Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-13 / 37. szám

Tisztelt Szerkesztőség! Községünkben hónapok óta rendszertelen az ellátás. Most is már tíz napja zárva van a boltunk, s ezért saj­nos, vidékre kell eljárnunk vásárolni. Kérem a segítségüket, hogy ne kelljen egy kilogramm cukorért is hat kilométert utazni. Tisztelettel: Orsós József Fonó, Petőfi u. 57. Tisztelt Szerkesztőség! Szabó Istvánné — Marcali, Végvári u. 9. 3/a szám alatti lakos — a Somogyi Néplap február 4-i számában megjelent levelében azt kérte, hogy a gombai élelmiszer- üzlet közelében helyezzenek el eg-Q segélykérő telefont. A panaszra válaszolva közlöm, hogy a Marcali Városi Tanács már intézkedett, s kérte a távbeszélő-állomás ut­cára helyezését. Az áthelyezés folyamatban van. Tisztelettel: Koltai István a Somogy Megyei Távközlési Üzem vezetője 12 EZER FORINTOS ELSŐ DÍJ Pályázat üzemi krónikaírásra Üzemünk élete 1986-ban címmel krónikaíró-pályáza- tot hirdetett a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága. ezer, a három harmadik díj­ra egyenként 5 ezer forintot adnak. Akik jelentkezni akarnak, a helyi népfrontbizottságok­tól kaphatnak részletes felvi­lágosítást. Somogyi Néplap XLII. évfolyam, 37. szám 1986. február 13., csütörtök ■■ _ " r i r 1/ ll CT n ...címmel láthattak előadást a gyerekek Kaposváron, a U5U Cl IKU SI Q I.atinca Művelődési Központ színháztermében A pályázatot kiíró három szerv azt szeretné, ha a pá­lyamunkákban tükröződne, hogy a legfontosabb felada­tokat miként oldották meg, s ha nem sikerült, akkor mi volt az oka. Elvárják, hogy a krónikaírók azzal is foglal­koznának: hogyan hatottak ezek a folyamatok a dolgo­zókra. A jól vezetett króni­kákból majd nyilván kitűnik, hogyan élik meg ugyanazt a folyamatot egyfelől a veze­tők, másfelől a beosztottak, hogyan a munkások és értel­miségiek. A pályamunkák terjedel­me egész üzem vagy üzemek nagyobb egysége esetén leg­följebb 50 oldal, brigádok esetében pedig 20 oldal lehet. A pályázatokat két példány­ban, 1987. április 30-ig kell beküldeni a Hazafias Nép­front megyei bizottságának. Az értékelés és eredményhir­detés 1987 őszén várható. Utána a pályamunkák egyik példánya a helyi levéltárba, múzeumba, egyik példánya pedig az Új Magyar Közpon­ti Levéltárba kerül megőr­zésre. Az Üzemünk élete 1986- ban pályázat két-két első, második díjára 12 ezer, illet­Apró figyelmesség (Egy nyugdíjas feljegyzéseiből) Déry Tibornál olvasom: „Milyen minősítést érdemel az emberi szellem, értsd a társadalom — végletekben gon­dolkodom —, mely öregjeit néger néptörzsek példájára egy fa tetejére ülteti s a fát addig rázza, amíg a gyön­gébbje le nem hull, azokat agyonüti; a többiek fenn, il­letve életben maradhatnak a legközelebbi farázásig”. Bár­milyen keserűek e sorok, végső kicsengésükben mégis, úgy érzem, optimizmust sugallnak. Az örök-kamaszlelkületü író bízott valamiben; talán abban, hogy — magyar vi­szonyok között — nem is olyan erősen rázzák azt a fát, lehetőséget adva a gyengébbnek is a megkapaszkodásra vagy felültetik ugyan az idős, csupa nyűg öreget a fára, s ha elfogyott a banánja (almája), amit a természet kí­nált neki, feldobnak neki egy kis harapnivalót... Nehéz dolog a végjáték; és nemcsak a sakkban. Az élet­ben is. De ki ér ma rá mások — esetleg vesztésre álló — mécs­eseire figyelni? Mindenki vívja meg a mérkőzését maga, ahogy tudja! Nem, nem hiányolom; nem kellenek kibi- cek. Csak együttérző szurkolók. A nagy csapatversenyt csak így lehet jó eredménnyel megvívni. ve 10 ezer forintot, a három harmadik díjra egyenként 8 ezer forintot hirdettek meg. A Brigádunk élete 1986-ban pályázatok két-két első, má­sodik díjára 8 ezer, illetve 7 Apró figyelmességek kellenek, s azok igazán nem ke­rülnek semmibe. Például nyugdíjasdélelött a televízióban; amikor hozzám beszél a csinos bemondónő, az én kedve­met keresi a műsorszerkesztő — abban az alig több mint két órában. Kerner Tibor Vadvédelem Vörösalmán A zselici erdőgazdaság vörösalmai kerülete nyolc­ezer hektár. Félix István kerületvezető vadásznak és munkatársainak jókora te­rületen kell tehát a vadvé­delmi munkákat végezni. Méteres hó akadályozza az embereket, hogy eljussanak az etetőkhöz. Csendes, le­nyűgöző fehér világ most az erdő. A vadaknak azonban, az ember segítsége nélkül, a pusztulást hozná. — Az állandó etetők fo­lyamatos feltöltése most a legfontosabb feladatunk — mondja Félix István. — Ahol ilyen nincs, ott felde­rítjük, milyen csapán jár a vad, és útjába visszük a szálas takarmányt. A nagy hó veszélyes a vadak szá­mára; gépekkel tapossuk a nyiladékokat, hogy szabad utat biztosítsunk a szarva­soknak, őzeknek. Elsősorban szarvasok, őzek, vaddisznók élnek itt, és ke­vés apróvad. Egy-egy télen a maguk termelte szálas ta­karmányból négyszáz má­zsát használnak föl etetésre, szemes takarmányból pedig tíz vagonnyit. — Most van a „malaco­zás” ideje; még szerencse, hogy a vaddisznó kocánál jobb anya nincs, nem tud­nánk különben megvédeni a szaporulatot. A tavalyi nagy hidegek miatt elhúzódik az ellés; úgy számítunk, hogy talán még áprilisban is szü­letnek vadmalacok. A vé­delmi szolgálaton kívül fo­lyamatosan karbantartjuk a vadászati és vadvédelmi be­rendezéseket, a magaslese­ket, hidakat, utakat, sózó- hdlyeket. Sok munkát ad a dúvadírtás is, mert elszapo­rodtak a kóbor kutyák, s ezek nagy károkat okoznak a vadállományban. Mind­ezekkel szeretnénk biztosí­tani, hogy tavaszra ne ro­moljon le a vadállomány. Könyvek téli estékre Február a mezőgazdasági szakkönyvek ünnepe író— olvasó találkozókkal, könyv­vásárokkal, Hagyomány ez már; a gazdáknak is ilyen­kor van legtöbb idejük az olvasásra. S egy-egy jó szak­könyv ajánlása segíthet a háztájiban, de a nagyobb gazdaságok szakembereinek is. Milyen az idei szakkönyv­kínálat? — erre lettünk vol­na kíváncsiak, de egyetlen kaposvári könyvesboltban sem találtunk ajánlójegyzé­ket. Az Ady Endre utcaiban még könyvet sem. Csak né­hány újdonságot kaptak, s azt a vásárlók néhány nap alatt elkapkodták. A Tanács­ház utcai boltban ugyan né­hány polcra sűrítették az ez alkalomra megjelent kiadvá­nyokat és a régebbieket. Köztük örömmel fedeztük föl dr. Guba Sándornak A szarvasmarha tenyésztése című munkáját, igaz, ez még tavaly hagyta el a nyomdát. Újdonság viszont a Biof űze­tek sorozat. Közülük külö­nösen érdemes föllapozni a tizenegyediket, a Biotanács­adó a talajról és a tápanya­gokról címűt. Azért is, mert kevés az itthoni tapasztalat. Ezúttal külföldi ajánlásokat sorakoztatnak föl a szer­kesztőik. E mellett ajánlhat­juk Sárközi Péter Biogaz­dálkodás. a szántóföldön cí­mű munkáját is, amely ugyancsak hasznos, néha meglepő tanácsokkal igyek­szik segíteni. Ugyancsak az ő tollából született meg az Értékelemzés az élelmiszer- gazdaságban című tanulmány — mindenki számára hasz­nos olvasmány lehet. Üj kötetekkel szaporodott a Biológiai környezetünk vé­delme című sorozat is. Kö­zülük elsősorban Flórisné dr. Sipos Ida A környezet- védelem ökonómiai kérdései a mezőgazdaságban című munkáját ajánljuk, amely elsősorban a nagyüzemek vezetőinek szól a válla,lati magatartásról és a gazda­ságirányításiról. E könyvet a József Attila könyvesbolt­ban láttuk, a Kertünk, há­zunk, otthonunk sorozat leg­újabb kiadványaival együtt. Az Igazságügyi Minisztérium és az ELTE — együttműködése Együttműködési megálla­podást írt alá szerdán, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetemen, Markója Imre ig&zságügy-mioiszter és Fü- löp József, az ELTE rekto­ra. Az új megállapodás a mi­nisztérium és az egyetem immár egy évtizedes gyü­mölcsöző együttműködését fejleszti tovább, s kapcso­latok kibővítésével elősegíti az egyetem oktató, kutató munkáját, illetve az igaz­ságügyi tárca elvi, elméleti tevékenységét a törvényelő­készítés tudományos meg­alapozását, az igazságszol­gáltatás korszerűsítését. En­nek megfelelően a jövőben a jogi kar oktatói rendsze­resebben, szervezetten vesz­nek részt a minisztérium jogszabályelőkészítő tevé­kenységében. Petőfi útján — gyalog á fővárosba Petőfi Sándor emlékeze­tes, 1844-ben megtett téli útját járta végig — szintén gyalog — ezekben a napok­ban két irodalombarát fia­talember: Sz. Kima László és G. Nagy Ilián. Mint is­meretes: Petőfi 1843 novem­berében betegen érkezett a gazdag tiszántúli városba (ennek az 1843—44-es, szen­vedéssel teli télnek az em­lékét őrzi az Egy telem Debrecenben című verse). A költő ott egy füzetbe írta addigi költeményeit, szám szerint hetvennyolcat, s 1844. február 11-én gyalog neki­vágott a pesti útnak, vállán egy kopott vászontarisznyá­val, amiben költeményei voltak... A Tisza áradása miatt csak kerülőúton, Tokajt érintve jutott Egerbe, ahol lelkes kispapok rendkívül melegen fogadták: néhány napig maguknál tartották a költőt, meghallgatták ver­seit, útiköltséget gyűjtöttek neki. Petőfi is fölmelegedet.t e körben, s megírta Egri hangok című költeményét. Egerben szekeret is fogadtak neki, hogy ne kelljen tovább gyalogolnia, s azon folytatta útját — Pestre. Sz. Kima László és G. Nagy Ilián arra vállalkozott, hogy Petőfi útján jusson el Debrecenből a fővárosba, az­zal a különbséggel, hogy ők végig gyalog teszik meg az utat. Bár február 11-én még hóesésben indultak, a me­teorológiai előrejelzések szerint útjukon nem kíséri őket olyan, kemény hideg, mint annak idején a köl­tőt. Tarka sorok Űtonállás — Vádlott! Továbbra is fenntartja azt a val­lomását, hogy a káro­sulttól elrabolt lovat sakkjátékban szerezte? — Igenis, bíró úr. — Akkor adja elő, ho­gyan történt! — Hát, tekintetes bíró úr... Amíg a pajtásom leütötte a parasztot, én leléptem a lóval... Logika — Vádlott, magyarázza meg nekem, miért a fe­leségét ölte meg? Ha a feleségének, miként vé­dekezésében előadta, minden héten új szere­tője volt, miért nem állt bosszút valamelyik fér­fin? — No, de tisztelt bí­rónő, kérem, csak logi- kusabb egyszer agyon­ütni az asszonyt, mint minden héten egy másik illetőt... Tanács Véget ért a boksz­meccs első menete. — Nos, az ellenfele­men mutatkoznak már a gyengülés jelei? — kér­di az egyik bokszoló a trénert. — Azt nem mondhat­nám! De ajánlom, hogy a következő menetben továbbra is üss mindig nagy erővel a feje mel­lé, a huzatban biztos meghűl és elgyengül Kérdés — Madame, én vagyok az az ember, akinek ön három hónappal ezelőtt egy régi zakót ajándéko­zott. ötszáz frankot ta­láltam benne... — Vissza akarja adni? — Sa jnos nem ... Azért jöttem, hogy meg­tudjam: nem akad-e ön­nél még néhány rég! zakó? Egyetemi vizsgák — Kire vár, fiam? — A tanársegéd úrnál kellett volna beszámol­nom, de úgy látom, már nem jön. — Mióta várja? — Kilencre voltam berendelve... — És most rögtön dél. Disznóság! Jöjjön be hozzám! — Azért annyira nem sürgős, professzor úr .. . Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Főszerkesztő-h.: dr. Kercza Imre Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár Pf. 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Telex: 13-360. Kiadja a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-516. Postacím: Kaposvár, Pf.: 31. 7401 Felelős kiadó: Balajcza János Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbe- sitő postahivatalnál, a hírlap- kézbesítőknél, a posta hírlap­üzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. 1900., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési dij egy hónapra 43 Ft, negyedévre 129 Ft, félévre 258 Ft. ISSN 0133-0608 Készült a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat üzemében Kaposvár, Május 1. u. 101. Felelős vezető: Mike Ferenc igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom