Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 20. szám

4 Somogyi Néplap 1986. január 24., péntek BRIGÁD A MELEGEDŐBEN Lyukas Ösztönözzön jobb munkára Készülő új építési jogszabályok a kesztyű A Bombái brigád nevét so­kan ismerik, hiszen régóta részt vesz a megyeszékhely lakásépítési programjában. A nyolctagú brigád nemrég az Április 4. utcában verte föl a tanyáját. A nehezen in­duló építkezés kezdetétől itt vannak, s hosszú ideig ez lesz a munkaterületük. A melegedőben hatodma- gammal szorongunk s kérdé­semre — hogy megy a mun­ka — előbb viccel próbálják elütni a választ. Bombái Gyula, a brigád vezetője azonban rendre inti őket, s később már hiába is monda­ná, nincs kedvük viccelődni a többieknek. — Itt mindenkinek szem «előtt vagyunk, és sokszor hal­lottuk már mi is, hogy lassan megy a munka. Íme, itt a szemléletes példa — kez­di a brigádvezető —, pedig nem a mi hi­bánk, hogy olyan sok a föld alatti, a kevésbé látványos munka. Csatornázunk, csö­veket cserélünk, és még szá­mos olyan munkát végzünk, ami nélkül nem lehet elkez­deni az építést. — Azt is mondd el — veti közbe Rosta Árpád, aki ed­dig csak magában morgoló­dott —, hogy lassan már csak a lapátnyelet ismerjük, de a szekercét nem, mert szakipa­ri munkát nem sokat végez­tünk. — Ne mondd ezt — csitít- ja a főnöke —, hiszen arra szerződtünk, hogy mint komplex brigád a kapcsolódó munkákat csináljuk meg. Te is jóváhagytad. Tudja — for­dul felém — jó néhány éve Veszprém előtt a vonatról is jól látjuk az ösküi kör­templomot, de a megszám­lálhatatlan emlék közül csak azt említjük, amelynek képét mindnyájunknak őriz­ni kellene. Északra fordulva, a Rába partján, a megejtően szép Rábaszentmiklós szo­katlan, karéj os tagozású temploma (XII. század). Alaprajza a lóhere levelei­nek elhelyezkedéséhez ha­sonlít. Sopron előtt Hideg­ség nevét említjük. Nehéz megmondani, miért nevezi az építészettörténet „igény­telen falusi templomnak”, hiszen szentélyének a XI— XII. századi festményei ha­zánk legrégibb középkori freskói. Nyugati határunk­ról Velemér XIII. századi téglatemploma nem csupán festői fekvése, harmonikus tagoltsága miatt érdekes — a neves Aquila János fest­ményeivel is ékes. Aquila pedig példája annak, hogy olaszos műveltsége nem gá­tolta a magyar szokások, vi­selet és ikonográfia megörö­kítésében. Egyik legszebb kora gótikus épületünk a ve- leméri. A Zala völgyében Kallósd inthet megállásra. Egregy Hévízzel határos, s a középkori falura csupán temploma emlékeztet, de pá­ratlan építészeti kultúrával. Ahogy közeledünk a rend­kívüli egyszerűségével, köz­vetlenségével megragadó XIII. századi templomocská- hoz, már vonzzák szemünket a templomhajó és a torony arányai, s közelében, mintha csak nyújtóznunk kellene, hogy tetőgerincét elérjük. Aztán fölfelé tartva a fie­gyen, szőlők és kukoricások már, hogy együtt dolgozunk. Csak beszélnek, de ha kell, megfogják a munka végét. A brigád mások szószólója Csirzó István megfontoltabb, idősebb ember. Indulatok nélkül folytatja fiatalabb tár­sa mondókáját. — Az a baj, hogy amióta itt vagyunk, egy kicsit mos­tohagyerekek lettünk. Itt van a szomszédunkban például egy faház. Ez a szociális épü­let, de egyelőre még csak a neve az. Tágasabban lennénk ott, de nincs fűtés, nincs mo-. sakodási lehetőség és bár hely lenne, az ebédért is a kórházba kell járnunk. Ígé­retet kaptunk, de hogy mi­korra lesz belőle valami... — Védőitalt, vagyis teát is még csak egyszer kaptunk — panaszolja az egyik fiatalabb brigádtag. — És nézze a csiz­mám! -A sajátomat hordom, mert a gumicsizmába hiába veszek föl három zoknit, ak­kor is fázik benne a lábom. — Ez az előírás — vet véget a panaszáradatnak a brigád­vezető. — Mint ahogy az is, hogy védőkesztyű is csak ad­ható, de nem kötelező. Hiába mutatod a lyukas kesztyűdet — szól oda a szemben ülőnek —, ez nem tartozik a kötele­ző munkaruhák közé. Így között, visszatekintve rá egyre nő a táj fölé, s Fülep Lajos szavaival: „átformál, felemel, s magával együtt remekművé tesz egy vidé­ket, akárcsak a segestai gö- röm templom a maga kör­nyezetét.” Az egregyi temp­lom nem szegényes mása a román kor nagy remekei­nek, hanem kőbe testesedett formája az árpádkori ma­gyar falu jogi helyzetének, művészi ízlésének, technikai tudásának, hitének, társadal­mi és anyagi adottságának. Egy újfajta építészettörté­netben bizonyosan több megbecsülést kapnak az olyan „igénytelen emlékek” is, mint a pompás freskók­ban bővelkedő Pécs közeli cserkúti (XIII. század), a parányi hetvelyi éótikus (XIII. század), a mecsekná- dasdi, ugyancsak freskóma­radványokkal ékes templom. S hogy az országban bejárt kört egy XII. századi hat­karélyos _kerek templommal z árjuk, nevezzük meg a Ma­kó közeli Kiszombort. szavaztátok meg, tehát nem kell reklamálni. Visszatérve a télre: bizony, a saját bő­rünkön érezzük és a pénztár­cánkon is, hogy ilyenkor ne­hezebben megy a munka. Amit a melegedőben töltünk, levonják a munkaidőből. Jobb lenne, ha pyáron dol­goznánk hosszabb munkaidő­ben és ilyenkor kevesebbet, hiszen ha komoly hideg van, nem lehet egész nap kinttar­tózkodni. Már vége felé járunk a be­szélgetésnek, mikor a brigád két másik tagja is betoppan. Hallva miket mondtak a töb­biek, egyikük megjegyzi: — Azzal még semmi sem válto­zik, hogy panaszkodtak, meg akinek nem tetszik valami és szól is emiatt, könnyen oda­vetik, hogy akkor keressen más munkahelyet. Én 27 éve vagyok itt, a Sáév-nál. .. In­kább arról beszéljünk, hogy mi lesz a munkánk mára — fordul is kifelé, s utána a többiek. Közben már a zsalu­zás előkészítéséről folyik a szó. — Jobb szervezéssel azért már előrébb lennénk, — mondják még búcsúzóul —, de majd a tavasszal, meg­látja, milyen sürgés lesz itt. Nagy Zsóka Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium 1986-ra jelentős jogszabály­korszerűsítési programot irányzott elő. Célja, hogy csökkentse a gyakran még indokolatlan építési kötöttsé­geket, megszüntesse a túl­szabályozásokat, de egyúttal szigorítsa a minőségi köve­telményeket, és jobban ösz­tönözzön a vállalkozók kö­zötti versenyre, az építési igények kielégítésére. Kozma Tamás, *a minisz­térium főosztályvezető-he­lyettese az MTI munkatár­sának elmondotta, hogy rö­videsen megjelenik az új országos építésügyi szabály­zat. Ennek a terjedelme lé­nyegesen kisebb, mint a je­lenleg érvényes szabályzaté, mert kihagyták az elavult, valamint a túlzott aprólékos- sággál részletezett előíráso­kat, s csak a legfontosabb követelményeket határozzák meg. Ugyanakkor az új sza­bályzat az eddiginél átfogób­ban szabályozza a környe­zetfejlesztéssel, a lakóházak korszerűsítésével és a tele­pülések építészeti értékeinek megőrzésével kapcsolatos teendőket. Sokan jogosain ki­fogásolták, hogy a jelenlegi szabályzatban az építési tila­lom érvényessége nincs ha­táridőhöz kötve. A várha-- tóan ez év közepén életbe­lépő új szabályzat szerint az építési tilalom meghatáro­zott időre, legfeljebb 5 vagy 10 évre szólhat, s csak na­gyon kivételes esetben ha­ladhatja meg ezt a határ­időt. Az építés minőségének ja­vítását szolgálja az a jog­szabály, amely felhatalmaz­za az Építésügyi Minőségel­lenőrző Intézetet, hogy hi­bás építési munka vagy anyag észlelése esetén leál­líthassa az építkezést és ha­tósági eljárást kezdeményez­zen a vétkes kivitelezővel vagy anyaggyártóval szem­ben. A minisztérium meg­bízta az intézetet, hogy dol­gozza ki azt a követelmény- rendszert, amelynek teljesí­tését az építmények műsza­ki átadásánál és átvételénél kell ellenőrizni. Ha a kivite­lező ezeket az előírt techni­kai minimumokat nem telje­síti, a létesítményt nem sza­bad átvenni. Az idén már érvényesül az a miniszteri rendelet is, amely szerint az ágazat vállalatai és üzemei a szavatossági kötelezettsé­gekben előírtnál hosszabb ideig tartoznak felelősséggel munkájukért, illetve termé­kükért. A szigeteléseknél és a főfalaknál például 10 év, az ajtóknál, ablakoknál és a burkoló munkáknál pedig öt év az úgynevezett kötelező alkalmassági idő, amikor a hibát kötelesek kijavítani. Űj intézkedés az is, hogy a jövőben nemcsak az álla­mi vállalatokra, hanem az építőipari szövetkezetekre és a magán-kisiparosokra is ki­milyenek ma a farsangi bá­lok, mindazok tudják, akik részt vesznek rajtuk. De hogy milyenek voltak a szá­zadelő farsangjai Nagyatá­don, azt már kevesebben. Erre kerestünk választ a korabeli Nagyatádi Hírlap­ban. A helyi kiadású hetilap 1908. január 9-i számában a következőket olvashatjuk a Carnevál című cikkben: „.. .Az idén szökő év van, és Carnevál királysága tel­jes két hónapig tart. Ürügy ez arra, hogy könnyelműsé­günket fokozza, ha már hosszú a farsang, hát vala­mit csak élvezhetünk i,s. Városunk farsangját szende kis lányok ártatlan és bájos játéka és tánca nyitotta meg... A polgári iskolások műkedvelő előadása után vígan táncra perdült az if­júság és kitartóan ropták a táncot jóakaratú felügyelet alatt éjfélig. Mikor e szép mulatság ideje rájuk nézve letelt, s engedelmesen haza kellett menjenek, akkor az­tán a felnőttek folytatták vígan a mulatságot fellelke­sülve a fiatalság jó példá­ján. ..” Erről a mulatságról azt is föl jegyezte a krónikás, hogy 305 korona és 8 fillér bevé­telt hozott, s a helyi nap­közi otthon támogatására ajánlották föl az összeget. A lap közölte még azoknak a résztvevőknek a névsorát is, akik a jótékonysági célú bá­lon a belépődíjon felül fi­zettek. Bált bál követett a far­sang idején minden hét vé­gén. Foglaltak voltak a kis­város éttermei, kocsmái, mert a település lakóinak (akkor kb. 3000 lakosa volt Nagyatádnak) szinte' min­Csütörtökön jubileumi ülést tartott Szekszárdon az Országos Pincebizottság. A testületet 10 évvel ezelőtt, azzal-a'céllal hozták létre, hogy országos program ke­retében, tervszerűen meg­valósíthassák a lakott terü­leteken veszélyessé vált pin­cék felkutatását és meg­szüntetését. A mostani ta­nácskozáson a pincebizott­ság elnöke, Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes irányítá­sával megvitatták az eddig terjed a minőségtanúsítási kötelezettség. A jogszabály korszerűsíté­sével ösztönzik a vállalato­kat a versenytárgyalásos rendszer kiterjesztésére. Hasznosnak ígérkezik pél­dául, ha nemcsak a beruhá­zók versenyeztetik az építőd két, hanem a kivitelezők is az anyagok, építési szerke­zetek szállítóit. Az idén ad­ják ki az építéstervezési jo­gosultság új szabályait is. Feloldják egyebek között azokat a kötöttségeket, ame­lyek jelenleg még különbsé­get tesznek a fő- és mellék- tevékenységű tervező szer­vezetek között. A jogszabályok átfogó felül­vizsgálatát igénylik a válla­latok új vezető testületéinek, a vállalati tanácsoknak a lét­rehozásával történt változá­sok is. Az év végéig az ÉVM által kiadott vala­mennyi jogszabályt megvizs­gálják. Egy másik nagyszabású „fényes mulatságot” is tar­tottak ez év február 8-án, ugyancsak a napközi otthon javára. Előkészítéséről így tudósít a ' lap: „Cabaret, színház, zene, dalárda, min­den szövetkezik, hogy jóté­kony cél pártolására és jó kedvének szórakoztatására egybegyűlő fényes közönsé­get mulattassa. Bizonyára az idén is ez az estély lesz fénypontja farsangunk­nak és ismét oly szép ösz- szeget fog szerezni az éhező szegény gyerekeknek.. S egy héttel később már a rendezvény sikeréről ol­vashatnak a hírlapban: „ .. a nagyatádi gazdakör mulatsága fényesen sike­rült. A Korona nagy termét teljesen betöltötték gaz­dáink csinos lányai és fiai és a legildomosabban, leg­ügyesebben lejtették a tán­cot Kolompár Károly kitűnő zenéje mellett”. Az ezt kö­vető héten a nagyatádi mé­neskari altisztek táncestjére került sor, s ahogy a lap­ból megtudjuk, „az összes mulatságok 'közül ez volt a legrokonszenvesebb, ennek volt a legnagyobb publi­kuma". Már este nyolc órakor tömegesen vitték de­rék altisztjeink a bájos höl­gyeket a jó ízléssel s művé­szi ügyességgel fényesen fel­díszített táncterembe... Mé­zes jó kedvvel folyt a mu­latság kivilágos-kivirrad- tig, s már jól fent járt a nap, amikor a mulatság legkitartóbta vendégei is el­távoztak a táncteremből...” E szezonban bált rendezett még a polgári olvasókör, a polgári leányiskola és az iparos fiatalok csoportja is. Dorcsi Sándor végzett munka tapasztala­tait és kidolgozták a VII. .ötéves tervre szóló progra­mot. Mint elhangzott, a 10 év alatt kétmilliárd forint költséggel jórészt rendbehoz­ták — ahol szükség volt megszüntették — Eger, Pécs, Szekszárd és Szentendre életveszélyessé vált boros- és egyéb pincéit., de időn­kénti útbeszakadások és más földmozgások jelzik, hogy ,a munkát folytatni kell. Á MAGYAR ÉPÍTÉSZET SZÁZADAIBÓL Falusi templomok Rejtett kincseikre irányí­tottuk a figyelmet, kiraga­dott kevés példánkkal. Nem jelentéktelenekre, nem pro­vinciálisokra. A falvak nem a városok és a nemzet alatt nőttek fel, hanem mellettük és bennük. Építőik nem ne­ves külföldi mesterek, ha­nem a középkorban még névtelen pallérok, ácsok és — Aquila kivételével — is­meretlen festők. Műveik azonban adnak annyi építé­szeti értéket, rendkívüli vál­tozatosságot, felmutatnak olyan mesterségbeli adottsá­got, mint nagy egyházi, föl­Az egregyi templom (XIV. század) desúri központokéi. Nem azt hozzák üzenetül, milyen gazdagság telt belőlünk s mások tudásából, hanem hogy a középkor nagy stílu­sait miként tették magukévá nemzethordozó kis falukö­zösségek. Csak Baranyában 190 ár­pádkori templomról tudunk, s Pécs kivételével ma jó ti­zedét ismerjük csupán, s a középkori Udvarhelyszék hetvenöt települése őriz kö­zépkori építészeti kincset. A feltárandó anyag tehát fel­mérhetetlen. S még egy-egy világi emlék is hirdeti az építkezés színvonalát. Alsó­örsön például a késő góti­kus „török adószedő háza” néven ismeretes kuriális épület vagy Vilonyána don- gaboltozatú, gótikus pincéjű református papiak, 1481 előttről. Koczogh Ákos (Folytatjuk) A PINCEBIZOTTSÁG ÜLÉSE Farsangi bálok a századelőn Az Űj magyar lexikon szerint a „farsang eredetileg vízkereszttől (január 6-a) hamvazószerdáig (a húsvét előtti 40. nap) terjedő, a nagyböjtöt vígsággal... elő­ző időszak, a bálok rende­zésének fő időszaka.” Hogy den rétege rendezett valami­féle vigadalmas összejöve­telt. Így került sor a gazda­kör táncesitélyére is a Koro­na vendéglő nagytermében. Ennek a bevételét saját könyvtáruk fejlesztésére for­dították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom