Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
1986. január 16., csütörtök Somogyi Néplap 5 „Arany is mennyit dolgozottl" Nyelvünk durvulása Angidéból hazatelepült ismerősömet látogattam meg a napokban újra; kicsit sütkérezni akartam varázsos egyéniségének sugaraiban. Ismét végignéztem könyveit, mindegyik mű két nyelven van meg neki. Csóválta a fejét, várva, hogy rákérdezek elégedetlensége okára. Nem csalódott bennem. Azt mondta, hogy a magyar fordítások mindig drasztiku- sabbak, nyersebbek. Kevésbé kemény kifejezések durvasággá válnak a magyar fordítók tollán (tisztelet a kivételnek). És fellapozva az egyiket, James Herriot regényét, kezdte bizonygatni igazát. Egy jelenségre érzett rá. Nem véletlen, hogy napjainkban egyre többet emlegetik hivatalos fórumokon is nyelvünk — a beszélt és írásbeli nyelv — romlását. „Olykor indoktalanul kapnak széles nyilvánosságot... közízlést sértő művek" — olvashattuk a XIII. kongresszus beszámolójában, és több hozzászóló is említette az irodalmi művek, színielő- adásök, filmek, tévéjátékok egyre nyersebb nyelvezetét. Ugyanez a téma felmerült a népfrontkongresszuson is: a vitában több felszólaló érintette. Közülük Keresztury Dezsőt idézem, aki kifejtette, hogy minden népközösségnek, így a magyarnak is legnagyobb élő alkotása az anyanyelv. Az elmúlt évtizedekben nemzetünk alapvető változásokon ment át, s ezeket a társadalmi változásokat a nyelv is tükrözi. Ahhoz, hogy népünk értelmesen tudjon gondolkodni, a nyelv tisztántartására van szükség — mondta. Az aggodalom jogos. Ügy vélem, sokkal bonyolultabb oka van annak, hogy si- várafob lett a nyelv. Társadalmi, gazdasági összefüggések is lehetnek az összetevők között. Nem véletlen, hogy a nyelvtisztaság ügye mindig akkor került elő, amikor nehezebb éveket élt meg az emberiség. Talán elég erre egy példa; Móricz Zsigmond a Pesti Naplóban nem éppen derűs időszakban írta A magyar nyelvérzék rothadása című cikkét, amelyben leszögezi, hogy ha valamely állam a jövőjét meg akarja szilárdítani s a népét homogénné tenni, akkor gondolnia kell arra, hogy a nyelv ép, egészséges és tiszta legyen. Következésképpen a cikk írásakor a nyelv nem volt ép, egészséges és tiszta. Hasonlóan aggódott Kosztolányi Dezső is Erős várunk a nyelv című írásában, a nyelv „kisöprését, fényesre kefélését” szorgalmazva. A mai félelmeket megfogalmazók közül Déry Tibor volt az egyik első: „Nyelvünk romlik: mint minden élő szervezet, növekedés közben is ... Már Arany is mennyit dohogott!” Vonjuk azonban újra szűkebbre a kört; témánk a nyelvi durvaság. A tömegközlekedésben hovatovább jogot nyert — kötőkifejezésként — használatos cselekvő igék, a fiatalok között hetykeségből is emlegetett kíméletlen, nyers szavak, bizonyos — magát értelmiséginek tartó Béketalálkozó Varsóban Barátsághidak A varsói értelmiségi békekongresszus az ENSZ által meghirdetett nemzetközi békeév egyik nyitórendezvényé. Ezen a nemzetközi találkozón öt világrész több mint 300 tudósa, politikusa, művésze tanácskozik arról, hogy miként lehet biztosítani a világ békés jövőjét. Dr. Miikolaj Kozakiwicz szociológussal, újságíróval és íróval ebből az alkalomból készített interjút a lengyel Interpress sajtóügynökség. — Talán azzal kezdeném — kezdte mondandóját a professzor —, hogy egyes tények intenzíven foglalkoztatnak és nyugtalanítanak. A világ békés jövője szempontjából a legnagyobb veszélyt kétségkívül a fegyverkezési verseny, a hadikiadások állandó növekedése és a más államokkal szemben ellenséges külpolitika jelenti. Korántsem lebecsülendő veszélyt testesít meg ugyanakkor az ifjúság nacionalista, más népekkel szemben ellenséges szellemű nevelése. Táplálják ez utóbbi veszélyt a tömegtájékoztatási eszközök, filmek, tévésorozatok stb. Drasztikus példák erre a nacionalista szellemtől áthatott amerikai filmek, amelyek dicsfényben' tüntetik fel a nagyszerű amerikaiakat. — A nacionalizmus fokozódását a társadalmi életnek a politikától igen távol eső szféráiban is tapasztaljuk. — Sajnos, igen. Ez a helyzet például a sportban. A legdrasztikusább bizonyítékot erre a katasztrofális brüsszeli Juventus—Liverpool mérkőzés szolgáltatta. Mélységes nyugtalanságra ad okot az a tény, hogy az egészséges sportversengés szelleme nemegyszer átcsap a versenytársak iránti gyűlöletbe, ahonnan szinte már semmi sem választ el az őket küldő nép vagy társadalmi rendszer gyűlöletétől. Az ilyen alantas érzelmek, szempontok felszámolására a legjárhatóbb út talán az lfenne, ha a világon újraélesztenénk az enyhülési folyamatot. A lengyel külpolitika kitartóan dolgozik ezért. De túl ezen, én óriási jelentőséget tulajdonítok a közvetlen emberi kapcsolatoknak is. Ezek hidat építenek a különböző fajok, vallások és nemzetiségek képviselői között, s ennek jóvoltából eltűnhet a belénk sulykolt ellenérzés más népek iránt. Az ilyen barátsághidak nélkülözhetetlenek az emberiség számára. Számítógép a tanácsok szolgálatában Informatikai és Számítás- technikai Intézetet alapított a Somogy Megyei Tanács. Feladata, hogy ellássa a megyei tanács nyilvántartási munkájának korszerűsítését, az igazgatás-szervezési tennivalók összehangolását, s közreműködik a helyi tanácsoknál végzett ilyen irányú munkában. Az Államigazgatási Szervezési Intézet irányításával előzetesen kidolgozták a megyében a komplex informatikai fejlesztési tervet. Ennek során a megyei tanács szakigazgatási szerveinél, valamint a városi tanácsoknál elvégezték a nyilvántartások felmérését és a számítógépes feldolgozásokhoz (szükséges korszerűsítést. Több területen már a számítógépet is használják. Egyelőre kísérleti jelleggel néhány Commodore 64 típusú számítógépet állítottak munkába, a tanácsi dolgozók ezeken tanulják a gépek kezelését. A városi tanácsoknál is megkezdődött a számítástechnika alkalmazásálhoz szükséges feltételek kialakítása. Kaposváron és Barcson több hatósági nyilvántartást visznek számítógépre. kör — zamatot nélkülöző, kihívóan durva beszéde, s az irodalmi nyelvben fel-fel- bukkanó drasztikum. Sohasem volt irodalom — külhoni, itthoni — bizonyos trágárkodás nélkül. A nép- költészetet példának tekintő írók, költők műveiben egy- egy — vagy több — olyan kifejezésre bukkanunk, amely ma is fejcsóválásra készteti az olvasók egy részét. Pálóczi Horváth Ádám, Csokonai Vitéz, de még Petőfi is — igaz, megtartva a versmértéket — el-elrikkan- totta magát olykor hars hangon, káromlással. Shakespeare egyes kifejezésein is elpirulhat, aki emberi melegházban, széltől óva nőtt fel. Gondoljunk csak az ifjoncok évődésére a Dajkával a Rómeó és Júliában! A durva kifejezések használatát ugyanis indokolhatja az indulat — amelynek jogosságához, mondjuk, Petőfi egyes verseinek témáját tekintve kétség sem fér —, vagy az ábrázolt közeg és élethelyzet. Ügy is mondhatnánk, hogy az irodalmi (fiimi, színműi) nyereség következmény; az életbeli szituáció, társadalmi közeg ,(másolása”. Azaz, ha a szerző hű tükröt akar tartani elénk, akkor kénytelen hősei vagy antihősei beszédmodorát átvenni. Egy lumpencsalád tagjai nem virágnyelven közük egymással mondanivalójukat. Ha ez utóbbi stílusban szólalnak meg, az bő humorforrás lehet egy vígjátékhoz vagy szatírához. Azt hiszem, Norman Mailer háborús regényét, az ismét megjelent Mezteleneket és holtakat a mai olvasó a sarokba vágná, ha katonahősei valamiféle kisasszonynyelven társalognának. A Gyöngyélet című dráma nézői is fanyalogtak volna, ha John Arden valamiféle nyelvi parfümériát nyitott volna az ábrázolt lumpenkörnyezetben. Amiből az is világos, hogy. először a társadalmi negatív jelenségeket kell felszámolni, bár készséggel elismerem, hogy evvel egyidejűleg meg kell tisztítani a beszélt nyelvet is. Ha ez utóbbi mentálhigiénés feladatról szólók, elsősorban az öncélú malackodést, a szóbeli magamutogatást iktatnám ki — mint sekélyes divatot — nemcsak a köz- nyelvből, hanem az irodalomból, filmből, televízióból. Leskó László PHENJAN A tudomány pagodája A népi Koreában már hosszú évek óta kiemelt figyelmet fordítanak a lakosság műveltségi szintjének javítására. E nagyszabású cél teljesítése érdekében sorra nyílnak a különböző oktatási intézmények, amelyek közül is kiemelkedik az 1982 óta működő A tanulás népi palotája elnevezésű központ. A rendkívül szép, keleti stílusban épült intézményt Phenjanfoan sokan a tudomány és a művelődés pagoA tanulás közben felmerült kérdésekre ismert szakemberek válaszolnak A művelődési központ épülete Jól felszerelt laboratóriumok segítik a nyelvtanulást dójának, szentélyének tartják. Az oktatási—művelődési központban gazdag program várija az érdeklődőket: előadások, tanfolyamok, a vidékiek számára 7—10 napos bentlakásos kurzusok, és nem utolsó sorban nyelvi tanfolyamok között lehet választani. Az intézmény vezetői különösen nagy fontosságot tulajdonítanak az aktuális előadásoknak, amelyek témájáról és idejéről a lakosság a tömegtájékoztatási eszközökből szerezhet tudomást. A képzésben felhasználják a technikát. Van például lehetőség bizonyos anyagok meghallgatására magnetofonon: több mint 11 ezer hanganyag áll a látogatók rendelkezésére. Rövid idő alatt nagy népszerűségre tettek saprt a videomagnók. A tévékészülékekkel felszerelt helyiségben egyszerre négy program közül választhat az, aki tudásának továbbfejlesztésére szánja szabad idejét. A „tudományos videózás” sikerére jellemző, hogy egyre több az esti, munka utáni látogatók száma. A közvetlen felvilágosító munka mellett nem feledkeznek meg az ismeretek terjesztéséről sem, amit jól példáz, hogy a tudományos munkatársak például kijárnak fontos építkezésekre, gyárakba, termelőszövetkezetekbe, vagy pedig postán küldik el a vidéki könyvtárak, művelődési házak számára a tájékoztató anyagokat, bibliográfiákat. Szereztem bSrízgát Egy hónappal ezelőtt, egyik napról a másikra a babókos birizgánk felmondta a szolgálatot, kipurcant. A szerelő, miközben fontoskodó hümmögésék közepette körüljárta a meghibásodott készüléket, közölte: a birizgát ki kell cserélni. Mivel nálunk a babókos birizga hosszú évek óta hiánycikk, elindultam birizgát keresni. Kutatóutam során megfordultam minden valamirevaló áruházban, bevásárló központban, árusítással egybekötött kiállításon, diszkontáruházban, marketingbörzén, vevőszolgálatnál. Arra a kérdésre, hogy tessék mondani, momentán kapható-e Önöknél babókos birizga, volt aki kacagni kezdett, többen megrökönyödve a fejüket csóválták, mások jóindulatúan mosolyogtak naivitásomon, cummogtak, jónevű idegorvost ajánlottak, közben vállon veregettek, és azt tanácsolták, hogy próbálkozzam máshol. Mivel kitartóan makacs természet vagyok, nem adtam fel. Az elárusító pultoknál ért kudarcok után az illetékesekhez fordultam. Igen, azokhoz, akik a sajtó hasábjain, a rádióban és a televízióban azokat a vonalas szövegeket nyomják kereskedelmi életünkről. Fogadott panasziroda-referens, kereskedelmi igazgató, sajtófőnök, titkárságvezető, elő- szobáztam vezérigazgatónál, marketingfőnöknél, menedzser típusú főtanácsosnál, elosztó irodánál, főraktárosnál, hogy csak néhány fórumot említsek. Az illetékesek panaszomat megalapozottnak tartották, gondomat megértették, megerősítettek abban, hogy jogosult vagyok babókos biriz- gára, elnézést kértek, nyugtattak, a gazdaságpolitika számos alapvető kérdésében velem azonos nézeteket hangoztattak, a hiánycikkeket mint jelenséget elítélték, leszóltak, telefonáltak, szót emeltek, elhatárolták magukat, vállon veregetve biztattak, ösztönöztek, de babókos birizgát ők sem tudtak szerezni. — Nem kell olyan nagy feneket keríteni ennek az ügynek — mondta Jenő barátom, miután elmeséltem neki a kálváriámat. — Szaladgálhatsz itt össze-vissza, mint pók a falon, fölöslegesen. Figyelj rám! Menj el a Kaméleon Áruházba, az értékesítési osztályon keresd meg Harácsi Pista bácsit. Hivatkozz rám, hagyd nála a névjegyedet egy ötszázas társaságában, és kész. Harácsi bácsi három napon belül értesít, hogy hol veheted át a birizgát. Különben jegyezd meg, ilyen buli csúszópénz nélkül nem megy. Világos? — Jenő, te egy cinikus, sok-sok keserű tapasztalattal terhelt vásárló vagy. Én viszont hiszek kereskedelmi életünk tisztaságában, az illetékesek szavában! — válaszoltam, és faképnél hagytam ámuló barátomat. Két héttel ezelőtt összefutottam Jenővel. — Na, mi van a birizgád- dal? — Már minden hazai fórumot végigjártam, de birizgát nem tudtam szerezni. Elkeseredésemben Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárnak írtam levelet. A magas utazási költségek miatt azt kértem tőle, ne keljen New Yorkban, a szervezet székhelyén benyújtanom a panaszomat,' találkozzunk valahol Európában. Azt írja, hogy jövőre Madridba látogat, s hajlandó ott fogadni. Kedves tőle, nem? Egy ilyen, két-háromnapos spanyol út tízezerből még IBUSZ-szal is kifutja, igaz? És Madridból biztosan hozok birizgát. Ha kis szerencsém van, kettőt is. — Én még mindig Harácsi bácsira szavazok! — mondta Jenő. — Ő jóval olcsóbb, ötszáz forint meg egy névjegy, ne feledd! Érdekes, a családi tanács is elvetette a madridi utazás tervét, és úgy döntött, hogy Harácsi bácsit keressem fel. Mit mondjak? Négy nap múlva telefonált: megvan a birizga, átvehetem. A birizga azóta is kifogástalanul működik. Megszerzésének történetéből azonban levontam a tanulságot. Az ENSZ-főtitkártól újabb levélben elnézést kértem, hogy Madridban nem leszek ott a találkozón, aztán rendeltem kétszáz új névjegyet, és tegnap óta egy Csúszópénz feliratú dobozban gyűjtöm az ötszázasokat. Vásárlási célra, természetesen. Ja, és izgatottan várom, hátha az illetékesek is intézkednek. Kiss György Mihály
