Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 26. szám

1986. január 31., péntek Somogyi Néplap 5 Mit jelent a „függőségi állapot?" TABLETTA NÉLKÜL A gyógyszerek mértékte­len fogyasztása világjelen­ség: egyre több szakember foglalkozik az öngyógyszere- zés veszélyeivel. Nálunk, Magyarországon is ugrássze­rűen megnőtt a receptre, il­letve a recept nélkül kapha­tó gyógyszerek forgalma. Már-unár életünk természe­tes velejárói lettek a tablet­ták, amelyek szinte váloga­tás nélkül ott sorakoznak a házipatikákban, ott lapulnak a táská'kben, az íróasztalok fiókjában, az öltözöszeikré- nyek polcán, s ha kissé ide­gesebbek, feszültebbek, fára­dékonyabbak vagyunk, gon­dolkodás nélkül bekapunk egy-két Eleniumot, netán Se- duxent. És fittyet hányva a körülöttünk, vagy a ben­nünk dúló viharokra, végez­zük tovább a dolgunkat. Ugyancsak a tablettáikat hív­juk segítségül, ha nem tu­dunk aludni, ha nem tudunk jókedvűen felébredni, ha ele­ve számítunk arra, hogy a kiadós vacsora után görcsbe rándül a gyomrunk, és ak­kor is, ha rosszétkű gyerme­künkkel nincs elég türel­münk megszerettetni az al­mát, a sárgarépát és a többi vitamindús étket. Mindezt tesszük annak tudatában, hogy semmi kárt nem okoz­hatunk általa. Nos, dr. Rajna Péter ideg- gyógyász, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosa ennek éppen az ellenkezőjét állítja: — Az ömgyógyszerezés sok­szoros veszélyt rejt magában. Köztudott, hogy az orvosok munkáját megkönnyítendő, az elmúlt években sok gyógy­szernél oldották fel a recept­írás kötelezettségét. Ezek két csoportba oszthatóik. Az el­sőbe tartoznak a láz- és fáj­dalomcsillapítók, a görcsol­dók, a heveny tünetek csil­lapítására szolgálók, az alta­tók, a nyugtatok, vagyis azok, amikre bármikor szük­ség lehet. A másik csoport­ba pedig az úgynevezett ve­szélytelenek, az ásványi sók, a vitaminok sorolhatók. — A legtöbb gond az első csoportban lévőkkel van, mert a számadatok azt mu­tatják: tonnaszámra fogynak el a patikákból azoik is, ame­lyek olyan hatóanyagot tar­talmaznak — kodeint, ibarbi- turátot, fenacetint, brórnot —, amelyek nagy mennyiség­ben, folyamatos, de nem el­lenőrzött szedés esetén egy­általán nem veszélytelenek. S nem csak azért, mert szer­vi — a májat, az idegrend­szert — károsító hatásuk bi­zonyított, hanem mert a gyors, a jótékony hatást ér­zékelve a beteg könnyen hozzászokhat és — egyre in­kább növelve az adagokat — végül eljuthat oda, amit mi orvosok függőségi állapotnak nevezünk. Azaz: tabletta nél­kül létezni sem tud már. — Az ide vezető utat még gyorsítani is lehet a nagy­hatású — csak receptre kap­ható, ugyanakkor az egész­ségügyi hálózatból megfogha­tatlanul kiáramló — készít­ményekkel. Ilyen a Seduxen, az Elenium, az Eunoctin, a Tardil, a Noxiron, amelyek­nek ugyancsak bizonyított a túlfogyasztása. Azt pedig már felsorolni is lehetetlen, hogy az emberek, mindeze­ket milyen kombinációkban tömik magukba. Közben pe­dig nem veszik, nem is vehe­tik észre, hogy a tartós tü­neti kezeléssel többet árta­nak, mint használnak. Elsősorban a lelki beteg­ségek öngyógyszerezéssel történő félrekezelésével lehet tömegesen találkozni. A re­cept nélkül beszerezhető gyógyszerek fogyasztóinak nagy része pszichoszomati­kus betegséggel — gyomor­fekéllyel, bélgyulladással, rendszertelen szívszúrással — 'küszködik, esetleg ke­délybeteg. Ha fizikai fájdal­mat érez, számolatlanuL nye­li a fájdalomcsillapítókat, a nyugtátokat. És mit ér vele? Kikapcsolja szervezetének vészcsengőjét. Ugyanis a bel­sőfeszültségek fiziológiai tü­neteinek jelző szerepe van. Idejében figyelmeztetnek a mélyebben meghúzódó ba­jokra. Hangsúlyozom idejé­ben, de csak addig, amíg maguk az érdekeltek rossz beidegződésből, divatból, ké­nyelemből a tablettákkal le nem nyelik a segítségért ki­áltó üzenetet. László Ágnes T elepülésfejlesztés, településpolitika Húsz évvel ezelőtt néhány zakemberen kívül aligha zámíthatott volna érdeklő­ére az urbanizáció jelense- eit elemző mű. Akkoriban a árosiasodás vagy a falvak ejlődése, helyenkénti vissza- ejlesztése és mindezek kö- etkezménye többnyire a zépirodalom és a szocioló- ia művelőinek publikációi­éi vált ismertté az olvasó lőtt. A társadalmi és a gaz- asági élet lényeges válto- ására volt szükség ahhoz, ogy a települések fejlődése figyelem középpontjába erüljön. A hatvanas évek közepe- 51 és nem sokkal később, az j gazdasági mechanizmus evezetése után nagyobb sídül etet véve, addig soha em látott mértéket öltött az pítkezési kedv. Bár különo- ;n ami a lakások építését leti, az állami és a magán- rő között megfordultak az rányok, a folyamat ma is irt, s várhatóan a jövőben sm törik meg. A felépült íolgáltató, egészségügyi, lűvelődési intézmények untén több évtizedre szé- ítik vagy csúfítják el egy- gy település arculatát. Az építészet és az állam- 'azgatás egymásra utaltsa- át nem tegnap ismerték fel. . tapasztalatok azonban azt ízonyították, hogy anyagi 5 szervezeti okok miatt rit- án találkoztak az érdekek, öcögött az együttműködés. ,z ellentmondások és az ér- ekellentétek feloldása nem élkülözhetbe a politikai esz- özöket. A nézetek azonban emcsak akörül polarizálód­ik, hogy kinek — az épí- jszeknek vagy a tanácsi ap- arátus tagjainak — legyen öntő szava a városok és a ilvak képének megformálá­sban. A lakosság, képvise­li közreműködésével, kü- inféle választott testületek­en és személyesen, a soka­idé fórumokon mind na- yobb beleszólási jogot kért iagának. Mikor és meddig jgyen a főszerep az építé­seké, és az államigazgatás ezetőié, hol, miben, milyen öntési jogosítványokkal jphet színre a nagyonis he- jrogén közvélemény? Ezek kérdések ma még aktuá­lsabbak, mint tegnap vol- ik.' Kőszegfalvi Györgynek a ossuth Könyvkiadónál meg­jelent Településfejlesztés, te­lepüléspolitika című kötete több oldalról közelítve vála­szol az említett kérdésekre. Világosan érzékelteti, hogy a településpolitika kapcsán nem dogmáról, hanem vál­tozatokról van szó. A dönté­sek azonban nem odázhatók el, mert azt jobb esetben is egy-egy település lakossága sínyli meg. A szerző, szám­ba veszi a településfejlesztés eredményeit és problémáit. Ezen belül értékeli a hetve­nes évek településfejlesztésé­nek politikáját, s rámutat a fejlődés (fllentmondásaira, a ma is érzékelhető feszültsé­gek forrásaira. A továbbiakban a magyar településrendszer fejleszté­sének lehetőségeit, feladatait ismerteti, s ezzel kapcsolat­ban bemutatja a nemzetközi tapasztalatokat is. Végül pe­dig külön fejezetben foglal­kozik azzal, hogy az 1984. január elsejével bevezetett közigazgatási reform és az új választójogi törvény nyo­mán a lakosságnak milyen szerepe van és főként milyen lehet a településfejlesztés­ben. P. Gy. Művészeti szemle 1986 Bemutató' sorozat A megyei tanács művelő­dési osztálya, a KISZ me­gyei bizottsága és a megyei művelődési központ az idén is lehetőséget biztosít arra, hogy a nem hivatásos együt­tesek összemérjék tehetségü­ket, felkészültségüket, maguk és a közönség örömére. A somogyi művészeti szemle idei rendezvénysorozata is arra hivatott, hogy ösztönöz­ze az amatőr művészeti te­vékenységet. A bemutatókat a következő kategóriákban hirdették meg: énekkar, ka­marakórus, szólóének, szóló- hangszer, kamarazene, nép­zene, néptánc, hagyományőr­zés, színjátszás, bábjáték, vers- és prózamondás, köny- nyűzene, pol- és folk-toeat, illetve egyéb (paródia, jazz- balett, pantomim stb.). Kaposváron, az iskolatípu­sonkénti bemutatók február 22-én kezdődnek a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. A városkörnyék-körzeti bemu­tatókat Samogygesztiben, Igáiban és Nagyberkiben rendezik február 23-án, már­cius másodikén és március 9-én. A területi rendezvényt Nagybajomban tartják már­cius 23-án. A legjobb diák- produkciókat meghívják a diáknapi gálára, április 27- ére. A somogyi művészeti szemle helyszínei lesznek majd a területi bemutatókon a barcsi, a boglárlellei, a nagyatádi, a csurgói, a fo- nyódi, a tabi, a marcali, a siófoki művelődési közpon­tok, illetve a kaposvári if­júsági ház. A területi bemu­tatók március nyolcadikén Barcson kezdődnek, kilence­dikén pedig a boglárlellei Vi- kár Béla Művelődési Köz­pontban vetélkednek az ama­tőr művészeti ágakban tevé­kenykedők. A legjobbak a megyei amatőr gálaműsorra is meghívást kapnak. A te­rületi bemutatókon szakava­tott bírálóbizottság értékeli a teljesítményeket, és taná­csokat is ad. A színvonal sze­rint arany, ezüst és bronz fokozatú oklevéllel jutalmaz­hatják az együtteseket, szó­listákat. Víg poétái szó dicsérte Fársángot, mely kiindulva Budáról Fejérvár és Veszp­rém útvonalán Tihanynál ál- taljött Somogyba: „Kipihen­vén magát, másnap késő reg­gel Megindult Kapósba pa­rádés sereggel.” Hinnünk kell a szónak, hiszen Csoko­nai Vitéz Mihály verselt így. Megszépülő vénlány, ama Dorottya napjai következnek megyeszékhelyünkön. A har­sonásak már az ünnepet zengték a héten; egy-egy osz­lopon kiszefoábút hintázítatott a szél. A farsangi ünnepség- sorozat a népművészet jegyé­az irodaiam is ünnepel 'majd, Berzsenyi Dánielt, Takáts Gyulát állítva homloktérbe. Csurgóról, a Csokonai mű­velődési központból kaptunk meghívót Morvay László gra­fikusművész és tanítványai Bodnár Imre, Temesi Péter — kiállítására, melyet Rét- falvy Sándor szobrászművész nyit meg ma 18 órakor. Köz­reműködnek a zeneiskola ta­nulói is. A kiállítás fébruár kilencedikéig tekinthető meg hétköznapokon 8—12, illetve 13—17 óra között, munka­szüneti napokon pedig 10-től 13 óráig. ben kezdődik, mégpedig ran­gos eseményekkel. A közön­ség úgyszólván az egész or­szágán ismerte — képer­nyőn is szerepelt — táncos lábú, karádi Horváth Jánost, a népművészet mesterét. Szombaton a kaposvári Ki­lián György Ifjúsági és Út­törő Művelődési Központban 10 órakor kezdődik a róla el­nevezett második megyei gyermek néptáncszói ista ver­seny. Tizenöt órára tervezi a zsűri a díjkiosztást és a gálaműsort. Vasárnap ugyanitt az éne­kes-zenés szólisták versenyét rendezik meg: a Hajlik a meggyfa című vetélkedőjük má'f hagyományos program­ja a farsangnak, melynek eseményei a jövő héten to­vább zajlanak vígsóggal, de a szellem fényével is, hiszen „Csak egy ugrás” in­nen Iharosberóny, ahol szom­baton délelőtt 11 órakor a Lencse színpad lép fel, a gye­rekeknek ajánlva Péter szol­ga királysága című mesés produkcióját.” Nagyatádon, a Gábor Andor Városi Mű­velődési Központban szomba­ton a fiataloké a ház: 16 órától fantasztikus filmet nézhetnek videón, aztán a Játékújság következik. Eb­ben fejtörők, totó, párosító játékok szerepelnek. Nem­csak egyénileg lehet verse­nyezni, hanem kisebb közös­ségek is nevezhetnek. A leg­jobb eredményt elérők kö­zött jutalmakat osztanak. A vetélkedőt videodiszkó kö­veti. Felvételünkkel a megye múzeumait ajánljuk hétvégi programként. A hivatás szere te te átsegített a nehézségeken R i ppl - Rónai-fest mén yeken láttam ilyen foteleket, szép vonalú támlásat, amely úgy ringatja a benne ülőt, mint egy hajó. A közelében köny­vespolc-szigetek, ahonnan egy regényt emel le Zaho- ránszky Andrásné, a legtöb­ben úgy ismerik: Szabó Margit vezető műtősnő. A nyár óta nyugdíjas. Kutyusa a vendég körül dörzsölőzködik, majd vissza­fekszik a helyére, de előbb kinéz az ablakon. A házi­gazda szeme is a kinti vi­lágra néz. Révfülöpre gon­dol. „Mikor mehetünk már ki a tavaszba, a nyárba, az őszbe, a túlsó partra, ahon­nan a hegyek füzére közt a fon.yódi hegyet tükrözi a tó...” Zahoránszky Andrásné Szabó Margit a négy polgá­ri után 1948-ban iratkozott be a kaposvári ápolónőkép­zőbe, s ötvenöt éves koráig az egészségügy szolgálatá­ban állt. — Erre a pályára készült vagy csak ötletszerűen dön­tött úgy, hogy az egészség­ügyben fog dolgozni? — Erre a pályára készül­tem. Talán nem mondtam ki sosem, de már kisgyerek koromban olyan játékokkal kötöttem le magamat, ame­lyek mutatták: ezen a pá­lyán találom meg, amire vágyom, amire leginkább képes vagyok. Az ápolónő- képzősök munka mellett ta­nultak, miután megszűntek az apácarendek, 1952-ben az ápolónőképzőban végzett fia­talok zöme vezető beosztást kapott. Kevés volt a szak­képzett egészségügyi dolgo­zó. Zahoránszkyné Szabó Margitot a mai baleseti se­bészeti osztály elődje, az or­topédia osztályvezető fónő- vérének nevezték ki. — Dr. Farkas Sándor volt az első osztályvezető főor­vos, aki mellett dolgoztam. Tanított bennünket az ápo- lónőképzőben, lestük minden szavát: nagyszerű ember, ki­váló pedagógus és orvos volt. A hiányzó szakkönyve­ket nagyszerű bemutatókkal igyekezett helyettesíteni. hogy mindent megtanulhas­sunk, ami fontos. Frontse­bészként sok tapasztalatot szerzett a baleseti gyakor­lathoz is. 1958-ban munka mellett elvégezte a műtösasszisz- tens-képzőt. Akkor már dr. Bodosi Mihály volt az osz­tályvezető főorvosa, az orto­pédia pedig átalakult bal­eseti sebészetté. — Mi változott a munká­jában ? — Az osztály átszervezése nem okozott gondot, hiszen az élet megtanított arra is, hogy a baleseti ellátásban helytállhassak. Akkoriban pedig nem is volt ennyi baleset. 1960-tól 1985-ig vezető műtősnő. A műtét „parancs­noki” karában volt a helye. — Nem volt ismeretlen feladat ez sem, hiszen ko­rábban is sokat bejártam a műtőbe, segítettem, amikor szükség volt rám. — Mi a dolga, feladata a vezető műtősnek ? — Amikor elkészül a mű­téti program, annak alapján gondoskodunk a szükséges műszerekről, biztosítjuk a sterilitást. A beteg, amikor bekerül a műtőbe, többnyire már nem érzékeli környeze­tét, orvosát előre megismer­hette, de velünk nem talál­kozik, hiszen a kezelésben már nem veszünk részt. Tehát hálát nem is érez­het a gyógyuló beteg mind­azok iránt, akik közremű­ködtek az operációnál. — Női szakma ez? — Az évfolyamunkon csu­pán egy fiú tanult műtőasz- szisztensnek. Női pálya, hi­vatás ez. Nekünk, nőknek megvan hozzá minden ké­pességünk, hogy helytáll- junk. Mivei fizikailag is na­gyon megterhelő ez a mun­ka, sokat segítenek a mű­tősfiúk. Az ügyeletek válla­lása sok lemondást követel mindenkitől. — összeszámlálhatatlan, hogy hány műtéten vett részt mint vezető műtősnő. De van-e emlékezetes esete? — Az első szívműtét mély nyomot hagyott bennem. Egy fiatalémber balesetet szenvedett. Bodosi főorvos úr nyitotta föl a mellkast: akkor derült ki, hogy meg­sérült a szívburok. Újra­élesztése után csodálatos ér­zés volt, hogy újra dobog a szíve. Jánosnak hívták: föl- gyógyült. Próbára tevő feladatok, állandó tanulás. Dr. Tóth Károly osztályvezető főor­vos oldalán a mai, legkor­szerűbb műtéti eljárásokat sajátította eL — A hivatás szeretető na­gyon sok nehézségen átsegí­tett. Horányi Barna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom