Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

2 Somogyi Néplap 1986. január 11., szombat Események címszavakban Vasárnap: Amerikai flottamozdula­tok a Földközi-tenge­ren, lélektani háború, majd gazdasági szank­ciók bejelentése Líbiá­val szemben a bécsi és római merényletekre hi­vatkozva. — Nehézségek a damaszkuszi egyez­mény végrehajtása kap­csán. Hétfő: Vietnami—amerikai tár­gyalások Hanoiban a háborúban eltűnt ame­rikai katonák földi ma­radványainak felkutatá­sáról. — Az iszlám kon­ferencia külügyminisz­teri értekezlete Fezben. Kedd: Sevardnadze Moszkvá­ban Kaddumival, a PFSZ politikai osztály- vezetőjével tárgyal. — Bejelentés Mihail Gor­bacsov idén esedékes indiai útjáról. Sízerda: Managuában nemzetközi békemenet, több közép­amerikai ország nem ad engedélyt a területén történő áthaladásra. — A KGST tervezési bi­zottsága a vietnami fő­városban tanácskozik. Csütörtök: A kabineten belüli vi­ták következtében le­mond Heseltine angol hadügyminiszter. — A KNDK igényt tart rá, hogy az olimpiai ren­dezvények egy részét Korea északi felében bonyolítsák le. Péntek: Abe Sintaro japán kül­ügyminiszter Washing­tonban. — Elnökválasz­tási kampány Portugá­liában. Mt áll a Líbia körül kirobbant feszültség hátte­rében? A terrorizmus korunk egyik rákfenéjévé vált, min­den józanul gondolkodó em­bernek el kell ítélnie ezeket a bűnös cselekedeteket. A -bécsi és római repülőtéren történt merényletek tömeg­mészárlássá fajultak, s ami bennünket közvetlenül is érintett, a szemtanúk és a se­besültek között magyarok is voltak. A terrorizmus megfékezé­séhez igazi nemzetközi össze­fogás szükséges, ennek volt biztató jele a Biztonsági Ta­nács minapi egyhangú állás- foglalása. Sok mindent lehet és kell tenni, de egyet nem szabad: a terrorizmust ürügyként használni az állami szintre emelt ellenterror alkalma­zására, független országok fenyegetésére, más országok ügyeibe történő erőszakos be­avatkozásra. Washington a héten mégis ezt tette Líbia irányában. Néhány nap alatt az Egye­sült Államok szintén minden eszközt kipróbált. Először katonai felvonulásra és flot- tamozduLatokra került sor a mediterrán térségben, nem messze Líbia partjaitól. Valóságos idegháború kez­dődött, majd a közel-keleti stratégiai szövetségest, az iz­raeli vezetést biztatták arra, hogy tuniszi mintájú bombá­zással „büntesse” Líbiát. Vé­gül a gazdasági bojkott meg­hirdetése következett, vala­mint a nyomás a NATO- partnerekre és más fejlett tőkés országokra, hogy kö­vessék a példát. (Egyesült Ál­lamok még a középutas és a centrumtól jobbra elhelyez­kedő arab országokat is meg­kereste hasonló felszólítás­sal.) A héten elhangzott nyilat­kozatok (elnöki és külügymi­Kábítószer1 Óriási fogást csinált az in­diai rendőrség: csütörtökön este 604 kilogrammnyi jó minőségű heroint és 4,6 ton­nányi hasist foglaltak le a nyomozók Maharasztra és Gudzsarat államok határ- körzetében egy gazdaság­ban. A rendőrség becslése szerint az elkobozott kábí­tószer feketepiaci értéke megközelítőleg százmillió dollár. Az indiai hatóságok Az Ántonov-ügy ítélet előtt A hét három kérdése Asszad—Dzsemajel csúcstalálkozó Bejrútban és az egész or­szágban csökkent a feszült­ség, mert mindenki arra szá­mít, hogy a mára tervezett Asszad—Dzsemajel csúcsta­lálkozó mindent eldönt. A tét: a háromoldalú egyez­mény, amelyet Nabih Berri, az Amal vezetője, Valid Dzsumblatt, a Haladó Szo­cialista Párt vezére és Elie Hobeika, a jobboldali ke­resztény erők feje írt alá de­cember 28-án. Az egyezmény nemcsak Libanon békéjét, de politikai jelenét és jövő­jét határozná meg. Az már bizonyos, hogy Dzsemajel elnöknek kifogá­sai vannak: természetesen ellenzi az elnök jogkörének megkurtítását, a hadsereg szerepének megkérdőjelezé­sét, az „alkotmányjogi eret­nekséget”, amelynek kereté­ben egyszerűen kinevezné­nek egy sor parlamenti kép­viselőt, és határozottan elle­ne van annak is, hogy Elie Hobeika, a 27 éves fiatal ka­tonatiszt írjon alá — helyet­te — egy olyan okmányt, amely Libanon politikai jö­vőjével kapcsolatos. Elie Karami, a Falangista Párt vezére a damaszkuszi okmány „korrekcióját” kö­veteli. Szerinte a damaszku­szi egyezmény nemcsak egy új Libanon megteremtését tűzi ki célul, hanem teszi ezt olyan „ideológiák” alapján, amelyek elmosnák azokat a különbségeket, melyek mindeddig „megkülönböztet­ték” Libanont a többi or­szágtól. A Falangista Párt vezére emellett ellene van a politikai élet vallási alapo­kon történő felosztásának és most követeli az egész or­szág életének világi alapokra történő helyezését. A Falangista Párt vezére tulajdonképpen Dzsemajel elnök embere. Amióta Pierre Dzsemajel a pártot megala­pította, az a Dzsemajel csa­lód „hitbizománya”. Damaszkusz a libanoni vi­tákra kétféleképpen reagált: egyrészt világosan közölte, hogy a háromoldalú egyez­mény megmásítása nem le­hetséges, másrészt ismét a szíriai fővárosba hívta az aláíró felek képviselőit — és már a következő lépésről, az új libanoni kormány meg­alakításáról tárgyal velük. Nabih Berri, az Amal moz­galom nagyhatalmú vezére pedig ismét látványosan Dzsemajel elnök tudtára ad­ta: az „utolsó figyelmezte­tés” változatlanul érvény­ben van. Valid Dzsumblatt reagálása: emberei heves tűzpárhajt kezdeményeztek a Bejrút környéki hegyekben. Hobeika, a Libanoni Erők vezetője mindenki értésére adta: a jobboldali keresz­tény milíciáknak vannak ugyan belső gondjaik (célzás Szamir Zsazsa ellenkezésé­re) —, de legfőbb gondjuk: Dzsemajel elnök habozása. A frontok nagyjából tisz­tázódtak — Szíria végső ál­láspontja kérdéses. Bejrúti újságíró körökben úgy vé­lik, hogy a hét végén vala­milyen határozott döntésre van szükség. A bizonytalan­ság egyenlő a háborúval. Kivégzés Szíriában Szíriában a hét közepén kivégeztek két testvért, mert Szíria biztonságával, vala­mint katonai és gazdasági létesítményeivel kapcsolatos információkat adtak át Iz­raelnek. Moamer el Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője egy csütörtök éjszakai sajtókonferencián Tripoliban. — cikkében leszögezte, hogy az ártatlanul megvádolt bol­gár állampolgár ügyében az olasz bíróság az ítélethirde­téskor nem elégedhet meg kompromisszumos félmeg­oldásokkal, akár „a bizonyí­tékok hiányában történő fel­mentés” formulájával. Az ítéletet hirdető bíróságnak az ártatlanság alapján fel kell mentenie Szergej Anto- novot, Zselju Vaszilevet és Todor Ajvazovot mindenféle vád alól. A cikkíró ismételten fel­hívta a figyelmet arra, hogy mindeddig a nyomozóhatósá­gok semmi olyat sem állapí­tottak meg, ami