzése után is szinte belát­hatatlan távlatai nyílnak az önművelésnek. Mindezen jottányit sem változtat az egyesületté ala­kulás. Továbbra is egymás után látnak napvilágot a TKM-kiskönyvtár kötetei — amelyekből eddig 225 jelent meg — a mozgalom (azaz hogy most már egyesület) nevéhez méltóan tájakról: nemzeti parkokról, termé­szetvédelmi területekről, barlangokról, arborétumok­ról. S természetesen korok­ról is, kezdve a XI. század­nál, amelyet román stílus­ban épült templomok képvi­selnek, egészen a múlt szá­zadig (különböző épületek, várak és várromok, kasté­lyok, magán- és közcélokra szolgáló házak, népi építé­szeti emlékek, falumúzeu­Dényegesen emelkedik a tartásain beteg, illetve testi­leg vagy szellemileg fogya­tékos gyermek után járó gyermekgondozási segély összege. A szülők anyagi terheinek enyhítése érdeké­ben a gyermekgondozási se­gély összegét megkétszere­zik. Március 1-jétől a gyer­mek hatéves koráig a se­gély fi'avi összege az első gyermek után 1600 forint, a második után 1800 forint, a harmadik, és minden továb­bi gyermek után 2000 forint. Ezek az összegek kiegészül­nek a családi pótlékkal és havi 440 forint jövedelem- pótlékkal. A felemelt össze­gű GYES-t április első nap­jaiban kapják kézhez a szülők. A március 1-jén életbe lé­pő rendelkezésekkel ebben az évben az állam mintegy 600 millió forinttal növeli a gyermekes családok juttatá­sait. mok). Itt már kapcsolódik a harmadik névadó, a mú­zeum, ám ide mindenféle gyűjtemény is tartozik, régé­szetiek és néprajziak épp­úgy, mint képző- és iparmű­vészetiek, szakma- és ipar- történetiek, valamint emlék­helyek. Járják a résztvevők a szá­mukra legvonzóbb helyeket, s közben gyűjtik a tudniva­lókat. Némelyikük annyira bedolgozza magát az általa választott szakterületbe, hogy a TKM-hez küldött „mester­munkája” beilienék tudomá­nyos disszertációnak is. Először mindenki „inas­ként” kezdi, s igen sok he­lyet kell fölkeresnie, jelenté­keny tudásra kell szert ten­nie, mire megkapja a „se­gédlevelet". Hát még a mes­teri fokozatot! Ám aki meg­szerezte — vagy csak köze­ledik a mesteri címhez — akár meg is esküszik rá, hogy jók ezek a magas kö­vetelmények. Hiszen nem a címért megy tulajdonképpen a verseny, hanem a tudásért, az ismeretek megszerzéséért. S állítják, hogy a játékos mozgalom nélkül nem szán­ták volna rá magukat or­szágjárásra, új — és nem egyszer tanult szakmájuktól, foglalkozásuktól távol eső — ismeretek megszerzésére. így viszont van már olyan „TKM-mester”, aki feltérké­pezte Budapest legöregebb fáit, s nem annak örül leg­jobban, hogy ezzel elnyerte a „mesteri” címet, hanem annak, hogy a TKM-köz- pont átadta a dolgozatot a főváros illetékeseinek azzal a javaslattal, hogy nyilvá­nítsák védetté ezeket a fa­matuzsálemeket Évtizedekre megvan az utánpótlás is: a TKM ifjúsá­gi változata a „Hazai tája­kon, vándorkönyvvel a ta­risznyában”. Elsősorban tör­ténelmi témákat kutatnak, általában csoportosan, egy- egy tanár irányításával. A témák az évi történelem- anyaghoz kapcsolódnak, pél­dául a Rákóczi-szabadság- harc vagy 1948—49 történe­tét dolgozzák föl, sokszor felnőtteknek is dicsőségükre váló alapossággal. Eszter­gomban, Kaposvárott és né­hány más városban is vannak történelemtanárok, akik már állandó „bedolgo­zói” a TKM ifjúsági válto­zatának. S talán nem is kellene külön mondani: diákjaik közül sokan folytat­ják a részvételt a mozga­lomban, az iskolából kike­rülve is. Ha van gond, az a publi­kálás nehézsége. Sok dolgo­zat megérett arra, hogy va­lóban közkinccsé tegyék, s ez ma főleg anyagi akadá­lyokba ütközik. Talán hoz ebben némi változást az egyesületté alakulás, noha a minimális tagdíjakból aligha várható minden költséget busásan fedező bevétel. De ezt már a jövő mutatja meg. Tersztyánszky Krisztina Az emlékezel' szalagjai Tájak, korok, múzeumok ÁTTÉRÉS A HATÉVESEK ISKOLAKEZDÉSÉRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom