Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-29 / 24. szám
1986. január 29., szerda Somogyi Néplap 5 Az oktatási törvény korszerűsítése Ismeretes, hogy az ország- gyűlés múlt évi tavaszi ülésszakán új oktatási törvényt fogadott el, amely a jövő tanév kezdetén lép majd életibe. A törvény előkészítésének időszakában a Művelődési Minisztérium kikérte a pedagógustársadalom véleményét a készülő javaslatról, és a szakmai viták alapján átdolgozott tervezet került január végén a Minisztertanács, illetve áprilisban a parlament elé. Mint minden csoda, vagy minden nagy újdonság, ez is csak három napig -tartott ; néhány alkalommal cikkeztek róla az újságok, aztán gyorsan, lekerült a napirendről, mielőtt a közvélemény megtudhatta volna, hogy az 1985. évi I. törvénynek mi a lényege, jelentősége. Mi tette szükségessé az új törvény megalkotását? Mindenekelőtt a lendületes -társadalmi fejlődés. A legutóbbi magas szintű szabályozás, az 1961-es III. törvény óta negyedszázad telt el, ezalatt sok-sok kiegészítő-módosító rendelkezés látott napvilágot — nem mindig a törvény rendszerébe foglaltan —, ám ezek nem határozták meg a pedagógusok, a tanulók és a 6zülők jogait és kötelességeit, sem az oktatási intézmények irányításának elveit. A mostani jogi rendelkezés egyik gyakorlati feltétele a közoktatás és a felsőoktatás tavaly elfogadott programjának, amely a következő két évtizedre szabta meg a fejlődés irányát. Az új törvény a maga sajátos eszközeivel számottevően Kőművesek, festők vették birtokukba nemrég a bala- -tomszemesi művelődési házat. A felújítási munka során kifestették a helyiségeket és elvégezték a tetőszigetelést. A munkát a színpad padozatának, valamint a vizesblokknak a felújításával folytatják. Ezenkívül társadalmi munkában készül egy kondicionálóterem (ezt hamarosan átadják). A könyvtár hagyományos tevékenysége mellett a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalattal közösen videokazettát is kölcsönöz a helybelieknek, s ha igény van rá, készségesen tart vetítéseket. Rendszeresen találkoznak a nyugdíjasklub tagjai, és eredményesen dolgoznak a honismereti szakkörök. A téli estéken színesebbé vált az élet az ifjúsági és a diákklubiban. A fiatalság otthona mindennap nyitva tart és sokféle programot kínál. (Vetélkedőket rendeznek, zenét hallgatnak, videóznak, közös kirándulásokon vesznek részt.) A helybeli tánccsopo-rt is rendszeresen próbál, szerepel, legközelebb e hét szombatján tartanak táncházat. Gondolnak a gyermekek szórakoztatására is — ezt bizonyítja az a hirdetmény, amely a Bóbita bábegyüttes február 7-i vendégszerepléséről tudósít. Látrány nemrég nagyszabású kórustalálkozó színhelye volt (15 somogyi énekkar adott emlékezetes műsort), és nem múlik el hét, amely nem kínálna valamely érdekes kulturális programot. A művelődési házat Látrányban is felújították. A többi között korszerűsítették a fűtést, elvégezték a tetőszigetelést, és rendbe tették a ház udvarát. Nagy létszámú nyuigdíjasklub működik itt, valamint egy változatos repertoárú népdalkör, amely nemrég az országos minősítő versenyen bronz fókozatot ért el. A népdalkor a látrányi citerazene- karral közösen készül a tavaszi művészeti szemlére. Nemcsak sok nyugdíjas, hahozzájárul a fejlesztés útjában álló akadályok elhárításához. A 166 paragrafusból álló jogszabály tartalmazza az egész nevelési és oktatási struktúrára, és annak irányítására vonatkozó legfontosabb szabályokat, ezenkívül szól a tanítás demokratizálásánál, a tanulók, a nevelők, a szülők jogairól,, kötelességeiről, az iskola és a társadalom közötti kapcsolatok alakításáról. Mindezt a jog eddig nem szabályozta. Arra persze nem vállalkozhatunk, hogy részletesen ismertessük a törvény előírását, csupán a korábbi szabályokhoz képesít újdonságnak számító rendelkezések közül utalunk a fontosabbakra. A fogyatékos tanulóikat nevelő intézmények — amelyeket a jelenlegi szabályozás „gyógypedagógiai intézmények” megjelöléssel foglal össze — ezentúl szervesen beépülnek az alap-, illetőleg a középfokú iskolák rendszerébe. A továbbképző iskolára ma már nincs szükség, mivel a középfokú továbbtanulásira jelentkezők száma nagyjából megegyezik az általános iskolát végzettekével. Megszűnik az állami zeneiskolák bizonytalan jogi helyzete, mert ez az alapfokú művészetoktatási intézmény ezentúl az alapfokú oktatás rendszerébe illeszkedik be. A közoktatás fejlesztésének tavaly elfogadott programja a pedagógiai tevékenység javításának egyik lényeges biztosítékát az intézmények szakmai önállónem — szerencsére — sok fiatal is lakik a faluban, ők a diák-, illetve ifjúsági klubban találkoznak a téli estéken. Mintegy 20 éve tevékenykedik Fonyódon a fafaragó- szakkör s a megyeszerte ismert citerazenekar. (Bala- tonfenyvesen az általános iskolában 2 citerazenekar is működik, tehát az utánpótlással sem lesz gond.) Csaknem 200 tagja van a bélyeg- gyűjtők helyi szervezetének (köztük nagyon sok a fiatal) — ők kéthetente találkoznak a művelődési házban.. Itt a téli hónapokban német nyelvtanfolyamot is szerveztek s a fonyódi iskola napközisei számára gyermekklubot hoztak létre. Most kezdte meg munkáját az iskolásokból toborzott gyermekszínpad és első szeA levél, amely az aznapi újsággal együtt repült a tornácra, félbolydította a családunk életét. Hogy Ácsi Viktor a félkarú postás nem tulajdonított neki jelentőséget, nyilvánvaló volt, hiszen a feladó helyén egy elmosódó pecsét szerepelt. Anyám odatartotta a szeme elé, és úgy bogozta: — Járási áfész ... fi föltépett borítékból egy egyszerű levélke bukkant elő: „Értesítjük, hogy a járási tojásversenyen, az egyéni átadók közül, ön szállított le legtöbb tojást. Az áfészünk vezetősége ezért nyereményben részesíti. Díja egy Csepel típusú női kerékpár.” Aláírás, kelt stb... Anyám összecsapta a kezét, édesistenem, nyertünk ' egy biciklit... A levél hátoldalára valaki kézzel odaírta: „Kedves asz- szonyom, kérjük, jövő szerdán reggel nyolc órára fáradjon be az . áf észközpontunkba a nyereményért”. Micsoda örömmel és tervezságának növelésében látja. A törvény most a szakmai önállóságot nemcsak alap- elvként deklarálja, hanem annak tartalmát és megvalósításának feltételeit is meghatározza. Fontosnak tartja az új törvény az iskolai diákönkormányzat kiépítését. Általában újdonságnak számít az a tizennégy paragrafus, amely a .tanulók jogait és kötelességeit veszi számba. Erre korábban nem volt példa. A szakemberek tapasztalatai és vizsgálatai alapján a tankötelezettség — hattól tizenhat éves korig — kezdetének időpontját nem naptári naphoz, hanem a gyerek fejlettségéhez kötik, vagyis tekintetbe veszik az eltérően fejlett gyerekek tanításának gondjait, és a tankötelezettség végső időpontját is rugalmasabban állapítják meg, mint a korábbi előírás. Régóta ismert a magyar jogban a külföldön szerzett bizonyítvány, vagy oklevél honosítása. Ennek, valamint a külföldön folytatott résztanulmányok beszámításának átfogó szabályozására most első ízben kerül sor. A törvény persze csak jogi keret a magyar oktatásügy továbbfejlesztéséhez, a paragrafusok előírásaiba a közoktatás katonáinak kell életet vinniük — a szülők, a társadalom hathatós közreműködésével. Tehát végül is mindannyiiunkon múlik, hogy iskolaügyünk helyzete miként alakul az ezredforduló felé siető években. szeti szemlén — a középiskolások ki'sszínpada. Eredményesen dolgoznak a nyug- díjasklub Balatonfenyv-esen és Fonyódon egyaránt és sok közös programot szerveznek. A művelődési ház dolgozói a művészeti szemle előkészítésén munkálkodnak, hiszen Fonyódon rendezik a regionális bemutatót. Már megkezdték a nyári programok szervezését is. Májusiban adják át a 2 millió forintos költséggel felújított Nyári Galériát, és szervezik a fonyódi helikon elnevezésű költőtalálkozót is. Erre az alkalomra megjelenik a Fonyódi Helikon című kisantológia, s ezzel együtt a múlt évben itt rendezett vidéki kulturális folyóiratok főszerkesztődnek tanácskozásának anyaga. getéssel telt el az a hét! Ezután biciklivel járunk majd boltba, néha 'megkapom majd az iskolába is. Egyik héten én mosom, súrolom, a másik héten Kisjcmcsi, az öcsém. Biciklizni ugyan nem tud, de hát dolgozzon előre, egyszer majd csak megtanul. Anyánkat mindössze az ejtette kétségbe, hogyan is hozza haza a. nyereményt. A poros kisváros, ahová el kellett vonatoznia a kerékpárért, huszonöt kilométerre esett ß falunktól. Még az iskolai földr.ajztérképet is előkaptam, s vastag irónnal jelöltem meg, hogyan kell majd hazabicikliznie. Aznap hajnalban ötször is elmagyarázta: öt vödör táp, öt vödör kukoricadara. KiCsillagvirág és stilizált bimbó Otthon ül, a dombgerincen futó utcasoron, tágas családi házában; három ujja között csöppnyi cseresznyemag. Óvatosan, finom vágásokkal alakulnak a mag domború hátán a formák. Az apró munkaszobában hivalkodva terpeszkedik a vadonatúj Hitachi magnó: kell a zene, a naphosszat nyújtózó csendet nem szereti. Pedig állandóan szembe kell néznie vele. Czinke Imre negyvenévesen rokkant- nyugdíjas. Agyműtétje után „szobafogságra” ítéltetett. S mi maradt a nagyközség és a gyár zajától, embert alakító mindennapjaitól távolra szakadtán, a Széchenyi utca csöndjében? A fák ágain tornázó napfény, a ház körül a kert és a fara- gókés. Ennek könnyű súlya, s az éles penge-barázdálta formák töltik be napjait. Faragása rendkívül tömör. A buja indák között csillag- virák, forgó páva, háromszögletű levél, és „találmánya”, ,a stilizált bimbó. Ösztönös formaérzékkel szokatlanul mélyen és sűrűn viszi fára motívumait. Egyéniségéhez a kis forrnák állnak közelebb: legnagyobb méretű munkája egy fűszertartó. Faragott dobozai, elefánt- csontba, szarukürtbe remekelt mintái dísszé alakítják a csupasz felületeket, a nécserélni a sóderesedényt, kétórásként friss víz, aztán szaladt a vonatra. Hogy munkánkban még inkább megbizonyosodjék, a nyárikonyhába zárta a fűzős bőrlabdánkat, nehogy ez eltérítse eszünket a tyúkoktól. Végeztük is mi szépen a munkát, lépkedtünk a vödrökkel a káráló tyúkok között, hordtuk a vizet, meg-megijeszt- ve egy-két szárnyast. Hanem amikor délelőtt dolgunk betelt, Kisjancsi elkezdte a dolgot forszírozni: — Elő kéne varázsolni a labdát... Gondolatot követte a tett. Létrán felmásztunk a nyárikonyha padlására, s ott egy kenyérsütő lapáttal felemeltük az öreg padlásdeszkát. Kisjancsira várt a feladat: pi iparművészet hagyománya szerint. Olyik, mintha veretes csipke volna. — Apám a világháború előtt sodródott Somogyba Sátoraljaújhely környékéről. Én már Mernyén születtem, s Tabon nőttem föl. Amikor a katonaságtól megkaptam az „obsitot”, néhány hétig itthon pihengettem. A szőlőbe jártam gazolni. Akkor vettem egy szép szál körte- fadeszkát, idős bácsi kótyavetyélte el száz forintért. Mit kezdjek vele? Faragni kezdtem rá. Régi könyvekből lestem el a mintákat, kovácsoltvas erdélyi kapu- pántok díszítéseit, velencei csiipkemintát másolgattam. Az iskolában szerettem rajzolni, értettem is hozzá, s ez szépen kamatozott, öt évig faragtam azt a deszkát. Jó iskola volt. Azóta hozzá nőtt a fa, a díszítő faragás. — Apám egyszer behívta Nagy Ferencet, nézné meg mit lehet kezdeni ezzel a aláereszkedni a konyhába, majd a labdát kidobni, aztán uccu neki... Úgy is történt. Egy ruda- Zókötélen csüngve engedtem le: — Lassan, úgy, kicsit... lassan — kiabálta, s egyszerre csak leérkezett. Abban a percben óriásit üvöltött, bömbölve bőgött odalent... — A tojás! — habogta fölfelé, s haragján a félelem megannyi árnyéka fészkáló- dott. Egyenesen egy vödör tojásba engedtem bele. Most már mindegy volt. Kidobta a labdát, a tojást felhúztam, utána meg Kis- jancsit. Át is futballoztuk a délutánt nagyvídáman. fiúval? Feri bácsi forgatta, forgatta amit csináltam, s azt mondta: „Gyakoroljon csak a gyerek!” Hát gyakoroltam rendesen. Templomokban, múzeumokban nézegettem, hogyan munkálták meg a fát; könyveket forgattam, szobrok után kutattam. Egyszer csak megérez- tem: ha kezembe veszek egy fát, mit kell rá faragni. Azóta nem tudok szabadulni tőle, de nem is akarok. A szakmája: szerszámkészítő lakatos. Kilenc évig dolgozott Siófokon, a Ma- hartnál. A sólyatérben volt dokkmunkás, lakatos. Munkahelyén kapta az első komoly megbízást: faragja ki a balatoni öreg hajók kecses, szép formáit. Nagy buzgalommal látott hozzá, s keze alól olykor egy-egy doboz is kikerült. De a bejárás — Tabról — nagyon fárasztotta. ötkor kelt, s este fél nyolcra ért haza. Otthon, a Videotonnál próbált szerencsét, több ideje maradt így kedvenc időtöltésére. Itt érte betegsége, és a leszázalékol ás. — Nem hiányzik a csengő-bongó műhely — mondja — és az akadékoskodó művezető. Faragok. Ezzel telik az időm... Már a műhelyben sem a nagy reszelőt, hanem a kis ráspolyokat szerettem, s talán azért vonzódom az apró formák iránt. A cseresznye- vagy barackmag faragásánál nincs szálirány, engedelmeskedik az anyag. Ezért is kedvelem. Már 19 éve forgatom- a kést. de úgy érzem, ezután jön a Anyánk este kerekezett be fáradtan a nyereménnyel. Csillogott-villogott a szép fekete kerékpár, biztatott is bennünket édesanyánk próbára. Kinyitotta a nyárikonyhát. Nagy meglepetésére Frici, a macskánk futott ki nyakig tojásosán. — Mi történt? — kiáltottuk színlelve. Anyánk körbejárta a konyhát. Okos nyomozó módjára mindent megszemlélt, majd odahívott bennünket: — A macska volt a tettes, összetört egy vödör tojást. Látszik is lábnyoma a falon. Odanéztünk, hát Kisjancsi tojásos lábamaszatolása tényleg ott volt. Ahogy azonban a nyereményre nézett, amely mellett állt az öcsém szemlesütve, megengedett a szíve: — Az lesz a büntetése, hogy nem ülhet biciklire. Igaz, nem is macskának való... Békés József P. Kovács Imre Mozgalmasak az esték Szakkörök, klubok, „helikoni" tervek replésére készül — a művész. A. java. Csupor Tibor EGY VÖDÖR TOJÁS
