Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-13 / 37. szám
1986. február 13., csütörtök Somogyi Néplap 5 ÜGYES DIÁKOK, LELEMÉNYES TANÁROK Zselici lankák között Szentbalázs közepén, a zselici lankákra nyíló gyönyörű kilátással, akár üdülőnek is beillene az iskola több részből álló épülettömbje. A tizenöt illetve húsz éve épült, szépen karbantartott helyiségeket huszonegy pedagógus és mintegy kétszázötven gyerek népesíti be. Hét faluból járnak ide a diákok: a helyieken kívül Bőszénfáról, Gálosfáról, Hajmásról, Ka- posgyarmatról, Cserénfáról és Sántosról. Az igazgatói irodát, ahol Pető Gyula igazgató-helyettessel beszélgetünk, hosszú évek munkáját dicsérő trófeák díszítik. Plakettek kórustalálkozókról, művészeti szemlékről, sportrendezvényeken szerzett elismerések. — Diákjaink rendszeres résztvevői ezeknek a versenyeknek — mondja az igazgatóhelyettes. — Az iskolában működik gyermektánc- csoport és furulyazenekar, amely az iskola és a tsz rendezvényein rendszeresen szerepel. Diákjaink szép eredményeket érnek el a vers- és prózamondó-versenyeken is. A csaknem húsz éve működő férfikórus, amelynek tagjai hetente hat faluból gyűlnek össze a próbára, tavaly arany minősítést nyert s az idén is" készül a művészeti szemlére. Emellett szép sikereket ért el a kézilabdacsapatunk Visi Károly vezetésével. E környék a téli sportok egyik fellegvára; diákjaink évekig képviselték Somogyot a téli úttörő-olimpián. Pető Gyula a diákok teljesítményét dicséri, közben azonban szerényen elhallgatná azt a tényt: énekszakosként a furulyazenekarnak és a férfikórusnak ő a vezetője. Már megy is tovább, mutatja az előtérben kiállított tárgyakat. — Ezeket a diákjaink a „friss ész, ügyes kéz” akció keretében hozták be; arról tanúskodnak, hogy a gyerekek otthon is barkácsolnak, ügyeskednék. A vitrinekben és a falon ekhósszekér-makettől kezdve kötött, hímzett, kézzel szőtt és batikolt textileken át a rafiabábukig valóban sok minden dicséri a kicsinyek keze munkáját. Érdekes dolgokról vall a faliújság is a programokkal és egy furcsa térképpel. — Igen, amint látja, az osztályok felosztották maguk között az udvart: a térképen bejelölték, hogy melyik területet melyik osztály köteles rendben tartani. Komolyan veszik ezt a munkát, akárcsak a tizenkét tagú közlekedési raj, amely reg- gelesként rendőrsapkában, tárcsával irányítja a forgalmat az iskola előtt. A gyerekek honismereti munkát is végeznék. Folyamatosan gyűjtik a környék érdekes, régi mezőgazdasági eszközeit, ezekből a tsz gondozásában „hagyományházat” ren-, deznek be Gálosfán. — Máris elkanyarodtunk egy kicsit a közművelődés felé. ön egyúttal a körzeti művelődési otthon vezetője is. Hogyan egyezteti össze a munkát? — A kettő elválaszthatatlan egymástól. Mint, gondolom. minden kisközségben, a közművelődésnek itt is az iskola a központja. Ez természetes, hiszen az eszközeink is közösek, a gyerekeket mi neveljük kultúrára, mi adjuk az alapot, alakítjuk igényeiket. Most nincs kul- túrotthonunk, mivel a régi, elavult termet lebontottuk, de már tető alatt van az új épület. A helyi tanács a beruházó, és olyan ügyesen oldották meg, hogy ugyanitt kap helyet a takarékszövetkezet, a házasságkötő-terem is. Ezek az intézmények hozzájárulnak az építés költségeihez. — Ezekszerint most nincs helyük a rendezvényeknek? — A kisebb csoportfoglalkozásoknak az iskola volt bentlakásos épületében működő könyvtári olvasó ad helyet, összevontuk a községi és az iskolai könyvtárt, azóta függetlenített könyvtárost is tudunk alkalmazni. — A helyi téesz-szel milyen a kapcsolatuk? — A Surján völgye téesz- szel megállapodást kötöttünk; ennek értelmében szükség esetén rendelkezésünkre bocsátják a buszt; cserébe a gyerekek műsorokat adnak és társadalmi munkát végeznek. Mióta helyreállították a gálosfai kastélyt, már két koncertet is adtak ott a kaposvári szimfonikusok a diákjaink számára. Márciusra tervezzük a következőt. A zenészek ingyen jönnek, utazásukról és a gyerekek szállításáról is a téesz gondoskodik. Beszélgetésünk közben megérkezik két környékbeli népművelő: Balogh József né, a cserénfai és Tánczos Jánosáé, a sántosi művelődési otthon vezetője. Mint mindannyian a körzetben, ők is tiszteletdíjasok. Sok a gondjuk. Hideg a könyvtár, nincs, aki takarítson, ha egy-egy esküvőre bérbe adják a termet, utána nem a legjobb állapotban kapják vissza ... A cserénfai Rózsika csodadolgokat mesél: az író—olvasó találkozókkal az egész háromszáz lelkes falut tűzbe lehet hozni; napközis diákjai hosszú évek óta kapcsolatot tartanak fenn a rádió Nyit- nifcék műsorával, s nemegyszer szerepeltek már az adásokban; Nemes Nagy Ágnes- nak a kicsinyek kazettára mondott verseit küldték el meghívónak ... És ha takarítani kell? Hát akkor legfeljebb gyerek, szülő és a tantestület társadalmi munkában megcsinálja. Sok mindenről szó e6ik még. A beszélgetésből két kulcsfogalom rajzolódik ki. Mi kell a vidéki közművel— dés'hez? Lelkesedés és ösz- szefogás. A kifogások keresése és a gondok felnagyítása helyett kihasználják a lehetőségeket. S öszefogás; hogy ne egymásra mutogassunk, ne hárítsuk át a felelősséget, hanem mindenki adja be a közösbe azt, amit nyújtani tud; hogy segítse egymást a pedagógus, a népművelő és a gazdálkodó szerv. Szentbalá- zson és környékén, úgy látszik, megvannak ezek a feltételek, s az eredmények is. Jókedvűen, tettre készen nyüzsög gyerek és diák, lázasan készülnek az újabb szemlére, versenyre, előadásra, s a falon gyűlnek a trófeák. Tersztyánszky Krisztina Az Egészségügyi Minisztérium közleménye Az elmúlt napokban megjelent az 1986. évi védőoltásokról szóló utasítás, amely a tetanusz elleni védőoltást kiterjesztette a 60—69 évesökre. Az intézkedés célja: fokozatosan biztosítani a v édelmet a betegséggel s zam - ben azon korosztályok részére, amelyeknek tagjai gyermek- vagy fiatal korukban nem részesültek ilyen védőoltásiban. A betegséggel kapcsolatos 1971—85. évi hazai járványügyi adatok azt mutatják, hogy e betegek túlnyomó többsége 60— 69 év közötti, tehát először Számukra kell biztosítani a védettséget. A tetanusz kórokozója az emberi környezetben, elsősorban a földben megtalálható baktérium, amely sérülések révén juthat be az emberi szervezetbe, ezért a betegség a múltban elsősorban a mezőgazdasági dolgozók körében volt gyakori. Ma már azonban a betegek között egyre nagyabb számban vannak városi lakosok, amiben szerepet játszhatnak a házi vagy utcai balesetek mellett a hétvégi kertben szerzett, sokszor jelentéktelennek tűnő sérülések is. A sorra kerülő oltási lehetőség a szervezet védettségét úgy biztosítja, mint a csecsemőik, a kisgyermekek védőoltása — és a szervezetre ártalmatlan. Ezt hazánkban 1953 óta alkalmazzák, ennek köszönhetően a fiatalabb korosztályokban nem fordul elő tetanusz megbetegedés. Bizonyított ennek az oltásnak az eredményessége más életkorban is, ezért a most kijelölt korosztályokon túl más, idősebb önként jelentkezők részére is biztosítják a védőoltást. A lakosság a védőoltások idejéről és módjáról részletes tájékoztatást kap, mivel a tapasztalatok szerint ezt igényli. A tetanusz elleni védettség élérése az állampolgárok személyes érdeke. Annáik, aki nem kíván élni a lehetőséggel — mivel ez a fertőzés nem terjed em- berről-iemberre — az oltásról való elmaradása nem minősül szabálysértésnek. Télen; gyógyüdülő Három éve a késő őszi hónapoktól tavaszelőig fizo- terápiás utókezelésre érkeznek beutaltak a siófoki Bányász üdülőbe. A három hétig tartó kezelésre tíz turnusban ezernyolcszáz rászorulót fogadnak. A jól fölszerelt létesítményekben az elektromos kezelések mellett gyógytornára is van lehetőség, sokan veszik igénybe a szénsavas ködkamrát, a masszázst, s bevezették a magnetoterá- piát is. A gyógyüdülő ebben a szezonban akupunk- túrás lézerrel gazdagodott, és hamarosan megkezdik vele a kezelést is. A tervekben szerepel a létesítmény bővítése. Á díszlettervező: Varga Mátyás Varga Mátyás portréja Emlékezetes év volt az 1985-ös Varga Mátyás életében. Több okból is. A legszemélyesebb ezek közül, hogy december 1-én ünnepelhette 75. születésnapját. Aztán 1985-ben múlt 55 esztendeje, hogy elindult sikeres díszlettervezői pályáján. Épp tavaly, augusztus 1-jén volt ötvenedik esztendeje, hogy díszlettervezője lett az ország első színházának, a Nemzeti Színháznak. De Varga Mátyás nem ért rá ünnepelni. Állandó munkában, állandó tevékenységben él. Szegedi és budapesti otthona, szegedi és budapesti színházak közt telnek napjai. Munkanaplójába egy-egy napra öt-hatféle feladatot jegyez. Díszíletei közöitt ezekben á napokban is játszanak a Nemzeti Színházban, a Várszínházban, a szegedi Nemzeti Színházban, a debreceni Csokonai Színházban. Most is tervez. A Vidám Színpadon a Napsugárfiúk, Szegeden a Tündér a padláson című gyermekszínmű díszleteit. Tavasszal új feladat várja a televízióban: Móricz Zsigmond Űri murijának díszlettervezése. Miért ez az évtizedek óta tartó siker? Milyenek is Varga Mátyás díszletei? Legrövidebben úgy mondhatnánk: önálló alkotások, amelyek egyidejűleg szolgálják a művet, a rendezőt, a színiészt, a játékot. Munkái felismerhetőek realizmusukról^ határozott, kemény szerkesztésükről. S bár mindig híven követik a színpadi mű stílusát, díszletei mint képzőművészeti alkotások egyediek, kifejezik alkotójuk művészi hitvallását. Hatásos, dekoratív hátterei, színpadi építményei a valóságosság hatását keltik. Inkább vaskosak, mint le- begők, inkább karakteresek, mint egymásba olvadók. Természetesen él a szcenika trükkjeivel, a vetített képekkel, az összerakható, szétbontható elemek alkalmazásával. Díszleteti nem jelzésszernek, a darab értelmezését segítő reális eszközei a megjelenítésnek. S nemcsak képet, színpadképet alkot: műszakilag is „meg kell fogalmaznia” a díszleteket. Varga Mátyásról azt tartja a szakma, amit ő elképzel, azt meg is lehet valósítani. Fejében . az utolsó szögig fölépíti a díszletet. Mesterségbeli tudását elismerik. A díszletfestők, díszletépítők szeretnek vele dolgozni. Sokat követel, majdnem a tökélyt, de csupa megvalósítható ötlete van — vélekednek róla. 1930 óta sikeres a pályán. Díszlettervezője a Nemzeti Színháznak, évtizedek óta tervez a szegedi Nemzeti Színháznak, a szabadtéri játékoknak, a filmgyárnak, a Televíziónak. Készített színpadképet operához, operetthez daljátékhoz, prózai műr vekhez — tragédiákhoz, vígjátékokhoz, mesejátékokhoz, klasszikusokhoz, mai szerzőkhöz. Pályáját Szegeden kezdte. Friss diplomásként szerződtette a szegedi Nemzeti Színházhoz volt főiskolai tanára, az akkor kinevezett igazgató, Kurthy György. Hetenként, tíznaponként tartott bemutatót az operát, operettet, prózát is játszó színház, s Varga Mátyás egy évben, mindjárt induláskor, negyven, darab díszlettervére kapott megbízást. 1936- tól 1939-ig (megszűnéséig) egymás utáni készítette a szegedi szabadtéri játékok díszleteit. S amikor két évtizedes szünet után az újra induló szabadtéri játékok vezető szcenikusának hívták, örömmel vállalta e feladatot: Erkel-, Verdi-ope- rák, nagyoperák, daljátékok, prózai művek, nagyméretű, látványos színpadképeinek tervezését. Közben a film is meghódította. Varga Mátyás rajzol, fest, akvarellezik, metszeteket készít, saját műhelyében kerámiát formál, éget. Táj- és figurális képek, vázák, tálak, kaspók töltik meg lakását. Lágy tónusú akvarellek, karakteres portrék. A festő, a díszlettervező, a szobrász Varga Mátyás kiállítását Szegeden és Budapesten a Várszínházban láthatta a nagyközönség. Az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti osztálya megvásárolta 760 díszlettervét, rajzát. Így is több ezer színpadképe, vázlata, részletrajza, tempera, akvarell, túsrajz maradt a birtokában. Színháztörténeti dokumentumok, értékes történelmi, történeti, színházi szcenikai adalékok. Hogy a sok ezer mű, munkásságának dokumentumai együtt mardjanak. Varga Mátyás ezeket képzőművészeti. munkáival együtt Szeged városának ajándékozta. Az adomány április óta Szegeden vár. Jó volna minél előbb megmutatni. Kádár Márta