részben vagy egészben alátámasztaná azoknak a hazugságoknak egy részét, vagy egészét, amelyeket Mehmet Ali Agca, a merénylő adott elő a „bol­gár részvételről”. A cikkíró megállapította, hogy a nyomozás és a bíró­sági eljárás során a tények és bizonyítékok helyett el­lentmondások, feltételezések, magánvélemények, politikai jelszavak kaptak teret. Bó­ján Trajikov leszögezte, az eljárás kezdete óta egyetlen dolog állapítható meg min­den kétséget kizáróan, amelyre a bolgár fél az „Antonov-ügy” kezdete óta többször is rámutatott: az eddigi nyomozás, az e körül csapott propagandakampány és a bírósági eljárás is ha­zugságon alapul, amelyet nyugati kém- és diverziós központok dolgoztak ki. Az „Antonov-ügy” hatalmas po­litikai provokáció a népek közötti bizalom és megértés ellen, kampány a Bolgár Népköztársaság és a szocia­lista közösség lejáratására. Ez az egyetlen dolog, amit teljességgel bizonyítani lehet a római perben. Bóján Trajkov hangsúlyoz­ta, hogy Szergej Antonovnak az igazság győzelmével, tel­jes felmentéssel és szabadon kell elhagynia a tárgyalóter­met. Réti Ervin A marokkói Fezben tanácskoztak az Iszlám Konferencia Szervezetéhez tartozó államok külügyminiszterei. A képen (középen) Szaúd-Arábia diplomáciájának irányítója. a szalmakasaiban úgy vélik, hogy a kábító­szerkereskedelem történeté­ben a világ legnagyobb „fo­gására” tettek szert. A kábítószert tartalmazó csomagokat szalmakazlak alá rejtve találták meg a rendőrök az országút men­tén fekvő farmon. A csoma­gokat feltehetően külföldi értékesítésre szánták. A ta­karos csomagoláson „pa­kisztáni termék” felirat állt. Négy személyt őrizetbe vet­tek. Az indiai hatósági szervek számára nagy fejfájást okoz az országon átmenő kábító­szer-forgalom. Január 2-án csaknem három tonnányi hasist foglaltak le a bom- bay-i kikötő egyik rakteré- ben. Az álcázott kábítószer- szállítmány Pakisztánból ér­kezett és a fuvarlevelek sze­rint az NSZK felé kelleti volna behajózni. „Az igazságot és csak az igazságot” várják a tisztes­séges emberek milliói attól az olasz bíróságtól, amely várhatóan - februárban hirdet ítéletet a II. János Pál pápa elleni merénylettel vádolt személyek ügyében — hang­súlyozta Bóján Trajkov, a Bolgár Távirati Iroda vezér- igazgatója a Rabotnicseszko Deloban, a BKP KB közpon­ti napilapjában pénteken megjelentetett cikkében. Mint ismeretes, Rómában azzal vádolják Szergej Anto­nov, Zselju Vasziljev és To­dor Ajvazov bolgár állam­polgárokat, hogy közük volt a If. János Pál pápa ellen 1981. május 13-án végrehaj­tott merénylethez. Szergej Antonov 1982 november óta a legcsekélyebb bizonyíték nélkül az olasz hatóságok őrizete alatt áll. Bóján Trajkov — aki már több esetben is különböző fórumokon képviselte az „Antonov-ügyben” elfoglalt hivatalos bolgár álláspontot Richard Arm Rage hadügyi államtitkár vezetésével ame­rikai delegáció tárgyait Ha­noiban a vietnami háború­ban eltűnt amerikai katonák felkutatásáról. nem világos a kormányhad­sereg szerepének pontos meg­határozása, sőt Dzsemajel el­nök helye is kérdéses az új felállásban. 