Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-20 / 16. szám
2 Somogyi Néplap 1986. januác 20., hétfő Leszerelési tervek az ezredfordulóig Mihail Gorbacsov január 15-én tett, átfogó leszerelési programot tartalmazó nyilatkozatáról tartott sajtóértekezletet szombaton Moszkvában Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, Georgij Kornyilenko, a szovjet külügyminiszter első helyettese és Szergej Ah- romejev marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke. Bevezető nyilatkozatában Zamjatyin. hangsúlyozta, hogy az- SZKP KB főtitkárának nyilatkozata a nukleáris háború • veszélyét megszüntető céltudatos lépések konkrét és jól kidolgozott programját tartalmazza. A javasolt intézkedéscsomag központi eleme a nukleáris fegyverek maradéktalan felszámolására Vonatkozó 15 éves program. Ez magában foglalja az atomfegyverek (a hordozóeszközök és a robbanótöltetek) szakaszos csökkentését, amely elvezet megfelelő nemzetközi ellenőrzés mellett történő teljes megsemmisítésükhöz. Minderre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha megállapodás születik a csapásmérő űr- fegyverek létrehozásának, kipróbálásának és telepítésének tilalmáról. A képen (balról—jobbra): Komyijenko külügyminiszter- helyettes, Zamjatyin, az SZKP tájékoztatási osztályának vezetője, Ahromejev marsall, vezérkari főnök. Az atomfegyverek teljes felszámolására vonatkozó szovjet javaslatok elsősorban az Egyesült Államokhoz szólnak — mutatott rá az SZKP KB osztályvezetője. — A csökkentés első szakaszában e két állam kell hogy példát mutasson más nukleáris hatalmaknak. A szovjet elképzelés szerint ebben az 5—8 évre tervezett időszakban felére csökkentenék a Szovjetunió és az Egyesült Államok egymás területének elérésére alkalmas nukleáris fegyverzetet, maradéktalanul megsemmisítenék a két ország Európában tartott közepes hatótávolságú nukleáris rakétáit és szárnyasrakétáit, beszüntetnének mindenfajta nukleáris robbantást. A csökkentési folyamathoz a későbbi szakaszokban más atomhata,Írnak is csatlakoznának. Leszögezte: szovjet- részről! számítanak arra, hogy külföldön, elsősorban az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak vezető köreiben méltóképpen értékelik majd az új szovjet javaslatokat. A nyugat kedvező válasza lehetővé tenné, hogy végre kimozduljon a holtpontról a nukleáris veszély megszüntetésének, a tömegpusztító fegyverek felhalmozása korlátozásának és beszüntetésének folyamata. Tárgyszerű, hasznos tárgyalás SEVARDNADZE ELUTAZOTT JAPÁNBÓL ötnapos hivatalos tokiói látogatását befejezve vasárnap Japánból a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazott Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere. Vasárnap, elutazása előtt tartott nemzetközi sajtóénte- keziletón a szovjet kül;ügyminiszter eredményesnek minősítette hivatalos tokiói tárgyalásait. Kiemelte a két ország közötti politikai párbeszéd jelentőségét, s üdvözölte azt, hogy megállapodás jött létre párbeszéd folytatásáról. Ezzel összefüggésben a szovjet külügyminiszter utalt arra is, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Nakaszone Jaszubiro japán miniszterelnök kölcsönösen Sizorvjetuoióbeli, illetve japá- ni látogatásra hívta meg egymást. Utalt arra, hogy bár a felek között merülitek fel nézeteltérések, de mindvégig meghatározó volt a Szovjetunió és Japán közötti kapcsolatok megjavítását, a két ország közötti közeledés előmozdítását célzó kölcsönös törekvés. Fontosnak nevezte a gazdasági és kereskedelmi, valamint a kulturális együttműködés bővítése érdekében született megállapodásokat, külön kiemelve, hogy a szovjet, illetve a japán gazdaság egymást kiegészítő jellege rendkívül jó alapot biztosít az együttműködés fejlesztésére. Sevardnadze ezúttal is kijelentette, hogy a kétoldalú Sevardnadze külügyminisztert fogadta Nakaszone Ja- szuhiro kormányfő is. kapcsolatoknak az egyenlőségen, egymás kölcsönös tiszteletéin, a kölcsönös előnyökön és harmadik országok érdekednek fel nem áldozásán kell alapulniuk. Határozottan szembeszállt azokkal a sajtóállításokkal, amelyek szerint a tárgyalásoknak . nyertesé, illetve vesztese lett volna. A japán fél ezúttal is felvetette a Szov- jetunlóvál szemben támasztott területi 'követeléseit — mondta, majd hangsúlyozta: a tárgyalásokon ismét megerősítette a Szovjetunió ezzel kapcsolatos ismert álláspontját. Sevardnadze részletesen foglalkozott Mihail Gorbacsov legutóbbi javaslatával. Miközben rámutatott arra, hogy a Szovjetunió békepo- litikájáinalk szellemében született .nagyszabású kezdeményezésről van szó, bírálta azokat az — elsősorban amerikai — erőket, amelyek e javaslat egyes elemeit megpróbálják egyoldalúan és meglehetős sajátossággal értelmezni. Ezek az erőik — jelentette ki — mindig akkor igyekeznek mesterséges akadályokat állítani a fegyver- korlátozás, illetve a leszerelés útjába, amikor a Szovjetunió részéről új javaslat hangzik ed. A szovjet—japán kapcsolatoknak az egyenlőség és a kölcsönös előnyök, továbbá az egymás belügyeiibe való be nem avatkozás elvei alapján történő fejlesztése nemcsak a két nép érdéke, hanem jelentős hozzájárulás Ázsia és az egész világ békéjének és stabilitásának megszilárdításához. Ezt hangsúlyozza az a közös közlemény, amélyet vasárnap hoztak nyilvánosságra Tokióban Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter ötnapos hivatalos japáni látogatásáról. A Közlemény hangsúlyozza, hogy az Eduard Sevaird- natdze szovjet külügyminiszter japáni látogatása soréin folytatott tárgyalások tárgyszerű légkörben zajlottak, és azok mindkét fél száméra hasznosak voltak. A magyar állampolgárok sértetlenek Déljemeni vezetők felhívása A dél-jemeni harcok azonnali beszüntetését sürgette Haidar Abu-Bakr Attasz, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, a Jemeni Szocialista Párt KB PB tagja, valamint Abdel-Aziz ed^Dali külügyminiszter, a JSZP KB PB tagja. ... A felhívással, amelyet a JSZP KB mindazon tagjai és az ország mindazon miniszterei nevében tettek közzé, akik jelenleg a Szovjetunióban, az NDK-ban, Bulgáriában és Szíriában tartózkodnak, a Jemeni Szocialista Párt KB tagjaihoz és párttagjaihoz, a jemeni néptömegekhez, a fegyveres erőkhöz, a biztonsági erőkhöz és a népi rendőrséghez fordultak. Rámutatnak, hogy a nem szűnő összecsapások tragikus következményekkel járhatnak a nép számára; a pártelvek iránti hűségre, a haza és a nép érdekében való cselekvésre, a helyzet haladéktalan normalizálására szólítják fel honfitársaikat. Most a legfontosabb nemzeti feladat, egyben a JSZP minden tagjának kötelessége, a vérontás beszüntetése. A vitát nem szabad fegyverekkel folytatni, hanem — a párt elveinek és erkölcsi normáinak megfelelően ,— párbeszédet kell kezdeni arról, hogy a párt és a nép miiként juthat ki a válságból. A haladó rendszer fenntartása jelenleg fontosabb, mint valaha, mivel ennek a rendszernek a létrejöttéért oly sokat áldozott Dél-Jemen népe. Meg kell hiúsítani az osztályellenség terveit, fel kell ébreszteni a nemzet sorsáért viselt felelősség érzetét A magyar Külügyminisztérium szombaton közölte, hogy megkezdődött a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban dolgozó magyar állampolgárok családtagjainak evakuálása. A magyarok szovjet és NDK hajókon hagyják el az országot, és Dzsibuti Köztársaság fővárosába, Dzsibutiba tartanak. A Külügyminisztérium újólag megerősítette, hogy a magyar állampolgárok sértetlenek, jól vannak. Ünnepség Debrecenben Martin Luther King tiszteletére A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának tagegyházai Martin Luther King, az 1968-ban politikai gyilkosság áldozatává lett Nobel-békedíjas amerikai baptista lelkész és polgárjogi mozgalmi vezető születésének 57. évfordulója alkalmából vasárnap emlékező istentiszteletet és ünnepélyt tartottak Debrecenben, a magyarországi református egyház Martin Luther Kiugrói elnevezett Mikszáth ut- cia templomában. Az ünnepi istentiszteleten Nagy Gyula evangélikus püspök hirdetett igét. Ezután Tóth Károly, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, az ökumenikus Tanács aílelnö- ke nyitotta meg az emlékünnepséget, és köszöntötte résztvevőit, köztük Kállai Gyulát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét. Ott voltak a megemlékezésen a hazai társadalmi és politikai élet más képviselői is, továbbá a magyar egyházi élet személyiségei, a helyi gyülekezetek tagjai, Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségét Donn A. Weaver másodtitkár képviselte. Viczián János, a Magyar- országi Baptista Egyház elnöke ünnepi beszédében megemlékezett Martin Luther King életéről és munkásságának jelentőségéről. A templomi ünnepség után az ökumenikus Tanács elnöksége megkoszorúzta Martin Luther Kingnek a templom kertjében álló mellszobrát, s itt Berki Feriz, görögkeleti esperes, a Magyarországi Orthodox Egyház adminisztrátora mondott méltató szavakat. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tag- egyházadnak vezetői az emléknap alkalmából levelet intéztek Martin Luther King özvegyéhez. Tisztelet a tiszteletesnek „I still have a dream...” — van egy álmom — kezdte leghíresebb beszédét a Lin- coln-emlékmű tövében Martin Luther King tiszteletes. Ahogy tiszta kiejtésével, szerényen, de öntudatosan folytatta, egy új Amerika képe bontakozott ki szavaiból. Egy olyan, valóban az egyenlőségen alapuló társadalom képe, amelyben „Georgia rőt dombjain együtt játszanak majd az egykori rabszolgatartók és rabszolgák unokái”. Az amerikai polgárjogi mozgalom legendás vezetője, aki Gandhi tisztaságával próbálta békére, megbékélésre inteni híveit, nem érhette meg álmának valóra válását. James Earl Ray puskájának golyói oltották ki életét Memphis városában. Ma sem tudni pontosan, ki állt a gyilkosság mögött — sok fehér szervezet gyűlölte a színesbőrű politikust. Halála után Amerika utcáit elöntötte az erőszak hulláma. Az öntudatra ébredő kisebbségi mozgalmak ma is benne látják példaképüket, s most már a legkorzervatí- vabb fehérek előtt is világos, milyen értékes szellemet pusztított el a vak gyűlölködés. Tizenöt esztendővel King lelövése után, 1983- ban döntött úgy az amerikai törvényhozás, hogy minden év januárjának harmadik hétfőjét Martin Luther Kino emlékének szentelt ünneppé, munkaszüneti nappá nyilvánítja. Ez a határozat lép érvénybe az idén, a január 20-ra eső hétfői napon. A tiszteletes álmainak amerikája még most sem látszik közeli jövőnek. A fajgyűlölet, az erőszak, a pénz szeretetének az embertársak szeretete elé való helyezése ma is teljesen természetes, maguktól értetődő dolgok — és sajnos korántsem csak az Egyesült Államokban. A megfakult film kockáin látható, ahogy King és társai összefogódzva énekelnek, s a dal szövege is ismerős: „We shall overcome some day..Győzni fogunk egy szép napon — ez lett az amerikai polgárjogi mozgalom jelszava, amely ma sem veszített erejéből. De nagyon hiányzik egy Martin Luther Kinghez hasonló vezető — talán ezért is kellett Raynek meghúznia a ravaszt annak idején. Még nem tudni, mikor lesz az a bizonyos nap, mikor világszerte győznek a béke, a barátság erői. De jó lenne King hitével hinni benne: eljön! H. G. Tibeti útljegyzetek Rugalmasabb politika A tibeti vallásosság iránti tolerancia csak egyik ve- tülete az évtiíe Ifcrduló óta érvényesülő, a nemz." sajátosságoknak a •n.jlüu.z képest összehasonlíthatatlanul nagyobb teret biztosító politikának. Mao Ce- tung idejében például Ti- betben is „a gabona a döntő láncszem” volt a hivatalos és katasztrofális következményekkel járó jelszó. Tibetben búzát voltak kénytelenek termelni, holott az éghajlat, a talaj jobban megfelel az árpa termesztésének, nem is beszélve arról, hogy ez a tibetiek alapvető élelme. Mao halála után a voluntarista kényszer megszűnt. Panaszra adott okot az is, hogy bár a lakosságnak csak öt százaléka — jobbára betelepített — kínai (han), a hivatalokban kínai káderek ültek, akik sohasem tanultak meg tibetiül. Ez volt az állapot az ötvenes évek elejétől — amikor egyezmény alapján kínai katonaság vonult be a közel félévszázadon át Kínától különálló Tibetbe — egészen a nyolcvanas évekig. 1983-ban Jin Fa- tang, Tibet akkori párttitkára azt mondotta, hogy az összes ötven évnél fiatalabb pártkádernék, kormányzati tisztviselőnek és katonatisztnek meg kell tanulnia tibetiül. Ez változatlanul szorgalmazott hivatalos politika. A kínai hírügynökség tavaly ősszel, az autonóm terület megalakulásának 20. évfordulóján, azt jelentette, hogy 1980 óta számos fordító iroda nyílt, manapság már az összes hivatalos dokumentumot vagy mindkét nyelven — tibetiül és kínaiul —, vagy csak tibeti nyelven teszik közzé. (Mellesleg: a két nyelv rendkívül eltér egymástól, a tibeti például alfabetikus.) Tavaly augusztus közepén Lhasszában az utcák és a parkok visszakapták tibeti nevüket, az üzletek cégtábláinak feliratai, a gyárak, az üzemek, az iskolák bejáratánál díszelgő feliratok is kétnyelvűek. 1985. augusztus 20-tól már helyi nyelven is sugároznak tv-műsort, addig csak a kínai központi televízió műsorai jutottak el Tibetbe, egyhetes késéssel, felvételen, konzervműsorként. Ma már a központi műsort is egyidőben tudja venni a pekingi és a lhasszai néző, az adás e távoli vidékre műhold segítségével jut el. Igaz, a tibetiek legnagyobb bánatára az adótorn^t a tibeti hagyományos orvos- tudomány lerombolt iskolájának helyén, a Potala-pa- lotával szemben építették fel, megbontván az évszázadok óta ismert városképet. Hivatalos adat szerint Tibetben most 50 ezer káder-, azaz párt- és kormánytisztviselő dolgozik; a káderek 62 százaléka tibeti vagy más nemzetiségű, a 20 évvel ezelőtti aránynak a kétszerese. Az itt dolgozó kínaiak — „tibeti pótlékként” — a nehéz életkörülmények és kiírna ellensúlyozására többet keresnek, mint más tartományokban: idegenvezetőnőm például 50 százalékkal kap többet, mintha Szecsuánban dolgozna. A központi kormány 1952 óta közel nyolcmiiliárd jüannal (csaknem három- milliárd dollárral támogatta) Tibetet, nem számítva a központi kormányberuházásokat. Tibet és a tibetiek talp- raállásához, az évszázados lemaradás pótlásához úgy is hozzá akarnak segíteni, hogy itt Kína egyéb részeihez viszonyítva, rugalmasabb gazdaságpolitika van érvényben. Az autonóm terület például 1990-ig adó- mentességet élvez. 1990-ig a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási kvótájának meghatározásakor Tibetet nem veszik figyelembe. A paraszt saját boldogulására állatot tarthat és földbérleményén egyénileg dolgozhat. Itt még az „egy család — egy gyermek” politika sem érvényes: a tibeti családokban átlag három gyerek születik. S. Kovács Ferenc
