Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-06 / 286. szám

4 Somogyi Néplap 1985. december 6., péntek Űj épületben a nagyatádi rendőrkapitányság Korszerű munkakörülmények A SÁÉV DICSÉRETE Elavult és tarthatatlan -kö­rülményeik iközül — nem lki,s erőfeszítések árán — új épületébe költözött, és teg­nap avatta székházét a nagy­atádi rendőrikapitányság. Az eseményen részt vett Ladván- szky Károly rendőr altábor­nagy. dr. Kiss Sándor rendőr vezérőrnagy, miniszterhe­lyetteseik, Tanai Imre, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Riedling Lőrinc rendőr alezredes, a BM megyei párt­bizottságának titkára, Nagy­atád és Csurgó párt- és ál­lami vezetői. Dr. Böröcz István vezér­őrnagy, megyei főkapitány üdvözölte a vendégéket, majd Kenyeres József, a SÁÉV igazgatója adta át a székház jellképeg kulcsát dr. Kiss Sándor miniszterhe­lyettesnek, ő pedig Baranyai Nándor rendőr századosnak, a nagyatádi rendőrkapi­tányság vezetőjének. A vendégek még az ün­nepség előtt megtekintették a házat, így nemcsak az avató beszédet mondó me­gyei főkapitány szavaiból, hanem személyesen is meg­győződhettek arról, hogy a Dél-dunántúli Tervező Vál­lalat pécsi irodáljárnak min­den igényt kielégítő terveit gyorsain, színvonalasan-, s az eredeti költségvetésnél két­millió forinttal olcsóbban valósította meg a SÁÉV. A város központjában, 4200 négyzetméteres terü­leten, a távlati igényeket is kielégítő, korszerű és szép épület alig több -mint 62 millió forintba került. Nagy tanácskozóterem, 74 munka­szoba, hálókör-let és pihenő, bűnügyi technikái láborató­rium és ügyeleti hírközpont, jól felszerelt szociális helyi­ségek, raktárak, garázsok és f-ogdakörlet van az épü­letben. S mitaiit a főkapitány mondta: minden feltétel megvan ahhoz, hogy a rend­őri állomány tartal-ommal -töltse meg a házat. Dr. Böröcz István részlete­sen elemezte a közrend és közbiztonság helyzetét Nagyatád térségében, a fő- kapitányság komplex ellen­őrzésének tapasztalatait, amelyből kitűnt: a nagyatá­di rendőrkapitányságon ösz- szestségében jól szervezett, a politikai és a szak-mai köve­telményeknek megfelelő munka folyik. Azt -kérte, hogy az új körülmények sár- káli ják további eredmények elérésére az állományt. Az ünnepség befejező ré­szében kitüntetéseket, jutal­makat adták át. La-dv-áinszky Károly Kiss István műveze­tőnek nyújtotta át a belügy­miniszter kitüntetését, a Közbiztonsági Érem arany fokozatát. Hárman kaptak Kiváló Társadalmi Munká­ért érmet, hárman -pedig di­cséretet és . jutalmat. A SÁÉV igazgatója három Ki­váló -Dolgozó kitüntetést, négy munkatársán ák pedig jutalmat nyújtott át kiemei- ked-ő szín-vonalú munkájuk elismeréseként. ACZÉL GÁBOR 4. Az esemény éjszakáján Lőrincz István lelép a motorról, menne -tovább. Rá- Ikiáltta-n-ak: — Állj meg, öregem! — Ne viccelj, pajtás. — Te ne viccélj! A had­osztálytól vannak itt ellen­őrizni. — Az őr felemeli a lámpát. Az -úton két kerék­páros közeledik, lassítanák, -leszá 1'1-nak a gépről. Lőrincz megvárja, amíg az újonnan érkezettek a ke­rékpárokat a hátrább álló fáihoz támasztják, aztán kér­di: — Meddig fog ez tartani? — Nem tudom, őr-egem. Talán egy óira hosszat. Az útmen-ti árokban, hát­tal az útnak szerelőruhá-s katona áll. — Hát te? — Láthatod — mondja Purjesz Pál —, leeingedem a fáradt anyagot. A viharkabátos lép oda Lőri-nc-zhez, megfogja a ka­bátját. — Mi van? — Semmi. — Ugratja. — Amin-t látom, te sem akarsz aludni ma éjjel... A viha-rkábá-tos még min­dig fogja Lőrincz karját. — De miért zárták le az utat? — Rossz szokás. — Titok — teszi ho-zzá Purjesz. — És jobb, ha elen­gedi a barátomat. Mikor megy a vonatod? — kérdi Lőriinczét. — Négynullah-atlkior. — Még -niin-cs háromne­gyed. -Kerüld meg a lakta­nyát! — Már nem érném el. — Lőrincz leül a kilómét erkö­re, cigarettáit -kotor elő a zsebéből, rágyújtanak. — Szóval nincs; kedved alud­ni ? — Nincs a fenét! De en­nek a fafejű kopasznak hiá­ba dumálok. — Miiért -nem mész be a kerítésen? Tudod, hol? — Én ne tudnám! Csak -marha nagy a sár.. . Messziről halk szirénázás hallatszik. A kanyarban fel­tűnik a katonai mentőautó, sebesen közeledik. Fény­szórója élesen megvilágítja a. jelző katonát. Lőrincz fel­állni, oldatba löki Purjes-zt: — Most figyélj! A kods-i fékez, megáll,, az őr védekezőn emeli a karját a szeme élé: — Fényszórót kioltani! A 'fény kialísizik. A pa­rancsnoki ülésről tisztisap- kás alak hajol ki: — Engedjen tovább! — Jelentem, nem lehet továbbmenni. — Nem látja, hogy ez mentő ? 1 — Jelentem, akkor se ... — De a szentségit, bete­get viszünk. — Nem lehet. — Megőrült maga, kato­na?! — Kiugrik a kocsiból. — Operálni kelt a beteget! Érti ?! — Főtörzsőrmester elv-társ jelentem, senkit nem enged­hetek át. — Az őr feszesen áfl a tiszthelyettes előtt. Az ordít: — De ember!!! Ez a men­tőre nem vonatkozik! Azon­nali álljon félre! A fegyveres katona hall­gat, de nem mozdul. A várakozók közül szem­üveges tiszt lép a világos­ságba. Őrnagy. — Mi történt? A főtörzsőrmester vi- gyázzba kapja magát. — Őrnagy elvtárs, jelen­tem, súlyos sebesültet szá-L lítűnik. Szilánkot kapott a lőtéren-. Az őrnagy parancsot ad az őrnek: — A mentőt engedje -to­vább ! — Nem engedhetem, őr­nagy elvtársi — Megparancsolom. — Nem engedhetem. Az őrnagy mérgesen nyel. — Hol a parancsnoka? — Jelentem, ben-t. — Jói van! — Határozott -léptékkel elindul. Az őr élé- ugir-ilk. — Még az őrnagy elv-tár­sat sem engedhetem á:t. — Iigen??? Katona! — ki­ált haltra a mentőautó veze­tőjének. — Világítson ide a fényszóróval! — A fényszó­ró kigyullad. Az őrnagy iga­zolványt mutat. — Látja?! A hadosztálytól. Ez elég ma­gának, (nem-?! A ka-tana kihúzza magát. — Jelentem, -láttam. — És nem enged be. — Nem tehetek -róla, én... — Jól van — vág közibe az őrnagy. — Magával nem tárgyalók. — Én parancsot kaptam, hogy még az úristent sem... — Magával végeztem ... — De a sebesültért maga a felelős. A mentőautó hátsó ajtaja kivágódik, Stein ugrik le az útra. — Purjesz! Lőrincz! A Gyuri van bent. Purjesz és Lőrincz a mentőautóhoz rohannak. Odabent a kocsiban Kilss György a szemét eltakarva kiabált: — Oltsa él,, orvos elv-társ! Vakít! Az or-vos a sapkáját emeli a lámpa elé. .— Mit csinált ez az ál­lat — kérdi Purjesz. — Mellette robbant a grá­nát — válaszol. Ste-i-n. — A íigyelőbunkernél. — Orvos elvtáins, gyorsan. Ültessen fel — suttogja oda­bent a sebesült. Az orvos nyugtatja. — De muszáj, or­vos elvtárs, muszáj. Segít­sen! Űj osztály, szélesebb feladatkörrel TERVEZŐK A TABI KEMPINGBEN A sátrairól ismert tabi kempingoikikgyárban a múlt óv nyarától gyártmány- és gyártásfejlesztési osztály dolgozik. Berkes Istvánná az osztály vezetője: — Korábban a technoló­gia és a gyártmányfejlesztés külön dolgozott. Mivel ha­sonló tennivalói voltak mind­két csoportnak, jónak látta a vállalat vezetősége, hogy ez a kapcsolat szorosabbá váljék. Jelenleg hatan va­gyunk. Három mintavarró az első munkadarabokat készíti el. Tapasztalatuk rendkívül fontos, hiszen mielőtt meg­kezdődnek a sorozatgyártás, még lehet javítani az elkép­zeléséken, a technológiái so­ron. — Jobb, hogy együtt dol­gozunk, de a technológusok­nak szerteágazóbb lett a fel­adatuk és ez -nehezíti a hely­zetet. Most mindkét terület­hez mindenkinek értenie kéll. Az osztályvezető és helyet­tese könnyűipari műszaki fő­iskolát végzett, a többiek szakmunkás-, illetve érettsé­gi bizonyítvánnyal és több éves gyakorlattal kerültek az osztályra. Somogyi Attiláné ha-t éve dolgozik technológusként! Előtte — 1974-től — varrt ebben a gyárban és ismeri azokat a fogásokat, amelyek megkönnyítik a munkát. — Nem a pénz miatt jöt­tem ide, tetszik mert érde­kes, amit csinálok. Albrecht Dezsőné húsz éve kezdte a gyárban. Először a szabászalon dolgozott, köz­ben elvégezte a ruhaipari szakközépiskolát, s 1978-ban került a technológiára. Mindjárt az elején bedob­ták a mélyvízbe. Még sírtam is, dlyan néhéznék tartottam a rám hízott munkát. Aztán lassan belejöttem, és most már az úgynevezett kényes feladatokkal is megbirkózom. Ha nem megy valami, össze­dugjuk a fejünket, minden­ki elmondja a véleményét, és végül csák sikerül a dolog. — Sokszor lemegyünk a műhelybe is, hogy -megkér­dezzük a többieket. Ők mit szólnak az előkészítéshez — egészíti k?i a többieket Vel- ner Józsefné, aki már húsz éve dolgozik itt. — Nagyon sokat változott azóta a mun­ka, Most lényegesen gyor­sabb és főleg könnyebb a varrás, és -egyre-másr-a kerül­nek a szaibászasztalra az új anyagúk. A késztermékek is változatosabbak, szebbek. Én nemrég még gyesen voltam, s imire visszajöttem, azok a termékék, amelyeket -akkor még csak mintának csinál­tak, ma már vagy sorozat- gyártásban készülnek, vagy már korszerűbbek, újabbak kerültek a (helyükre. — A tervezés és az elő­készítés összhangjára azért is szükség van, mert a sá­tor mellett újabb termékékkel bővült a tevékenységi körünk — mondja az osztályvezető. Négy új fazonban farmer- nadrágok gyártását kezdtük, illetve kezdjük meg a jövő­ben, ezenkívül szabadidő ru­hákat is gyártunk kis szériá­ban. Van tehát feladatunk bőven. N. Zs. Szövetkezeti vendéglátók együttműködése Egyre több vendéglátó is­meri el: a magyar (konyha régi hírének visszaszerzésé­ért tenni kéll. A Szövosz kezdeményezé­sére az áfészék -olyan ven- déglátóhálózatot kívánnák létrehozni, amely elfogadha­tó áraival, egységes megje­lenésével és kínálatával ál­landó vendégkörre számít­hat. A terv elfogadásától az első üzletekig egy év telt el­— Nem szabad — suttog az orvos. — Nem szabad. Ne félj, nem lesz semmi baj. — Csináljunk már valamit — -mondja Steim. — Az ügyeletes tisztnek kellene szólni — mondja Lőrincz. — Pu-.njeSiz! — Mi van? — Te meg tudod csinál­ni! — Steim Rezső hangja •sürgető. — Akinek táncosnő v-ol-t a nénikéje. Kopaszók van­nak őrségben-, még kilyu­kasztják a bőröm. Odabent az orvos birkózik a sebesülttel. A mennyezet - lámpát takaró sapka léesdlk. — A lámpát, orvos élvtárs, a lámpát! Jaj, ho-1 van a vécé?! — Majd a kórházban. Mindjárt odaérünk. — De most kell! — Mindjárt! — Mikor? Hát nem me­gyünk, nem látja, hogy -nem megyünk? — Megyünk, ne félj... — De nem! — Kiss György sikít. — Nagyon kell. — Fogják le! — Az orvos Lőrinczéknék kiált, amikor Purjesz helyet cserél vele, leugrik és előrefut a sofőr­höz. — Azonnal induljon! — Lezárták az utat. — Akikor is induljon! Gyújtást, gázt! — N.em -tud átmenni! — A-z őrnagy lép oda az orvos­hoz. — Innern száz -méterre drótakadá.ly is van. Az ügyeletes tisztet kellene ér­tesíteni. — Akikor menjen m-aga! M-a-gát átengedik! Az őrnagy megütközik az éles hangon, de erőt vesz miagán. — Nem — mondja hal­kan. — Engem sem. Aiz orvos rámered. Ekkor Stein Rezső viharzik el kö­zöttük, lendületből t-asizíitja félre az őrt. Rohan. Csiz­mája csattog az úton. — Állj! — Stein nem áll meg. — Állj, vagy lövök! — Csetten a zár. Stein megáll. (Folytatjuk) Néhány hóna-pja nyolc so­mogyi á-fész csatlakozott az üzleti á-nch-oz és hét vendég­látó helyen már megkezdőd­tek az előkészületek arra, hogy — az -előírásóknák megfelelő választókkal és terítékköl- várják a vendége­ket. Az új üzletláncról Horváth Istvánt, a Somogy Megyei Mészöv főmu-nlkatársát kér­deztük : — A Gastro-Caop speciá­lis szövetkezeti üzletháló­zatnak az ország egész terü­letén vannak láncszemei, összesen 30 áfés-z vállalko­zott az újfajta vendéglátás bevezetésére. Somogy megye szövetkezetei közül nyolcán vállalták eddig a kötelezett­ségeket is jelentő tagságot. A pécsi Konzum Áruház Szövetkezeti Közös V-álila-lat lesz az üzletlánc gesztora. Ök gondoskodnak arról, hogy ne csák a-z induláskor, hanem a későbbiekben is egységes képe legyen a há­lózatnak. Feladatúik az is, hogy szerződéseket kösssenak az idegenforgalmi irodák­kal és a működéshez szüksé­ges tárgyi feltételeket biz­tosítsák. Mi kerül az étlap­ra? — Elkészült az étlap: s az étlaphoz melilekelit fényké­pen megnézhetik a vendé­gék, mit választott, s meg­találja az étel elkészítésé­nek receptjét is. — A Gastro-Coo-p hálózat­hoz tartozik jelenleg Ka­pás-váron- a Cser vendéglő, Barcson a Boróka, Boglár- 1-ellén- -a Hullám, Marcaliban a Baglas, Nagyatádon az Ezüstikancsó étterem, Nagy- bajomiban a nemrég átadott Paták vendéglő, Siófókon az Étéi- és sorbár. Az átalakí­tás után jövőre ismét meg­nyíló csurgói Csokonai étte­rem is tagja lesz a hálózat­nak. Az idén 37 millió forint értékhen gyártanak fényvezető op­tikákat a Magyar Optikai Művek zalaegerszegi gyárában. Az üvegszáloptikákból a különböző igényeknek megfelelő­en, kijelzőkhöz, érzékelőkhöz, orvosi műszerekhez stb. fény­vezető kötegeket készítenek. A fénytovábbító kötegek mel­lett — egyelőre kísérleti jelleggel — megkezdődött a kép­továbbító üvegszáloptikák gyártása is. Képünkön: a 20 mikron vastagságú elemi üvegszálak húzása szálhúzó gé­pen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom