Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

4 Somogyi Néplap 1986. január 9., csütörtök Gyorsabb, pontosabb ügyvitel Számítógéppel végzik már a számlázást és árukiírást a kaposvári tejüzemben. Az admi­nisztráció gépesítése gyorsabbá, pontosabbá tette az ügyvitelt. Tizenkilenc betét közül választhatunk Vállalati tanácsok elnökeinek fóruma Jó partnerként Az OTP munkájáról tárgyalt a Kaposvári Városi Tanács V. B. Ezentúl rendszeresen tanácskozik Kevés család van ma Ka­posváron, amelynek nincs valamilyen ügye az OTP- vél. Ha másként niem, mint a pénteki húzósra váró lot­tózónak ... A tóikarékpénz- ífcáir sokoldalúan segíti a csa­ládok életét, akár pénzbetét­jük őrzésével, kamatoztató- sávaill, akár a legkülönbözőbb hiteleik folyósításával. Az OTÍP-nek nagy szerepe van a városi lakásépítések fi­nanszírozásában, Ezéint is tűzte napirendre a takarék- pénztár munkáját a Kapos­vári Vámosi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága. Jefléinilleg Kaposváron az OTP megyei igazgatósága látja el a lakossági és a ta­nácsi bainlkfeladatokat. Egy körzeti fiók működik még a város területén. Érdemes át­tekinteni a betétgyűjtés ala­kulását harminc évre vissza­menően: 1954-(ben a betétál­lomány 7500 forint volt a vá­rosiban, 1957-ban elérte a 20 ezer forintot, s napjainkban meghaladja a 2,1 miÜliiárdoit. A VI. ötéves tervidőszak­ban — a nehéz gazdasági helyzet elllanéne — is nőtt a betétek összege, jóllehet egyes rétegek szerint erősen differenciálódott. A takarék­pénztár rugalmas betétkonst­rukciókat alakított ki, ma mátr 19 ilyen közül' választ­hat a lakosság. Különösen a tavaly ikedvezően változott kamatok éreztetik hatásukat. Leginkább a takaréklevél és az ifjúsági takarékbetét iránt nőtt az érdeklődés, A me­gyeszékhelyen ötezernél is többen kötötték szerződést átutalási betétre, s 250-en váltottak itakarékcsékfcat. Közkedvelt talkarékossáigi forma a gépkocsinyeremény- foetét 'is. Az utóbbi években meg­élénkült a hitelliefc iránti ke­reslet. A vb ülésén Kovács Béla, az OTP megyei igaz­gatója elmondta, hogy a ki­bocsátott hitelek mennyisége ma jóval1 meghaladja a beté­tekét, de ezt az ország más részein — Ikülö,nősen Buda­pesten — a nagyobb takaré­kosság ellensúlyozza. Ka­posvár lakosságának adós- sáigáül'omáinya jelenleg 2,5 milliárd forint, A helyzetet jól jellemzi, hogy ezen belül legmagasabb a lakásépítésre és -vásárlásra felvett hitel'. Nagy a kereslet a Iközműhi- telek iránt is. Nőtt a fogyasz­tást szolgáló hitelek iránti érdeklődés isi, különösein a kedvezményes föilitételűelknél. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a takarékpénztár sze­repe a kaposvári lakásépí­tésiben nélkülözhetetlen, A legutóbbi tervidőszakban Ka­posváron és környékén 4200 lakás készült el az OTP pénz­ügyi közreműködésével. En­nék a fele családi ház, 18 százaléka pedig tanácsi épí­tésű. A saját beruházású OTP-tákásépiités sonán 877 otthonit adtak át, tervüket túlteljesítve. A lakásépítést a jövőben is erőteljesen támo­gatják, ehhez az eddigieknél jobb feltéteteket teremtettek a nemrég ímegjélent új ked­vezményeik. A megyei igaz­gató szerint az OTP alapve­tő változást akar elérni a je­lenlegi tervidőszakban az építések megvalósulásának idejében, az árak növekedé­sének megfékezésében és a minőség javításában. 673 la­kást alkarnak építeni saját beruházásiban. Az OTP — készülve a bankreformra — sok terüle­ten korszerűsíti munkáját. Űj üzletágakkal foglalkozik (utazási ügyeik, repülőgép­jegy eladás^ vállalkozói iro­da) és iközvétlemül — pénz­zel — is részit vállal vállala­tok, terimalőszövetfcezefefc tenmeQésfejlesztést szolgáló beruh ázásaiban. Tegnap az Ipari Miniszté­riumban első ízben rendez­ték meg a vállalati tanácsok elnökeinek fórumát, amelyen az ipar vezetői tájékoztatást adtak a testületek feladatai­ról, a vállalati tanácsok sze­repéről az éves és az ötéves terv-célkitűzések megvalósí­tásában. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének részeként már tavaly meg­alakultak az első vállalati tanácsok, s várhatóan az év közepéig, az iparvállalatok többsége átáll az új irányí­tási formákra. Eddig 173 vállalatnál hoztak létre ilyet; közöttük 138-nál vállalati ta­nácsot, a többinél küldött­gyűlési, illetve közgyűlési formát választottak. A tanácskozáson Kapolyi László ipari miniszter hang­súlyozta: rendkívül fontos, hogy a vállalati tanácsok és vezetőik rendelkezzenek min­den olyan információval, amelyek szükségesek a dön­tésekhez. Ennek érdekében a minisztérium továbbfejleszti az ipari információs rend­szert és szoros kapcsolat ki­építésére törekszik a válla­lati tanácsokkal. Kívánatos, hogy a vállalati tanácsok jó partnerként dolgozzanak együtt a vállalatvezetőkkel és az ipar irányítóival annak érdekében, hogy a VII. öt­éves tervidőszak célkitűzései eredményesen megvalósulja­nak. A tanácsok felelőssége rendkívül nagy, hiszen az öt­éves terv nyitott terv, amely­nek feladatait esetenként menet közben is módosítani, korrigálni kell, s ehhez kell igazítani a vállalati teendő­ket. A vállalati tanácsoknak felelősen és megfontoltan kell majd dönteniük olyan kér­désekben is, mint például egyes veszteséges termelési folyamatok felszámolása, az ilyen üzemrészek eladása, a termékszerkezet átalakítása, vagy éppen a jelentős beru­házásokat érintő ügyek. A miniszter vázolta azokat a legfontosabb irányítási fel­adatokat is, amelyek kialakí­tásánál és megvalósításánál a minisztérium számit a vál­lalati tanácsok aktív közre­működésére. Ezek közé sorol­ta a leányvállalatok alapítá­sának és működésének kor­szerűsített szabályozását, a bizonyos célokhoz szervezett termelési rendszerek önálló­ságának bővítését szolgáló intézkedéseket, az export növelését biztosító szorosabb együttműködési formák ki­alakítását a külkereskede­lemmel. Fontosnak ítélte meg a tanácsok szerepét a vállalati gazdálkodás újra­elemzésében és újraértéke­lésében, a hatékonyabb munka feltételeinek megte­remtésében, különösen a fő munkaidőben. Javasolta, hogy a vállalati tanácsok kezdeményezzék a vállalat nagyobb arányú részvételét a nemzetközi munkamegosztásban, a mű­szaki fejlesztés gyorsításá­ban és azoknak, a miniszté­riummal kötendő megállapo­dásoknak a kidolgozásában, amelyek nagyobb és jöve­delmezőbb export vállalá­sáért bizonyos kedvezmé- / nyékhez juttathatják a vál-l lalatot. A tanácskozáson a minisz­térium illetékes vezetői ar­ról is beszámoltak, hogy az országos vezetőképző köz­ponttal közösen most dolgoz­zák ki azt a tematikát és oktatási tananyagot, amelyet a vállalati tanácstagok kép­zésénél és továbbképzésénél kívánnak hasznosítani, a még ebben a félévben megszerve­zendő tanfolyamokon. Beje­lentették azt is, hogy ezentúl rendszeresen tanácskozik majd a most életre hívott fórum, gyakran kiegészülve a vállalatvezetők testületével. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Vevővédelem, kezességvállalás 1. A vevővédelemről hangzott el fontos állásfoglalás a Leg­felsőbb Bíróságon. Egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezet tizenkéthavi jótállással, félmillió forintért, forrasztógépet vásárolt. Alig két hónap alatt a gépet négyszer kellett javítani, és alkatrészeket cserélni. Ezért a tsz az eladó vállalat ellen 40 ezer forint, hibás átadási kötbér fizetéséért pert indí­tott. Az alperes egyebek kö­zött azzal védekezett, hogy a gépet a szövetkezetben nem rendeltetésszerűen használ­ták, sőt, mivel értéknövelő javítást végzett, viszontkere- setében 22 ezer forint meg­fizetését követelte. Az Igaz­ságügyi Műszaki Szakértőin­tézet véleménye szerint a hi­bák kivétel nélkül konstruk­ciós és gyártási jellegűek voltak. Ennek alapján a Leg­felsőbb Bíróság az eladó vál­lalatot a peresített összeg megfizetésére kötelezte. Az ítélet indoklása szerint bebizonyosodott, hogy a jót­állással fokozott felelősséget vállaló eladó hibás gépet szállított. Amikor a javításo­kat végezte, és alkatrészeket cserélt, rendellenes haszná­latra nem hi vatkozott, csak a perben állt elő ezzel. Szer­ződésszegése miatt hibás át­adási kötbért kell fizetnie. A javításokat jótállási kötele­zettsége folytán végezte, ezért az így felmerült költsé­geit a tsz-re nem háríthatja át, tehát viszontkeresetét el kellett utasítani. 2. Nagyon súlyos baleset tör­tént egy építkezésnél. A kő­művesek állványzaton zsalu­zást végeztek, amikor egyi­kük alól a deszka kicsúszott, és a szerencsétlen ember há­rom méter magasból lezu­hant. Oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy munkaké­pessége hetven százalékát elvesztette. A munkaügyi bíróság a vállalatot százezer forint anyagi kártérítés, 1900 forint havi járadék, 300 forint ha­vi ápolási díj, és 100 ezer forint nem vagyoni kár fize­tésére kötelezte. A vállalat fellebbezésére a megyei bí­róság a nem vagyoni kár összegét 50 ezer forintra csökkentette. E döntés ellen a legfőbb ügyész törvényes­ségi óvással élt, aminek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, s a munkaügyi bíró­ságnak százezer forint nem vagyoni kár fizetésére kötele­ző ítéletét hagyta helyben. A határozat indoklása sze­rint a kőműves a sérülés következtében cipőjét sem tudja felhúzni, még a tisztál­kodásnál is segítségre szorul. Rossz idő esetén egyedül nem közlekedhet; bal karja zsib­bad, keze megdagadt, fogni nem tud vele. Hosszabb ideig sem feküdni, sem ülni nem tud. Hangulata depressziós. Mindezekből megállapítható: nemcsak testi hátrány érte, hanem pszichikailag is káro­sodott. Ezzel az állapotával a munkaügyi bíróság által megítélt százezer forint nem vagyoni kár megtérítése áll arányban. 3. A kezességvállalás módjá­ról hangzott el iránymutatóul szolgáló állásfoglalás a Leg­felsőbb Bíróságon. Az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezettel kapcso­latban álló, és baromfineve­lést folytató magántenyésztők támogatására az OTP megyei igazgatósága nagyobb össze­gű kölcsönt folyósított. A te­nyésztők közül azonban visz- szafizetési kötelezettségük­nek többen nem tettek ele­get, ezért az igazgatóság a tsz ellen 176 ezer forint meg­fizetéséért pert indított. A szövetkezet azzal védekezett: az illetőkért nem vállalt ke­zességet. A megyei bíróság a tsz-t a peresített összeg meg­fizetésére kötelezte. Fellebbe­zésre a Legfelsőbb Bíróság ezt a döntést megváltoztatta, és az OTP keresetét elutasí­totta. — A nem alakszerű vagy éppen szóbeli kezességválla­lás sok bizonytalanságot okoz — hangzik az ítélet in­doklása. Ennek kiküszöbölé­sére a Polgári törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy kezes­séget csak írásban lehet ki­kötni. A szerződésből egyér­telműen ki kell tűnnie a ke­zességvállalásnak, vagyis an­nak, hogy ha a kötelezett nem fizet, helyette ő telje­síti. Ebben az ügyben nincs ilyen szerződés, tehát nincs bizonyítók arra, hogy a tsz kezességi kötelezettséget vál­lalt volna. Az OTP és a szö­vetkezet között létesült ugyan egy úgynevezett „elvi megál­lapodás”, ez azonban a konk­rét vállalást nem pótolja. Az OTP mint egyebek közt köl­csönök folyósításával is fog­lalkozó gazdasági szervezet nagy körültekintéssel látja el feladatát. A megyei igazga­tóságnak vagy a fióknak is így kellett volna eljárnia, és minden tenyésztőnek folyósí­tott kölcsönnél megfelelő ke­zesről gondoskodni. Hajdú Endre CSATORNA-ALAGÚT A döntés éve: 1986 A sajtó­törvény tervezete Ülést tartott a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsé- giéniek 'alnölkséigie. Az ülés napirendjén a saj­tótörvény készülő tervezete szerepelt. Miként elhangzott, ez tesz Máigyarorszégon az első átfogó, a sajtóval, a lap­kiadással, a tájékoztatás kér­déseivel foglalkozó törvény, ugyanis eddig e terület sza­bályozásával csupán alacso­nyabb szintű jogszabályok foglalkoztak. Az elnökség üdvözölte a törvénynek azt a tervezett előírását, amely aiz újságíró­kat fokozott védelemiben kí­vánja részesíteni feladatuk ellátása során. A sajtótörvény tervezeté­vel — néhány kisebb módo­sításit javasolva — a MUOSZ elnöksége egyetértett. „Hogyan lehet egy ilyen dolgot ránk kényszeríteni? Nagyon is elképzelhető, hogy vannak közöttünk, akik nem kívánnak állan­dóan összekötve lenni Fran­ciaországgal” — írta a szer­kesztőséghez intézett leve­lében a Daily Mail egyik elkeseredett brit olvasója. Ez a spontán megnyilvá­nulás nem is olyan szokat­lan1, mint az első pillanatban hinnénk. Aki egy kicsit is figyelmesebben olvassa az angol sajtót, vagy beszélget angolokkal, hamar észreve­szi, hogy noha a szigetor­szág most már évtizedek óta tagja az Európai Közös Piacnak, amelynek államai­val export—import tevé­kenységének háromötödét lebonyolítja, lakói érzelmi­leg még mindig nem kötőd­nek igazán az európai kon­tinenshez. 1986 azonban minden va­lószínűség szerint meghozza a döntést a csatornát átsze­lő alagút építésében, s ezzel állandó összekötő kapocs lé­tesül Anglia és Franciaor­szág, a sziget és a kontinens között. Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Mit­terrand francia köztársasági elnök január első felében találkozik, hogy végleg döntsön és a parlament elé bocsássa az ügyet. Az óriási létesítmény építése mind­kettőjük számára fontos sze­repet játszik a választási kampányban. Mitterrand el­nök nehéz helyzetben készül a márciusi parlamenti vá­lasztásokra, a brit konzerva­tív kormány pedig 1987-ben áll ismét a választók elé. Az ötlet, hogy Angliát és Franciaországot tenger alat­ti alagút kösse össze, tulaj­donképpen Napóleontól származik, de Londonban attól tartottak, hogy Napó­leon ezt az útvonalat hasz­nálná fel a szigetország meghódítására, így a terv papíron maradt. 1974-ben azután megkezd­ték a földmunkákat Dover­nél és Calais-nál, de a kör­nyezetvédők elkeseredett kampánya és anyagi okok miatt abbahagyták. Most, az elvetélt kísérlet és több mint 15 000 gépelt oldalt ki­tevő műszaki, pénzügyi, gaz­dasági, biztonsági és kör­nyezetvédelmi információ széleskörű tanulmányozása után úgy tűnik, megvalósul­hat a régi álom. Fontos sze­repet játszik az a körül­mény, hogy bármelyiket fogadják is el a beterjesz­tett négy terv közül, az épít­kezés 5—6 éve alatt több mint 30 000 munkaalkalom jön létre a csatorna mind­két partján, enyhítve az an­gol és a francia munkanél­küliségen. Az állandó össze­köttetés feltétlenül nagy ha­tást gyakorol majd a regio­nális és a nemzeti gazdasági élet alakulására is mindkét országban. A tervek közül pillanat­nyilag az látszik a legked­vezőbbnek — biztonsági és anyagi okokból egyaránt —. amely a forgalmat ikervágá­nyokon ingázó vonatszerel­vényekkel bonyolítaná te és a vasút szállítaná a gépko­csikat is. EmeLlett van egy másik elképzelés is: a gép­kocsiforgalmat is lehetővé tennék. A szakértők szerint az alagút megépítése 3—9 mil­liárd font sterlingbe kerül­ne, és a London—Párizs kö­zötti út időtartamát a je­lenlegi több mint 5 óráról 3 óra 30 percre csökkente­né. Természetesen még mindig rengeteg bizonytalansági té­nyezővel kell számolni. A magántőke visszaléphet — az érintett kormányok egye­lőre nem hajlandók pénz­ügyi garanciát vállalni —, a környezetvédők még nem mondták ki az utolsó szót és számolni kell a kompátke­lésnél jelenleg foglalkozta­tott dolgozók és szakszerve­zetek ellenállásával is. Van­nak, akik népszavazást kö­vetelnek. Az eddigi vitákban a vál­lalkozás brit ellenzői szá­mos érvet sorakoztattak fel. Figyelmeztettek terrorista veszélyre, a rettegett ve­szettség Angliába való átter­jedésének lehetőségére, az Észak- és Dél-Anglia közötti gazdasági különbségek foko­zódására és még sok egyéb­re. Egy doiog azonban nem merül fel, és ez egy francia invázió kockázata. Lehet, hogy ezt nevezzük előrelé­pésnek? — teszi fel a kér­dést a Gudtdian című lap. Schweitzer Klára London

Next

/
Oldalképek
Tartalom