Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

^ fe Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 7. szám Ara: 1,80 Ft 1986. január 9., csütörtök Á hatodik város {Boglárlel lének még nincs városi arca. Bogi ári el le la­kóinak „csak” tetteik vannak. Rokonszenves cselekvés- sorozatuk, odaadásuk és ragaszkodásuk a földhöz, ahol születtek vagy ahol élnek, s ahol önmaguk vágyainak valóra váltása közben tetteikkel gazdagítják hazánkat. Somogy legfiatalabb városát köszöntjük ma. S ha e sorok papírra vetője személyes élményeiből indul is, az új várost ünnepli: előtte hajt fejet kusza gondolataival, élményeivel. Vállalja a szubjektivitás „vádját”, mert ti­zenhét év alatt — a tizennyolcadikban — öt város vajú­dásának, születésének tanúja lehetett, s ez felemelő élet­élmény ... Igazán nem tehetek róla, de azok közül való vagyok, akik a Balaton és a Dráva közötti szépséges tájon szü­lettek, s akiket nem engedtek szabadulni mélyre kapasz­kodó gyökerei, örömére? Kárára? Ne időzzünk e gondo­latnál. Csak az első város születésénél nem bábáskodha­tott, hiszen ott látta meg a napvilágot. Fölcseperedett a gyermek, s az árnyak sem tudták kiölni szeméből a fényt. Apja mesélte: kicsi korában, amikor még babako­csiban tolták vasárnapomként a nagyszülőkhöz és vissza, este elhaladtak egy-egy gyér fényű lámpa alatt, azt mondta mindig gyerekes félelem-gügyögéssel: „Juj, ár­nyék ... nem bánt árnyék, jujujuj ...” Már akkor is a fényt szerette, ahhoz ragaszkodott, s most újra fény gyűlt szülőföldjén ... Január elsejével megszületett s a mai napon avatjuk Somogy legifjabb, hatodik városát. Hiszem, hogy nem ünneprontás, ha a másik négyre gondolok most. Végig­éltem az ő gyötrelmeiket, előkészületeiket is, és éppen ezekből tudom: a szülés — a boldogság reményében és tudatában — iszonyú fájdalmakkal, erőfeszítéssel jár. Gyönyörűséges kínlódás új életet teremteni a földre. S azóta is — 1968-tól — járom új városainkat, látom Sió­fok, később Nagyatád, Marcali, Blares várossá cseperedé- sónek minden mozzanatát. Üzemek, gyárak, lakások, ut cák épültek, gyökerében változott meg a települések ar­culata. A legfontosabb mégis az, hogy más körülmények között élnek az emberek. S azóta megtanulták igazán szeretni városukat... Nagyszerű érzés új életet teremteni a földre. Gondo­lom, ezt érzik ma Boglárlelle lakói és vezetői is. Hiszem, hogy földerül az arcuk, amikor meghallják fölsírni a csecsemőt. Tudják azt is, hogy a fejlődés nemcsak öröm: az előrelépés feszültségek, újabb ellentmondások, gondok forrása. De cél nélkül nem lehet küzdeni! Ha nincs ma­gasabbra állítva a mérce, képtelenség új erőre kapni, túlszárnyalni valaha volt önmagunkat. Márpedig az elő­készületekből is tudom: ezt akarják. Voltak viták már Balatonboglár és Balatonlelle egye­sítésekor is; viták — néha acsarkodások — az arányos fejlesztés jogos követelményének elhanyagolása miatt. A mai vezetők és testületek őszinte szándéka és tisztessége azonban lehiggasztotta a kedélyeket. Olvasható ez abban az ünnepi újságban is, amely a Somogyi Néplap külön­kiadásaként ma reggel látott napvilágot a déli Balaton­part második városában. A tanúságtétel őszinte, hiteles és bizalmat gerjesztő. Hallottam, olvastam és gondoztam a vezetők „hitvallását”, amelyet nem az ünnep hangula­ta, hanem vállait kötelezettségük és felelősségük monda­tott velük. Véget vetettek a korábbi — néha megalapo­zatlan, felelőtlen — ígérgetéseknek, s nemcsak a saját, hanem a város „beleérző” közösségének kútfőjéből me­rítenek, amikor a közeli s a távolabbi jövő képét rajzol­ják föl. Hiszek bennük, a testületekben, a lakókban, akik elsősorban önmaguknak építik városukat. S az ország­nak, a megyének, az idegenforgalomnak, amelyeknek po­litikai, társadalmi, gazdasági, idegenforgalmi és nemzet­közi haszna származik erőfeszítéseikből. iBoglárlellén — természetesen Szőlőskislakot is ide számítva — csaknem 11000 ember él. A városkörzetért érzett felelősség sem kisebb, mint amit a városért kell érezniük. Az, hogy a tervekben lakásépítés és telekkiala- kitás, gáz- éís csatornaépítés, a szennyvíztisztító befeje­zése, a kereskedelem és a szolgáltatás fejlesztésének ezernyi feladata szerepel, nem zárja ki, hogy a város ve­zetői az idegenforgalom „széthúzására”, a belső községek iparfejlesztésére, a közúthálózat, a közlekedés javításá­ra, az oktatás és a közművelődés egységes fejlesztésére, s mindezzel együtt arra is gondoljanak, hogy egyre job­ban érezhesse magát a lakosság e szépséges Balaton menti tájon, saját szülőföldjén, otthonában. Ünnepel ma Boglárlelle. Ünnepel a megye, az or­szág, mert új város született. Nem csekély siker, hogy a „szomszédvár” érthető hadakozása és a belső feszültsé gek leküzdése közepette mégiscsak rangot vívott ki ma­gának ez a település. Nem összeköttetései, hanem lakói­nak áldozatkész, céltudatos tevékenysége révén. A váro­si cím, a rang azonban nemcsak lehetőség, hanem köte­lezettséggel is jár. Másfajta gondolkodásra, szemléletre késztet, mint ami korábban uralta a körzetet. Összefo- gottabb tervek és megalapozottabb cselekvések előkészí­tésére int. Jól tudja ezt a pártbizottság titkára, a város fiatal, de politikai, közéleti tapasztalattal rendelkező ta­nácselnöke is. Miért ne bíznánk hát abban, hogy Bog - lárlelle hamarosan megváltoztatja arcát: felnő kisvárosi testvéreihez, amelyek Siófok, Nagyatád, Marcali, Barcs névre hallgatnak s amelyek hallatlan fejlődést értek el városi zászlóbontásuk óta. Boglárlellének még csakugyan nincs városi arca. De lesz! Most is vállalom ezt a még kialakulatlan ábrázatot — az arc kisimult bőrével és redőivel, örömöket sugárzó és gyötrelmeket hordozó vonásaival együtt — a város­avató ünnep alkalmából. És később is, hiszen öt város születésének koronatanúja vagyok, aki most sok ezrek nevében kívánok boldogságot, erőt, kitartást, összefogást Boglárlelle népének várost és országot építő munkájához. Jávori Béla Az év első terméke Az év első termékét a napokban adják át a Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvári Ne­hézgépgyárában. A cseh­szlovák megrendelésre készülő AVS—40 típusú melegüzemi berendezés a kiszolgálóegységekkel együtt mintegy hétmillió forintot ér. A gépsort a gyár szakemberei Cseh­szlovákiában egy cső­gyárban szerelik össze és helyezik üzembe. KGST terv­egyeztető Hanoiban Több kocát kapnak, több hízót adhatnak Tanácskozás a kisgazdaságok sertéshústermeléséről Somogyba látogatott tegnap Váncsa Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter. Délelőtt részt vett és felszólalt a megyei párt-végrehajtóbizott­ság ülésén, ahol a megye szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésének helyzetét, az ágazat további feladatait vitatták meg. A miniszter délután felszólalt azon a megyei tanácskozáson, amelyet a kisgazdaságok sertés- hústermelésének fejlesztéséről Kaposváron, a La- tinca Sándor Művelődési Központ színháztermé­ben rendeztek. Tegnap a vietnami fővá­rosban megkezdte munkáját a KGST Tervegyeztető Bi­zottságának 37. ülése. A ta­nácskozáson részt vevő ma­gyar delegációt Faluvégi La­jos, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Országos Terv­hivatal elnöke vezeti. Az ülé­sen a KGST-tagálLamokat a központi tervező szervek el­nökei képviselik, kivéve a román küldöttséget, amely­nek élén elnökhelyettes áll. Megfigyelőként részt vesz a tanácskozáson Laosz tervhi­vatali elnöke és Jugoszlávia hanoi nagykövete. Az ülés megnyitóján Pham Van Dong, a vietnami mi­nisztertanács elnöke, köszönt­ve a résztvevőket, megállapí­totta: az ülés bizonyosan ki­emelkedő fontosságú, hiszen a szocialista nemzetgazdasá­gok hosszútávú együttműkö­désének ad keretet. A KGST-n belül Vietnamnak, Kubának és Mongóliának nyújtott sokoldalú támogatás nem csupán az érintett or­szágok mihamarabbi felzár­kózását szolgálja, hanem fontos tapasztalatot ad a har­madik világ államainak a követni kívánt fejlődési út kiválasztásához, előmozdítva egyben az új, igazságos gaz­dasági világrend kialakítását. A tagállamok képviselői nevében Nyikolaj Talizin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, a Szovjetunió Állami Terv­bizottságának elnöke mondott köszönetét Vietnamnak a ta­lálkozó megszervezéséért. A KGST Tervegyeztető Bi­zottsága ma folytatja ülését. Növekszik az érdielkllődéis országosan az áUlaitfargalomi és húsipari várnaiatok koca- kihalyezési akciója iránit, s az idén január l-jéitől érvé­nyes, a kistermelők szem­pontjából előnyösebb sertiés- felvásárlásii árak máris érez­tetik ösztönző hatásiuikat. Az ÁTllaitfongjalmi és Húsipari Tröszt adatai szerint tavaly összesen 70 ezer kocáit fo­gadtak a {kistermelők — ez mintegy tízezerrel több a tervezettnél. S mi a helyzieit Somogybán? Erről és a kis­gazdaságok sentéshúsiterme- ,lésének helyzetéről, különö­sen a minőségi követelmé­nyeket kielégítő fejlesztésről rendeztek tanácskozásit teg­nap Kaposváron. A Latimca művelődési központ színház­termét zsúfolásig megtöltő haülgíaltóságot — mezőgazda­sági nagyüzemek vezetőit, háztáji áigázaitok irányítóit, kistermelőket, felvásárló és takairmányelőállító vállala­tok, illetve termelésszervező rendszerek képviselőit — Tóth Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese köszön­tötte, s üdvözölte a fórum vendégeit, köztük Váncsa Je­nő mezőgazdasági és élelme­zésügyi minisztert és dr. Gye- nesei Istvánt, a megyei ta­nács elnökét. Tóth Károly elmondta: azért várunk itöbb és jobb sertést a kistermelőiktől, mert elsősorban náluk gyorsulhat fel a termelés, a kisgazdasá­gokból viszonylag rövid idő alatt kerülhet ki több sertés­hús. Dr. Győri József, a me­gyei tanács mezőgazdasági és éMlmezósiigyi -osztályve­zetője vitaindítójában mél­tatta Somogy eredményeit, a gazdálkodás jövedelmezősé­gét befolyásoló tényezőket. Termelőszövetkezeti elnö­kök és ágazatvezetők, válilia- llaiti és intézményi igazgatók, illetve osztályvezetők, kister­melők mondták el tapaszta­lati példákkal ailátámasztott észrevételeiket a Ikisgaizdasá- gdk sertéshústermeléséről és a kapcsolódó 'tenyésztési, el­látási, felvásárlási kéndésék- rőli, a minősítés tapasztala­tairól. Váncsa Jenő a te­nyésztői kedv megtartásának, az ágiazat megbecsüléséinek fontosságáról, a háztáji gaz­Nyolcszáz vagon liszt Az egykilós lisztből ebben az évben nyolc­száz vagonnal csomagol­nak korszerű NDK- gyártmányú automata töltőgépen a Somogy Megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vál­lalat kaposvári nagy­malmában. A kétkiiós lisztet kézzel csomagol­ják — az idén összesen kétszáz vagonnal. A megye boltjain kívül Bu­dapestre is szállítanak a Somogybán őrölt liszt­ből. dáikodás jövedelemkiegészí­tő szerepéről szólít, majd mól- taitta asz elmúlt ötéves terv­időszak országios, ágazati eredményeit: öt év alatt 450 ezer tonnával nőtt hazánk­ban a vágóál la i-terix elés és elérte a tizenöt évvel ezelőt­tinek a kétszeresét Közben azonban feszültségek is mu­tatkoztak az ágazatban- — ismeretesek például a tar­tást drágító körülmények, a nemzetközi piacon tapasztalt elhelyezési gondok. Az idén életbe lépett -in­tézkedések nyomán jelentős előrelépés várható Somogy­bán is. Intenzív mezőgazda­ság nem létezhez állatte­nyésztés nőllkiül — ez épp olyan tenmiésizetes követel­mény, mint az, hogy a nagy­üzem kötelességszerűen integ­rálja, segítse a kistermelést, minit olyan tevékenységet, amely szervesen kapcsolódik az üzem gazdálkodásának egészéhez. A tanácskozás -résztvevői sok fontos kérdésre kaptak választ a minisztertől, s ezek hasznosításával közelebb ke­rülhet a cél: az ágazat előtt éliló feladatok teljesítése a kisgazdaságok hatékony köz­reműködésével. 'Erre uitalit összegezésében Tóth Károly, a megyei tanács- elnökhe­lyettese is. lA közélet | hírei Közös műsorterv Budapesten befejeződött a szocialista országok televízió és rádió szervezetei vezetői­nek értekezlete, amelyen az együttműködés további fej­lesztéséről, közös műsorak- cióknól tárgyaltak. A dele­gációk vezetőit szerdán fo­gadta Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. Magyar-lengyel megállapodás Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszter hazaérkezett Varsóból, ahol az ez évi -belkereskedelmi választék- csere és műszaki tudomá­nyos együttműködésről meg­állapodást írt alá Jerzy Joz- wiak lengyel belkereskedel­mi és szolgáltatási miniszter­rel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom