Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-23 / 19. szám
1986. január 23., csütörtök Somogyi Néplap 5 Tíz év lélekkel PORTRÉFILM TAKÁTS GYULÁRÓL Szülőföldem, Somogyország Ki a népművelő? Vagy mi a népművelés? Mindkét kérdésre meglehetősen sokféleképpen válaszoltak már a meghatározásra mindenkor kész elmék, s valószínű, a jövőben is megkísérlik néhányszor még a pontos megfogalmazást. Egyetemeinken van népművelési tanszék, tehát tudományról van szó (fiatal tudomány, de tudomány), s neves egyéniségek foglalkoznak vele magas színvonalon. Mégis: ahány koncepció, annyiféle megfogalmazás, ami a népművelés fogalmát, „helyét”, céljait illett társadalmunkban. A népművelői hivatás, vagy ha úgy tetszik, foglalkozás mint munkaterület, szak még kevéssé körülhatárolható, az elvégzendő feladat, a népművelőt mozgósító igény azonban munkaterületenként felmérhető. Felmérhető, s egyre inkább fontos, hogy a meglehetősen összetett (s összetevőiben különböző) feladatról megközelítően pontos tudomása legyen a szakembernek adott területen, s ezért sem nélkülözheti a szociológiai ismereteket. Ez is egy szempont a sok közül, mondhatná erre a gyakorlat sűrűjében jártas olvasó, mert kinek van itt ideje holmi szociológiai felméréseikre? És kinek van itt ideje egyéb hasznos, de elmélyült tanulást, megfeszített akarati tevékenységet kívánó ismeretek, ismeret- rendszerek elsajátítására, hiszen minden energiát, időt felemészt a tehető legkülönbözőbb cselekvési formákban napról napra jelentkező konkrét munka. A népművelői gyakorlathoz például a különféle műszerekkel, szerkezetekkel (világítóberendezéssel, hangerősítővel, mikrofonnal, videóval stb.) való bánni tudás mostanság éppúgy hozzátartozik, mint az alapvető művelődéspolitikai célok Ismerete. A gyakorló népművelő feje és jegyzetfüzete dátumokkal, apró-cseprő elintéznivalók özönével van tele. Lót, fut, szervez (szereplőket és közönséget egyaránt), előadást tart (ha tart és nem csupán üdvözli az előadót), küszködik a nemtörődömökkel, védi a művelődési otthon vagy klub berendezését a garázdáktól stb. A mindennapok gondja, baja, a sok és sokféle ügyvitel a „magad uram, ha szolgád nincsen” munkák miatt egyszerűen nincs idő a mélyebb vizsgálódásra, a feladat alapos gondolati át- fogásáról sem beszélhetünk. Miről van szó? Természetesen nem a tervezetekről, a különféle adminisztrációs munkákról, amelyeket Magyarországon igen kevés felelős poszt nélkülözhet, így a népművelő is „meg van áldva” velük. Másra gondolok. A feladat tulajdoniképpen mindenütt, minden népművelő posztján azonos, ha a közös célt, a munka nagy egészének társadalmi, politikai értelmét tekintjük. Azonban a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nemcsak a ^kiindulási alapok” különbözőségét kell figyelembe venni, hanem még egy sereg különféle gazdasági, lélektani hagyományt, szempontot, mely egy adott területre, lakosságra jellemző, s ezek ismerete híján egyetlen lépéssel sem juthat előbbre az ember. A szociológiai munkálkodás tehát eleve szükséges, mert feladatát ezáltal ismerheti meg igazán a népművelő, vagyis a feladat nagy egészének ama sajátos részéről kap megbízható képet, amellyel sem a társadalomnak, sem a fölöt tes szerveknek, hanem kizárólag önmagának kell megbirkóznia abban a községben, városban, kerületben, ahova küldte a hivatás, a kötelesség. S még a szociológia sem minden. Hiszen, ha a „mi a népművelés?” kérdésre nem válaszolok is pontos definícióval, tudom viszont (és mindenki tudja), hogy nem idegeníthető el a művelődéstől általában. Mozgalmi jellege elvitathatatlan, alapvetően azonban pedagógiai folyamat. A pedagógiai tudás pedig pszichológiai ismeretekre épül, tehát a népművelő lélektani műveltsége elengedhetetlen. Szóval nemcsak szociológiai, hanem pedagógiai és pszichológiai is. Mindez természetes követelmény, hiszen a népművelő mindenekelőtt emberekkel foglalkozik, hát értenie kell az emberekhez. Csakhogy, mint már említettem, a közösségszervezéstől a villainyiszerelésig egész sereg dologhoz kell még értenie, s a csipcsup elintéznivalók dandárjában sokszor elvész a magasabb célokhoz vezető út, s marad: a máról holnapra gyűr- kőzés fáradtsága, fásultsága., gépiessége. Mert hiába a lobogó hivatásérzet, a „pró- fétalelkület” (megjegyzem, ma mór nem is annyira a „megszállottság” a fontos, mint inkább a műveltség, a céltudatos munka), ha a népművelőnek naponta száz- felé kell szakadnia — ha akaratát a végsőkig feszíti, sem képes magasabb igényű elképzeléseit megvalósítani. Nemrég egy függetlenített falusi művelődésiotthon-igaz- gatóval beszélgettem, s a többi között ezt mondta: „Tíz évet adok magamnak ezen a poszton. Nem hiszem, hogy tovább bírom, vagyis délekkel biztosan nem tudom tovább csinálni. Lélektelen munkát pedig nem akarok végezni.” Egy másik fiatal népművelő az önképzés nem éppen kecsegtető lehetőségeit taglalta. „Mikor végezzek pszichológiai tanulmányokat, szociológiai felméréseket, egyáltalán mikor olvashatok? Ha pedig teszem azt, korábban nem volt módomban az említett tantárgyakból megbízható tudásra szert tenni, miként pótolhatom ezt?” (Itt azt is meg kell említeni, hogy az egyetemi szinten népművelőszakot végzettek közül nem mindenki ezen a pályán helyez kediik el.) Ezek a gondok kétségtelen nyűgei a közművelődésnek, s egy ideig valószínűleg nem is adhatunk túl rajtuk. Hiszen a tehermentesítés országos méretben nem csekély költségbe kerülne, s anyagiakban, mint tudjuk, eddig sem dúskáltak (most még kevésbé) a művelődési intézmények. Szapudi András Fölidézi Csokonai Születésnapi köszöntőnek szánja a Magyar Televízió azt a filmet, amelyet tavaly forgattak Somogybán; megyénket Takáts Gyula József Attila-díjas költő mutatja be. A hetvenöt éve Ta- bon született költő az István király óta Somogyországnak is nevezett megyét szülőföldjének vallja, néhány évnyi kitérőt nem számítva, mikor Munkácson tanított, itt is élt. Jól ismeri a megyét, múltját, hagyományait, a néprajz tudományában is otthonosan járva fedezte föl és mutatta föl gazdag örökségünket. A Szülőföldem, Somogyország című riportfilm első képsorai Tabot mutatják, a zenei aláfestés: pásztorzene. A széptájú Somogyról a költő verses vallomását halljuk ezután. A szülőház már csak Takáts emlékezetből készített rajzai alapján ismerhető föl. A változó Tab ma is mutatja: a kereskedők egyik kiemelkedő somogyi településén meghonosodott korszerű ipar mellett a hagyományokat is őrzik, Nagy Ferenc fafaragó munkásságában tovább él a pásztor elődök művészete. Noha Takáts Gyula ifjúi éveitől városlakó, kisdiákként a kaposvári „A haza kis polgárainak” emelt általános iskolában tanult, a Somssich gimnáziumban már bontogatni kezdte szárnyait a költő; tanárként oda visszatérve pedig Fodor András útját egyengette. A városi élet sosem foglalkoztatta annyira, mint a természet, igazi otthona a zselici rengeteg, ahol útitársai a betyárok, pásztorok, — s a Nagy berekről írta doktori értekezését. A kaposvári Róma-hegyen megismerhette Rippl-Rónait, akitől — rajzait bemutatva — biztatást kapott, hogy érdemes foglalkoznia a képzőművészetekkel is. A toll mellett mindig ott van rajzeszköze is, a mai napig. Takáts Gyula múzeumunk irányítójaként viselte gondját később Niklán a Berzsenyi kultusznak, a mai múzeumnak, Zaszellemi örökségét Ián a Zichy-örökséget ápolta. Egykori iskolája tőszomszédságában áll a kaposváriak által Csokonai-háznak nevezett egykori kúria, ahol a farsangi vígeposz cselekménye lejátszódik. A film fölidézi Csokonai szellemi örökségét is. Az újra alakult Berzsenyi Társaság első ülésére is eljöttek a film készítői, hogy megörökítsék a nagymúltú társaság — elnöke Takáts Gyula — újjászületését. A költő a kalauzunk a szép- tóijú Somogyiban,, Szennán is, ahol a zselici népi építészeti emlékek tárulnak elénk. S inem furcsálhatjuk, hogy a Szülőföldem, Somogyország című riportfilm alkotói a megyehatáron túlra, Bece- hegyre is elkísérték a költőt. 1979 óta a tanácsok a helyi sajátosságok alapján maguk határozhatják meg intézményeik gazdálkodási rendjét, formáját. Azóta mindenütt megalakították a gazdasági-műszaki ellátó és szolgáltató szervezeteket (gamesz), amelyek ésszerűbben, kisebb költséggel és szakszerűbben végzik el azt a munkát, amit azelőtt az intézményeknek maguknak kellett ellátniuk. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság és a Pénzügyminisztérium 1985-ben megvizsgálták, hogyan váltak be az új szervezetek, valóban jobban kiszolgálják-e az oktatási, kulturális és egészségügyi intézményeket ? — Igazolták-e létüket a gamesz-ok? — Az már az ellenőrzésünk előtt is látszott, hogy a rendelet jó, hiszen 4—5 lehetőséget. is kínál a megoldáshoz — mondta Almási Endre, a KNEB szociális és kulturális főosztályvezetője. — A tanácsok tehát választhattak, s többségük meg is találta a magának való szervezeti formát. Nem kevésről, van szó, hiszen a tanácsok költségvetésének 60—80 százaléka az óvodák, művelődési házak, temetők és más intézmények karbantartására, ' felújítására megy el. Nem véletlen hát, hogy az ellenőrzéseink során az elnök vagy helyettese képviselte a tanácsokat, hiszen tetemes összegek fel- használásáról volt szó. Tiszta időben ide látszik a somogyi part, verőfényes napsütésben föltűnik a fonyódi hegy körvonala. A költő Be- céről, annyi versének ihlető vidékéről is, Somogy felé tekint ... Major Sándor szerkesztőnek a Szülőföldem, Somogyország című riportfilmben sikerült úgy bemutatnia a megyét, a költő életútját követve, hogy Takáts portréja is kikerekedett. Az operatőr, Neumann László megérezvén a versek hangulatát, költői képekkel jeleskedik Wiedermann Károly rendező instrukcióját követve. A filmet a Magyar Televízió február 2-án este mutatja be. Horányi Barna — Mik a vizsgálatok legfőbb tapasztalatai? — A legtöbb helyen biztatóan alakultak a fejlemények. Régen az intézmény saját szakembere javította meg a hibát, ám ha nem értett hozzá, vagy az intézménynek nem volt szakembere, akkor kisiparost hívtak vagy egy állami vállalatot bíztak meg a karbantartással, felújítással. Manapság ez máshogy megy. Pécsett például 3—4 szakember jár egy Roburral, s ahogy telefonon felvették a rendelést, sorba járják az intézményeket. Jóval olcsóbban dolgoznak, mintha ezt a munkát másoktól rendelné az intézmény. A kisiparos megközelítőleg háromszorosát, az állami vállalat pedig a négyszeresét kérte a munkájáért. Hasonló előnyöket kínál az anyagok beszerzése. — Az önök jelentésében az áll, hogy néhány helyen nem sikerült javítani a helyzeten. — Valóban, nem mindenütt alakultak szerencsésen a dolgok, mert néhol mechanikusan hajtották végre a rendeletet. Márpedig egy óvodát például nem lehet 30 kilométerről üzemeltetni. Ott érdemes meghagyni az önállóságot! S persze megtörténik ennek az ellenkezője is: az iskola- igazgató váltig ragaszkodik a saját gondnokságához, s nem hajlandó elfogadni az új rendszert. A személyi ellentétek okozzák a legtöbb A Nagyszínház csillaga A moszkvai Nagyszínházban Galina Kalinyina először játszotta a főszerepet Puccini Tosca című operájában, Galina Kamszomol-díjas operaénekesnő, akinek pályáján a múlt év szép sikereket hozott. Jelenleg a Nagyszínház egyik vezető szólistája. Több mint tíz esztendővel ezelőtt, a zenei középiskola és a főiskola elvégzése után jött a Nagyszínházhoz. Az ifjú énekesnő jóformán azonnal magára vonta a kritikusok és az igényes hallgatók figyelmét. Az énekesnő a színházi munka mellett gyakran fellép szólókoncertéken és több alkalommal vendégszerepeit külföldön is. Irodalmi kapcsolatok Tegnap Budapesten aláírták a Magyar és a Lengyel írószövetség közötti 1986— 87-re szóló együttműködési megállapodást. Az okmányt Jovánovics Miklós főtitkár és Zbigniew Safjan alelnök látta el kézjegyével. Az égyezmény többek között kitér a két ország íróinak kölcsönös fogadására. A megállapodás értelmében a magyar írók is részt vesznek a lengyelországi fiatal írók találkozóján, a hagyományos Varsói Ősz című nemzetközi költőtalálkozón, valamint prózaírók találkozóján. A lengyel írók a tervek szerint ellátogatnak az ünnepi könyvhét rendezvényeire, a Tóth Árpád 100. születésnapja alkalmából sorra kerülő ünnepségekre, valamint részt vesznek aktuális témákról szóló kerekasztal- beszélgetéseken. problémát, amikor a gamesz vezetője és az intézmény igazgatója nem boldogul egymással. Szerencsére azért nem ez a jellemző. — Az intézmények önállósága nem csorbult a ga- meszok létrejöttével? — A rendeletnek nem ez volt a célja; inkább az, hogy a vállukról levegye a fölösleges terheket. Továbbra is van gondnok és iskolatitkár, aki az apróbb feladatokat megoldja. Persze találkoztunk olyan esettel is, amikor a gamesz mindenhatónak gondolta magát, holott az a tanácsi testület dolga. — Milyen következtetésekkel zárultak a vizsgálatok? Voltak-e javaslataik, ajánlásaik a tanácsok számára, s ha igen, mik? — Már említettem a hatósági jogkört, amit a ga- mesz-ok nem gyakorolhatnak. Párhuzamos nyilvántartásra, könyvelésre nincs szükség, bár ezt eddig is csak ott csinálták, ahol nem volt bizalom a két fél között. A diszpécserszolgálatok kiépítése is mielőbbi feladat, hiszen akkor naponta leadhatják az intézmények a rendeléseiket, s élőbb lehet a kapcsolat. Eddig sem volt sok panasz a gamesz- ok tevékenységére, s miután a tanácsi vezetők végig figyelemmel kísérték országos vizsgálatukat, joggal remélhetjük, hogy ezután még jobban végzik majd a dolgukat. D. L. A KOSARAS Talán a megenyhült idő dobta be az udvarra, talán a hiányzó 'kerítés. Egy hatalmas vesszőkosarat tartott a kezében, s gyors mOndókájának ez volt a veleje : — Vegye meg! Természetesen ezt még megtoldotta azzal, hogy a környéken ő a legjobb kosárfonó cigány, s évekig állja ü koptatást a portékája. Tud olyan gazdáról is, aki a gyerekeire hagyta értékes örökségként az öreg kosarat. Már-már elnevettem magamat, hiszen nem lehetett több harmincöt évesnél. Hosszú lecsüngő bajuszával játszott amikor beszélt: — IEz a kosár a legjobb azok közül, amit máma eladtam. Ennek olyan fület csináltam, hogy sose szakad le. Lassan kötöttem, mintha csak pulóver volna. Szívem szerint megvettem volna, de hát mire használjam. Ebbe az egész ruhatárunk beleférne, no nem, hogy tojást lehetne venni bele a piacon ... — Mindössze kétszáz — mondta a férfi félrenézve. Gondoltam most megfogom, s a kosarat lefitymálva így szóltam: — Ezért? Egy százasnál többet ne is várjon ... Rögtön letette és már nyújtotta is a kezét: — Csak iamiatt adom oda, hogy futnom kell az igali buszra, különben még kétszázért se iszívesen. Végül mégsem alkudtunk meg, (mert kettő óra elmúlt, tényleg itt volt az ideje a busznak. Sietős léptekkel — szidva engem — hagyta ott a lakótelepet. iS Imint másnap hallottam vagy öt kosarat el is adott. Délelőtt még bátran vállalta, hogy egymás után kési le a jó vevőkért a járatokat. B. J. JÓL VIZSGÁZTAK A GAMESZ-OK Kevesebb a teher a pedagógusok vállán Beszélgetés a KNEB főosztályvezetőiével
