Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 12. szám

2 Somogyi Néplap 1986. január 15:, szerda KÖZÖS PIAC Tizenkettő helyett tizenegy? ja. Elképzelhető, hogy az ügyiben népszavazást tarta­nak, s annak kimenetele tel­jesen bizonytalan. A Dániáiban 1982 óta ha­talmon levő jobb-közép kor­mány — a konzervatívok, a kereszténydemokraták és a liberálisok koalíciója — a parlamentben kisebbségben van. A többségben jevő par­lamenti ellenzék, amelynek gerincét a szociáldemokra­táik alkotják, szembehelyez­kedik a Közös Piac intézmé­nyeinek reformjával A konzervatív kormány ezzel szemben — a gyáripa­rosok szövetségének erőteljes támogatásával — határozot­tan a közös piaci intézmé­nyek reformja és Dániának a közösségibe való maximális integrálódása mellett van. Azzal érvel, hogy a refor­mok ellen vétó fenntartása visszatetszést váltana ki a közös piaci partnerek köré­ben, úgy értelmeznék, hogy Dánia ki akar lépni a kö­zösségből, amelyhez pedig — hangsúlyozza Poul Schlüter miniszterelnök — politikai­lag és gazdaságilag szoros kötelékek és érdékek fűzik. A Közös Piac csúcsérte­kezletén és miniszteri bizott­ságaiban azonban a kormány — ellentétben saját nézeté­vel — az intézményi reform és a szélesebb integráció el­Lázár György és Havasi Ferenc fogadta Alekszej Antonovot Az iraki légierő (támadása Hét külföldi hajót kutattak át (Folytatás az 1. oldalról) Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke kedden a Par­lamentben fogadta Alekszej Antonov miniszterelnök­helyettest, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kormányközi bizottság szov­jet társelnökét, aki küldött­ség élén részt vesz a bizott­ság 34. ülésszakán. Havasi Ferenc, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára a nap folyamán ugyancsak fogadta Alékszej Antonovot, A szívélyes, baráti légkö­rű megbeszéléseken részt vett Marjai József, jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. Tárgyalások Damaszkuszban „Látható közelségbe" került a megoldás Lázár György fogadta Alekszej Antonov szovjet miniszterelnök-helyettest. Az iraki légierő hétfőn este támadásit hajtott végre a Hárg-szigeten lévő iráni olaj berendezések ellen — jelentette be egy bagdadi katonai szóvivő. Közlése szerint a támadás eredmé­nyes volt, a célpontokat fel­gyújtották, s a gépek sértet­lenül visszatértek támasz­pontjaikra. A teheráni rádió egyéb­ként bejelentette, hogy az iráni fegyveres erők vasár­nap hét külföldi hajót ku­tattak át Iraknak szánt ra­kományt keresve, de a vizs­gálat után valamennyinek engedélyezték útja folytatá­sát. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanácsnak küldött hétfői je­lentése szerint tavaly feb­ruártól novemberig a Per­zsa- (Arab-) öbölben 50 ha­jót támadtak meg, vagy ku­tattak át. Még alig múltéi az öröm­ünnep amiátt, hogy Spanyol- ország és Portugália belépé­sével a Közös Piac tagorszá­gainak száma tizenkettőre bővült, a közösség brüsszeli központjában máris szo­rongva kérdezik: nem csök- ken-e a létszám tizenegyre? Az aggodalmat Dánia ma­gatartása okozza. Dánia a közösség legutóbbi csúcsér­tekezletén az ellenzők között is a leghatározottabban he­lyezkedett szembe a közös­ség alapokmányát képező 1958-as római szerződés mó­dosításával, a Közös Piac intézményeinek elengedhe­tetlenül szükséges reform­jával. Mivel e kérdés még nincs megoldva, az ügy Dánia el­lenállásán isimét elakadhat. Az ország közvéleményét a kérdés továbbra is megoszt­Tokió várakozással tekint Sevardnadze látogatása elé Japán kormánykörökben várakozással tekintenek Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter szerdán kez­dődő hivatalos tokiói látoga­tása elé. Abe Sintaro japán külügyminiszter — Sevard­nadze tárgyalópartnere — a látogatás előestéjén azt han­goztatta, hogy a kapcsolatok megjavítása érdekében „kis lépésekkel” is elégedett len­ne: például, ha a tárgyaláso­kon megállapodás születne legalább a hasonló szintű párbeszéd folytatásáról. Tokióban nem véletlenül ez a kiindulópont. Eduard Sevardnadze személyében ugyanis tíz év után először fogadnak szovjet külügymi­nisztert a japán fővárosban. A Szovjetunió ismételten kezdeményezte a kétoldalú viszony megjavítását, és en­nék érdekében több javasla­tot terjesztett elő. Ennék — és a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozónak — nyomán hirdette meg a Nakaszone- kormány a Szovjetunióval való kapcsolatok normalizá­lásának célkitűzését. Eduard Sevardnadze öt na­pot tölt a japán fővárosban, s ezalatt három alkalommal tárgyal japán kollégájával. Abe Sintaróval. A szovjet külügyminiszter találkozik Nakaszone Jaszuhiro minisz­terelnökkel, továbbá sajtóér- tékezletet is tart. Kedd esti kommentár Ádeni kérdőjelek A harmadik világban tör­ténő, ritkaság számba \ko­rántsem menő hatalomátvé­telek vagy hatalomátvételi kísérletek természetes és ál­landó kísérőjelensége a bi­zonytalanság. Legtöbbször a puccsok hírének :világgá röp- pentése után még jó ideig nem lehet tudni, hogy sike­res wolt-e a katonaság be­avatkozása, kik állnak pon­tosan az akció kulisszái mö­gött, és hogy milyen válto­zásokat jelenthet az adott or­szág kül- és belpolitikájában a hirtelen vezetéscsere. Hasonló a helyzet pilla­natnyilag i Uemeni Népi De­mokratikus i Köztársaságban. Az egymásnak \sokszor el­lentmondó hírügynökségi tu­dósítások, hírek és rémhírek sokaságából egyelőre nem hámozható ki teljes bizton­sággal az események menete, s az sem, milyen kiterjedé­snek voltak a harcok. Rész­letes információk hiányában a kommentátorok jobbára az arábiai-félsziget délkeleti részén levő, hazánknál mint­egy négyszer nagyobb állam politikai hátterét rajzolják fel. Az 1967-ben, angol gyar­mati uralom ‘alól felszaba­dult \JNDK huzamosabb ide­je a szocialista orientáció út­ját választotta, mind bel-, mind külpolitikai vonalveze­tését a haladás útjának kere­sése, ia szocialista közösség­gel és az antiimperialista erőkkel való szövetségek ki­alakítása jellemezte. Az adeni rendszer megbecsült szerepet játszik az el nem kötelezettek sokszínű moz­galmában. A függetlenség után beindult iparosítás per­sze szerény méretű eredmé­nyeire támaszkodva reális, mégis ambiciózus programot tűztek a másfél-kétmilliósra becsült ]népesség elé, az örö­költ elmaradottság leküzdé­sére, ia felemelkedésért ví­vott küzdelem meggyorsítá­sára. Á nemzetközi diplomácia porondján emlékezetes az a tevékenység, amelyet Aden a szilárdság frontja tagja­ként végzett, ;s az <a támoga­tás is, amelyet a palesztínai felszabadítási szervezet mű­ködéséhez nyújtott. Az utób­bi időben még olyan hírek is elterjedtek, hogy a PFSZ főhadiszállását esetleg a JNDK 'fővárosába helyezi át. Arabközi vetületben figyel­met keltettek a szomszédos Észak-Jemennel folytatott országegyesítési tárgyalások, amelyeken végcélként a két állam, fokozatos közelítését tűzték ki. Ilyen háttér, ilyen adottsá­gok ismeretében egy dolog tűnik csak bizonyosnak: bár­hogyan végződjenek is a mostani események, alapve­tő érdek, hogy mihamarabb ismét egy megszilárdult ve­zetés folytassa a népi Jemen haladó programjait. Sz. G. Hafez Asszad szíriai államfő és Amin Dzsemajel libanoni elnök legutóbbi találkozójukon, Damaszkuszban. (Telefotó — Reuter—MTI—KS) A hétfő este létrejött tűz­szünet utáni kedd hajnalban a libanoni hadsereg egységei vették át a terepet Kelet- Bejrútiban a harcok színhe­lyén. Damafi zkuszbó 1 érkező hírek szerint Asszad szíriai és Dzsemajel ,libanoni elnök csúcstalálkozóján a libanoni megoldási „látható közelség­be” került. Kedd hajnalban EHe Hő­be ika, a „Libanoni Erők” vezetője közleményt adott ki, amelyben sikeresnek minősí­tette az emberei által a fa- langista párt fegyveresei el­len hétfőn végrehajtott had­műveletéket. Sikerült ellen­őrzésük alá vonni a Metu városrészt övező utakat, s bár győzelmet nem arattak, pozícióik lényegesen erősöd­ték. Hivatalos adatok az ál­dozatok számáról nincsenek. Az eddigi jelentések 20 ha­lottról, 60 sebesültről szól­nak, ezék zöme is a polgári lakosság közül került ki. Az anyagi károk hatalmasak, felmérésük folyik. Kelfet- Bejrútbain az iskolákat egyelőre bezárták, Nyugat- Be jrútba nem jutottak át a keleti városrészben megjele­nő lapok, mert az átjárók kedden délelőtt még zárva voltak. Óvatos becslések sze­A kínai légitársaság Csengtu-Lhasza járata any- nylra pontosan betartja a reggel hét órai indulást, hogy Boeing 707-ese felpör­getettmotorokkal’ már 6.58- kor a kifutópálya szélén re­meg. Narancsot osztogatnak. Mögöttünk marad az örökké párás, meleg és ter­mékeny vörös talajú sze- csuáni medence. A „senki” földje következik, kopár he­gyek, csontkemény száraz talaj. Torokszorító látvány. 'Százkilométereken át az életnek semmi jele. Szecsu- ánfoan százmillióan laknak. Az egymillió négyzetkilomé­ternél valamivel nagyobb Tibetben kétmillióan. Más­fél—kétezer méter magas hegyek emelkednek ki „a világ tetejének” elkeresztelt tibeti—csingihaji fennsíkból. A főváros, Lhasza is már négyezer méterrel a tenger­szint felett van. Keringési zavarokkal, szívbántalmak- kal, fülproblémákkal bajló­riint is naponta 30—40 ezer ember ingázik a két város­rész között, ha munkahelyé­re el akar jutni. Dzsemajel libanoni elnök Damaszkusziban kijelentette, hogy a hétfői harcok misz- sziójáinak meghiúsítását cé­lozták. Az államfő hétfőn hét órát tárgyalt Asszad Szí­riái elnökkel, és a megbeszé­lések kedden délelőtt folyta­tódtak, talán átnyúlnak szer­dára is. Dzsemajel környeze­te szokás szerint derűlátó, — dó embertársainknak nem ajánlják az utat. A ta­nácsok monoton sorrendben ismétlődnek: nem szabad cigarettázni, szeszes italt in­ni, a levegő oxigénben sze­gény, lassan, óvatosan kell járni. Alattunk a Brahmaputra (tibetiül: Jarlung Cangpo), mely jöbbezer kilométert tesz meg tibeti területen, majd hirtelen kanyarral In­diának és Bangladesnek ve­szi útját. Vize sekély és smaragdzöld. Már-már azt hinné az ember, hogy a pi­lóta meg akarja mártani a kieresztett kerekeket a víz­ben, de végül is simán lan­dolunk Lhasza repülőterén. A hallottak, olvasottak ha­tására az utas azt hiszi, hogy miután kinyitják a repülő­gépek ajtaját a „híg leve­gő” rögtön leteríti és az utaskísérők máris rohanhat­nak az oxigénpaladkért. Semmi ilyesmi nem törté­nik. Hideg van, s éppen­de aligha valószínű, hogy Damaszkusz támogatná a há­romoldalú egyezmény módo­sítására vonatkozó óhaját. Asszad elnök ugyanis közöl­te vele: semmi kifogása , aiz egyezmény alkotmányjogi vi­tája ellen' — de megvalósítá- siáinak még ezen a héten .meg kell kezdődnie. A tárgyalá­sokról Damaszkuszban hiva­talosan semmit sem közöltek, sőt hétfőn elhallgatták a ke­let-bejrúti harcok hírét is a tömegtájékoztatási eszközök­ben. hogy csak kivilágosodott. Óráink háromnegyed kilen­cet mutatnak, pekingi időt, mivelhogy egész Kínában, a két-három időzóna ellenére is, egységes időt mérnek. Tibet azonban többezer ki­lométerre nyugatra van Pe- kingtől, a nap később kel, ezért az itteni hivatalokban is csak fél tízkor—tízkor kezdődik a munkaidő és tart ebédszünet közbeiktatásával este hatig. A vegyes összetételű tár­saság egyelőre valamilyen szállítási alkalmatosságra vár. A két kölni diák, kik­nek Csengtuiban támadt az az ötletük, hogy pár napra Tibetbe jönnek, gazdag nyu­gati turistákból álló cso­port, a „Marco Polo nyom­dokain járó” olasz házas­pár ... Az egyre rugalma­sabb kínai idegenforgalom egyaránt számít a vastag és vékony pénztárcájú utasra, a világvándorokra, akik Ne­pál után mintha kizárólag len foglal állásit, mert attól tart, hogy ellenkező esetben a parlament megbuktatja. A gyáriparosok szövetsége nagy kampányba kezdett Dániában. A szövetség elnö­ke levelet intézett 2300 gyár- tulajdonoshoz, s abban air ra hívta fel .őket: igyekezzenek minden lehető eszközzel megértetni a munkásokkal és alkalmazottakkal, vala­mint a helyi sajtóval és po­litikai körökkel, hogy a Kö­zös Piaccal való szakítás (vagy a Közös Piac szakítása Dániával) mennyire káros lenne, hiszen az ország kül­kereskedelmének 60 százalé­kát a közösség tagországai­val bonyolítja le, ennek visz- sza esése a munkanélkülisé­get is alaposan megemelné. Ez a kampány mér egy esetleges népszavazás előjá­téka. Egyre több szó esik ugyanis arról: referendumon döntse el a nép álláspontját. Amiinit népszavazást tartot­tak 1972-ben is arról, hogy lépjen-e be Dánad a Közös Piacba. Az eredmény akkor 63 százalék „igen” volt. A legfrissebb közvéleményku- tatásoik szerint viszont egy mostani népszavazáson 72 százalék lenne a „nem”. Fábián Ferenc csak Tiibetet akarnák meg­látogatni. A turista Tibetben kap­hat szállást haitszemélyes szobákban öt jüanért is, de a Lindblad-uták résztvevői­től1 naponta kétszáz dollárt is elkérnek a szállás, a szál­lítás,, az étkezés és az ide­genvezetés fejében. A leg­drágább tétel: a szállítás. A benzin cseppje drágább az arany grammjánál. Mesélik, hogy ha egy tíz kocsiból ál­ló teherautókonvoj útnak indul Szecsuanból, vagy Csinghajiból — e két tarto­mányt autóút köti össze Ti- bettel —, a tízből kettő csak benzint szállít: útmenti töl­tőállomások hiányában a többi nyolc sofőrje onnan vételez üzemanyagot. A Tibetben kapható áruk 96 százalékát be kell hozni az autonóm területre, a tu­risták élelmét is. És már nem is csodálkozunk az ára­kon: az étlapon tengeri uborka, tengeri moszatból készült leves, ananász és mandarin is szerepel. 1980, Tibet megnyitása óta kö­rülbelül tízezer turista lá­togatott el ide. S. Kovács Ferenc 0Folytatjuk.) Tibeti útijegyzetek Utazás a „világ tetején”

Next

/
Oldalképek
Tartalom