Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-13 / 292. szám

4 Somogyi Néplap 1985. december 13., péntek Átadták a lencse-hegyi szénbányát. Az eocén­program negyedik bá­nyája kezdte meg a ter­melést 1985. december 6-án, a Lencse-hegy IL A dorogi vállalat új bá­nyája lakossági szenet ad: ötezer kalóriás bar­naszenet. A 12 millió tonnás szénvagyon elő­reláthatólag 20 évre lesz elég. A pajzsos biztosí- tású frontfejtés 1988-ra éri el az egymillió ton­na termelést, minden munkafolyamatot gépe­sítettek. Képünkön: ifj. Baranyai Lőrinc geoló­gus ellenőrzi a szén mi­nőségét. Előre. elektronika! „Kelet-Európa teljes mér­tékben elfogadta a techno­lógiai kihívást. A nyugati szakértők a térségben gyár­tott számítógépekről, perifé­riákról általiéban kedvező vé­leményt formálnak, különö­sen azt méltányolják, hogy a termékek teljesítménye az árukhoz viszonyítva ‘imponá­ló” — ezt állapítja meg a szocialista országokkal fog­lalkozó Business Eastern Europe című, Svájcban meg­jelenő .gazdasági hetilap. Az NDK, imagyar vagy jugosz­láv kezdeti gyártási Sikere­ket más nyugati sajtóórtéke- lések is elismerik — magyar vonatkozásiban főként a szá­mi tógépprognam-gyartás pia­ci eredményeit értékelik —, de azt is hangsúlyozzák, hogy a szoaiailista országok­nak még súlyos gondokkal kell megküzdeniük a techno­lógiai felzárkózás során, épp­úgy, mint Ny ugat-Európá­nak. Igaz, a versenyben nem azonos startvonalról indul­nak az Egyesült Államoktól és Japántól elmaradt kelet- és nyugat-európaiak, de gondjuk természete hasonló: az új technikái vívmányok alkalmazási nehézségeivel kell elsősorban megbirkóz­niuk. Nyugat-Európa — írják a szakértői elem­zések — nem azért ma­radt el az élmezőnytől, mert nem fordít eleget kutatásra, vagy mert tudósaik ötlet­hiányban szenvednének, ha­nem, mert a vállalatok nem voltak képesek piaciközpontú fejlesztésekre, etkényelmesí- tette őket az amerikainál sokkal védettebb nyugat- európai piac. A technológiai újítások el­képzelhetetlenek kockázat­vállalás nélkül, de — mint a szakértők megállapítják — az üzleti rizikó nem jellem­ző a nyugati vállalkozások­ra, és tegyük hozzá, még kevésbé a keletiekre — s akadályt jelent a gazdaság lassú szerkezeti változása is. Pedig a kutatási-fejlesztési költségek a társadalmi össz­termékhez képest csaknem valamennyi szocialista or­szágban magasabbak, mint Nyugat-Európában, Észa'k- Amerikában vagy Japánban — a lengyelországi 2 és az NDK-béli 5 százalék között mozognak —, miközben egyetlen fejlett ipari ország­ban sem érik el a 3 százalé­kot. Természetesen az ipari országok listavezetője, az Egyesült Államok 2,7 száza­lékos, vagy az NSZK 2,6, illetve Japán 2,5 százalékos ráfordítása összehasonlítha­tatlanul nagyobb összegeket takar, de azért az ENSZ adatai 'is érzékeltetik, hogy nem a kutatás-fejlesztési ter­hek nagyságával kapcsolato­sak az alapvető gondok. Hogy mekkorák is a csúcs­technológiai fejlesztési gon­dok Kelet-Európábán, arra következtetni lehet a nyu­gat-európai lemaradásból: Nyugat-Európában a csúcs­technológiai gyártmányok termelésének bővülése a het­venes években soha nem ér­te el az évi 5 százalékot, az amer ikai 7,6 vagy a japán 14 százalékos növekedéssel szemben, s a szocialista or­szágokban a növekedés álta­az Iában elmaradt ezektől ütemektől. Eközben a Közös Piac 1975-ben még több számítás­technikai terméket szállított külföldre, mint amennyit onnan vásárolt, 1980-ban vi­szont 5 milliárd, jelenleg pe­dig már 12 milliárd dolláros kereskedelmi hiánya van e termékcsoport forgalmazásá­ban. A félvezetőpiacon a nyugat-európai társaságok picai részaránya a felére esett vissza az elmúlt évti­zedben — 16-ról 8 százalék­ra csökkent, miiközben Japán részaránya 20-ról 38 száza­lékra bővült. A félvezetők és egyéb al­katrészek gyártása az elekt­ronikai ipar központi ‘kérdé­se Kelet-Európábán is — de évtizedes hátrányról beszél­nek szakembereink. Több KGST-tagországlban kiemel­ten fejlesztendő termékcso­port az elektronikái alkat­részgyártás, nálunk például 1981-ben fogadták el az er­ről szóló központi fejlesztési programot, aminek eredmé­nyeként gyorsam évente mintegy 9 százallékkal bővült a részegységék gyártása. Ah­hoz azonban, hogy a külföl­di élmezőny évi 15—20 szá­zalékos termelésnövelésével lépést tudjunk tartani, ne­künk is nyitottabbá kell vál­nunk, enyhíteni kell a be­zártságon. Más gyártmányokhoz ha­sonlóan a számítástechniká­ban is gyenge pontja a KGST-együttműködésnek az alkatrészgyártás: egy-egy részelem szakosított termelé­se nemcsak a KGST-igé- nyektől, de egy-egy ország igényétől is elmarad. A gyár­tók elsősorban a késztermé­kek előállításában érdekeltek, tartózkodóak a jelentős tő- késimpart-tartalmú áruk köl­csönös szállításában. Nagyfo­kú az idegenkedés az új technika bevezetésével szem­ben is, aminek szakértők szerint a vállalatvezetői féle­lem a magyarázata. Az, hogy a számítógéppel irányított üzemben nincs többé lehető­ség a „tartalékok rejtegetésé­re”, alacsonyabb tervmuta­tók kialakulására. Nyilván­való, hogy a KGST tagorszá­gaiban föl kell számolni az együttműködéssel szembeni tartózkodást, a szervezettség javításával szembeni ellen- érdekeltséget. A piaci hatásoktól gyakran megkímélt szocialista válla­latoknak — ha úgy tetszik — nyugati társaikhoz képest sókkal gyökeresebb szemlé­letváltozáson kell keresztül­menniük, vélekednek a szak­értők. A szocialista ország elektronikai iparuk fejleszté­sében ezentúl ás építenek a legkorszerűbb nyugati ter­mékekre, alkatrészekre, de — részben a devizaszűke, részben pedig a szállítók embargója miatt — a fejlő­désben meghatározó lesz a KGST-n belüli kooperáció színvonala. Ezért is különö­sen fontosak azok a jelenle­gi törekvések, amelyek az irányítás korszerűsítését cé­lozzák a KGST szintjén és az egyes tagországokban egy­aránt. Marton János ELÖREGEDTEK AZ AUTÓBUSZOK Néhány hate már megmu­tatta magát a tél. A havas, síkos utak kapcsán mondtuk el, hogy Nagyatádon és kör­nyékén ismét sokat késtek az autóbuszok, akárcsak ta­valy, vagy mint az idén ja­nuárban és februárban. Minderről Kiss Gézával, a Kapos Volán nagyatádi üzemegységének igazgatójá­val beszélgettünk, aki min­denekelőtt statisztikát idé­zett. Tavaly 115 600 járatot indítotok, s csak tizenkettő­nél kellett késést föl jegyez­ni, míg az idén a 85 385 já­ratukból csupán négynél volt jelentősebb késén. A volánosök nem jegyzik az ötperces késéseket, az szin­te természetes, hiszen az utakon sok minden történ­het, ami lassítja a közleke­dést. Az említett számokból úgy tetszik, hogy nagy gond nincs a menetrend betartá­sával. Ám az Igazgató sem tagadja, hogy az utasak a késésekből ítélik meg mun­kájukat. — Az üzemegység kimu­tatásaiban szereplő számok mennyire elfogadhatóak? Csak a síkos utak miatt késtek az autóbuszaik? — Nehéz helyzetben va­gyunk. Az üzemegységnek ötvenegy autóbusza van Nagyatád, Barcs, illetve Csurgó térségében. Ebből huszonhárom „nullára írt”, de a többi átlagéletkora is nyolc év. Korábban öt-hat éves buszokkal jártunk. A járműpark felújítása viszont rendkívül költséges. Hogy előbbre tudjunk lépni, új autóbuszokat vásárolhas­sunk, vállalatunk kötvénye­ket bocsátott ki, így remény van arra, hogy felfrissíthet­jük az autóbuszparkunkat. Amíg ez nem történik meg, addig kénytelenek vagyunk öreg, gyakran meghibásodó kocsikkal közlekedni, ez pe­dig a szerelőktől és a gép­kocsivezetőktől nagyobb fi­gyelmet követel. Becsületük­re mondom, hogy a nehéz körülmények ellenére sin­csenek munkaerőgondjaink. Azért még nem maradt ki autóbuszjárat, mert nem volt hozzá vezető. — A késések mellett több­ször rótták föl önöknek, hogy rosszak a menetren­dek, nem alkalmazkodnak az utazni akarók igényeihez. — Ügy gondolom, hogy az elmúlt években sok minden megváltozott. A menetrende­ket úgy állítottuk össze, hogy előtte egyeztettünk az érin­tett tanácsokkal. Sokáig pa­nasz volt, hogy a nagyatá­diak nehezen tudnak kijut­ni az ötvöskónyi, illetve a segesdi hétvégi kertjükbe. Ma már ez sem okozhat kü­lönösebb gondot. — A nyár elején nemzet­közi járattal is bővült a me­netrend. Mennyire váltak valóra az elképzeléseik? — Hetente két alkalommal indítunk- járatot a szomszé­dos Kaproncára. Szombaton­ként általában 20—25 utast viszünk, ünnepek, nevezete­sebb névnapok előtt többet is. A hétfői járat viszont majdnem üres. Érdemes el­gondolkodnunk azon, hogy mindkettőt közlekedtessük- e. Egyelőre azonban marad­nak, viszont, nem tervezzük az útvonal meghosszabbítá­sát. Jugoszláv partnerünk október 15-én módosította saját menetrendjét. Eddig hetente két alkalommal, szerdán és pénteken jöttek hozzánk két-két járattal, most csak szombaton és egy busszal közlekednek Kap- ronca és Nagyatád között. N. J. Az elvált házastárs névviselése A házasságikötés vagy a házasság felbontása csálk a nő nevének megváltozását eredményezheti: családi jo­gunk a férj nevét érintetle­nül hagyja. Ez a különbség­tétel a férjezett nő névhasz­nálatában érvényesülő ma­gyar nyelvi sajátoságokra vezethető vissza. A jog már régen szakított azzal a sza­bályozással, amely feltétle­nül megkívánta, hogy a fe­leség fölvegye férje nevét. Amikor tehát az elvált há­zastárs névviselésére vonat­kozó szabályokat vesszük sorra, tulajdonképpen az el­váltnő névviseléséről ejtünk szót. Az elvált nő névviselésé­nek szabályait megértjük, ha tudjuk, miként szabályozza jogunk a feleség névviselé­sét a házasság fennállása alatt. A feleség a házasság- kötés után választásától füg­gően viselheti a férj teljes nevét a házasságra utaló tol­dással („-né”). Ehhez a ma­ga teljes nevét (leánykori családi és utónevét) hozzá­kapcsolhatja. Viselheti a fér­je családi nevét a házasság­ra utaló toldással, és ehhez a maga teljes nevét hozzákap­csolhatja. Választhatja azt a megoldást is, amely szerint a férj családi nevéhez hozzá­kapcsolja a saját utónevét. Megteheti, hogy kizárólag a maga teljes nevét viseli. A feleség tehát ma öitféle névvi­selési változat közül választ­hat. Az anyakönyvveaető kö­teles a menyasszonyt a há­zasságkötést megelőzően ar­ról tájékoztatni, hogy joga van választani, milyen nevet kíván viselni a házasságkö­tés után. A menyasszony pe­dig köteles az anyakönyivve- zető felhívására a névvise­lésről nyilatkozni. (Olyan mellőzhetetlen fontos szabály ez, hogy az anyakönyweze- tőnek még a házasságkötés­nél való közreműködést is meg kell tagadni, ha a menyasszony a házasságkötés után viselni kívánt nevéről nem nyilatkozott.) A jogalkotás feladata, hogy fontolóra vegye: indokolt-e ilyen bő választási lehetősé­get biztosítani. A házasság' félbontása után a. volt féleség a házas­ság fennállása alatt viselt nevét viseli továbbra is. Ha ettől el kíván térni, ezt a házasság .felbontása után az anyakönywezetőnek egy al­kalommal bejelentheti. Ilyen esetben sem viselheti azon­ban a volt férje nevét a há­zasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem visélte. Az anya­könyvvezetőhöz intézett be­jelentésnek nincs időbeli korlátja. Üj házasságkötés esetében nem viselheti a nő volt fér­je nevét a házasságra utaló toldással. Ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb há­zassága is megszűnt. A házasság felbontása után a volt feleség tehát vagy a házasság fennállása alatt használt nevét viseld tovább, vagy bejelenti az anyaik ön yv- vezetőnék, hogy nevét módo­sítani kívánja. Ha egy íz­ben már bejelentette névmó­dosítási szándékát, névvise­lésében változtatást csak az erre irányuló és külön sza­bályozott névváltoztatási el­járás során kérhet. Ez az el­járás imár azzal azonos, amelyet a köznyelv „névma­gyarosításként” jelöl. Ilyen esetben sem lehet azonban a „-né” toldatos névviselési formát engedélyezni, ha azt a volt feleség a házassága alatt .nem viselte, vagy a bí­róság annak viselésétől eltil­totta. A névváltoztatás iránti kérelmet a kérelmező állan­dó lakóhelye szerint illeté­kes anyakönyvvezetőnél kell benyújtani, de a névváltoz­tatás engedélyezése vagy megtagadása a belügyminisz­ter hatáskörébe tartózik. A bíróság a volt férj ké­relmére el is tilthatja a volt feleséget volt férje nevének viselésétől akkor, ha a fele­séget szándékos bűncselek­ményért jogerősen szabad­ságvesztésre ítélték. Termé­szetesen a volt feleség elítél- tetése sem vezet minden to­vábbi nélkül a névviseléstől való eltiltáshoz. Ezt külön kérni kell. A bíróság még azt is vizsgálja, hogy a volt feleség elítélte- tése — és emellett esetleg egyéb magatar­tása — az ügy összes körül­ményeire figyelemmel olyan súlyosan elmarasztaló társa­dalmi erkölcsi megítélés alá esik-e, amely alapos okkal sérti a volt férj érdekeit, és amelyre tekintettel a volt feleség valóban „érdemte­lenné” vált volt férje nevé­nek viselésére. Dr. Korchmáros Somogyi Gábor Magyar régészek Kákosy László professzor irányításával! folytatja egy kétezer-háromszáz éves sír feltárását a magyar régésze­ti expedíció a felső-egyipto­mi Gurna városkában. Gur- na az újbirodalom virágzá­sának idején temetkezési hely volt, átellenfoen Thebá- val — a mai Luxorral —, a Nílus nyugati partján. A most nyolcfőnyi régé­szeti csoport a hónap elején ‘kezdte meg harmadik ásatá­si idényét, Magyarországon többféle tudósítás tájékozta­tott arról, hogy az elmúlt években a Kákosy-expedíció a II. Ramszesz uralkodásá­nak .korszakáról .valló érté­kes leleteket tárt fel a sok korménytitulussai felruhá­zott Dzsehuti-mesz udvari írnok sziklasírjában. Ez a sír a gumaiak közül a 32-es számat viseli. A hathetesre tervezett újabb ásatási szezonban a magyar régészek, egyiptoló­gusok és antropológusok fel­adata az lesz, hogy a szikla­sírban eltávolítsák az 56 mé­ter hosszú spirális folyosó végén elhelyezkedő akna s ennek Oldalfalában levő kamrák törmelékét. Az akna oldalkamráiinak megtisztítá­Egyiptomban sa után tudják majd meg: milyen mélyen fekszik az akna sziklaaljazata. Az akna kitisztítása után lehet a sír- kamra feltárását tökéletesen befejezni. Nem egészen egy hét alatt újabb érdékes1 léleteket ta­láltak a síriban a magyar tu­dósok. Több múmia került ‘megint elő. Az elhunytak nem az ókori főtisztviselő, Dasehúti-mész kortánsai, ha­nem később élt egyiptomiak vOltak, akik, jobb híján, a már elkészült sírba ‘temet­keztek. Az egyik múmiáról a helyszínen levő antropológu­sok dr. Kiszely István és a svéd állampolgárságú Sza- lay János György — megál­lapították, hogy a mumifi- ,kallóst megkésve végezték el: az elhunyt tetemét helyen- Ikint fából készült protézi­sékkel pótolták ki. Az MTI kairói tudósítójá­nak Gumóból telefonon adott interjújában Kákosy professzor elmondta: az egyik múmia tüzetesebb át­vizsgálásakor kiderült, hogy a testbe mumdfikáltain visz- szahelyezett belső részek kö­zött a koraibeli szakemberek bepólyázták Hépi isten szob­rocskáját is. Hápit, a négy Hórusz-fiú egyikét, az egyip­tomiak maijomfejjel, ember- testtél jelenítették meg. A négy Hórusz-fiú volt az, aki — az egyiptomi hit szerint — az elhunyt belső szerveit oltalmazza. A folyosó egyik melLéküre- .gének törmelékeiből előkerül •egy miniatőr, kitűnő fából készített fejtámasz-amulett és egy kis méretű dzsed-osz- Hop. Az ilyen fej támaszokat a mindennapi életben is használták az ókori egyipto­miak. A dzsed-oszlop az örökkévalóság szimbóluma, aimi Ozirisznek, a túlvilág is­tenének gerincét testesíti meg. Előkerült sok, hosszabb- rövidebb hieratikus írást tartalmazó múmia-pólya. Az első átvizsgálások után máris nyilvánvalóvá vált, hogy ezék a Halottak Köny­vének egyes passzusait tar­talmazzák. A Halottak Köny­ve azokat a mágikus formu­lákat gyűjti egybe, amelyek a hallott túlvilági küzdelmes utazását könnyítették meg. Már ezekben a napokban is találták a magyarok az emlí­tett gyűjtemény papiruszra írt változatából töredékeket. Egyes, úgynevezett kanto- názs-fraigmientumokról meg­állapították, hagy azokat hieratikus papiruszok bedol­gozásával készítették él. (A „hieratikus” a hieroglifa- ínásnak a hétköznapi életben használt változata. Ezzel az írnokok rendszerint papirusz­ra, cserép- é® mészkő osztira- klandkra írtak. Az osztrákon: írásra álkallmas cseréptöre­dék, vagy írásra alkalmas cseréplapocska.) Százával kerülnék felszín­re a magyar ásatáson azok az égetett agyagtéglák, ame­lyéken az eredeti tulajdonos, Dzsethuti-mesz hosszabb-nö- videbb titulusa olvasható. Egyelőre nem sikerült pon­tosan megállapítani azt, hogy a sírban mindenünnen elő­kerülő ‘tégláikat a sír melyik részén használták falazásra. A .régmúltban már több­ször megbolygatott nemesi sír magyar feltárói az egyip­tomi régészeti hivatal ven- dégháizáiban. laknak. Az ex­pedíció tagjai a harmincfo- fcos melegben is viszonylag kulturált körülmények kö­zé kerültek az egyiptomi ré­gészeti hatóságok jóvoltából, amelyek a vál lalkozást mész- sízamenően támogatják. Patak Károly Jogi szakértőnk írja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom