Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-30 / 305. szám

1985. december 30., hétfő Somogyi Néplap 5 A fiatalok nevelése A népfiranitkongressaus fe­lelős hozzászólásaiban is sok szó esettt arról, hogy a fialtatok nevelésére az eddi­ginél nagyoiblb gondolt keld fordítani. Az is kitűnt, hogy az értékítélet korántsem ál- talániosíitíhaíó és nem a nem­zedékek közti elfogultságból fakadó. A minap Fonyódról a diák- vonattal utaztam haza. Nincs már külön kocsijuk a szerel­vényen a diákoknak: elve­gyülnek a többi utas között. Így kerültem be egy ilyen fiatal társaságba. A bejáró, hazautazó diákok zöme leány volt. (Csak egy fiú vágtatott át a kupén, figyatmeztetni is kellett, hogy legközelebb ne a lábával nyisson ajtót ma­ga előtt.) Szólni nemcsak ezért kellett, hanem a trá­gár beszédért is: a lányok kocsmai, útszéli kifejezései a felnőtt Utasok fülét sértet­ték. Fonyódtól, mondjuk So- mogyjádig aligha lehet ne­velni. De sok ilyen szakasz van életünk útvonalán, ahol foganatja léhet a nevelő szó­nak, a példamutatásnak. A szép magyar heszéd vé­delmében is szólni kellene. Tudom, alapvetően a neve­lés folyamatába tartozik ez is. A kordiivat szülhet ugyan olyan furcsaságokat, amelye­ket nem mindenki néz jó szemmel, de nem adhat föl- mentésit az emberek közötti kapcsolat alapvető normái alól, nem fogadhatja el az egyéniség torzulásait. Egy másik vonaton — Bu­dapest és Kaposvár között — egy középiskolai nevelő­vel beszélgettem; elmondta, hogy az intézetben, ahol dol­gozik, elterjedt a középisko­lások italozása. Akit rajta­kapnak, annak hamarosan kínt tágasabb lesz, de ahhoz, hogy ez megtörténjen^ a vé­letleneknek sorozatára van szükség, hiszen mindig csak a sokadik eset tudódik ki. Az intézet nevelői csák arra fi­gyelnék — persze, nem nagy eredménnyel —, hogy kit kaphatnák rajta. Ezt köve­tően minden megy a maga útján, vagyis a kollégiumi szabályzat előínásainák meg­felelően : figyelmeztetik, meg­róják, kirúgják. Ebben az intézményiben csupán az ita­lozás számít szélsőséges eset­nék. Ezért érdemes szólni, illetve ezért foganatosítható a büntetés is. Lehet, hogy csak álom a diákmenzán a kulturált étkezés, hiszen á zsúfoltság a napközisek ott­honi nevelésének hatását is leronthatja. Talán ilyen „ap­róságokon” is múlik, hogy if­júságunk milyennek mutat­kozik. A köszönés, az öltöz­ködés, a tanulási morál sok olyan apró tényező, amelyre joibban oda kellene figyelni otthon is, az iskoláiban is. A tanulási morált küllőn is ér­demes keinvelni, hiszen ben­ne foglaltatik sóik minden; akarat, szándék, vágy, tuda­tos jövőépítés, amit megfe­lelő magatartásformák kí­sérnék. Nem elégedhetünk meg tehát csak a kirívó pél­dák nyesegetésével. Sok az apró magatartás­zavar is, ezek korrigálása, a fiatalok viselkedésének fo­lyamatos érzékelése és értéke­lése segíthet csupán abban, hogy minél kevesebben fer­tőződjenek meg a nem kí­vánt, de eléggé elharapódzott, a személyiséget károsító je­lenségektől. Nem mutogathat a szülő az iskolára és viszont, hiszen az egész társadalom lelkiis­meretén múlik, milyenre for­málja a holnap nemzedékét. Horányi Barna Utazás 1986-ban Fölfedezték Somogyot Az utazási irodák megje­lentetett programfüzetéi ar­ról tanúskodnak, hogy élese­dik a verseny az utazni vá­gyók kegyeinek elnyeréséért, örvendetes, hogy az irodák nemcsak áraikkal vetélked­nek, s nem csak abban, hogy melyikük tud a világ legtávolabbi részére röpítem. A megyei irodák fölfedezték, hogy szűkelbb hazánk, So­mogy látnivalói is jelenthet­nek idegenforgalmi vonzerőt. Az Ibusz-ról hallva sokan a több tízezer forintos, eg­zotikus országokba kalauzoló programokra gondolnak, pe­dig az iroda kínálatának két százalékát teszik ki az ilyen különlegességek. 350 útvona­luk között most is megta­lálható Japán, Kína vagy Ausztrália, mégis az íbusz a legkezdeményezőbb, hazai értékeink fölfedezésében. Kaposvári irodájuk tízféle somogyi útvonalat ajánl. Bő- szénfán és Gálosfán át veze­tő zselici túrájuk lovaglás! lehetőséget és tábortűz mel­letti poharazgatást ígér. Egy másik, egész Somogyot beba­rangoló utazásuk' különleges­sége a kőröshegyi zenei est. Gyalogtúrák keretében mu­tatják be a barcsi borókás szépségeit és a Kaposvár környéki vadászházakat. A kaposvári színház előadásai­ra az ország minden részéből hoznak majd csoportokat. Sok újdonságot hoz az Expressz. Ifjúsági fesztivál­okra szerveznek programokat. Kaposvárról is indul külön- vonatuk Moszkvába. Megta­lálhatók a füzetben a me­gyei ajánlatok. Nem lesz szükség OTP-kölcsönre a to­kaji és desedai kirándulás­hoz, a személyenként 8 fo­rintba kerülő szennai túrá­hoz. A Somogy iránti érdek­lődést bizonyítja, hogy az Expressz Zala megyei irodá­ja országjáró programjában Kaposvár nevezetességei is szerepelnek. A Siotour három útvona­la mutatja be Somogyot, egyebek között Csurgó, Nagy­atád, Igái, Látrány ésSzán- tódpuszta látnivalóit 'tárja a vendégek elé. Az új évben szélesebb körben 'kívánják idegenforgalmi célokra fel­használni a vadászházakat. A Volántourist a Kis-Ba- laton természeti szépségeit mutatja be. A programban a balatonszentgyörgyi Csillag­vár, a vörsi tájház és a ma­dárrezervátum is szép élmé­nyeket ígér. A megyei Vo- lán-iiroda ajánlatában egy­hetes igali gyógyüdülés sze­repel. Somogyországon át a Zse- licségbe címmel hirdet_ két­napos, az egész megyét be­járó utazást a Cooptourist. Itt, olyan a helybeliek által sem -ismert nevezetességek fölfedezésére nyílik mód, mint a somogyvári történel­mi emlékhely és a zalai Zichy emlékmúzeum. Mit olvashatunk 1986-ban? A Kossuth Kiadó tervei A fiatal MSZMP még fia­talabb kiadója, 1957 elején Kossuth nevét vette fel. A múlt század első felében aktuális polgári forradalom nagy vezérének neve ha­zánkban mindig is a hala­dást jelképezte, ugyanakkor az egész nemzetet egyesítő népfront politikát. Nos, ezt az indítást azóta is képviseli a párt kiadója. Nézzük, hogy jelenik meg a kossuthi gondolat, a nép­front politika, és a marxis­ta—leninista ideológia a ki­adó jövő évi tervében? Először is egy hiányosság, amelyről már épp a nép­front központi lapjában is szó esett: nincs a tervek között a hagyományos Író- szemmel című gyűjtemény — nyilván azért, mert ezt a mai életünket keresztmet­szetben bemutató szociográ- fikus kötetet ugyan kiváló zsurnaliszták írták, de már évről évre kimaradtak belő­le a szépírák. Ám lesz he­lyette más. Így épp a nép­front-hagyományok jegyé­ben a hajdani szociografikus irodalom újra megjelenteté­se, mégpedig facsimile ki­adásokban, ami a hitelesség kedvéért még a hibákhoz való hűséget is jelenti. Min­denképpen nagy öröm, hogy kézbe vehetjük Szabó Zoltán Tarái helyzetét és Veres Péter Az Alföld parasztsága című munkáját, a Kelet Népe és a Szép Szó legjava ciikkanyagának reprint ki­adását. A két háború közötti ha­ladó mozgalmak emlékeinek fölélevenítésére szolgál a Bajcsy-Zsilinszky születésé­nek 100. évfordulójára meg­jelenő kötet is: Tilkovszky Endre életrajza, és a már­tírhalállal szembenéző, hősi feladatvállalást bemutató ta­nulmánya, amelyet számos kiadatlan Bajcsy-Zsilinszky írás, napló, levél, program- tervezet egészít ki. Nem ke­vésbé fontos 100 éves évfor­duló a Kun Béláé: az ő em­léke előtt egy rég hiányzó teljes bibliográfiával, a leg­fontosabb írásait és beszé­deit felölelő kis kötettel, csaknem hatvan elvtársá - nak-munkatársának vissza­emlékezéseivel, végül A proletárforradalom élén cí­mű tanulmánygyűjtemény­nyel tiszteleg a kiadó. Száz éve született Czóbel Ernő is, akinél többet világvi­szonylatban kevesen tettek a Marx—Engels életmű tel­jes kiadásáért — neki szin­tén legjava (részben kiadat­lan) írásai jelennek meg. És visszatér a kiadó egy mér elmúlt centenáriumra, Lu­kács Györgyére is: egy-egy kötet jelenik meg A fiatal Lukács-ról (Lendvai L. Fe­renc) és Az élő Lukács-ról. A munkásmozgalom ellen­tétes, azaz jobb-szárnyán te­vékenykedett Peyer Károlyt is önálló monográfia állítja elénk. Még tőle is sokkal jobbra helyezkedett el a Horthy-korszak egész ural­mi rendszere, amelynek fő­bűnösei a felszabadulás után okkal kerültek bíróság elé. Erről szól Az ellenfor­radalmi rendszer képviselői a vádlottak padján című kötet, amely a népbíróságok felszabadulás utáni tevé­kenységét mutatja be. A két háború közötti időszak tör­ténelmével ezeken kívül is egész sor munka foglalko­zik. Például Génua-Rapallo címmel a fiatal szovjet dip­Néptánctábor Csurgón nítamaik. A hagyományőrző Érkezésünkkor a csurgói művelődési házban sok kis érdeklődő tekintet tapadt a képernyőre. Videavetítés volt. Renidreuitasírtóan pisszegték minden külső zaj okozójára. A némafilm korából szárma­zó filmek peregtek, melye­ken többnyire idős emberek, panasatsziolknyás asszonyok és kalapos, nagybaj uszú fér­fiak röptéik a táncot. Mivel nem volt kísérő zene, Csik- vári István támcpedagógus fütyülte a dallamot, magya­rázta a látottakat. — A csizma abban az idő­ben drága volt — hívta fel a gyerekek figyelmét a me­zítelen lábaikra —, csak temp- lombajánásra használták. De figyeljétek a kezüket, soha­sem lógatták esetlenül; és a tartásuk is gyönyörű. A gyerékek szabad idejü­ket feláldozva, rajongva ül­tek a képernyő előtt, hiszen az eredeti somogyi táncok rejtelmeibe pillanthattak. Megkezdődött a szakmai program. A folyosón szomo­rú arcú gyerekek panaszol­ták: már nem fémek be a nagy,terembe. Csikvár József, a tábor vezetője, az SMK fő- munkatársa orvosolta bána­tukat, helyet szorított nekik is. A teremben a találkozó több, mint kétszáz résztvevő­je táncolta a dunántúli ug- ró&t. Lálbuk alatt a parket­ta gonosz porfellleggel bosz- szulta meg „sérelmét”. — 224 néptáncos gyűlt ösz- sze, 6 évestől a 72 évesig van résztvevőnk — mondta Csik­vár József. — Áz oktatók minidig együtt táncolnak a gyerekekkel, így a táncmo­tívumok, íépésikomibinációk jobban rögződnek az apró­ságokban. Az előzőleg látott bemelegítés után a csoportok szétválnak. A kezdőkkel Bor- bős Klára, a haladókkal Csikvári István, az ifjúsági csapattal pedig Szabó Zsolt táncpedagógusok foglalkoz­nak. .Eredeti somogyi nép- táncfolyamatokat, dunántú­li, dél-alföldi, szatmári, er­lomáciával-, a nagy gazda­sági válsággal, az 1919— 1944 közötti pártprogramok­kal, a magyar szociáldemok­ráciának a nemzeti kérdés­hez való viszonyával, a né­met szociáldemokráciával, a GGT-veL foglalkozik egy mű. És máris a háború idő­szakában vagyunk: kötet jelenik meg a magyar ka­tonapolitikáról, a görög el­lenállásról, a nácik pénzha­misító csoportjáról. Érdekes­nek ígérkezik egy, az átme­neti időszak (1943—49) an­golszász—magyar kapcsola­tairól számot adó munka. A felszabadulás utáni idők po­litikájával szintén egész sor könyv foglalkozik. Balog Sándor az ötvenes évek át­fogó bemutatására vállalko­zik. Egy-egy önálló mű je­lenik meg a magyar értel­miség útkereséséről (1945— 47), majd konszolidációjáról (1956—62), valamint a köz- igazgatás fejlődéséről, a Ma­gyar Radikális Pártról, az 1949—58 közötti felsőoktatá­si politikáról; megjelenik Köpeczi Bélának a magyar csoportok közül a buzsákiialk a Szenitgyörgy napi népszo­kásokat elevenítik föl, a ber- zenceiek az úgynevezett ,ászdós” lakodalmassal fog­lalkoznak, a karádiaik pedig a János napi népszokásokat dolgozzák föL A hagyomány­őrző csoportok színes prog­ramiját avatott szakemberek irányitják: Olsvai Imre ze­netudós, Pálfy Gyula az MTA munkatársa, Vásárhelyi Lász­ló, koreográfus és Szigeti An­géla táncpedagógus. Beszélgetésünk közben a dunántúli ugrást a széki táncrend követte. — Az .egyik legnehezebb tánc, a legvintuózalbb férfi­táncok családjaiba tartozik — magyarázta Pálfy Gyula. — Ezek a férfiitáncok Székely- földön a .táncszünetek virtus- kodó elemeivé váltak. Amit most lálturtk, az a „magyar” vagy négyes az állandóan roggyanitatt térdekkel valló forgós miatt roppant fárasz­tó. És következik a csárdás, amely a XVIII. században a zárt összefogódzás szabados­ságát korholó megjegyzések céltáblája volt. Az ördög kultúra negyven évéről szóló áttekintése. Két könyv olvasható az 1956-os válságról: új kiadás­ban a Hollós—Lajta-féle Ellenforradalom Magyaror­szágon 1956, és egy új kötet az ellenforradalmi fegyveres csoportokról. Az azóta eltelt időszaknak valóságos alap­műve lesz Kádár János be­szédeinek és cikkeinek átfo­gó nagy gyűjteménye. Meg­jelenik továbbá az 1956— 1986-os évek „képes króni­kája”. Ami pedig a mát és a jö­vőt illeti: fontos könyv lesz a Vélemények viták soro­zatban az Áru-e a kultúra?, valamint A gazdasági me­chanizmus továbbfejlesztésé­ről a Szovjetunióban című kötet. Igazán hézagpótló mű a rég várt Magyarország gazdaságföldrajza, no meg a hazánk vármegyéit bemuta­tó sorozat jó pár új kötete, Ábrahám Kálmánnak Kör- nyezetünk-ről írott könyve, a magyar és szovjet népe­sedéssel foglalkozó két kö­tet, s A nyersanyaggazdaság jövője című mű, Faluvégi Lajosnak A 80-as évek má­sodik felének gazdaságpoli­tikájával, Nyilas Józsefnek A tudományos-technikai for­radalom második szakaszá­val foglalkozó nagy tanul­mánya. Kristő Nagy István „fertedmeis” bujólkodásra késztető találmányának ne­velték. A tábor résztvevőit Olsvai Imre avatta be a karácsonyi népszokások színes viliágába. A legismertebb és a leggaz­dagabb tartalmú karácsonyi játék a betlehemezés — hal­lottuk a zenetudóstól. — A bukovinai székelyek „csofoá- nyolásakor” a kis Jézus kö­rüli áhítat, tisztelet ellen- pomltjaiként a színpad végé­ben a pásztorok pogány tré­fálkozást, rusztikus akadé­koskodást űzmiefc. Ez a nép­szokás a hangulatok egész kavalkádját tartalmazza: az ünnepélyes várakozást, a hu­mort, az élcelődést, a félel­met és a bizakodást. A ka­rácsonyt követően számos népszokás kapcsolódik az István és a János napok kö­szöntéséhez is. Az .István naphoz kapcsolódik az egyik legnagyobb múltú magyar szokás, a megölés. Az apró­szentek-napi korbácsolás a régi egyházi eredetű szoká­sok 'közé tartozik. E téli ün­nepkör szokásai ősi és álta­lános emberi érzéseket fo­galmaznak meg, a hagyo­mányőrző csoportok arany­bányáját jelentik. A tegnap befejeződő nép- tánotábor programjaihoz a taipaiiávalót a színvonalas népzenét játszó Zengő együt­tes szolgáltatta. Tamási Rita Martyn Ferenc életmű­katalógusa Katalógus jelent meg Mar­tyn Ferenc, a Pécsett élő Kossuth-díjas festőművész életművéről. Szerzője Hárs Éva művészettörténész kan­didátus, aki harminc éve kí­sért figyelemmel a sokoldalú alkotó munkásságát, gyűjti az életmű dokumentumait, adatait. A szakkatalógusban 2676 Mantyn-művet ír le, legtöbbjükről műtárgyfotóí is közöl. A fényképek zömét Nádor Katalin fotóművész készítette. A 430 oldal terjedelmű ka­talógust a Somogy megyei múzeumigazgatóság adta ki a megyei tanács támogatá­sával, így köszömtvén a Ka­posváron 1899-ben született kiváló művészt. A viszonylag kis példányszámban megje­lent kötet Pécsett és Kapos­váron került forgalomba, s többek között a Martyn Mú- nyai és a somogyi múzeum- igazgatóságon kapható. (MTI) delyi és délszláv táncokat ta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom