Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

1986, január 18., szombat Somogyi Néplap 3 KLENOVICS IMRE A JÖVŐRŐL Hangos töprengések Hinni, lelkesedni kell a haladásért kának apró, csillogó szeme van, "es ősz borosta az ar­cán. Anyókának meg barát­ságos tekintete. Csak a lá­bak nem bírják már meg a testet; elerőtlenedtek a pa­raszti munkában. — Ács voltam, bárminőkét évig fizettem iparadót —így Suszter István a sildes sap­ka árnyékában. — Az enge­délyem Libickozmára, Kele- vízre, Mesztegnyőre is szólt. Apám német volt, anyám magyar. Amúgy szegény em­berek, mint itt a többség. Kepés aratók laktak itt, akik telente erdei emberekké let­tek: irtották a rengeteget. Három gyerekük háromfe­lé: Somogyszentpálon, Se­gesden, Marcaliban. De jó gyerekek — dicsérik őket az Öregek —, megjönnek min­den ünnepkor, öt unoka, há­rom dédunoka léte a biztosí­ték, hogy nem hal ki a fa­mília. — Fonóba jártunk a régi teleken — fonja a szót a né­ni. — Ment a mese! — Boszorkányos vidéknek tartották a környéket az öre­gek — fénylik az emlékezés­től a bácsi mosolya. — A li- bickozmai Aranyos-patakban az én jó apám egyszer pu­cér menyecskéket látott fü­rödni. Aztán, hogy hívják, jönnek közelebb, akkor mu­tatkozott meg, hogy patájuk van! Na, fölültek a kocsira, de majd megszakadtak a sze­gény lovak. Nehéz volt ne­kik az a sok patás me­nyecske! — Én meg egyszer elmen- tam az ángyival Zsákos ma­mához, az öntőasszonyhoz. Hogy honnan származott ide, nem tudtuk a nevét sem keresztségben nyerte Hosz- szúvízen, hanem, hogy a grófnál zsákokat folto­zott. Az ángyom tehe­nének elapadt a teje, ezért öntetett Zsákos mamá­val. Olyan békaformákat adott ki a viasz a víz tete­jén. Na, azt mondja Zsákos mama, aki először lép az is­tállóba fejéskor, az a rontó. De hát egy szép, fiatal lány lépett be. Az ángyom szerint nem lehetett boszorkány. —■ Lakott errefelé csontra­kó is. Ugye, akkor orvos, ál­latorvos nem élt a környé­ken. A mesterséget a gyógy­kovács gyakorolta; elkötötte a köldököt a csikónál, fogat is húzott. Bors Pista egy fog­húzásért egy kapásnapszámot kért Mesztegnyőn. A lénia mentén épült falu csöndes. Mintha Pista bácsi emlékidézőjére fülelne. Leskó László A somogyi élelmiszergazdasági vezetők tovább­képzésén — amely három és fél napig tartott Sió­fokon a 43. számú építőipari vállalat üdülőjében — tegnap délelőtt Klenovics Imre, a megyei párt- bizottság első titkára tartott előadást a megye belpolitikai helyzetéről, s a legfontosabb tenni­valókról. Somogy általános helyzeté­ről szólva elmondta az elő­adó, hogy a XIII. kongresz- szus szellemével azonosult a megye közvéleménye, s hatá­rozataival egyetértett. A kongresszust megelőző vára­kozás a szokásosnál nagyobb volt, ám az előkészítésben ta­pasztalt aktivitás lendülete a határozatok megvalósításá­nak időszakában mintha kis­sé megtört volna. A kong­resszusi határozatok feldolgo­zása, megvalósítása szerve­zetten kezdődött meg, s az eredmények nem kétségesek. Az utóbbi időben — mint ismeretes — a szokásosnál nagyobb változások történtek a testületekben. Sok új tiszt­ségviselőt választottak a me­gyében, különösen fiatalokat, akiket megfelelően felkészí­tettek a minőségi munkára. A pártbizottságok feldolgozták a kritikai észrevételeket. A közhangulat általában nyu­godt, az emberek többsége a nehézségek ellenére kiegyen­súlyozottan, fegyelmezetten dolgozik. A vezetők nemcsak a jelennel, hanem a jövővel is foglalkoznak: terveiket előrelátóan készítik el. A párt politikája iránti biza­lom továbbra is erős. A párt és a tömegek kapcsolatában azonban helyenként „hajszál- repedések” tapasztalhatók annak ellerére, hogy a párt munkamódszere fejlődött. A pártépítés — különösen a fi­zikai dolgozók és a fiatalok körében — nehezebbé vált. Egyes területeken előfordul­nak feszültségek a pártszer­vek és a gazdasági vezetők között. A cselekvési egységről szól­va a megyei pártbizottság el­ső titkára hangsúlyozta, hogy ezt időnként megzavarja a megalapozatlan kritika. Ugyanakkor az is tény, hogy a nyilvános fórumokon gya­koribbá vált a visszafogott véleménynyilvánítás. Inkább a folyosókon, a fehér asztal­nál vagy baráti körben mondják el az emberek gon­dolataikat, nem mindig fe­lelősséggel és megalapozot­tan. A gazdasági egységek kö­zött még mindig divatos az egymásra mutogatás, mások munkájának bírálata — kel­lő önkritika nélkül. Véle­ményt alkotni természetesen lehet és kell is a szomszéd tevékenységéről, de az csak akkor elfogadható, ha a sa­ját portánk előtt is söprűnk. A határozatokat sokhelyütt túlságosan egyénien értelme­zik: úgy tetszik: kezd pol­gárjogot nyerni a hátunk mögötti véleménynyilvání­tás, a megalapozott tájéko­zottságot nélkülöző értékíté­let, s az úgynevezett „jól in­formáltság”, amely ugyan­csak híján van a realitások­nak. Sokan eltúlozzák gond­jainkat, nehézségeinket, vagy kellő mérlegelés nélkül leér­tékelik, félvállról veszik azo­kat. A személyi ügyekben be­következett változások a kel­leténél nagyobb port vernek fel a közéletben, s esetenként a rosszindulat, a drasztikus megnyilvánulás is előfordul. Hangsúlyozta az előadó: ah­hoz, hogy legyőzzük a nehéz­ségeket, hinnünk is kell azok legyőzihetőségében. Hit és lelkesedés nélkül nem képzelhető el a haladás. Szólt a társadalomban kétségtele- rül meglévő gondokról, el­lentmondásokról, azokról, amelyek Somogybán is nehe­zítik az egyébként feltartóz­tathatatlan kibontakozást. Nálunk például sokkal több az alacsony nyugdíjas, mint az ország más vidékein. Min­dent meg kell tenni gond­jaink enyhítéséért. Meg kell teremteni az értelmiség jobb munkafeltételeit, anyagi meg­becsülésének alapjait. A fej­lődő demokratizmust bizo­nyítja, hogy az építő, jobbí­tó szándékú bírálat is egyre nagyobb teret kap. Klenovics Imre előadásá­nak második részében a me­gye VII. ötéves tervéről be­szélt. A többi között szólt az ipar fejlesztésének lehetősé­geiről, nevezetesen arról, hogy bizonyos szerkezeti vál­tozásokra van szükség, és új gyáregységek létesítéséről is gondoskodni kell főként azo­kon a területeken, ahol ed­dig nem volt elég munkale­hetőség, ipari jellegű mun­kahely. Szólt a közlekedés fejlesztéséről, ezzel kapcso­latban az utak — főként az összekötő utak — és a köz­lekedési eszközök állapotáról, a hírközlés korszerűsítésének szükségességéről, a több mint egymill'iárd forintos költség­gel épülő új kaposvári tele­fonközpontról. Beszélt a me­gye energiaforrásainak bőví­téséről, s a következő évek­ben megvalósítandó ke­reskedelmi, egészségügyi, ok­tatási létesítményekről. El­mondta: a Balaton déli part­jának fejlesztésére, az ide­genforgalomra a következő években is nagy figyelmet kell fordítani. Indokolt a siófoki kórház bővítése, _ a kaposvári egészségügyi léte­sítmények fejlesztése. A megyei pártbizottság el­ső titkára előadásának har­madik részében hangsúlyoz­ta: a megye dolgozóinak van erejük ahhoz, hogy az előt­tünk álló nagy és nem is könnyű feladatokat megvaló­sítsák. Klenovics Imre előadása után Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese fog­lalta össze a három és fél napig tartó rendezvény ta­nulságait. Városavató Bácsalmáson Bács-Kiskun megye nyol­cadik városa lett a több nemzetiség lakta Bácsalmás, ahol pénteken tartották az avató ünnepséget. A műve­lődési házban megrendezett ünnepi tanácsülésen Horváth István, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára adta át a várossá nyilvánításról szóló oklevelet Bednárné Kiss Ildikó tanácselnöknek. Az ünnepségen jelen voltak a megye párt és tanácsve­zetői, Bács-Kiskun városai­nak küldöttei, a Bácsalmás vonzáskörzetébe tartozó köz­ségek képviselői. Bácsalmás neve az 1300-as évektől szerepel a dokumen­tumokban. A többször szét­dúlt, elnéptelenedett telepü­lés újraépülésének az idén lesz a 275. évfordulója. Me­zővárossá válása II. József uralkodása idején, a német és a délszláv telepesek be­vándorlásával kezdődött. Később jelentősége csök­kent, 1962-ben mint járási székhely is megszűnt. A 8500 lakosú településen ma minden feltétel adott a vá­rosiasodáshoz. Boszorkányos vidék volt Falu ar egyenes mentén — Puszta — mondom Hosszúvízen a település mé­reteit látva. — Falu! — helyesbítőnek az emberek. Nincs a hangjukban sér­tettség. Hiszen a környék­beli pusztákkal, tanyákkal együtt is csak százhuszonöt lelket írhattak össze a nép­számlálók legutoljára. A tél hideg bölcsőjében szendereg a település. Erdők kúrálják, a szélükön kiterjesztett karú kőszobor: „Havas Krisztus­kereszt az erdőn / Holdas, nagy, téli éjszakában: / Ré­gi emlék. Csörgős szánkóval / Valamikor én arra jár­tam ... Ady-vers sorai ver­desnek bennem, mint oda­fent a szürkén hasas égen az a hangos vadlibacsapat. Valaki húzhatott itt vala­ha egy hosszú egyenest, és azt mondhatta: „A lénia mellé épüljenek a házak!” Igaz, az egyik oldalon ma is foghíjas a sor. De a há­zak — csakúgy, mint má­sutt errefelé — szépek, és nemcsak lakni lehet bennük, hanem élni is. Hátul majd­nem mindenhol tekintélyes A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Havazásokkal és olvadás­sal, meleg és hidegfrontok­kal tarkítva múlt el a hét. Nem örültek a szeszélyes időjárásnak azok, akik va­sárnap úgy gondolták, hogy a hétköznapok délutánjain is ki-kiránduihatnak szánkózni, síelni. Még kevésbé örültek akiket munkájuk autóhoz köt, mert kiszámíthatatlanok voltak az utak. SOK BALESETRŐL adtunk hírt — nemcsak me­gyénkből — és a szomorú tanulság újra csak az: a té­li autózás rém vasárnapi ve­zetőknek való, de még a gya­korlott sofőröknek sem árt ilyenkor némi önellenőrzés és óvatosság. Ennyit az időjárásról, amely meghökkentően visel­kedik mostanában, de egye­lőre a tavalyihoz hasonló fa­gyos kínoktól megkímélt bennünket. A hét elején „fél szem­mel” Somogyból is az orszá­gos eseményekre figyelhe­tünk, hiszen több ágazati szakszervezet kongresszusa zajlott még vasárnap vala­mint hétfőn is. A szakszer­vezetek értékelése a közel­múltról és tervei a közel­jövőre figyelemre méltóak. Ugyancsak sok tanulságot vonhatunk le szőkébb ha­zánkban is a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csának hétfőn megtartott ülésén elhangzottakból, amelyek a mezőgazdáknak ÚTMUTATÁST Hétfőn megkezdte a terme­lést a Kaposvári Húskombi­nát exportüzeme, amelyre a következő időszakban is je­lentős feladatok várnak, or­szágosan is fontos, hogy az átvizsgált és felújított „sonka- gyár” miképpen dolgozik, mi­vel teljesítményétől a nép­gazdaság számára is jelentős dollárbevétel függ. MŰVÉSZEK TALÁLKOZTAK ADHATNAK. összefügg a mezőgazdaság­gal, hogy 120 megyei élelmi­szergazdasági üzem, vállalat és intézmény vezetői gyűl­ték össze továbbképzésre Siófokon és országos vala­mint megyei vezetők elő­adásainak segítségévéi sze­reztek új ismereteket, ame­lyeket fölhasználhatnak munkájukban. a hét közepén Kaposváron a városi pártbizottság és a tanács vezetőivel. A megbe­szélésen a felek kölcsönösen ismertették elképzeléseiket, szó esett a hetedik ötéves terv művészeti, kulturális költségvetéséről és sok egyébről. Az eszmecserén fontos gondként vetődött föl, hogy a somogyi, a kaposvári alkotóknak nincs megfelelő klubjuk, ahol találkozni tud­nának. A tudományos élet esemé­nye volt, hogy csütörtökön tanácskozott a Gépipari Tu­dományos Egyesület megyei közgyűlése, amelynek kereté­ben megtörtént a tisztújí­tás is. A következő hét fon­tos eseményét a MTESZ me­gyei küldöttgyűlését „jósol­ta” már ez a gyűlés is. A TERVEZÉS IDEJE a mostani az iparban és a mezőgazdaságban is. Csütör­tökön egész oldalas összeállí­tásban villantottunk föl né­hány képet a somogyi ipar­ról. Ismétlendő: nagyon sok múlik a mostani heteken, az idei és az ötéves terv meg­fontolt kialakítása mindenütt kettőzött erőfeszítést követel a szakemberektől és a mun­káskollektíváktól. Ezt figye­lembe véve mindenképpen a kemény szellemi és fizikai munka hetének minősíthet­jük az elmúlt napokat. Luthár Péter istálló, egy-egy német mó­dira. Oda térünk be először, ahol a csupasz faágakon flakon madáretetőket him­bál az alig-szél. Fejkendős, sokdioptriás szemüvegű asszony jön elő hátulról, a baromfiól környékéről. Ne- mecz Sándorné a becsületes neve. Ott fenn áll meg a lépcsők tetején, a feje fölött piros paprikafüzérek. A gazdasszony glóriája nem kör alakú, s nem fényeske- dik, hanem piroslik! — Paprika, paprika ... Három-négy litert is meg­törtem már; olyan jó volt a termés, szépen be is pirult. A tél árváiról, a madarak­ról kérdezem. — Cinegék járnak ide kosztolni, és ha még nagyobb lesz a hideg, a rigók is be­kéredzkednek. Ezeket az ete­tőket Bálint gazdától tanul­tam: talán látták az Ablak­ban ... Láttuk. De inkább a hosz- szúvíziek érdekelnek ben­nünket. — Van, ki az államerdőn dolgozik, tan, ki a téeszben. A fiatalok, ’sz nincs sok: Mesztegnyőre járnak, van ott valamilyen üzem. Az egyik fiú velük él; el- letős a szövetkezetben. De ügyes a keze, ezt két — — szűcsnek is dicsőségére váló — rókaprém tanúsítja: szépen kiadjusztáJta őket a fiú. — Be-ibejárnak a szarva­sok, lelegelték a kelbimbót; kár is van abból, ha az em­ber lánya erdő mellett la­kik. A népkönyvtár, tanácsi fogadóház, orvosi rendelő szentháromság-épülete mel­lett fa harangláb. Csak ak­kor szólt, ha halottja volt a falunak. Most már a kötelé­nek rángatója is kiköltözött oda, ahöl a régi hosszúvízi­ek nyugszanak. — öt iskolás gyerek jár be Mesztegnyőre, ennyicske van — számolja össze Vas Józsejné, aki átellenben la­kik a község egyik közös­ségi házával. A másik a bolt, mert az is van itt. — Elvástunk — azt mond­ja Vasné. — Olyan tizenöt família költözött el. De men­jenek be Suszter bácsihoz, az jobban tudja, hogy s mint! Bemegyünk. A kályha mellett apó és anyó. Apó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom