Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

1985. december 11., szerda Somogyi Néplap 5 'S Hajnal Gabriella gobelinjei Szövőszéken születelt világ Ha a gobelinre gondolunk, bizonyára valamennyiünkben feliidéződ’ik valamilyen kép. Jómagam archaikus — mit tagadjam, egy időiben kissé giccseisnielk tartott — ábrá- kalt, érzelemdúsan, apróléko­san megszőtt fálíkárpi,toka.t, dúsan díszített székeket, pamlagokat képzelek ilyen­kor magam elé. Többnyire régi kastélyokban, múzeu­mokban látott műtárgyakat. Mit jelenthet egy mali alkotó számára a gobelintteohniika? Tud-e újat mondani, a ma emberéhez szólni? Akinek hasonló kételyei vannak, látogasson el Ka­posváron a Somogyi Kép­tárba Hajnal Gabriella kiál­lítására. A Munkácsy-díjas művész lmunkéi ugyanis rep­rezentálják mindazt, amit ebben a műfajiban techniká­ban, színben, formában nyúj­tani lehet. A falikárpiitok között mindenki találhat ked­vére .valót: arany-ezüst ra- gyogású, fenséges, egyházi kegyeleteit idéző képet, az ár­tatlanság színeiben pompázó csodás meséjelenejtéí, éles kontrasztjaival hatásos — Vásáréi yre emlékeztető — geometrikus kompozíciót. Hajnal Gabriella 1957-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol festészetet tanult. Az „életbe” kilépve azonban rnindljánt falilkórpit- tervezéssel kezdett foglalkoz­ni. Hogy miért? Ö maga így vall erről: — Belém volt programoz­va már elejétől kezdve... Erősen vonzódom a gyapjú­FILMSZEMLE Nagyvárosi ipi-apacs A nagyon várt filmek közé tartozott Sós Mária második alkotása, a Városbú jócska. Ennék legfőbb oka, hogy sze­replőgárdájában ott taláUjuk Másik Jánost, Dörner Györ­gyöt, a zenéi produkciók fő részese pedig az az Európa Kiadó zenékar, amelyik min­denféle lemez nélkül is egy bizonyos .réteg élet- és világ- érzésének megfogalmazójává vált, hiszen elsősorban a harminc körüli értelmiségiek körében néha már-már eti­kai kérdésnek számít az együttesről alkotott véle­mény. Éppen ezért vesz erőt rajtunk a film megtekintése után a szomorúság, mert bármennyire reménykedtünk is abban, hogy a hozzánk el­jutott eddigi kritikák mél­tánytalanul bántak a film­mel’, most be kell látnunk: a szemréhányásaik nagyrészt helytállóak. Ha valamiféle történetet akarunk keresni a filmben, akkor az csupán ennyi: egy szétválóban levő dzsessz- együttes -tagjainak nagyon fontos lenne, hogy újra együtt játszanak, mert az impresszáriójuk már megér­kezett Finnországból a pori dziSesiszfesztiválra szóló meg­hívássá!. Am ez nem elég ahhoz, hogy izgalmas, vagy legyünk igény télenefobek: nézhető filmet jelentsen szá­munkra. Talán nem túlságo­san merész asszociációval Csehov jut eszünkbe, a cse- resznyéskert-szindróma, vagy a három nővér felvonásokon át való vergődése, hogy el kéne utazni Moszkvába. Ter­mészetesen bepillanthatunk napjaink fővárosi értelmisé­gének helyzetébe, ám e meg­mutatás nélkülöz minden koncepciót, így újabb adalé­kokat nem kapunk. Olyasfé­le érzésünk támadhat, hogy a fiúknak és a lányoknak nem megy valami jól az éle­te, de nem is baj, mert ma­guk sem akarják igazán a rendszerint sók gonddal járó változásokat. Kissé belterjes is lesz az alkotás. Egy-egy jelenetnek bizonyára vannlak dofcumen- táríisan alátámasztható .részei, ilyennek gyanítjuk, hogy a Kerekes nevű dzsesszzongo- risltát alakító Másik Jánosról elhangzik: régebben elkép­zelhetetlen veit, hogy mást is játsszon, mint dzsesszt, most pedig az Európa Kiadó zenekariban a háttériben gitá­rozik. Közben az énekes egy igazi hősről énekel, akii „mo­rális mint egy gép, első osz­tályú vidéki srác”. Ennél a ,pillanatnál érde­mes elidőznünk mert a film legnagyobb érdeme ebiből adódik. Annak idején, a het­venes évék elején, az azóta legendássá vájt Kex együt­tes, amely mint később ki­derült, zanéijévél, .ideológiá­jával! egy egész nemzedék gondolkodására gyakorolt nagy hatást, egyetlen film­ben, a Szép lányok ne sírja- tok-ban szerepelt. Mészáros Márta akkor nagyon jó ér­zékkel vétte észre, hogy a zenekar fontos .mondanivaló hordozója, s ma mementó- ként, emlékként kezeljük e részt, anélkül, hogy különö­sebb egyéb emlékeink lenné­nek a filmről. Sós Máriának is érdeme, hogy szereplőgárdáját ebből a rétegből válogatta. Ezért sajnálhatjuk igazán,. hogy nem kellően végiggondolt dramaturgia szerint zajlanak az események a filmben. Sejtésünk lehet arról is, hogy a túl lilára sikeredett ké­pek külön jelentést hordoz­nak, ám őlyan kevés az eze­ket megerősítő jelzés, hogy technikai hibának is vélhet­jük. így aztán marad egy­két jó jelenet a filmből, egy­két jó szám. Részemről örül­tem, hogy filmen láthattam Menyhárt Jenőt, az Európa Kiadó énekesét, akiről idő híján nem derülhet ki, hogy vallójában mire képes a szín­padon. A szereplők pedig, míg magnóról zene szól, ipi- ápacsot játszanak a nagyvá­rosban. Már-már az az érzé­sünk támad, hogy mi, nézők vagyunk a hunyók, ám rájö­vünk: a helyzet pnnél sakkal bonyolultabb. Hogy pontosan lássuk mennyire, ahhoz má­sik filmek kellenek. Varga István Kívülálló belül Hajnal Gabriella: Vakok hoz mint anyaghoz, s a szö­vésnek minit technikának a korlátozottsága is nagyon érdekel. A művész „csak” tervezi a képeket. Műhelyrajzot késizít, pontos, részletes vázlatot, a színek és a formák bejelölé­sével. Ez a rajz egy pontos partitúra, mélyet a szövők­nek el kell ,muzsikálniuk.” A művész keveri hozzá a több vékony szálból álló gyapjúfonal színéit, és állan­dóan ellenőrzi a munkát. Ha egymaga szőne, a hatalmas falifcárpiitokból egy hónap alatt fél négyzetméter ké­szülne el. A nagyméretű gobelinek elsődleges rendeltetése, hogy a falfelületet díszítsék. Sokat láthatunk közülük különbö­ző középületeikben, követsé­geken, a Művelődési Minisz­tériumban, az Iparművészeti Múzeumban, az Átrium Hyatt szállóban és sok más helyen. A művésznő azonban fontosnak tartja, hogy a kár­pit ne csiafc dekoráció legyen. Az ősi technikát sdk apró, egyéni ötlettel gazdagítja. A terem egyik részében például olyan munkákat állított ki, melyék (térhatásra töreksze­nek. Ilyenek például a Hen­ger-felület és a Henger-pa­lást, ahol az anyag félszab- dalásáva'l teszi még mozgal­masabbá az élénk kék, piros, narancssárga kockákból álló, nyugtalan felületet. A Kilá­tás Északra, illetve Délre képpár mindegyikén plaszti­kusan hullámzik a tenger. Ugyanaz a forma a k ontasz - tos piros-kék és a szürke fi­nom árnyal alfáiból szőtt vál­tozat mégis merőben más ha­tást kéit. A két erős szín el­lenhatása urallkod'ik a Fa és a Delta című képek szétfoiy't festékfoltokira emlékeztető körvonalain is. Sokkal szelídébbek a bib­liai fogantatásé képek színei. Hajnal Gabriella szívesen fordul a Szentírás örök té­máihoz. Ádám és Éva még bűntelenül jelenik meg a paradicsom légies indái kö­zött. A Szent Ferencet idéző hatalmas kép messziről néz­ve olyan, akár egy áhítattal Ösz-öreg apóka járkál az erdőben, vonszolja nyolcvan évét, mely gyötri megfáradt derekát, vasmarofckal zúzza gerincét. Egyik kezében rézveretes sétabot, másikban pedig egy törékeny, vékony ujjú kis marok, mely hol ökölbe szorul, hogy a resz­kető, forró kéz melegítse, hol segélykérőén kapaszko­dik egyik ujjába. Késő ősz van, a hófelhők gonoszul incselkednek a haldokló erdővel: azonnal szemfödelet borítsanak-e rá, vagy megtoldják néhány nappal szenvedését. Sunyi köd ereszkedett a tiltakozó tájra, a fák — be­letörődve sorsukba — ráz­kódva vacogtak. Az öreg nem törődik sem­mivel, számára a mellette ballagó kislány jelenti az életet, a boldogságot, a leg­megalkotott sízenitkép, alapo­sabban megnézve azonban ironikus felhangot kap: a szénit .csupán halak csontvá­zának, üres kalitkáknak, fel­húzható játékmadámak prédikál. A Peninsula külö­nös megoldással gyönyörköd­tet. Maga a félsziget egy ara­nyos hímzéssel díszített papi palást, az azt körülölelő víz szövése pedig színben és formában a régi műtárgy szegélyének hímzésmintáját ismétli. Hasonlóan appliká­cióval készült az Ikarusz, a József Attila emlékére. Szent Balázs legendás alakján bib­liái táják ’képe sejlik át, kö­rötte a tenger hullámaira ír­va Babits hozzá könyörgő imájának halhatatlan sorai. A szövegírás egyébként kedves témája a művésznő­nek. Egyes képeken csak de­korációként, szegélyként, vagy a kép mendlanivalóját magyarázva tűniik fel egy- egy sor, rövid idézet. Máshol azonban a szöveg válik a kép főszereplőjévé, Vizuális képével, ritmusával, kompo­zíciójával uralva a teret. Ilyen például a Text-ile so­rozat négy darabja, melye­ken a prédikátor Salamon szavai rajzolódnak a vörös foltos háttérre, vagy a Le­let, melyen a régi betűk mellett az alapszínek játéka is megsárgult, megkopott ősi irományok hangulatát idézi. Hajnal GábrielJa kiállítá­sát sZimlte lehetetlen úgy be­mutatni, hogy az ismertető valamennyi képre ki ne tér­ne. Hiszen minden egyes fa- likárpit új, egyéni ötletet hoz. Beszélhetnénk még a többféle színváltozatban meg­szőtt sorozatokról, a népmű­vészeti ihletésű Hetaera Es- meraldáról, a Kések és a Va­kok vad arcairól, a Péter és a farkas .halványkék és zöld színű mesebéli erdejéről... Hajnal Gabriela munkáit Londonitól Tokióig, Moszkvá­tól Sidneyig a világ sok részén ismerik. Érdemes, ki­használva az állkallmat, ne­künk is megcsodálni gobe­linjeit a Somogyi Képtárban január végéig. Tersztyánszky Krisztina virágzóbb tavaszt a boron­gás őszben. Mesél és a gye­rek rajongva hallgatja: a fehér üstök, a mindig mo­solygó szempár, a kedves, hószínű bajusz, a csoszogó­botorkáló lépték a legböl- cseb'b emberhez tartoztak, akit ismert. Otthon ezüsthajú asszony várta őket a kapu előtt, fe­kete berlinerkendője alá gyömöszölte a kislányt, mi­közben szelíden korholta az öreget: már megint sokáig tartott a séta. A gyereksze­mek a rojtok árnyékából cinkos hunyorgással jelez­ték: ne bánkódj, apó, sze­rintem rövid volt, és külön­ben is... szeretlek. Nemso­kára a tűzhely mellett pan­csolt egy lavór vízben,. mely vonzóbb és kedvesebb volt számára minden fürdőkád­nál. Aztán az anyó ölébe A díszlettervező Díszlettervező rendszerint a színiház állandó alkalma­zottja, többnyire képzőművé­szeti vagy iparművészeti fő­iskolát végzeítt művész, aki alaposan ismeri a színpad­technikát, és a dramaturgiá­val is itisizrtában van. Felada­ta a különböző színjátékok díszleteinek megtervezése és elkészítése ... (Színházi kis­lexikon.) Szegő György neve nyolc évvel ezelőtt tűnt fel a cs és g beitűt összefogó emblémájú plakátokon. A Csiky Gergely Színház díszlet- és jelmezlter- vezője. Bzertkiillenciszázhatven kettőben építészmérnölkd dip­lomáit szerzett. Hogyan lesz az építésziből színházi em­ber? — Kerülővel. Előbb terve­zőirodában dolgoztam Pes­ten; ez a munka más volt, mint ami az elképzeléseim­ben, reményeimben élt: azokban az években ’indult a házgyári program. Megpró­báltam ösztöndíjjal mene­külni, nem ment. Akikor Po­gány Frigyes professzor, a műegyetemi diplomám zsűri- elnöke felajánlotta, hogy folytassak itanulmánydkaít az Iparművészejti Főiskolán. Engem m’indiig is érdekelt az elmélet, és úgy gondoltam, hogy ezt az érdeklődésit a színházban lehet kamatoztat­ni. Egyfelől valamiféle kívül­állás, a dolgok, emberek fi­gyelése, másfelől sűrített drámai történésben való részvétel, amíg egy-egy elő­adás elkészül. Hetvenhatban szereztem diplomát a főisko­lán, (két év múlva teljesen egyéni elhatározásból jelent­keztem Ascher Tamásnál, és fogadott Babarczy László is. Nemsokára már Gothár Pé­terrel dolgoztam a Nebáncs- virág díszletén. Szegő György neve a né­zőben olyan munkái kapcsán merül fel, mint a Candide lapozó, de síkokban is tagoló díszlete a Bíbor sziget szí­nes világa, a bogiári A nők iskolájának „Bonanza-stilu- sú” csiiki-csuki redőnyei, A királyasszony lovagjának párnázott királynői „börtö- ne”, A nehéz Barbara tér­formái, a III. Richárd rács- há’ttenei, kapuja, irattartó szekrényei, A Werthert már megírták desizkapalánk-lepo- rellója, A vágy villamosá­nak stílushűen levegőtlen színpada, A kétfejű fenevad forgó mecset-bástyája stb. Nekem a Marat halála na­gyon) is valóságos, mégis me­taforikus díszlete jut eszem­be először a nevével kapcso­latban; >ez a feketés-szürke barakkvilág, melynek kény- szerifürdői lécpadlózalta egy­szer csak barikáddá emelke­dik. — Meg kellett tanulnom a szakmát — mondja. — És, ha akad számomra olyan fel­adat, mely a gyerekkori vá­gyakat valamiképpen megtes­tesíti, boldogan vállalom. Azt is, hogy a margitszigeti saa­kuporodva evett, eddigi rö­vid élete egyik visszahoz- hatatlan szép napját befe­jezve hallgatta a két öreg szavait. Gyerekeikről me­séltek, régmúlt idők édes­keserű élményei törtek ma­guknak utat az idős ember­pár emlékezetében. A csöppnyi gyerek hálá­san csüngött történeteiken, ünnep volt, ha néhány órát a (két öreggel tölthetett. A dunyha tollas melegét meg­toldva az apó egy törölkö­zőbe bugyolált, meleg tég­lát csempészett fagyos tal­paihoz, melyhez rövidesen az asszony meleg vizes pa­lackja koccant árulkodóan. A három szempár valami megmagyarázhatatlan har­móniában találkozott, az egykor tündöklő, most már fakó kék szemek, a hályog vakította barnák, s a zöld macskaszemek szinte egy­szerre kívántak egymásnak jó éjszakát. A kislány köz­tük aludt, biztonságot és bé­1$ badtéri színpad nézőtéri szé­keit megtervezzem. Azt is, hoigy kiállításokat; rendezzek. Megállunk egy percre. A sajtó nagy elismeréssel fo­gadta ilyen ’irányú tevékeny­ségét. Építészeti tendenciák címmel Gerle János építész kollégájával valamiféle kép­átvitellel alkották meg ezt a kiállításit, mély egy magyar­országi építkezés tárgyi ele­meit, sőt hangulatát vitte a néző elé; furcsa miód egy építkezés olykor a bontás képét mutatja. A televízió is beszámolt az ősz egyik legfontosabb mű­vészeti eseményéről, a F’Mal Képzőművészek Stúdiójának Ernst múzeumi bemutatko­zásáról; Szegő György itt Bán András művészettörté­nésszel dolgozott együtt: nem is volt ez olyan távoli mun­ka a színházitól, merit a ren­dezői színház mintájába al­kotta meg a kiállítást, s a művek „éltek” ebben a kö­zegben. Ó maga is részt vett alkotásaival ’közös és egyéni kiállításokon, a Fészekben, a fiatal művészék klubjában is. Az ’emberek és tárgyak bonyolult kapcsolatáról val­lott a szürreáliák világában kollázsaival. Álomtervek, Fo­tólabor, ösztönépítészet — milyen jellemző kiáLlításcí- mefc! Ír is; a Művészet fo­lyóirat szerzője. — Befélé forduló alkat; hiairmiincnyolc évesen tökéle­tesen ismeri önmagáit, a tu­dat alatti mélyrétegéklig. Nem korai ez? — Kétségtelen, erős pszic­hológiai érdeklődés jellemző rám ez már-már káros. A tárgyák és az emberi lélek, a ■közösségek gomibalyodásának titkos folyamata izgat. Ta­nulmányokat folytatok ebben a köbben, s főként színész- központú vizsgálódás ez. Itt belül erőltetem a kívülállást, hogy a tisztánlátásomat meg tudjam őrizni. — Hogyan fogalmazná meg az örömöt színházi munkájá­ban? — Öröm az, ha a szak­mai megféleilés a (belső szán­dékkal párosul; ha ez a kiét dolog nem esik egybe, a ter­vezői szerepkör betöltése nagy alkotói gyötrelmekkel jár. Minden munka kihívás, minden feladat azonósulás- szolgálíattál párosul. Nekem ezzlel a „kívül-belül” alkat­tal kell megfelelnem a kihí­vásoknak ... Leskó László két jelentett számára a két megfáradt — s akkor még nem tudta: halálához köze­ledő — test közelsége. Szerette velük a reggelt is: a forró kakaó illatát, az öregembert, amint egy tö­rött tükörben bohóckodva borotválkozott, s az anyót. aki bütykös, reszkető kezé­vel vigyázva rendezgette az ő szőke hajtincseit. S talán ekkor határozta el: ha felnő, vesz egy ha­talmas tükröt nekik, hogy ha belenéznek, a két szem­pár egyszerre mosolyogjon vissza, egyszerre lássák egy­mást és a maguk tekinteté­ben az örömöt, a keserű öregséget, az elmúlást. így teltek az együtt töl­tött boldog óráim húsz év­vel ezelőtt apóval és anyó- val. Már nem lephettem meg őket semmiféle tükörrel... Őket, akiktől a legnagysze­rűbb ajándékot kaptam — édesapámat. Tamási Rita Húsz év után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom