Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 39. szám Ára: 2,20 Ft 1986. február 15., szombat Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában péntek reggel 9 órakor megkezdte tanácskozását a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. A szervezett dolgozókat több mint 800 küldött képviseli. A tanácskozáson meghívott vendégként részt vesznek a termelőmunkában élen járó dolgozók, szocialista brigádvezetők, a művészeti és tudományos élet ismert személyiségei, a szakszervezeti mozgalom veteránjai, és ott vannak az állami és társadalmi élet képviselői. A kongresszuson jelen vannak a külföldi testvérszervezetek küldöttségei is. Az elnökségben helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A kongresszust Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára nyitotta meg. Üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, köztük a külföldi testvérszervezetek, illetve nemzetközi szervezetek küldöttségeit. Ezután a tanácskozás részvevői egy perces felállással megemlékeztek a magyar és a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta elhunyt kiemelkedő harcosairól. Baranyai Tibor megnyitó beszédében rámutatott, hogy az elmúlt öt esztendő — problémáival és gondjaival együtt is — eredményes szakasza volt hazánkban a szocializmus építésének. A maA SZOT elnöke emlékeztetett arra, hogy öt évvel ezelőtt a XXIV. kongresszus egy igen feszített cselekvési programot fogadott el. Ennek lényege az volt, hogy mozgósítani kell a dolgozók, a szakszervezetek minden erejét hazánkban a szocialista vívmányok és az életszínvonal védelmére, a gazdasági visszaesés megakadályozására, és egyben erőt kell gyűjteni egy későbbi fejlődéshez. — Ismeretes — mondotta —, hogy e célokat lényegében teljesítettük, de nem valósítottuk meg teljes mértékben. Nem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét, szinten tartani a reálbéreket. Ez nehéz helyzetet teremtett, amely természetesen rányomta a szakszervezeti eredményekre is a bélyegét. Valamennyi konkrét célunkat nem értük el, de azt igen — és ez, figyelembe véve népgazdaságunk teljesítő- képességét és gondjait, nagyon nagy dolog —, hogy a mostani kongresszuson már dinamikusabb fejlődést segítő cselekvési program kitűzéséről beszélhetünk. A XIII. pártkongresszus döntése alapján a VII. ötéves tervben a gazdaság, az életszínvonal és társadalmi életünk fejlődésében ismét növekedést terveztünk. Ennek az eredménynek az elérésében a szakszervezetnek is jelentős részük volt. Köszönet a dolgozóknak, különösen a nagyipari üzemeiknek, akiknek áldozatos munkája döntő volt az eredményekben, akik ugyan fogyó türelemmel, de elviselték a szaporodó gondokat. A szakszervezeti választásokon elhangzott felszólalágyar munkásosztály, a magyar nép — a nehézségek ellenére is — nemcsak megvédte vívmányait, hanem megteremtette egy dinamikusabb előrehaladás feltételeit. Az is igaz — mondotta —, hogy ennek során jobban előtérbe kerültek munkánk gyengeségei, a kijavításra váró hibák is. — A szakszervezeti küldöttértekezleteken elhangzottak kifejezték, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának helyzetelemzése, határozata általános egyetértésre talált és reális feltételeket teremsokra utalva elmondotta: a szakszervezetek tevékenységének túlnyomóan józan és mértéktartó megítélése mellett a vitákban elhangzottak például olyan vélemények is, hogy a szakszervezet ne törődjön azzal, van-e lehetőség a dolgozók igényeinek kielégítésére vagy nincs, hatett a szakszervezetek magasabb színvonalú cselekvéséhez is — mondotta. Érezhető volt, hogy a szakszervezeteknek változatlanul jelentős a befolyásoló erejük, tekintélyük. A szervezett dolgozók józan és bölcs értékítélete számunkra további ösztönzést ad és tagságúnk bírálatára tettekkel, munkánk javításával, fejlesztésével kell válaszolnunk — mondotta a SZOT főtitkára. Ezután a küldöttek egyhangúlag elfogadták a kongresszus napirendjét. Ennek értelmében értékelik a XXIV. kongresszus óta végzett munkát, megszabják a további feladatokat, döntenek az alapszabály módosításáról; megvitatják a szám- vizsgáló bizottság jelentését, s végül megválasztják a Szakszervezetek Országos Tanácsát, s a számvizsgáló bizottságot. Egyhangúlag megválasztották a kongresz- szus munkabizottságait. Úgy határoztak, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának 217, a számvizsgáló bizottságnak 29, a SZOT Elnökségének 35, titkárságának pedig 9 tagja legyen. Ezután a kongresszus rátért az első napirendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentését a XXIV. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek további feladatairól, illetve szóbeli kiegészítést fűzött a SZOT írásos beszámolójához, amit a küldöttek már korábban kézhez kaptak. nem fogalmazza meg a maga követelményeit, és harcoljon teljesítésükért. — Ez így számunkra elfogadhatatlan — mondotta. — A szakszervezeti mozgalomnak, amikor javaslatait, követelményeit megfogalmazza, mindig figyelembe kell vennie azt is, van-e anyagi lehetőség teljesítésükre vagy nincs. Megfogalmaztak olyan véleményt is, hogy a felismert gondokról már nem beszélni kell, hanem megvalósításukért cselekedni. Ez a bírálat jogos, azonban a szak- szervezetek a gazdasági feladatok végrehajtásának nem operatív irányítói, hanem segítői. A szakszervezeteknek saját rendeltetésük van. Nem más szervek helyett dolgoznak. A mi feladatunk: szak- szervezeti eszközökkel elősegíteni az ország gazdasági erejének növelését, a hatékony, fegyelmezett és felelősen végzett munkát és segíteni mindazt érvényre jutni, ami gazdasági céljainkat előbbre viszi. Ennek érdekében önállóan alakítjuk ki feladatainkat, véleményünket, munkamódszerünket. A dolgozók javaslataira, bírálatára természetesen odafigyelünk. Nagyon fontos, hogy társadalmunk politikai intézményrendszerének valamennyi szereplője nyitott, türelmes és toleráns legyen a felelősen megfogalmazott vélemények irányában. A történelem megtanított bennünket arra, hogy senki nem lehet csalhatatlan. Pártunk ezt ismerte fel 1956 után. A mai napig politikájának egyik vezérfonala, hogy nem uralkodik, hanem vezet, nem parancsol, hanem meggyőz, nem diktál, hanem szolgál. Nagyon fontos, hogy ez a gyakorlat továbbra is érvényesüljön, sőt erősödjön. — A tőkés osztály részéről világszerte erősödik a törekvés, hogy csökkentsék a szakszervezetek befolyását, erejét — mondotta. — A gazdasági válságra, az ebből adódó folyamatokra hivatkozva szabad utat akarnak kapni a szakszervezetek korlátozásához. Nálunk ilyen törekvés nincs, de előfordulnak olyan nem hivatalos nézetek, amelyek képviselői szeretnék korlátozni a magyar szakszervezetek befolyását, erejét; ezek a nézetek azonban politikánk lényegének meg nem értéséből, vagy különböző dolgok összekeveréséből fakadnak. A szakszervezeti mozgalom osztályszervezet, elkötelezett és önálló részese a hatalomnak. Nincsenek önálló politikai törekvései, s mint a hatalom részese, felelős alakítója és végrehajtója a politikánknak. Ugyanakkor érdekvédelmi szervezet. Nem egyszerűen tömegszervezet, a szakszervezet ennél- gazdagabb, összetettebb és mélyebb értékeket hordozó osztályszervezet. — Minden körülmények között keresni kell a jobbat hozó eszközöket. Még akkor is, ha ez újabb gondot is hoz magával, még akkor is, ha tudjuk, nem minden kísérlet hozza meg a várt eredményt. Ismeretes, hogy a jelenlegi gazdasági helyzethez igazodva igyekszünk gazdasági gondjainkat újításokkal is enyhíteni. Ezek körében némi lehetőséget adtunk a magánvállalkozásnak. Ennek hatására a dolgozókban felmerült az aggodalom, hogy csökkennek, halványodnak a társadalom szocialista vonásai. Lehetséges, hogy a dolgozók közül egyesek így látják a helyzetet, azonban a szak- szervezeti mozgalom felelősséggel vallja, hogy társadalmunk szocialista vonásai alapvetően nem változtak meg, de valóban vannak negatív jelenségek, amelyek nem felelnek meg a dolgozók szocializmusról alkotott eddigi elképzeléseinek. Az, hogy a dolgozókban ilyen aggályok jelentkeztek, természetes és érthető, de azt is mutatják, hogy még mindig élnek bizonyos, korábbi illúziók a szocialista elvek gyors és akadálytalan érvényesüléséről. Ezektől a negatív jelenségektől nem kell megijednünk, fel kell venni közös erővel ellenük a harcot. Azt is szenvedélyesen tette szóvá a tagság, hogy értékrendünkben zavarok keletkeztek. Nem egy felszólaló úgy fogalmazott, hogy nem jó, ha szocialista viszonyok között a hatalmat a funkció jelenti, a rangot pedig a pénz. Igazuk van. Ilyen torzulása is lehet a dolgoknak. A társadalmunk életében végbemenő mélyreható változások természetes módon együttjártak az erkölcsi értékek átrendeződésével. Ez az átrendeződés alapjában erősített bennünket, de kitermelte a maga „hordalékát”, életünk nem kívánatos, torz jelenségeit is. Az a véleményünk, hogy ezek a jelenségek soha egy pillanatra nem kérdőjelezhetik meg a lényeget, a szocialista rendszer tartalmát, jellegét. Ezeket a morális, etikai torzulásokat közös erővel kell leküzde- nünk, mert jelenlétük politikánk, szavaink és tetteink egységének hitelét veszélyeztetik. Az egyik legsúlyosabb, legtöbb negatív következménynyel járó gond a munkának és a hozzáértésnek, a tudásnak a tekintélyvesztettsége, becsületük alacsony színvonala. így minden erőfeszítés ellenére túlságosan kevés a különbség anyagiakban a tisztességes munkát végzők és a gondatlanok, a felelőtlenek között, a jól végzett minőségi és a rossz munka között. — A fejlődés jelenlegi szakaszában sok az ellentmondás céljaink és a napi gyakorlat között. Rossz beidegződések, mozdíthatatlannak tűnő kövületek egyszerre vannak jelen történelmi léptékű eredményekkel, gondokkal. Bizonyos értékek teljes kibontakozásához még nincsenek meg a feltételek. Előre sietni pedig nem lehet. Adminisztratív módszerekkel erőltetni a fejlődést nem is szabad, de az értékek természetesen akkor is értékek maradnak, ha még nem tudnak tökéletesen érvényesülni. Időnként teret hódítanak az ügyeskedők, a „szemfülesek”, a helyezkedők. Ezeknek az embereknek a viselkedése olyan amilyen. Erkölcse csak annak van, akinek viselkedési szabályai, értékei és ezekhez ragaszkodó indulatai vannak. Mindennapi életünk jelzéseit erre vonatkozóan komolyan kell venni, még ha nehéz is szembenézni a belőlük fakadó tennivalókkal. Nem mi hangsúlyozzuk elsőnek, de vállaljuk az ismétlést: közösségi társadalom nem épülhet föl tagjainak becsülete, tisztessége, biztonságtudata nélkül. Demokrácia, gazdasági megújulás, az értékek megbecsülése nem lehetséges anélkül, hogy a haza lakói ne érezzék saját felelősségüket mindazért, ami ebben az országban történik. Valamennyi dolgozó ember csak a közösségben válhat maga is boldogabbá és értelmesebb jövőt okkal remélő emberré. És, hogy így van, s hogy így legyen, azt most, amikor a jelen helyzet ismét többletmunkát igényel, újra hangsúlyozni kell, azért, hogy egy percig se hihessék az ügyeskedők, a közös érdektől elszakadni igyekvők, hogy feladtuk eszméinket. — Tudjuk — mondotta —, hogy e kérdések mögött az élet minden területén az érdekeltség, mint a cselekvés mozgató ereje húzódik meg. Ha az országos és vállalati szabályok jók, akkor a dolgozók túlnyomó többségének gondolkodásában, cselekedeteiben összhangot tudnák teremteni és az alapvető érdekeknek létre kell jöjjön a harmóniája. El kell ismerni: az érdekek figyelembevétele nélkül nem lehet a szocialista társadalmat építeni. De hadd tegyek hozzá még valamit: a munkásmozgalom mártírjai eszméikért vállalták az üldözést, a börtönt, sőt még súlyosabbat is. Küzdöttek és harcoltak. Ma nem kell ilyen veszélyekkel szembenézni, de küzdeni céljainkért, a szüntelen jobbért — igen. Ez ma is nagyon kemény és bonyolult küzdelem. Nem megy hit, meggyőződés, hivatástudat nélkül. Ez mostanában mintha egy kicsit elhomályosodott volna. Itt vannak közöttünk és körülöttünk a közösség dolgaiért cselekvők, a társadalmi aktívák százezrei, a szocialista brigádok tagjai, akik vállalják e küzdelmet, sokat tettek és tesznek. Becsüljük őket jobban, ismerjük el áldozatos munkájukat, terjesszük példájukat. A mi szocialista rendünk mindenekelőtt munkából, de lelkesedésből, hitből is épül. Ha az anyagi érdeket csak önmagában nézzük és mindenek fölé helyezzük, akkor ezt a másik nagy értéket elveszítjük. (Folytatás a 2. oldalon.) Gáspár Sándor terjesztette eló a beszámolót
