Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
2 Somogyi Néplap 1986. január 11., szombat Események címszavakban Vasárnap: Amerikai flottamozdulatok a Földközi-tengeren, lélektani háború, majd gazdasági szankciók bejelentése Líbiával szemben a bécsi és római merényletekre hivatkozva. — Nehézségek a damaszkuszi egyezmény végrehajtása kapcsán. Hétfő: Vietnami—amerikai tárgyalások Hanoiban a háborúban eltűnt amerikai katonák földi maradványainak felkutatásáról. — Az iszlám konferencia külügyminiszteri értekezlete Fezben. Kedd: Sevardnadze Moszkvában Kaddumival, a PFSZ politikai osztály- vezetőjével tárgyal. — Bejelentés Mihail Gorbacsov idén esedékes indiai útjáról. Sízerda: Managuában nemzetközi békemenet, több középamerikai ország nem ad engedélyt a területén történő áthaladásra. — A KGST tervezési bizottsága a vietnami fővárosban tanácskozik. Csütörtök: A kabineten belüli viták következtében lemond Heseltine angol hadügyminiszter. — A KNDK igényt tart rá, hogy az olimpiai rendezvények egy részét Korea északi felében bonyolítsák le. Péntek: Abe Sintaro japán külügyminiszter Washingtonban. — Elnökválasztási kampány Portugáliában. Mt áll a Líbia körül kirobbant feszültség hátterében? A terrorizmus korunk egyik rákfenéjévé vált, minden józanul gondolkodó embernek el kell ítélnie ezeket a bűnös cselekedeteket. A -bécsi és római repülőtéren történt merényletek tömegmészárlássá fajultak, s ami bennünket közvetlenül is érintett, a szemtanúk és a sebesültek között magyarok is voltak. A terrorizmus megfékezéséhez igazi nemzetközi összefogás szükséges, ennek volt biztató jele a Biztonsági Tanács minapi egyhangú állás- foglalása. Sok mindent lehet és kell tenni, de egyet nem szabad: a terrorizmust ürügyként használni az állami szintre emelt ellenterror alkalmazására, független országok fenyegetésére, más országok ügyeibe történő erőszakos beavatkozásra. Washington a héten mégis ezt tette Líbia irányában. Néhány nap alatt az Egyesült Államok szintén minden eszközt kipróbált. Először katonai felvonulásra és flot- tamozduLatokra került sor a mediterrán térségben, nem messze Líbia partjaitól. Valóságos idegháború kezdődött, majd a közel-keleti stratégiai szövetségest, az izraeli vezetést biztatták arra, hogy tuniszi mintájú bombázással „büntesse” Líbiát. Végül a gazdasági bojkott meghirdetése következett, valamint a nyomás a NATO- partnerekre és más fejlett tőkés országokra, hogy kövessék a példát. (Egyesült Államok még a középutas és a centrumtól jobbra elhelyezkedő arab országokat is megkereste hasonló felszólítással.) A héten elhangzott nyilatkozatok (elnöki és külügymiKábítószer1 Óriási fogást csinált az indiai rendőrség: csütörtökön este 604 kilogrammnyi jó minőségű heroint és 4,6 tonnányi hasist foglaltak le a nyomozók Maharasztra és Gudzsarat államok határ- körzetében egy gazdaságban. A rendőrség becslése szerint az elkobozott kábítószer feketepiaci értéke megközelítőleg százmillió dollár. Az indiai hatóságok Az Ántonov-ügy ítélet előtt A hét három kérdése Asszad—Dzsemajel csúcstalálkozó Bejrútban és az egész országban csökkent a feszültség, mert mindenki arra számít, hogy a mára tervezett Asszad—Dzsemajel csúcstalálkozó mindent eldönt. A tét: a háromoldalú egyezmény, amelyet Nabih Berri, az Amal vezetője, Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt vezére és Elie Hobeika, a jobboldali keresztény erők feje írt alá december 28-án. Az egyezmény nemcsak Libanon békéjét, de politikai jelenét és jövőjét határozná meg. Az már bizonyos, hogy Dzsemajel elnöknek kifogásai vannak: természetesen ellenzi az elnök jogkörének megkurtítását, a hadsereg szerepének megkérdőjelezését, az „alkotmányjogi eretnekséget”, amelynek keretében egyszerűen kineveznének egy sor parlamenti képviselőt, és határozottan ellene van annak is, hogy Elie Hobeika, a 27 éves fiatal katonatiszt írjon alá — helyette — egy olyan okmányt, amely Libanon politikai jövőjével kapcsolatos. Elie Karami, a Falangista Párt vezére a damaszkuszi okmány „korrekcióját” követeli. Szerinte a damaszkuszi egyezmény nemcsak egy új Libanon megteremtését tűzi ki célul, hanem teszi ezt olyan „ideológiák” alapján, amelyek elmosnák azokat a különbségeket, melyek mindeddig „megkülönböztették” Libanont a többi országtól. A Falangista Párt vezére emellett ellene van a politikai élet vallási alapokon történő felosztásának és most követeli az egész ország életének világi alapokra történő helyezését. A Falangista Párt vezére tulajdonképpen Dzsemajel elnök embere. Amióta Pierre Dzsemajel a pártot megalapította, az a Dzsemajel csalód „hitbizománya”. Damaszkusz a libanoni vitákra kétféleképpen reagált: egyrészt világosan közölte, hogy a háromoldalú egyezmény megmásítása nem lehetséges, másrészt ismét a szíriai fővárosba hívta az aláíró felek képviselőit — és már a következő lépésről, az új libanoni kormány megalakításáról tárgyal velük. Nabih Berri, az Amal mozgalom nagyhatalmú vezére pedig ismét látványosan Dzsemajel elnök tudtára adta: az „utolsó figyelmeztetés” változatlanul érvényben van. Valid Dzsumblatt reagálása: emberei heves tűzpárhajt kezdeményeztek a Bejrút környéki hegyekben. Hobeika, a Libanoni Erők vezetője mindenki értésére adta: a jobboldali keresztény milíciáknak vannak ugyan belső gondjaik (célzás Szamir Zsazsa ellenkezésére) —, de legfőbb gondjuk: Dzsemajel elnök habozása. A frontok nagyjából tisztázódtak — Szíria végső álláspontja kérdéses. Bejrúti újságíró körökben úgy vélik, hogy a hét végén valamilyen határozott döntésre van szükség. A bizonytalanság egyenlő a háborúval. Kivégzés Szíriában Szíriában a hét közepén kivégeztek két testvért, mert Szíria biztonságával, valamint katonai és gazdasági létesítményeivel kapcsolatos információkat adtak át Izraelnek. Moamer el Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője egy csütörtök éjszakai sajtókonferencián Tripoliban. — cikkében leszögezte, hogy az ártatlanul megvádolt bolgár állampolgár ügyében az olasz bíróság az ítélethirdetéskor nem elégedhet meg kompromisszumos félmegoldásokkal, akár „a bizonyítékok hiányában történő felmentés” formulájával. Az ítéletet hirdető bíróságnak az ártatlanság alapján fel kell mentenie Szergej Anto- novot, Zselju Vaszilevet és Todor Ajvazovot mindenféle vád alól. A cikkíró ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy mindeddig a nyomozóhatóságok semmi olyat sem állapítottak meg, ami részben vagy egészben alátámasztaná azoknak a hazugságoknak egy részét, vagy egészét, amelyeket Mehmet Ali Agca, a merénylő adott elő a „bolgár részvételről”. A cikkíró megállapította, hogy a nyomozás és a bírósági eljárás során a tények és bizonyítékok helyett ellentmondások, feltételezések, magánvélemények, politikai jelszavak kaptak teret. Bóján Trajikov leszögezte, az eljárás kezdete óta egyetlen dolog állapítható meg minden kétséget kizáróan, amelyre a bolgár fél az „Antonov-ügy” kezdete óta többször is rámutatott: az eddigi nyomozás, az e körül csapott propagandakampány és a bírósági eljárás is hazugságon alapul, amelyet nyugati kém- és diverziós központok dolgoztak ki. Az „Antonov-ügy” hatalmas politikai provokáció a népek közötti bizalom és megértés ellen, kampány a Bolgár Népköztársaság és a szocialista közösség lejáratására. Ez az egyetlen dolog, amit teljességgel bizonyítani lehet a római perben. Bóján Trajkov hangsúlyozta, hogy Szergej Antonovnak az igazság győzelmével, teljes felmentéssel és szabadon kell elhagynia a tárgyalótermet. Réti Ervin A marokkói Fezben tanácskoztak az Iszlám Konferencia Szervezetéhez tartozó államok külügyminiszterei. A képen (középen) Szaúd-Arábia diplomáciájának irányítója. a szalmakasaiban úgy vélik, hogy a kábítószerkereskedelem történetében a világ legnagyobb „fogására” tettek szert. A kábítószert tartalmazó csomagokat szalmakazlak alá rejtve találták meg a rendőrök az országút mentén fekvő farmon. A csomagokat feltehetően külföldi értékesítésre szánták. A takaros csomagoláson „pakisztáni termék” felirat állt. Négy személyt őrizetbe vettek. Az indiai hatósági szervek számára nagy fejfájást okoz az országon átmenő kábítószer-forgalom. Január 2-án csaknem három tonnányi hasist foglaltak le a bom- bay-i kikötő egyik rakteré- ben. Az álcázott kábítószer- szállítmány Pakisztánból érkezett és a fuvarlevelek szerint az NSZK felé kelleti volna behajózni. „Az igazságot és csak az igazságot” várják a tisztességes emberek milliói attól az olasz bíróságtól, amely várhatóan - februárban hirdet ítéletet a II. János Pál pápa elleni merénylettel vádolt személyek ügyében — hangsúlyozta Bóján Trajkov, a Bolgár Távirati Iroda vezér- igazgatója a Rabotnicseszko Deloban, a BKP KB központi napilapjában pénteken megjelentetett cikkében. Mint ismeretes, Rómában azzal vádolják Szergej Antonov, Zselju Vasziljev és Todor Ajvazov bolgár állampolgárokat, hogy közük volt a If. János Pál pápa ellen 1981. május 13-án végrehajtott merénylethez. Szergej Antonov 1982 november óta a legcsekélyebb bizonyíték nélkül az olasz hatóságok őrizete alatt áll. Bóján Trajkov — aki már több esetben is különböző fórumokon képviselte az „Antonov-ügyben” elfoglalt hivatalos bolgár álláspontot Richard Arm Rage hadügyi államtitkár vezetésével amerikai delegáció tárgyait Hanoiban a vietnami háborúban eltűnt amerikai katonák felkutatásáról. nem világos a kormányhadsereg szerepének pontos meghatározása, sőt Dzsemajel elnök helye is kérdéses az új felállásban. 1 1 Milyen események jelezhetik a kambodzsai konszolidációt? Nemzeti ünnepet, évfordulót ültek a héten Kambodzsában. Hét esztendeje, hogy a kambodzsai hazafiak, vietnami támogatással, megdöntötték a már-már nemzethalált előidéző polpotisták uralmát. Mindent újra, elölről kellett kezdeni. A világsajtóban joggal honosodott meg — Kambodzsával kapcsolatosan — a találó „nulladik óra” kifejezés. S nemcsak egy szétzilált ország rendbehozatala várt a fordulat végrehajtóira, hanem az állandó harc: külső segítséggel egymást követték a fegyveres betörések, s az ENSZ-ben még ma sem foglalhatta el méltó, jogos helyét a Kambodzsai Népköztársaság. Most, az évfordulón, a konszolidáció új eredményeit sorakoztathatták fel. Működik az államgépezet, törvényes rend van az országban, fejlődött a gazdasági és társadalmi élet. A legutóbbi pártkongresszus már a tavalyi tervekről is tanácskozhatott. Az elmúlt esztendőben, a száraz évszak során felszámolták az ellenforradalmárok tizennyolc határmenti bázisát, több ezer emberüket megsemmisítették. A kedvező fejlemények nyomán folytatódhat a vietnami csapatkivonás, a nemzeti ünnepen elhangzott nyilatkozatok szerint a kambodzsai néphadsereg mindinkább képes a védelemre. Az Egyesült Államok előbb katonai intervencióval fenyegette meg Líbiát, majd gazdasági szankciókat léptetett életbe az arab ország ellen. A képen: Reagan elnök bejelenti a „büntető” intézkedéseket. niszteri sajtóértekezlet) „nyitvahagyták” az ajtókat a még lehetséges katonai akciók előtt is. De a történtek és tanulságok figyelmeztetnek: a tűzzel veszélyes játszani, a felelőtlen lépések ártanak a nemzetközi kapcsolatoknak, s végső soron aligha szolgálhatják az Egyesült Államok valódi nemzeti érdekeit. Mi akadályozza a damaszkuszi egyezmény végrehajtását? A damaszkuszi egyezmény, a Libanon jövőjéről, a kibontakozásról szíriai közvetítéssel kötött megállapodás érvényben van, csak éppen a megvalósítás halad nehezen. A tűzszünet ellenére Bejrútban időnként megszólalnak a fegyverek, egymást követik a merényletek, Dél-Libanon- ban éleződik a helyzet. A damaszkuszi egyezménynek — szemben a korábbi nagyszámú egyezséggel — több új eleme van. Először az, hogy a három legnagyobb tényleges hatalommal rendelkező fegyveres testület (Berri siita milíciája, Dzsumblatt drúz pártja, és a Hobeika vezetése alatt álló keresztény libanoni erők) kötötte. Másodszor: olyan időszakban tárgyaltak, amikor a polgárháború tizenegyedik évében a teljes szét- esettség és apátia uralkodik Libanonban, a gazdasági helyzet mértéktelenül romlott, s e folyamat megállítása valahol közös érdeknek tűnhet. Végül, de nem utolsósorban, Damaszkusz nemcsak az egyezmény aláírásának színhelyét jelöli, de mutatja a szíriai eltökéltséget, hogy békefenntartó szerepet vállalva, minden módon hozzá akar járulni a szomszédos ország konszolidációjához. Ugyanakkor zavaró mozzanatokkal is számolni kell. Elég a széttagolt libanoni politikai képre utalni: számos kis szervezet kimaradt a rendezés fővonalából, s ezek fegyveres provokációkkal, más hasonló eszközökkel próbálnak hírt adni magukról. Az aláírók között nem szerepeltek a „nagyapák Libanonjának” nevezett hagyományos jobboldali erők, igaz éppen ezen a héten, az egyezmény egyik eddigi ellenzője, Franzsié volt elnök csatlakozott a megállapodáshoz. De