1 1 Milyen események je­lezhetik a kambodzsai kon­szolidációt? Nemzeti ünnepet, évfordu­lót ültek a héten Kambod­zsában. Hét esztendeje, hogy a kambodzsai hazafiak, viet­nami támogatással, megdön­tötték a már-már nemzetha­lált előidéző polpotisták ural­mát. Mindent újra, elölről kel­lett kezdeni. A világsajtóban joggal honosodott meg — Kambodzsával kapcsolato­san — a találó „nulladik óra” kifejezés. S nemcsak egy szétzilált ország rendbe­hozatala várt a fordulat vég­rehajtóira, hanem az állandó harc: külső segítséggel egy­mást követték a fegyveres betörések, s az ENSZ-ben még ma sem foglalhatta el méltó, jogos helyét a Kam­bodzsai Népköztársaság. Most, az évfordulón, a konszolidáció új eredményeit sorakoztathatták fel. Műkö­dik az államgépezet, törvé­nyes rend van az országban, fejlődött a gazdasági és tár­sadalmi élet. A legutóbbi pártkongresszus már a tava­lyi tervekről is tanácskozha­tott. Az elmúlt esztendőben, a száraz évszak során felszá­molták az ellenforradalmá­rok tizennyolc határmenti bázisát, több ezer emberüket megsemmisítették. A kedvező fejlemények nyomán folytatódhat a viet­nami csapatkivonás, a nem­zeti ünnepen elhangzott nyi­latkozatok szerint a kambod­zsai néphadsereg mindin­kább képes a védelemre. Az Egyesült Államok előbb katonai intervencióval fenye­gette meg Líbiát, majd gazdasági szankciókat léptetett életbe az arab ország ellen. A képen: Reagan elnök beje­lenti a „büntető” intézkedéseket. niszteri sajtóértekezlet) „nyitvahagyták” az ajtókat a még lehetséges katonai ak­ciók előtt is. De a történtek és tanulságok figyelmeztet­nek: a tűzzel veszélyes ját­szani, a felelőtlen lépések ártanak a nemzetközi kap­csolatoknak, s végső soron aligha szolgálhatják az Egye­sült Államok valódi nemzeti érdekeit. Mi akadályozza a da­maszkuszi egyezmény vég­rehajtását? A damaszkuszi egyezmény, a Libanon jövőjéről, a kibon­takozásról szíriai közvetí­téssel kötött megállapodás érvényben van, csak éppen a megvalósítás halad nehezen. A tűzszünet ellenére Bejrút­ban időnként megszólalnak a fegyverek, egymást követik a merényletek, Dél-Libanon- ban éleződik a helyzet. A damaszkuszi egyezmény­nek — szemben a korábbi nagyszámú egyezséggel — több új eleme van. Először az, hogy a három legnagyobb tényleges hatalommal ren­delkező fegyveres testület (Berri siita milíciája, Dzsumblatt drúz pártja, és a Hobeika vezetése alatt álló keresztény libanoni erők) kötötte. Másodszor: olyan időszakban tárgyaltak, ami­kor a polgárháború tizen­egyedik évében a teljes szét- esettség és apátia uralkodik Libanonban, a gazdasági helyzet mértéktelenül rom­lott, s e folyamat megállítása valahol közös érdeknek tűn­het. Végül, de nem utolsó­sorban, Damaszkusz nemcsak az egyezmény aláírásának színhelyét jelöli, de mutatja a szíriai eltökéltséget, hogy békefenntartó szerepet vál­lalva, minden módon hozzá akar járulni a szomszédos ország konszolidációjához. Ugyanakkor zavaró mozza­natokkal is számolni kell. Elég a széttagolt libanoni po­litikai képre utalni: számos kis szervezet kimaradt a ren­dezés fővonalából, s ezek fegyveres provokációkkal, más hasonló eszközökkel pró­bálnak hírt adni magukról. Az aláírók között nem szere­peltek a „nagyapák Libanon­jának” nevezett hagyomá­nyos jobboldali erők, igaz ép­pen ezen a héten, az egyez­mény egyik eddigi ellenzője, Franzsié volt elnök csatlako­zott a megállapodáshoz. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom