Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-21 / 17. szám
2 Somogyi Néplap 1986. január 21., kedd Vasúti összeköttetés a csatorna alatt Puccs Lesothóban Francois Mitterand francia köztársasági elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök hétfőn Lil'le-ben aláírták a francia—briit megállapodást a La Manche-csatornát átszelő vasúti alagút közös megépítéséről. Az aláírás ünnepélyes akitusán jelen volt a két külügyminiszter — Roland Dumas és Sir Geoffrey Howe — valamint Laurent Fabius francia kormányfő és Pierre Mauroy, Lilié polgármestere, Fabius elődje a miniszterelnöki poszton,. Mitterrand és Thatcher a városházi sajitóértekezleten bejelentette, hogy a négy vizsgált terv közül azért választották a dupla vasúti alagút tervét, mert ez volt a legjobban dokumentált, a legkevesebb technikai problémát felvető és a legolcsóbb változat, amely minden bizonnyal bőven hozzájut majd a szükséges anyagi forrásokhoz is. Az első vonatok várhatólag 1993-ban haladhatnak át az alagúton. "llfiljlÉ mm ü 1 A képen: az alagútpár grafikai modellje. (Telefotó — AP—MTI—KS) Eduard Sevardnadze a Koreai NDK-ban A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban hivatalos', baráti látogatáson tartózkodó Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter hétfőn Phenjan- ban megbeszélést tartott Kim Jong Nammal, a Koreai Munkapárt KB PB tagjával, m inisztereln ök-helyettessel, külügyminiszterrel. A testvéri barátság és a kölcsönös megértés légkörében lezajlott megbeszélésen a szovjet—koreai kapcsolatok kérdéseinek széles körét vizsgálták meg, és megvitattak több, kölcsönös érdeklődésre száimottartó nemzetközi problémát. A szovjet diplomácia vezetője a japán fővárosból érkezett Phenjanba. Joe Kennedy, a kennedy-család legifjabb sarja hivatalosan bejelentette, hogy indul egy kongTesszusi képviselői helyért folytatott választási kampányban. A stockholmi finis A svéd fővárosban újabb fordulójához érkezett a konferencia, amely szerves és fontos része az európai biztonsági és együttműködési folyamatnak. A helsinki döntés jegyében további értekezleteken kell tevékenykedni a finn fővárosban harmincöt ország (harminchárom európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada) képviselői által aláírt történelmi jelentőségű okmány elveinek valóra váltásáért, összesen hét ilyen jellegű tanácskozásra került sor (egyebek között Budapesten az európai kulturális fórumra), de feladatánál fogva alighanem a stockholmi a legfontosabb. Ez az értekezlet 1984. januárjában kezdődött, azaz pontosan két esztendeje. A most finiséhez érkezett első rész témája a katonai természetű bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozása. Ez siker esetén elvezethet a második részhez, ami már konkrét leszerelési tennivalókkal foglalkozhat. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy 1986 őszén az osztrák fővárosban összeül az európai biztonsági és együttműködési folyamatban eddig megtett utat értékelő újabb tanácskozás, s ha a stockholmi értekezlet résztvevői ennek a fórumnak sikerről számolhatnak be, akkor — és csak akkor — megkezdődhet a svéd fővárosban a második szakasz. Mi kell ahhoz, hogy ez így legyen? Nos, a genfi csúcstalálkozó után erre viszonylag könnyű válaszolnunk: az kell hozzá, hogy a nyugatiak is maradéktalanul magukévá tegyék a szovjet—amerikai csúcs ezzel kapcsolatos döntését. Ezt a döntést Mihail Gorbacsov legutóbbi, óriási horderejű javaslatainak ismertetésekor így fogalmazta meg: „eldöntöttük, hogy meggyorsítjuk a tárgyalásokat, s ez a megállapodás nem maradhat puszta szó.” A stockholmi tárgyalásokra ugyanebben a beszédében külön visszatért az SZKP főtitkára: „E fórum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásának és a nyílt háborús készülődésnek, akár a szárazföldön, akár a tengereken vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakultak... Eljött az ideje annak, hogy hatékonyan hozzáfogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák kidolgozásához.” És, mint ahogy a főtitkár fogalmazott, ennek nemcsak az ideje jött el, hanem — Genf után — a lehetősége is. H. E. A lesothói rádió hétfő reggeli bejelentése szerint a fegyveres erők államcsínyt hajtották végre Leabua Jonathan kormánya ellen, és átvették az ország irányítását. A hatalmat Justin Lek- hayana vezérőrnagy, a fegyveres erők parancsnoka tartja kézben. (Az országnak nincs reguláris' hadserege.) Az ország uralkodója továbbra is 11. Moshoeshoe király. A lesothói rádióban angol és a helyi, szeszoto nyelven beolvasott közleményben az országot irányító katonai tanács bejelentette, hogy a miniszterek helyett ideiglenesen a minisztériumi államtitkárok veszik át a kormányzást. A közlemény az új vezetés politikaijának támogatásaira hívta fel a lakosságot, egyúttal felszólította a rendőrséget és a külföldi cégek képviseleteit, hogy a szokásos módon végezzék munkájukat. Adeni helyzetkép A TASZSZ szovjet hírügynökség hétfőn délután kuvaiti keltezéssel az alábbi jelentést adta Dél-Jemenről: Továbbra is bonyolult a helyzet Adenben és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság több körzetében, ahol az elmúlt napokban — a korábbiaknál kevésbé heves — fegyveres összecsapások voltak a szembenálló csoportosulások között. A Kuvaitba érkező hírek szerint zavarok vannak a főváros energia- és vízellátásában, akadozik a telefomösz- szeköttetés és hiány mutatkozik élelmiszerekben. A városban jelentős, károk keletkeztek. A legutóbbi napokban többszáz külföldi állampolgárt szállítottak el Dél-Jemenből tengeri úton. Az arab kelet kommunista és munkáspártjai felhívást intéztek a Jemeni Szocialista Párthoz a legutóbbi dél-jemeni eseményekkel kapcsolatban. A felhívás, amelyet a SANA szíriai hírügynökség tett közzé, az ádeni fegyveres összeütközések beszüntetését sürgeti. Hangsúlyozza: megengedhetetlen, hogy a JNDK bel- ügyeibe külföldről bármi formában beavatkozzanak. Az egyiptomi amerikai katonai együttműködés kérdéseiről folytatott tárgyalásokat Kairóban az az amerikai küldöttség, amelyet William Crowe admirális vezetett. Bruno Kreisky 75 éves Bruno Kreisky, volt osztrák külügyminiszter és kancellár, a háború utáni Európa, az enyhülési politika egyik legismertebb alakja január 22-én 75 éves. A páratlan életút a monarchia zsidó nagypolgárságától a szociáldemokrácián át vezetett az utóbbi évtizedekig. Az elsők között .ismerte fel Nyugaton, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok vonatkozásában is a más társadalmi rendszerek megértése, a közeledési, a lehetséges mértékű együttműködés a követendő út a hidegháború helyett — anélkül, hogy bármelyik fél elvi engedményeket tenne. Észak-Irország — a feszültség földje A „történelmi megállapodás” aláírása után Margaret Thatcher brit és Garret Fitzgerald u Kormányfő. Enyhén szólva baljós előjelek kísérték annak a választási kampánynak szűkre szabott heteit, amely az Észak-lirországban január 23- án esedékes időközi választásokat előzte meg. Egyrészt szinte állandósultak a tiltakozó felvonulások, tüntetések, megszaporodtak a hatóságok „biztonsági intézkedései”, másrészt — hivatalosan ugyan meg nem erősítve a lépést — több száz újabb angol katonát vezényeltek a Nagy-Britanniához tartozó Ulsterbe, hogy elejét vegyék a zavargások erősödésének. (A másfél milliós északi országrészben állomásozó brit egységek létszáma ezzel csaknem tízezerre emelkedett.) A legnagyobb vihart az a letartóztatás-sorozat kavarta, amelynek sarán a tavalyi év utolsó napjaiban az ír Köztársasági Hadsereg, az IRA politikai szárnyának, a Sinn Fein pártnak másfél tucatnyi vezetőjét — köztük egy tartományi képviselőt — vettek őrizetbe. Az összehangolt, több városra kiterjedő akció célja a voksolás közeledtével egyre fenyegetőbb terrorista hullám megakadályozása volt, ám a megfigyelők egy része azt jósolta, hogy az intézkedés végső soron épp eredeti céljával ellentétes hatást fog elérni. A mostani. időközi választásokat London ugyanis annak nyomán volt kénytelen megrendezni, hogy a tavaly novemberben megkötött, emlékezetes brit—ír megállapodás' elleni tiltakozásul testületileg lemondanak mandátumaikról az ulsteri protestáns unionistá (vagyis a Nagy-Britanniához való alkotmányjogi kötődést minden áron védelmező) pártok képviselői. E politikusok úgy értékelték a Margaret Thatcher brit és Garret Fitzgerald ír miniszterelnök között létrejött, több szempontból kétségtelenül történelmi jelentőségű egyezményt, hogy „az felér Ulster kiárusításával”, a kétharmados többségben levő protestáns lakosság „cseribenhagyásá/val”. Pedig hát erről szó sincsen. A dokumentum semmilyen formában nem hozott változást az évtizedek óta véres politikai csatározásba bonyolódott észak-írországi terület jelenleg érvényes jogálláséiban. Sőt, egyenesein kimondta : bármilyen módosításra — értsd, az Írországhoz való csatolásra — kizárólag a lakosság többségének beleegyezésével kerülhet sor. Mivel azonban a népességnek csak egyharmadát teszik ki a katolikusak, így belátható ideig nemigen nyílik esély a Dublinban szent történelmi feladatnak 'tartott országegyesítésre. Amiben London mégis engedett, az csupán annyi volt, hogy első ízben adott hivatalos formában is beleszólást bizonyos fokig — jobbára adminisztratív szinten, különféle bizottságok, miniszteri testületek fórumain — az ír Köztársaság kormányának az észak-ír tartomány ügyeibe. Ám ennyi is elég volt az indulatok elszabadulásához — tegyük hozzá, mindkét oldalon.. Szegő Gábor (Folytatjuk.) Robbanás okozta a Boeing pusztulását Nyilvánvalóan hatalmas erejű robbanás okozta az Air India légitársaság Boeing repülőgépének tavaly júniusi tragédiáját, állapította meg egy ötfős indiai szakértői bizottság hétfőn közzétett jelentése. A Kanisíka elnevezést viselő utasszállító gép aiz ír partoknál zuhant az Atlanti-óceánba. Több mint háromszázan vesztették életüket a szerencsétlenségben. A különböző tudósokból álló testület az óceán mélyéről felhozott gépmaradvá- nyokat tanulmányozta. Kimutatták, hogy a robbanás valószínűleg a Boeing orr- részének rakterében következett be. „A roncsok jellegzetesen deformálódott alakja” kizárja a szerkezeti hiba lehetőségét. Azt, hogy milyen összetételű anyag idézte elő a bizonyosra vehető robbanást, a szakértők nem tudták kideríteni. Jelentésüket a katasztrófa körülményeit kivizsgáló indiai bírói bizottság elé terjesztették.
