Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-14 / 38. szám
1986. február 14., péntek Somogyi Néplap 5 Tények és adatok az UNICEF-ről FELFEDEZNI A JELENSÉGEKET Az UNICEF — az ENSZ A gyermeki világkép megalapozása az óvodában gyermekalapja — fennállásának 40. évfordulóját ünnepli 1986-ban, s ez itthon is alkalmat kínál arra, hogy minél szélesebb társadalmi rétegekkel ismertessék meg munkáját. Az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottságának tervei szerint — Első a gyermek címmel, a társadalmi és a tömegszer vezeték képviselőinek részvételével — tanácskozást rendeznek, és fokozni kívánják a szervezet jótékony célokat szolgáló kereskedelmi tevékenységét: azaz különböző képeslapok, emléktárgyak árusítását, hogy még nagyobb összegekkel járulhassanak hozzá a fejlődő országokban élő gyermekek gyógyításához. A hagyományoknak megfelelően az idén is megjelentetik magyar nyelven a világ gyermekeinek helyzetéről szóló jelentést, amely sok tekintetben riasztó képet mutat. A világon naponta 40 ezer gyermek pusztul el alultápláltság és fertőzés következtében, s évente negyedmillióra tehető az A- vitamin hiánya miatt megvakulok száma. Történik ez olyankor, amikor az oltóanyagok egyre olcsóbbá válnak, s például nem egészen egy dollárba kerül egy olyan, tuberkulózis elleni oltócsomag, amely jó néhány csecsemő és gyermek TBC-elleni védettségét biztosítja. A fejlődő országokban a legsúlyosabb gyenmek- betegségek a kanyaró, a tetanusz, a szamárköhögés, a TBC, a ddiftéria és a gyermekbénulás, s ebben a hat betegségiben évente több mint 3,5 millió kisgyermek pusztul el. Ugyanakkor eredmények mutatják már, hogy lehetséges a javulás Az óvodás korú gyermeknek viszonylag tág ismeretei vannak környezetéről, de a megismert jelenségek között számos olyan akad, amelyre tapasztalatok híján nem tud magyarázatot adni. Az óvónő az egész napi nevelő-oktató munka folyamatában igyekszik a valósághű szemlélet kialakítására. Az a feladatunk, hogy naponta, az élet minden pillanatában ta- lálkoztassuk a gyermekeket a jelenségek sokféleségével, oly módon, hogy a gyermekekben önként ébredjen a megismerés vágya. Ezen nem az élmények halmozását értjük. Az érzékelés, észlelés, a látni tudás és a felfedezés képességét kell megalapoznunk. A megismerés folyamata az óvodában azzal indul, hogy az óvónő a felfedezés lehetőségét nyújtja, kitárja a valóság kapuit. Sétákon, kirándulásokon a gyermek elcsodálkozik a táj szépségén, gyönyörködik a virágok pompás színeiben. Az erdőben megfigyeli az élőlények környezetének rendkívüli változatosságát, gazdagságát. Felfedezi, hogy a legmagasabb „emelet” a fák koronaszintje, amely hatalmas sátorként borul az alsóbb szintek fölé. Ezért árnyékosabb az erdők belseje, s hogy a koronaszint dús lombozatában könnyen elrejthetik fészkeiket a madarak és sok állatfaj a táplálékát is megtalálja a leveleket rágcsáló rovarokban. Elmondjuk a gyermekeknek, hogy a koronaszint alatti „emelet” a bokorszint. A bokrok is jó búvóhelyül szolgálnak a rovaroknak, madaraknak, sőt még a legkisebb emlős állatoknak is. Beszélgetés közben megfigyelhetjük a fák részeit, összeha- sonlíttatjuk a gyermekekkel a fát, a bokrot, miben különböznek, miben hasonlítanak. Meghallgatják az őszi avar zörgését. Miért kell lopakodni a rókának? Játékosan kipróbálják a halk járást az avaron. Megbeszéljük, miért kell az erdőben, kirándulásokon vigyázni a csendre? Beszélgetünk arról is, hogy mivel táplálkoznak a legismertebb erdei állatok, hogy mi a szerepe a vadásznak az erdőben, hogy miért kell télen a vadakat etetni, miért kell vigyáznunk környezetünk életére, miért fontos az embereknek az erdő és más fontos kérdésekről. A na- gyobbakkal a csoportszobában csíráztatunk, hajtatunk, a növények gondozásán keresztül megbeszéljük a levegő, a hőmérséklet, a víztartalom kölcsönhatását. A közösen elültetett magokat naponta locsolják, figyelik fejlődését, kitörő örömmel veszik tudomásul, hogy a ma- gocskából növény lesz, fejlődik, nő ,mert „élőlény”. A paprika-, paradicsompalántákat tavasszal kiültetik kis konyhakertjükben, tovább gondozzák, gyomlálják, öntözik és tovább figyelik, mi történik a napfény, a víz hatására. A gyermek képzeletének mozgékonysága, kimeríthetetlen cselekvésvágya közismert. Amire rácsodálkozott, amit meglátott, azzal újra és újra foglalkozni akar, még többet megnézni, megfogni belőle. Tehát további fejlődésének forrása: ismeret- szerző tevékenysége. Ma is igaz és időszerű Nagy László meghatározása: „A legjobb tanító a természet és a gyermek önmaga.” Azonban ebben a folyamatban nem lehet őt egyedül hagyni. A szülőkkel való együttműködésünk során olyan gyermeket kell nevelnünk, aki megtanulta, megszokta, hogy állandó tevékenykedés, cselekvés során felfedezze a jelenségeket. A spontán ismeretek szerzésén túl a gyermeki világkép megalapozása környezetismereti foglalkozásokon történik, természetirtársa- dalmi környezetben. A közvetlen ismeretszerzésre a szabadban tartott foglalkozások a legalkalmasabbak, itt szereznek konkrét, valósághű tapasztalatokat a gyermekek az évszakok változásairól, összefüggésekről, az állatok életmódjáról. Ha a gyermeket óvodáskorban rászoktatjuk arra, hogy érdeklődéssel forduljon környezete felé, igényes lesz annak rendjére, védi környezetét, '■ növényeket, az állatokat. Az óvodai nevelő-oktató munka „ösz- szetett szépségében” a gyermekek személyiségformálása minden nevelési területre ki terjed. Befejezésül idézem Szent- Györgyi Albertet: „A természet hatalmas, az ember pa- rány — ezért az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg és használja fel erőit a saját hasznára ...” Az óvoda, az óvónő alapozó munkája attól függ, hogy milyen hatású „nevelési eszköze” tulajdon személyisége. Bíró Gyuláné vezető óvónő, Honvéd utcai Napköziottlionos 'Óvoda Várjak a hétfőt, hogy együtt lehessünk Hímző asszonyok Boglárlellén Fiatal városunk mindkét részén, Bogláron és Lenién is évtizedek óta működik h ímzőszakikör. Tárai Gézáné alapító tag, huszonöt élve jár a szakkörbe, amelyet Rádiós Lászióné tanárnő nagy lelkesedéssel hozott össze. — Mi a nagyobb öröm: a hímzés-e vagy az, hogy együtt lehetnek? — Várjuk a hétfő estéket. Szeretünk együtt lenni és hímezni. Törődik velünk a művelődési ház vezetője is: programokat szervez; voltunk kirándulni is. A szakkör foglalkozásai késő ősztől az első balatoni vendégek megérkezéséig tartanaik. Dobák Jánosné: — Nyáron az üdülőkkel kell foglalkoznunk. Van egy kis zöldségesboltom, azt is nyáron tartom nyitva. Egy kivétellel mind a harmincnégyen nyugdíjasók. Berek Petemé egy Bács megyei üdülő gondnoka. Az asszonyok a művelődési háznak ajándékba elkészítették a teljes függöny garnitúrát. Nagyon szép hímzés. Juhász Jánosné régen szőtt parasztvászonra ölti a fonalat. — A nászasszonyomtól, Kapolylból kaptam. Egy lepedőt szabdaltunk föl, hogy párnát, futót várhassak eredeti vászonra. A vászon nagyon régi lehet, színe patinás, és vastagabb is a mainál. Szépen mutat rajta a mélyvörös színben tündöklő virágmotívum. Juhászék hat éve költöztek Boglárlellére. Előtte harminc évet töltöttek a fővárosban. — Nem szokatlan Boglár- leffién? — Budapesten is falusinak éreztem magamat. — Hol született? — Osatopániban. Szabó Józsefné karádi mintákat varr, Simon József nének a buzsáki a kedvesebb. A társaságban a legfiatalabb: Botlik Ferencné. Kiskereskedő. Dohány-, bazár- és ajándéküzlete van. — Hímzéseket is árul? — Nem győznék annyit varrni, hogy eladásra is jusson. Magamnak csinálom; ez a szórakozásom, a kedvtelésem. Dolbert Ferencné a szomszédos Zalából, Szentliszló- ból került a tóparti' településre, a helyi Balaton Ipari Szövetkezet adminisztrátora. Ősztől az ő szakértő tudását kamatoztatják az asz- szonyofc a szakkörben. — Most békési és palóc hímzésekkel foglalkozunk. Tanulás és szórakozás is annak, aki eljár hozzánk. Ügyelünk arra, hogy a tájegységek eredeti motívumait dolgozzuk, fel. Rádics Lászlóné tanárnő alapos munkát végzett, az asszonyok is ügyesen dolgoznak. Egy férfi is szorgoskodik közöttük: Dolbert Ferenc, a szakkörveze.tő férje. — Mesztegnyőn születtem, Kövesdi Tibornétól tanultam a népművészet szeretétét. Az asszonyoknak azzal tudok segíteni, hogy az előrajzolt motívumokat átnyomatom a vászonra. Mindig itt vagyok velük. Szebbnél szebb hímzések kerülnek elő a kosarakból, büszkén mutatják őket. Kiállításon is szeretnék bemutatni tudásukat. II. B. HÉTVÉGI jtÚjolÓ A hirtelen jött havazás sok száz gyermeket és felnőttet örvendeztet meg, hiszen a puha hótakaró számos szórakozási lehetőséget tartogat. A Zselic lankáit ellepte a vidáman ricsajozó szánkósok serege, a Hangár dombi sípálya felvonója soha nem látott nagy forgalmat bonyolít le. A szeszélyes tél — a hirtelen változó hőmérséklet — ugyan meghiúsította eddig a jégpályák lérehozását, ám e helyett az iskolaudvarokon vidám „váltó” szánkóversenyeket rendezhetnek a diákoknak. E zimankós évszakhoz kapcsolódik a nagyatádi művelődési központ rendezvénye is. Holnap délután egy órakor a művelődési központ előtti téren Varga Géza Ferenc szobrászművész vezetésével „hószobrászkodás” lesz. Bár az alkotások nem lehetnek tartósak, ám remek alkalmat nyújt az egészséges kikapcsolódásra. A kora esti videovetítésen megmelegedhetnek az újdonsült „szobrászok”. Itt kapott otthont Cseh Gábor festőművész tárlata is. A művelődési központ nyugdíjasklubja vasárnap autóbusszal indul Pécsre, hogy a Nemzeti Színházban megtekintse a Vértestvérek című musicalt. A barcsi Móricz Zsigmond Ifjúsági és Művelődési Központ vasárnap este ifjúsági táncestet rendez a Spirál együttes közreműködésével. A kiállítóteremben a Somogy megyei pedagógus képzőművészek kiállítása várja az érdeklődőket. A színházkedvelőknek gazdag programot ígér a hétvégén a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ. Ma délután két órakor Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című darabját mutatja be a pécsi Nemzeti Színház, vasárnap pedig Mary Chase Barátom, Henvey című művét láthatja a közönség a veszprémi Petőfi Színház vendégjátékában. Szombaton két órakor játszóházat szerveznek a művelődési központban. A homokszentgyörgyi általános művelődési központban holnap reggeltől a kaposvári olcsó áruk boltja rendez ruházati vásárt. Vasárnap délután fél kettőkor a gyerekklub várja a fiatalabb korosztályt. A kaposvári Szimfonikus Zenekar közreműködésével ma délután két órakor ifjúsági hangversenyt rendeznek a felső tagozatos tanulóknak a segesdi általános művelődési központban. Holnap reggel a település felnőtt lakossága ménheti össze felkészültségét a tollaslabda-, az asztalitenisz- és a sakkversenyeken. A közkedvelt Donaldi kacsát láthatják a marcali gyerekek vasárnap délelőtt tíz órakor a marcali Helyőrségi Művelődési Otthon nagytermének vetítővásznán. A tabi fiatalok pedig a Kiskacsa a magaslesen, című fáimét izgulhatják végig vasárnap. A Somogyi Képtárban Moder Rezső festőművész Emberek és sávok című kiállítása látható, a Kaposvári Galéria pedig Embernyomat címmel kellektív kiállításával várja az érdeklődőket. Emlékülés a megyei kórházban Hivatástudata, embersége ma is példa „Bocsásd meg apám, hogy nem tudtam mindent elvégezni, amit rám bíztál” — így búcsúzott az élettől, a családjától, a kórháztól 50 évvel ezelőtt dr. Szigethy- Gyula Sándor, a Somogy vármegyei kórház igazgatója. Édesapja, a kaposvári kórház előző igazgatója, dr. Szi- gethy-Gyula János ugyanis 1900-ban — halálakor — fia oltalmába ajánlotta a megyei kórházat. Dr. Szigethy-Gyu- la Sándor utolsó szavai egy gazdag életút végét jelentették. Apának és fiának neve fémjelezett e kórház 140 éves történetéből 60 évet. Tegnap a Somogy Megyei Kórház főigazgatósága, tudományos bizottsága, valamint a Pécsi Akadémiai Bizottság Somogy megyei szekciója dr. Szigethy-Gyula Sándor halálának 50. évfordulója alkalmából rendezett emlékülést. Dr. Varga Leventének, a kórház főigazgató főorvosának üdvözlő szavai után az előadók: dr. Bodosi Mihály és dr. Gyócsy János ny. főorvosok, dr. Rozsos István kandidátus és dr. Domány Sándor kandidátus, osztályvezető főorvosa, továbbá dr. Franki József kandidátus, ny. főorvos, dr. Csejdy László ny. jogtanácsos előadásai alapján gazdag pályakép bontakozott tei a hallgatóság előtt. Dr. Szigethy-Gyula Sándor apjától 312 ágyas kórházat „örökölt”, átfogó fejlesztési programmal. A kórház osztályokra való bontása után megkezdte az új sebészet építését. Hosszabb európai tanulmányútjain megismerkedett más országok kórházi kultúrájával, a fertőtlenítés lehetőségeivel, a fertőző betegségek elleni oltások legújabb eredményeivel — ezeknek és tapasztalatainak alapján átdolgozta a kórház fejlesztési programját. Legfontosabbnak a tbc-pavilon létrehozását, majd a gyermek-, a belgyógyászati, a szülészeti és a szemészeti pavilonok építését javasolta. Az ágyak száma az ő igazgatósága idején — a különböző bővítések folytán — több mint 400-ra nőtt. Az első világháború kezdetén azonban a tervek kivitelezése megszakadt, s a négy szörnyű pusztító év temérdek más feladatot hozott. A háború végéig 35 ezer sebesült fordult meg a Szigethy-Gyula Sándor által •irányított sebészeti részlegen; az igazgató és munkatársai szinte emberfeletti erővel dolgoztak, végezték munkájukat. S mikor a békés korszak következett, az igazgató újabb kórházfejlesztési tervet dolgozott ki. A következő küzdelmes években külföldi kölcsönök és belföldi adományok révén felépült Kaposváron a szemészeti pavilon, megkezdték a szülészeti részleg építését. A hajdani híres orvos egykori pályatársai meghatott szavakkal szóltak dr. Szigethy-Gyula Sándorról, az igazgatóról, a közéleti emberről és a tevékeny orvosról. Mélyen átérzett hivatás- tudata, anyagiasságtól mentes puritánsága, emberszere- tete, türelme és pontossága követésre méltó a jelen és a jövő orvosai számára is. Az emlékülés dr. Kopa János főorvos, főigazgató-helyettes zárszavával ért véget.
