Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

Somogyi Néplap 1986. február 15., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Tizenegy óra a XI. kongresszusért FIATALOK A NYUGDÍJASOKÉRT Az egyenruha becsülete Ifjúgárdisták a konzervgyárban A Somogyi Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság ötezer dolgozója közül ezerhatszá- zam harminc éven aluliak. Jó páran közülük KlSZ-tagok. A barcsiak kiváló munkáját dicséri például a KISZ KB tawaíly elnyert vörös vándor- zászlaja. A kaposvári központi alap- szerveZet feladata a koordi­nálás lenne. Pálvölgyi Zoltán KISZ-titkár azonban nevet­ve mondja: — Furcsa lenne, ha mi mondanánk meg az ilyen eredményt elért fiata­loknak, hogy mit és hogyan csináljanak. Van számunkra is bőven nehéz feladat. Sze­retnénk, ha a kicsi, de lelkes aliapszervezetünik valóban ütőképes csapattá válna. Ti­zenheten vagyunk összesen, s nem is éppen a legizsengébb kordák. Ide, a központba rit­kán kerül pályakezdő fiatal, tagjaink 'közül négyen párt- taglók, ketten most lesznek azok. Természetesen a párt- szervezetben is kapnak fel­adatokat, kevesebb idejük jut ránk. Tudjuk, hogy néhéz lesz új programokat szervez­ni., új célkitűzéséket megha­tározni Tizenhét embert látszólag nem nagy dolbg aktivizálni. Minden szerve­zetben van egy olyan cse­lekvő mag, amelyre támasz­kodni lehet. Hatvan fős csa­patnál húszán is alkothatják ezt a magot; mi természete­sen csák négy—öt emberre számíthatunk. Továbbra, is szeretnénk megrendezni a vonzó és látványos program­jainkat. Mindig sikeresek a szakmai vetélkedők. Tervez­zük, hogy szorosabbra fűz­zük kapcsolatainkat a bútor­gyári és a műszaki erdészeti alápszervezetékkel. Válta la - tunk sokat tesz a fiatalokért. Kamatmentes kölcsönt biz­tosít a harminc éven aluliak lakásépítéséhez, sőt engedmé­nyes ánon vásárolhatják meg a Séf agr üzemeiben termelt árukat. A cél, hogy kötődje­nek az emberek a váltatait- hoz. Ezért végül is nem va­gyunk túlságosan nehéz hely­zetben, amikor új célokat kell meghatároznunk. Kocsis István, a Sefag ifjú­ságii bizottságának titlkára, már harmadik éve. Vélemé­nye szerint a KISZ-szervezet megújulása a feladat. — Szükségesek a kirándu­lások, a táncos összejövete­lek, de m.i úgy gondoljuk: a vállaltot gazdasági feladatait segítő munkát kél! felelősség­gel kezdeményeznünk. Az if­júsági. bizottság rendszeresen tájékoztatja a fiatalokat a gazdaság előtt álló követel­ményekről, s ötleteket, javas­latokat vár, hogyan lehetne még jobban dolgozni. Mi már tavaly felajánlásit .tettünk a KISZ XI. kongresszusára. Is­meretes, hogy országosan gond volt a tűzifáéi látással. Ezért versenyt hirdettünk, s azok az egységek, amelyek december 31-ig a legtöbbet száll ítottlük, pénzjutalomban részesülitek. Évente három- százezer forint áll rendelke­zésünkre, ezt szétoszthattuk a fialtatok között. Sók szervezet vállal társa­dalmi munkát, ezzel is ki­egészítve a rájuk jutó össze­get, s a> klubok fejlesztésére, kirándulásokra fordítják a pénzt. — Elkezdtük a kongresz- szusi felkészülést, tervünk szerint meghirdetjük a 11 óra a XI. kongresszusért mozgalmat. A társadalmi munkáért kapott pénzt pedig nyugdíjasaink támogatására fordítjuk. A városi KISZ-esek a lakóhely szépítéséért dol­goznák majd. Óvodákba, is­kolákba készítenek esztétikus fajátékokat. A Sefagmál tehát kialakult az elképzelés, hogyan lehetne megújítani a KlSZ-szerveze- iteket. Elmúlt már a „vidd a zászlót, megyék utánad” han­gulat; ma az igényekhez al­kalmazkodva, a vállalat ér­dekét szem előtt tartva lehet ütőképes csapatot létrehozni. A KISZ-ititkár például büsz­kén meséli: — Mi soha nem szerveztünk politikai vita­kört, de azt látni kéne, hogy mumkáidő utóm hányán ma­radnak. bent vitatkozni. Meg­beszéljük a miniket érdeklő problémákat, okosam és jól. Klie Ágnes Afféle leltárkészítésre kér­tem a miinap Horváth Imrét, a Nagyatádi Konzervgyár KIS Z -b izottsáigámak titkárát. A konzervgyári fiatalok ed­dig kétszer érdemelték ki a KISZ KB vörös vámdorzász- laját, ugyancsak kétszer kapták meg a kiváló KISZ- szervezét zászlót, tizenkilenc­szer a KISZ KB dicsérő ok­levelét, 'kétszer l'ett kiváló az ifjúsági klubjuk és 1984-ben az if júgáirdista szakaszuk szintén elnyerte a kiváló cí­met Horváth Imre, a klub falán függő újabb oklevelet mutatja: néhány hete vették át a munkásőrség országos parancsnokának díszokleve­lét, s kitüntető plakettet ado­mányozott nékik az ifjúság szocialista nevelésében, vala­mint a mumikásőrökkei való együttműködésben hosszú időn át végzett színvonalas tevékenységért. 1971-bein Nagyatádon az ellsők között alakult meg a konzervgyári ifjúgárdisták alegysége. Tizenöt év ata.tt egyetlen kivételtől eltekintve valamennyi városi szemlét megnyerték; négyszer bizo­nyultak a megye legjobbjai­nak, s így ott lehettek a szalnöki, a budapesti, a sió­foki és a zalaegerszegi orszá­gos szemlén is. Szolnokról és a fővárosból egy-egy bronz­éremmel1 tértek haza. A hát­Szorgos gyermekkezek nyújtják, gyúrják a tésztát kéthetenként a 'Kaposvári Kenyérgyáriban. A tizenhá­rom—tizennégy éves lányok nagy figyelemmel próbálják megtanulni a pékszakma fortélyait. öt éve van kapcsolat a gyár és a Hámám Kató Állta­térben kemény munka húzó­dik meg. Seres István, aki a gyári KISZ-bieottsá.g tagja­ként az ifjúgárda felelőse is ' 1983 óta, szinte minden nap­ját a gárdisták között tölti. Bár fiatalon került rokkant­sági nyugdíjba', nem tud el­szakadni a kis közösségtől — Jó a közösségi szellem, lelkes csapat jött össze. Az ifjügérdistáink a gyár légte- vékenyebb fiataljai. Egyaránt számíthatunk rájuk a terme­lőmunkában, a 'klubéletben, a politikai vitakörökön és a társadalmi munkákon. És nemcsak a fiúkra, hanem a lányokra is. Ma már a sza­kasz kétharmada lány. Va­lamennyien tizenévesek, ott állnak a felnőtté válás, az életkezdés küszöbén, így az­tán a munkánk nem szorít­kozhat csupán az alaki fog- lalikiazásökirá, a szakmai is­merétekre. Többet akarunk elérni — s ez a sikereink titka. Programjainkban az országjárás, a park erdei fő- zőveirSseny, a színházlátogatás vagy a váséfillátogatás ugyan­úgy szerepel, mint a lövészet vagy a térképismeret. Horváth Imrétől hallottam,, hogy egykori ifjúgárdistáik sorkatonai szolgálatuk alatt is becsülettel helytállnak. — Csak néhány nevet, em­lítek: Kerekes Laci a sza­iános Iskola diákjai között. Üzemlátogatással kezdődött, s az iskola kezdeményezésé­re pékszakkört indítottak. A kenyérgyár ad helyet a szá­múikra. — A gyerekeket először megismertettük az üzemmel — mondja Szederkényi Jenő gyárvezető. — Most már iiga­kasz parancsinokhelyettese volt, s a határőrséghez vo­nult be sorkatonai szolgálat­ra, akárcsak Fekete Gábor vagy Kabát Kálmán. Vala­mennyien elnyerték a határ­őrség. kiváló katonája címet. Kálmán egyébként az .ifjú- gárdisták között talált .fele­séget is, aki most munikásőr. Müirtkásör lett az egykori szalkiaszparancsnök, Vajda Gyula is, és hosszan folytat­hatnám a sort. Tény, hogy a munkásőrséggel! nagyon jó kapcsolatunk van, hiszen a mi iifjúgárdistáimk munkás őr szákallegységben tevékeny­kednek. Természetesen más­honnan is sók segítséget ka­punk, így a polgári védelem­től, a tűzoltóságitól, a rend­őrségtől és a honvédségtől is. Mindez a következő ver­senyekre való fölkészülést szolgálja. Az eddigi -sikereik arra köteleznek bennünket, hogy példásan teljesítsük a feladatokat. Seres István mesélte, hogy a három műszakban üzemelő gyár minden részében dol­goznak ifjúgárdisták. Jófor­mán csak hétvégeken lehet együtt a csapat. Tehetnék, hogy a szabad idejükben mást csináljanak, ám az egyenruha becsülete vala- mennyiüknek fontosabb. zi felnőttmunkét is végez­hetnek; préselnek, leszedik a tésztát a kifligépről. Ra­gaszkodóik, kedvesek a gye­rekék, szívesen fogadtuk őket. Jó érzés, hogy segíthe­tünk nekik szabadidejük hasznos eltöltésében. Számí­tunk az utánpótlásra is. — Az ország minden terü­letéről jönnék gyerekek az iskolánkba. A nyolcadik osztály elvégzése után álta­lában lakóhelyükön folytat­ják tanulmányaikat — mond­ja Völgyi Józsefné, a szakkör vezetője. — A foglalkozások eredményességét bizonyítja, hogy volt diákjaink között van olyan, aki ezt a szakmát választotta. A lányok szíve­sen jönnék, hiszen alkalmuk nyílik a komoly felnőttmun- ka megismerésére. Szeretnek itt dolgozni. Megismerked­hetnek a különböző munka- fogásokkal, új ismeretekre tesznek szert. Mivel sok a jelentkező, jutalomnak szá­mít, ha itt tehetnek. Nagy Jenő FELNŐTTMUNKÁT VÉGEZNEK Diákok a kenyérgyárban Bezzeg az én időmben Leáldozóban van már a nosztalgiahullám fénylő napja, megle­het néhány év múlva azért fogunk sóvárogni; milyen jó is lenne újra vágyakozni a múltba oldódott régvolt való­ság után... Hej, de szép is volt az gyerekek, amikor Fenyő Miki a nyolcvanas években visszatvisztelte, rokizta a hatvanas éveket — mondom majd kilencvenben egy ru­mos kóla és egy pikoló vilá­gos mellett, kopaszodó bará­taim és érett, de még mindig kívánatos asszonyaink társa­ságában. (Ügy legyen.) Köz­ben magamban vigyorgok, hogy észre ne vegyék. Ké­sőbb mély értelműre és bölcs­re veszem a figurát. Elma­gyarázom, hogy én már az első nosztalgiakor szakot is kikacagtam, miképpen Janus Pannonius a római búcsúso­kat. És akkor majd igazat is mondok, meg nem is. Nem­zedékem sajátja ez, beille- nénk népmesehősnek, ha mind — még a fiúk is — okos leányok volnánk, mert sokszor mentünk úgy a ki­rály elé, ahogy kívánta: meztelenül is meg fölöltözve is, gyalog sem, de lóháton sem, vittünk is ajándékot, meg nem is, aki nem hiszi járjon utána.) Igazat mondok, mert az egész nosztalgia-izét mindig is puncspuding-ízű langyos agylöttynek tartottam. Volt ugyan egy igen okos ember, aki megmagyarázta nekem, hogy ennek komoly társadal­mi gyökerei vannak. Lehet, hogy igaza is volt. Mégsem értettem vele egyet. Mert hát egy jóízű ebéd utáni büffen- tés okát is meg lehet adni biológiai, biokémiai, biofizi- . ai megalapozottsággal (négy­száz oldal fűzve, Medicina, á. 60 forint, 200 példány bőrkötésben, számozva á. 1230,—), ennek ellenére a folyamat eredője egyszerűen a vörös nagyfröccs, mikép­pen a nosztalgiáé is csupán­csak a tömény és áporodott butaság. S hazudok, mert nekem is voltak nosztalgiáim. Például egészen John Lennon halá­láig bíztam benne, hogy még­iscsak újjáalakul a Beatles, összejön a régi nagy banda és százéves koráig zenél majd együtt. De jó is volna az, srácok, képzeljétek! Bi­zony, voltak nosztalgiáim ugyanúgy, mint a többiek­Egy régi lemezről nek, mert egyikünk tizenki­lenc, a másikunk meg még annyi se. Háromszor vettem meg az Abbey Roadot, elő­ször akkor, amikor az első indiai lemez, valamint a nyugati fellazító politika lá­ba betette a kezét Magyar- országra, másodszor akkor, amikor pótoltam az elsőt, amelyet súlyos pénzzava­romban eladtam, harmad­szor pedig a napokban, a második helyett, amelyet kollégám a somogyi domb­ságra . emlékeztető kepékkel és kupákkal látott el egy tű­ző napon hagyott automobil­ban. Megvettem harmadszor, hallgattam sokadszor és csak most jöttem rá, hogy több száz emeletes magánnosztal­giám is mekkora marhaság: Győzött a jobbik énem, mert én olyan karakán, régivágá­sú gyerek vagyok, nem mint ezek a maiak. Egészen pon­tosan akkor győzött, amikor — mint már százszor — a csend az A oldal végébe be­lerobbant. Ez egy furcsa le­mez, nem a zene fejeződik be — 1 want you (She’s so heavy) —, hanem a némaság kezdődik meg. (Aki ezt nem érti, az hallgasson Dolly Rollt.) Furcsa a lemez rnég azért is, mert az A oldala a B. Mindig a side tvoon kez­dem a Here comes the sun- nal, s hiába van annak a vé­gén a The end, mert a sídé one a második valójában a végtelen dallamáradásba át­menet nélkül beleharapó zaj- talansággal. Jött utána még két nagylemez — a Let it be meg a White album —, de a vég jelképe mégis ez. Es miért jött volna össze újra a négy? Visszabazseválni a ré­gi időket? Nemigen illett volna hozzájuk. Kicsit lassú a felfogásom (angyalföldi gyerek vagyok), ezért késett a jobbik énem. Kilencvenben ezek szerint mégiscsak inkább igazat mondok majd, azután fölte­szem az Abbey roadot, de az nem lesz nosztalgia, hanem műélvezet. A régi (jó) ze­néknek ez a nagy előnyük: nem évülnek el, ellentétben egyéb régi lemezekkel és más agybajokkal, amelyek szin­tén sűrűn előkerülnek, leját­szódnak, de minek. Csupán arra vagyok még kiváncsi, hogy milyen társa­dalmi gyökerekkel fölszívott egyszerű buggyantsággal ülünk majd össze visszavágy­ni embereskopaszodottan és érettnőiesen tíz—tizenöt év múlva. Bár a minap valaki azt mondta; ő úgy érzi kö­zépfiatalon, hogy vannak még esélyei másra is. Büsz­ke volt, épp most fordított hátat a nosztalgiahullámnak Fordított volna a sóvárgászat fénykorában, most már könnyű. Ugyanis leáldozóban van már a nosztalgia­hullám fénylő napja. Mi, akik kreáltuk vagy be­vettük ezt a maszlagot, ébre­dezünk. Arra gondolunk, át kellene már adni a staféta­botot (a fiataloknak, mert úgy szokás, hogy ők kapják), át kellene adni, az a termé­szetes cselekvés. Adnánk is, de nincs nálunk. Ilyenek ezek a botok. Hát akkor elég egy barátságos hátbaveregetés, itt a piros hol a piros, meg­kapod muníciónak, ami ne­kem sincs. Futás! Luthár Péter Most az iskola úttörői és a vállalat KISZ-esei között ala­kítunk ki kapcsolatot. Az ünnepeken műsorokkal ked­veskedünk majd a dolgozók­nak. Már készülünk a nőna­pi ünnepségre. Jó látni a tekintetek csil­logását, ha sákerül a hosszú­ra sodort tésztából fonott kalácsot, perecet formálni. Az ügyeletes művezető vágy a szakoktató segít. Ö dönti el; hogy a lányok az üzem melyik részén dolgozhatnak. Hajdú Margit nyolcadik- osztál^os az idén. jött először a szakköribe. Azt mondja, szeret itt lenni, sok mindent tanulhat. Foglalkoztatja a godolát, hogy esetleg ezt a szakmát választja. Székely Erzsébet még csak hetedikes, de már gondbl a pályaválasztásra. Vonzódik a pók szákma iránt. — Tetszik ez a munka. A tészta formálása kézügyessé­gét igényel. Legjobban a sü­temény rész,légnél szeretek dolgozni; sókkal, érdekesebb, mint a kenyér készítése. A felnőttek szeretnek bennün­ket, örülnek, ha segítünk ne­kik. Tatabányán tokom, de ha lehet, szeretném Kapos­váron folytatni tanulmányai­mat. L. Cs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom